Malac-gulyás a sütőből

Ez a módszer olyan embereknek való, akik hozzám hasonlóan utálják, amikor a pörköltszag mindenbe beeszi magát főzés közben. Én nem vagyok nagy pörkölt rajongó, ha a férjemnek nem a pörkölt alapú ételek lennének a kedvencei, talán sose csinálnék. Neki szívesen elkészítem, de nagyon nem szeretem, amikor az egész lakásban tömény kajaszag van, és még a hajamból is ez árad.
Ma, amikor a férjem azt mondta, hogy gulyáslevest enne, eszembe jutott a Jamie Oliver féle, sütőben készülő pörkölt, és úgy döntöttem, hogy a gulyást is sütőben fogom elkészíteni. Igaz, a főzés első fázisa tűzhelyen történik, de a legszagosabb része a sütőben zajlik, így a lakásban nem lesz olyan tömény a pörkölt illat, sokkal könnyebben kiszellőzik. A végeredmény tökéletes gulyás, talán egy kicsit még intenzívebb ízzel. Hirtelen jött a kívánság, nem volt itthon marhahús, ezért most malacból főztem.
Nézzétek el nekem, hogy a kép kivételesen nem a sajátom, mert a sötét, borús idő miatt egyszerűen nem tudtam elfogadhatót készíteni. (De pontosan így nézett ki az én gulyásom is. :) (Kép forrása itt)

Hozzávalók:
80 dkg malac comb (csont és bőr nélkül)
1 púpozott evőkanál kacsazsír
2-3 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 nagyobb paradicsom
2 nagyobb paprika
1 evőkanál pirospaprika
5-6 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
6-8 szem krumpli
3 szál angolzeller (vagy egy kis darab gumós zeller)
2 kávéskanál kömény
só, bors

A hagymát a zsíron megdinszteltem egy olyan fazékban, aminek nincs műanyag alkatrésze. Felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi. Visszafőztem zsírjára, majd  rádobtam a kockára vágott húst, és fehéredésig pirítottam. Hozzáadtam az áttört fokhagymát, a felszeletelt paprikát, zellert, paradicsomot, és elkevertem benne a pirospaprikát. Sóztam, borsoztam és beletettem a kömény felét. A fazekat lefedtem és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. A malac viszonylag hamar, kb. 25 perc alatt megpuhult. Kivettem a fazekat, beletettem a zöldségeket, a kömény másik felét, és visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet feljebb vettem kb. 200-210 fokra, és a sütőben fejeztem be a főzést. Az utolsó fázist, a zöldségek levesbe főzését egyébként már csinálhatjuk a tűzhelyen is, az hamar megvan és nem is annyira "szagos".

Csicseriborsó raguleves

Tulajdonképpen egy szokványos raguleves, amiben a főszerepet most a finom és nagyon egészséges csicseriborsó kapta.

Hozzávalók
25 dkg száraz csicseriborsó (kb. 50 dkg főve)

40 dkg csirkemell
30 dkg gomba
2 nagyobb sárgarépa
1 fehérrépa
1 szál angolzeller
1  fej hagyma
2 púpozott evőkanál liszt
1 evőkanál morzsolt tárkony
2 evőkanál citromlé
1 dl tejszín
só, bors
2 liter víz
kevés olaj

A csicseriborsót előző nap beáztattam, majd enyhén sós vízben puhára főztem.
A hagymát kevés olajon megdinszteltem. Hozzáadtam a felszeletelt gombát, és amikor összeesett az apró kockára vágott csirkemellet. Amikor a hús kifehéredett, a felkockázott zöldségeket is beletettem. Kicsit átforgattam, beleszórtam a tárkonyt és a lisztet is. Fokozatos keverés mellett lassan belecsorgattam a vizet is. Sóztam, borsoztam, és addig főztem, amíg a hús és a zöldségek megpuhultak. Ekkor beletettem a csicseriborsót is, és ezzel még 2-3 percig főztem. Beleöntöttem a tejszínt, ízesítettem citromlével, és mégegyszer felforraltam.

Hideg, citromos joghurtleves

(Szórakozik velem a blogger, harmadszorra teszem közzé ezt a posztot, és közben eltűntek a megjegyzések is...)

