Milka Tender, avagy a mini piskótatekercsek

Múltkoriban egy Milka Tendert majszolgatva arra gondoltam, hogy kéne valami ilyesmit csinálni. A gondolatot tett követte, és megalkottam a saját mini piskótatekercseimet. Nem egy nagy kaland, és klasszisokkal finomabb az igazi Milka Tendernél...

Hozzávalók: (nyolc kis tekercshez)
Piskóta:
4 tojás
10 dkg cukor
1 púpozott evőkanál liszt
2 púpozott evőkanál kakaó
csipet só
Krém:
250 g mascarpone
5-6 evőkanál meggydzsem
200 g (Milka) tejcsoki  a tetejére

Első lépésben egy nagy gáztepsit kibéleltem sütőpapírral. (legközelebb szilikonos papírt fogok használni, vagy a sütőpapírt is vajazom-lisztezem, mert egy picit ragadt a tészta)
Még egy gáztepsinyi sütőpapírt letéptem, nyolc részre vágtam, majd félretettem.
A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét felvertem egy csipet sóval. A sárgáját fehéredésig vertem a cukorral, hozzákevertem a lisztet és a kakaót, majd óvatosan hozzáforgattam a fehérjét is. Egy habkártya segítségével egyenletesen elsimítottam a tepsiben a tésztát, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. (10-15 perc) A megsült lapot ollóval a sütőpapírral együtt hosszába kettévágtam, majd a két hosszú csíkot egyenként még négy felé. Az így kapott kis csíkokról óvatosan lehúztam a sütőpapírt, majd az előkészített tiszta sütőpapírdarabokra helyezve egyenként feltekertem. Amíg a kis tekercsek pihentek, a mascarponét kikevertem a meggydzsemmel. A kis lapokat megkentem a krémmel, majd újra feltekertem.
A csokit gőz felett megolvasztottam, és bevontam vele a tekercseket.

Csokoládé lasagna

Egyszerű, nagyszerű és pillanatok alatt elkészül. Tökéletes desszert egy vasárnapi ebéd után, vagy vendégek fogadására.
A facebookon osztotta meg egy ismerősöm a képet, és rögtön tudtam, hogy ezt ki kell próbálnom.
Az eredeti amerikai recept egyfajta növényi tejszínhabot ír, de én sima habtejszínt használtam, mert irtózom a hulala szerű műförmedvényektől. Két hete készítettem először, és férjnek annyira ízlett, hogy az elmúlt hétvégén ismételni kellett. Tömény kalóriabomba, ezért én csak óvatosan kóstolgatom. 4-5 fős család esetén valószínűleg az asztalra kerülést követően néhány percen belül csak egy tisztára nyalt tányér marad.
Első alkalommal orero keksszel készült, most duplajó kakaós győri édessel. Igazából mindkét változat nagyon finom. A győri édes így utólag elbírt volna néhány csepp kávét is, de anélkül is tökéletes.

Hozzávalók:
250 g orero keksz (vagy győri édes duplajó kakaós)
6-7 evőkanál olvasztott vaj
250 g mascarpone
500 ml habtejszín
3 evőkanál porcukor
2 csomag Aranka csokoládés krémpor (vagy 1 csomag Gála pudingpor)
6 dl tej (Gála esetében 5 dl)
1 teáskanál vanília esszencia
1 csomag habfixáló
1 csomag zselatinfix
150 g tejcsokoládé a tetejére (csokilencse is lehet, már akinek sikerül hozzájutnia. Én nem voltam ilyen szerencsés.)