Ilyen melegben nincs is frissítőbb, mint egy jól behűtött joghurtleves, különösen ha az citrommal készül. A nyári családi összejöveteleinken az egyik rendszeresen előforduló fogás. Pillanatok alatt elkészül, de néhány órát hűteni kell, hogy az ízek jól összeérjenek. Édesíthetjük mézzel vagy porcukorral, én most folyékony édesítővel készítettem. Ha natúr joghurttal készül hígabb lesz, ha sűrű görögjoghurttal készítjük, akkor desszertként is tálalhatjuk.

Hozzávalók:
6 dl joghurt (én házilag készített görögjoghurtot használtam)
3 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
2 citrom leve

édesítő ízlés szerint

A hozzávalókat krémesre kevertem, és néhány órára a hűtőbe tettem.

Gombás-mustáros nyúlraguleves

Szombaton készültek a sörben sült nyúlcombok, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy elhatároztuk tavasszal belefogunk a nyúltartásba, hogy gyakrabban kerülhessen nyúlhús az asztalunkra. (Tavaly még egész olcsó volt a nyúl, de az idén nagyon felment az ára, 1 kg nyúlcomb 2000 Ft, ami rendszeres fogyasztáshoz azért elég drága.)
Hogyan fogjuk őket levágni, azt még nem tudom, de valahogy meg kell oldani.
Két éve tavasszal vettünk két kislibát. Igazából a kutyának vettük őket, hogy legyenek játszótársai.

Trisztán és Izolda nem lettek azok a kezes, barátságos háziállatok, ahogy azt mi romantikusan elképzeltük. Igazából "csak" libák voltak, hétköznapi nevükön a "kicsi és a nagy". Nem ragaszkodtak hozzánk és nem jártak a nyomunkban. Pontosabban csak akkor, ha a férjem kiült a kertbe szotyizni. Izolda ilyenkor is csak tisztes távolságból figyelte, de Trisztán odatipegett hozzá, és az egyik kezéből ő, a másikból pedig a kutya lopkodta ki a magokat. Trisztán a kutyával is elég jól kijött. Ahogy elkezdett nőni, egyre többet hajkurászták egymást. Hol a kutya kergette a libát, hol Trisztán üldözte a kutyát és ha utolérte jó nagyokat bele is csípett. Perverz módon ezt Gigi nagyon élvezte. (Mazohista egy állat.:)
Aztán jött az ősz és szembesültünk azzal, hogy nem vagyunk felkészülve két liba átteleltetésére. Viszont gyönyörű nagy libák lettek, éppen vágnivalóak. Meghoztuk a nehéz döntést: a libákat levágjuk.
Bár ezzel teljes mértékben egyetértettem, mégsem tudtam elviselni a gondolatot, hogy otthon legyek, amikor megtörténik. Fura módon a libák már reggel nagyon idegesek voltak, egyszerűen érezték, hogy valami rossz fog történni. Én elmentem anyukámhoz, a férjem pedig elhívta egy barátját, hogy segítsen neki, mert egyedül ő sem érezte elég erősnek magát. Végül megtörtént a dolog, és kiderült, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Ahogy a férjem szétbontotta a libákat, akkor látta, hogy Trisztán benyelt valahol egy hatalmas rozsdás szöget, ami kilyukasztotta a gyomrát, és a szög körül már el volt halva a gyomor. Ha életben hagyjuk, akkor nagy fájdalmak között pusztult volna el, Izolda meg a bánatba pusztult volna bele, mert ő Trisztán nélkül létezni sem tudott.
Nehéz volt őket levágni, de igazán fenséges fogások készültek belőlük, amit jóizűen fogyasztottunk el, a férjem csak annyit kérdezett evés közben, hogy most Trisztánt vagy Izoldát esszük? :)
Bár tényleg nem okozott gondot az elfogyasztásuk, azért a mai napig megemlékezünk róluk. Mégiscsak fél éven keresztül az életünk részei voltak...

Na de visszatérve a nyúlhoz, most a csontos részéből készítettem egy nagyon finom ragulevest.

Hozzávalók:
a nyúl csontosabb részei (mehet bele az első comb is, bár nálam az a hátsó combbal együtt a sörben sült.)
30 dkg laskagomba
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
2 közepes krumpli
2 tk tárkony
1 ek mustár
1 dl tejszín
2 ek liszt
só, bors
kevés olaj

Egy fazékban olajat hevítettem, és a húsdarabokat fehérdésig hevítettem benne. Hozzáadtam az apróra vágott hagymát és még egy percig pirítottam. Beletettem a felszeletelt gombát és tovább dinszteltem, majd hozzáadtam az apró kockákra vágott répát, krumplit és az zúzott fokhagymát is. Ezzel is pirítottam rövid ideig, hozzáadtam a mustárt, tárkonyt, borsot és felöntöttem kb. 2 l vízzel. Felforraltam, sóztam, majd visszavettem a hőmérsékletet és alacsony lángon főztem, amíg a hús megpuhult. A tejszínt kikevertem a liszttel, és a levesből fokozatosan mertem hozzá, hogy átvegye a hőmérsékletét. Az egészet visszaöntöttem a fazékba és még néhány percig forraltam.