A kekszet aprítógépben ledaráljuk, összekeverjük az olvasztott vajjal, és egyenletesen belenyomkodjuk a tál aljába. 3 dl tejszínt felverünk egy csomag zselatinfixel és 2 púpos evőkanál porcukorral. Hozzákeverjük a mascarponét, a vaníliát, és elsimítjuk a kekszes réteg tetején. Hűtőbe tesszük, amíg a pudingot csomagoláson található utasítás szerint elkészítjük. A pudingot elsimítjuk a mascarponés réteg tetején, és visszatesszük a hűtőbe. Amikor a puding kicsit megszilárdult, a maradék 2 dl tejszínt felverjük a habfixálóval és egy evőkanál porcukorral, majd eloszlatjuk a puding tetején. A csokoládét lereszeljük, vagy késsel felaprítjuk, és rászórjuk a desszert tetejére. Néhány órára hűtőbe tesszük.

Étcsokoládé házilag

Nagyon-nagyon régen jártam erre, és sajnos nem is tudom megígérni, hogy a jövőben rendszeresen jelentkezem. A hosszú hallgatásnak két oka is van. Az egyik az augusztusi isiász, amivel másfél hónapot feküdtem, és sajnos még most sincsenek fájdalommentes napjaim. Ezért amennyire csak lehet, kímélem magamat.
A másik ok, (és ez a nyomósabb), hogy tavasz óta egy fantasztikus munkahelyen dolgozok, ahol ellátnak minden földi jóval. Szeptember óta az öcsém is ott szakácskodik, így finom ételeket hordok haza minden nap.Sokszor még hétvégére is jut belőlük, emiatt elég ritkán főzök, és nincs mit posztolnom. Ha nagyritkán főzök is, akkor sem érzem már azt a mindent elsöprő vágyat, hogy az ételeket lefotózzam, és megosszam. Talán ez azért változni fog, ha a derekam jobban lesz.
Ami miatt mégis úgy döntöttem, hogy megtöröm a hallgatást, az, hogy az elmúlt időkben egyre többen jelezték, hogy hiányoznak nekik az újabb posztjaim. Ez bevallom, jól esett. Miattuk erőt veszek magamon, és ha posztolásra érdemes étek kerül ki a konyhámból, azt megosztom a nagyérdeművel.

Most egy egyszerű csokoládét készítettem, aminek az eredetijét Pocak Pannánál láttam. Étcsoki kedvelőknek igazi csemege, a tejcsoki szerelmesei némi tejporral kiválthatják a kakaó egy részét. (a paleo diétázók kókusztejporral)
Nálam így készült:

50 g kakaó
50 g kókuszzsír
50 g virágméz
1 kk vaníliaesszencia
kb. 50 g vegyes aszalt gyümölcs (szilva, sárgabarack, mazsola)

A kókuszzsírt felolvasztottam, hozzáadtam a vaníliát, a kakaót és a mézet. Habverővel simára kevertem, majd belekevertem az apróra vágott aszalt gyümölcsöket is. Egy darab sütőpapírra tettem a masszát, és egy habkártya segítségével elsimítottam, és igyekeztem téglalap alakúra igazgatni. A sütőpapírral becsomagoltam, majd a hűtőbe tettem, hogy megdermedjen. Ha a lakásban több van 23 foknál, akkor érdemes a csokit hűtőben tartani, mert a kókuszzsír 24 foktól folyékonnyá válik.

Egy elrontott desszert újjászületése: Fehércsokoládés pohárkrém csokis keksszel és fagyos erdei gyümölcsökkel

Történt úgy, hogy vendégeket vártunk, de a nagy meleg miatt nem akartam sütni, így egy hűsítő, gyümölcsös finomságot terveztem készíteni. Minden hozzávalót összekevertem, majd végül hozzáforgattam a keményre vert tejszínhabot is. Amit sajna sikerült egy lehelletnyit túlvernem. Nem csapódott ki nagyon, de a krémen látszott, hogy nem tökéletesen sima. Nem zavart túlságosan, gondoltam ez az ízét nem befolyásolja, és ha a hab megszilárdul, nem is nagyon fog látszani. A férjem éppen ott volt mellettem, és mint minden nő, én is kényszert érzek néha, hogy a nem rá tartozó dolgokat is elfecsegjem neki, így tehát közöltem vele a tényt: a tejszín kicsapódott kissé. Kérdezte tőlem, hogy ez mit jelent? Mondtam neki, vessen egy pillantást a krémre, nem tökéletesen sima. Mire ő: na majd én simára keverem neked! És már fel is kapta a tálat, és elkezdte a kézi habverővel vadul kevergetni. Én sikkantottam egyet, hogy azonnal tegye le, de nem hallgatott rám. Arcán azzal a kissé fölényes arckifejezéssel nézett rám, ahogyan csak a férfiak tudnak nézni, amikor meg vannak győződve arról, hogy ők a teremtés koronájaként mindent meg tudnak oldani, amire a nők nem képesek. Kétségbeesve könyörögtem, hogy hagyja már abba, de ő csak mosolygott, és mondta, mindjárt sima lesz. Sima?? Mindjárt vajat köpülsz belőle! Végül sikerült kirángatnom a kezéből a tálat, de addigra már fehércsokis savóban úszkált a különvált, enyhén édeskés vaj. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Sírjak? Vagy küldjem el a 40 fokban újabb adag mascarponéért, tejszínért és fehércsokiért? Hiszen csak segíteni akart... Bár kissé bosszantott, amikor bátorítóan rám mosolygott, átölelt és közölte: nem baj, ha valamit elrontasz, nem kell aggódnod, én így is szeretlek! Áááááááá...
Végül eszembe jutott a megoldás. A különvált kb. 4 dl savót leszűrtem, és egy csomag vaníliás pudingporral felfőztem. Miután kihűlt, hozzáforgattam az édes vajat is. Igazán nagyon finom lett...

Hozzávalók az eredeti terv szerint: (6 pohárhoz)
250 g mascarpone
4 dl tejszín
2 ek porcukor
1 tábla fehércsokoládé
1 csom. zselatinfix
150 g csokis keksz (a Lidl-s amerikai csokis kekszet használtam)
kb. 400 g erdei gyümölcskeverék

A csokit gőz felett felolvasztottam, majd hozzáforgattam a mascarponét. A tejszínt a zselatinfixel és a porcukorral kemény habbá vertem, és óvatosan hozzáforgattam a fehércsokis mascarponéhoz.
Eredetileg ennyi lett volna a krém. Végül ez kiegészült egy csomag pudingporral, amit a fent említett módon készítettem el.
A pohár alján eloszlattam két evőkanál krémet, rámorzsoltam a csokis kekszet, majd még egy adag krémmel fedtem be. Tálalásnál fagyasztott erdei gyümölcskeveréket halmoztam a tetejére.

Whoopie pie mályvacukor krémmel

Pénteken a szakács Chuck-ot néztem a TvPaprikán, aki a szabadnapján főz. Felkaptam a fejem, arra a mondatára, hogy próbáljuk ki ezt a sütit, meg fogja változtatni az életünket. Elég meggyőző volt, így elhatároztam, hogy ma megcsinálom. Persze ahhoz, hogy az ember élete megváltozzon, több kell egy süteménynél. Ettől függetlenül igazán finom, könnyen elkészíthető, ráadásul olcsó édesség, és férjnek is nagyon ízlik.
Ami jó, hogy nagyon rövid idő alatt elkészül, ami valljuk be, nem hátrány ebben a melegben.

Hozzávalók:
20 dkg vaj
185 g cukor
2 tojás
2 dl tej
210 g liszt
40 g kakaó
1,5 tk sütőpor
csipet só
krém:
2 tojásfehérje
2 ek víz
2 ek méz
180 g cukor
1 tk vanília kivonat (nálam őrölt vanília)

A vajat habosra keverjük a vajjal, majd hozzáadjuk az egész tojásokat. Felváltva hozzászitáljuk a száraz összetevőket és hozzáöntjük a tejet. Sütőpapaírral bélelt tepsire evőkanállal vagy fagylaltkiszedő kanállal halmokat teszünk egymástól nagy távolságra, mert sütés közben szét fog terülni.
180 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt megsülnek a piskótakorongok.
A krémhez a hozzávalókat egy fém keverőtálban összekeverjük. Egy kis fazékban vizet forralunk, és ráhelyezzük a keverőtálat. Gépi habverővel addig verjük gőz felett, amíg teljesen kifehéredik, és sűrű, kemény hab lesz belőle. Ezzel a krémmel megtöltjük a piskótatallérokat. Chuck szerint le is lehet fagyasztani. Néhány darabot be is dobok a mélyhűtőbe, mert ebben a melegben kifejezetten jól fog esni egy kis jeges finomság...

Habos csokis-meggyes

A munkám miatt egy ideje hanyagolódik a blog, sajnos nem volt túl sok időm mostanában. Viszont ezt a sütit a nagy sikerre való tekintettel már másodszorra sütöttem meg egy héten belül, úgyhogy muszáj megosztanom. Az alapja egy egyszerű kevert tészta, amit egy üveg meggydzsemmel bolondítottam meg, ettől vált különlegessé nem csak az íze, hanem az állaga is. A tészta egy finoman savanykás-citromos-habos krémet kapott, amit egy tejszínes csokiréteg tett teljessé.

Hozzávalók a tésztához:
3 tojás
8-10 evőkanál cukor (ha édes a meggydzsem akkor kevesebb, ha savanykásabb, akkor több)
8 ek liszt
4 ek kakaó
80 g olvasztott vaj
8 ek tej
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
csipet só
1 kis üveg meggydzsem (kb 400 g, vagy 6 nagy evőkanál)

Krém:
250 g mascarpone
250 g tejföl
350 ml tejszín
10 dkg porcukor
1 citrom leve és reszelt héja
1 csomag zselatinfix

a tetejére:
0,5 dl tejszín
200 g csokoládé (nálam a fele ét, a fele tejcsoki)

A tojást habosra keverjük a cukorral, majd hozzácsorgatjuk az olvasztott vajat. Beleszitáljuk a kakaóval, szódabikarbónával, sütőporral, sóval elkevert lisztet, hozzáadjuk a tejet, végül a meggydzsemet is.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a tésztát, és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
Közben a mascarponét kikeverjük a tejföllel, a citrom levével, héjával és a porcukorral, majd óvatosan beleforgatjuk a zselatinfix-el keményre vert tejszínhabot is.
Az elkészült krémet a kihűlt piskóta tetejére simítjuk és a hűtőbe tesszük, amíg a krém kissé megdermed.
A tejszínt felforraljuk, lehúzzuk a tűzről és beletördeljük a csokoládét. Amikor a csoki felolvadt, simára keverjük, és a krém tetejére öntjük. Elsimítjuk, és visszatesszük a hűtőbe, amíg a csoki is megszilárdul.

Isler

 

Nagy kedvencem az isler, de sajnos a legtöbb helyen csak a margarinnal készült és bevonótáblában mártott változatot kapni, ami valljuk be őszintén, nem olyan finom. És mivel nem akkora nagy macera elkészíteni otthon sem, ezért bátran nekiállhatunk egy nagyobb adagnak, amiből aztán be lehet tárazni a mélyhűtőbe is akár. Az alábbi receptben diós omlós, úgynevezett barna linzi tésztát használtam, de teljesen jó sima omlós tésztával is. (Annak a receptjét megtaláljátok például az almás pite leírásánál.) Kb. 4-5 nagy (8 cm-es), és olyan 16 mini (5 cm-es) isler jött ki ebből a mennyiségből. Meggylekvárt használtam, de nagyon jó málna- vagy narancslekvárral is.

Tökmagos rozs zsemle

Elöljáróban annyit, hogy én a Spar Natur pur teljes kiőrlésű rozslisztjét szoktam használni a rozskenyerekhez és zsömlékhez (és ez itt nem a reklám helye). Nemrég próbáltam kenyérsütéshez az Első Pesti Malom teljes kiőrlésű rozslisztjét, de ugyanazzal a recepttel abból messze nem az addig megszokott minőséget és állagot kaptam. Már a dagasztásnál is borzasztó volt vele dolgozni, mintha gipszet kevernék. És még csak fogalmam sem volt róla, hogy több folyadékot, vagy esetleg épp lisztet kívánna még a kis dög. Egyik se tűnt jó megoldásnak, mert egyszerre volt ragacsos és rettenetesen kemény a massza. A végeredmény egy nagyon tömör állagú kenyér lett. Bár hozzá kell tennem, ízre nem volt rossz, de hiányzott belőle az a könnyű levegős bélszerkezet, már amennyire egy rozskenyérnél könnyedségről lehet beszélni. Nem tudom kinek milyen tapasztalatai vannak a lisztekkel, de előre bocsátom, hogy a következő recept Natur pur liszttel készült, azzal biztosan működik.

Csirkemell spárgával papírhüvelyben sütve

Papírhüvelyben sütni jó dolog. A hozzávalók szó szerint egymás levében főnek készre, a húsból és zöldségekből kicsöpögő levek remek mártássá alakulnak, és amikor az asztalnál kibontjuk a csomagocskánkat, csodálatos illatok kólintanak fejbe bennünket. Rengeteg variációban állíthatunk össze zöldségeket húsokkal, halakkal, íme az egyik:

Vasalt csirkecomb snidlinges-kukoricás bulgurral

Gyerekkorom nagy kedvence a kívül ropogósra sült, belül omlós, ellapított csirkecomb. A hús tetszés szerint fűszerezhető, bár én a vasalt csirkénél az egyszerűbb fűszerezést preferálom. Ráadásul jelen esetben igazi kukoricán nevelt tanyasi csirke combjából készült, amit vétek lett volna túlfűszerezni.
(Vasalt csirkecom természetesen készülhet filézett csirkecombból is, de nekem most nem volt kedvem a csontozáshoz.)
Hozzávalók 4 személyre:
4 db csirkecomb
20 dkg bulgur
fél doboz konzervkukorica
2-3 ek aprított snidling
1 leveskocka (nálam házilag készült)
kevés kacsazsír v. olívaolaj
só, bors, majoranna

A combokat alulról kicsit bevagdostam, hogy jobban kilapuljon. Sóztam, borsoztam és megszórtam majorannával. Egy serpenyőben kevés kacsazsírt hevítettem, és bőrrel lefelé beletettem a csirkéket. Egy tányért tettem a combokra, és arra egy vizzel teli 5 literes fazekat. Egyéb nehezék is kerülhet a húson levő tányérra, de jó, ha legalább 3-4 kg-os, hogy rendesen lepréselje a combokat. Félidőben lepakoltam a nehezéket, megfordítottam a húst, majd visszatettem súlyt, így sütöttem készre.
A körethez a bulgurt pici kacsazsíron megpirítottam, majd felöntöttem 4 dl vízzel. Amikor felforrt, beledobtam a leveskockát, sóztam, borsoztam. (A leveskockát pl. készíthetünk maradék, leszűrt húslevesből, amit addig forralunk, amíg kb negyedére csökken a térfogata, majd kihűtjük. Jégkockatartóba öntve, a mélyhűtőbe néhány hónapig eláll. Felengedve használhatjuk olyan ételekhez, amihez egyébként húsleves szükségeltetik.)
A lángot visszavettem takarékra, és lefedve kb. 10 percig főztem, amíg az összes vizet magába szívta. Hozzákevertem a kukoricát, átforrósítottam, majd miután lehúztam a tűzről, az apróra vágott snidlinget is elkevertem benne.