Francia gombaleves

Kaptam egy kis doboz vegyes gombát, benne csiperke, barna csiperke és laskagomba volt. Gondoltam készítek belőle valami jófajta ragut, de férj levest kívánt. Nagy rajongója vagyok a tárkonyos raguleveseknek és valami hasonlót képzeltem el, de most tárkony nélkül. Átlapoztam gyorsan néhány szakácskönyvet, hogy ötletet merítsek, és az egyik francia szakácskönyvben bukkantam rá erre a receptre. Na nem teljesen erre, mert nálam némileg módosult. A múltkori görög bab project kissé elvette a kedvemet a kakukkfűtől, márpedig ebben a receptben is az szerepelt. Megtanácskoztam magammal a dolgot és a kakukkfűt lestyánra cseréltem. Ez a döntés helyesnek bizonyult.
Én most csirkenyakat tettem bele, mert férj azt kérte, de sokkal elegánsabb leves is készülhet, ha apróra kockázott csirkemellet vagy combot használunk nyak helyett. A citromkarikát és a szerecsendiót  nem érdemes kihagyni, nagyon feldobja a levest és a lestyánnal is nagyon jól harmonizál. Férjnél a leves nagy sikert aratott...

Hozzávalók:
40 dkg gomba vegyesen
50 dkg csirkenyak
4-5 sárgarépa
2 fej vöröshagyma
egy darab póréhagyma (úgy 20 cm-es volt)
2 gerezd fokhagyma
2 karika citrom
2 babérlevél
1 kk lestyán
1 kk őrölt bors
csipet szerecsendió
só
2 ek tejföl
2 ek liszt
kis darab vaj

A gombát vékony szeletekre vágtam, és pici vajon kicsi megfonnyasztottam. Hozzáadtam a húst, és fehéredésig pirítottam a gombával együtt. Felöntöttem kb. 2 liter vízzel, beletettem egészben a két hagymát, póréhagymát, a két gerezd fokhagymát és a felkockázott répát. Hozzáadtam a két citromkarikát, fűszereztem és készre főztem. A tejfölt kikevertem a liszttel, a megfőtt levesből kivettem néhány kanállal és simára kevertem, majd visszaöntöttem a levesbe. Néhány percig még főztem és forrón tálaltam.

Káposztás lencseleves

Vagy lencsés káposztaleves. Kinek hogy tetszik. Igazából szárazon a lencse kevesebb volt, mint a káposzta, de áztatva a lencse lett kicsit nehezebb. Az ötletadó Belly káposztás bablevese volt, de én most a lencsét házasítottam össze a káposztával.
A káposzta jól  passzol a lencséhez, nagyon finom leveske sikeredett belőle. Mondjuk a leveske kifejezés nem is állja meg a helyét, mert ez egy tartalmas, nehéz leves ami után az ember csak sóhajt egyet, és lefekszik 1-2 órára, hogy kipihenje az evés fáradalmait. Férj azt mondta, hogy ilyet máskor is kell csinálnom. Nem tudom mit mond majd három nap múlva, mert legalább addig fogjuk enni, olyan sok lett.:)

Hozzávalók:
30 dkg lencse
50 dkg savanyú káposzta
10 dkg füstölt szalonna
fél pár füstölt kolbász (vagy füstölt sonka, vagy lapocka, vagy ami tetszik)
2 fej hagyma
3 gerezd zúzott fokhagyma
1 evőkanál pirospaprika
3 evőkanál liszt
1 evőkanál mustár
2,5 dl tejföl
3 babérlevél
1 kiskanál őrölt bors
só

A szalonnát felkockáztam és zsírjára sütöttem. Rádobtam az apróra vágott hagymát és üvegesre pirítottam. Hozzáadtam a fokhagymát, elkevertem benne a pirospaprikát. Felöntöttem kevés vízzel, és a lisztet is elkevertem benne. Ízesítettem mustárral, sóval, borssal. Beleöntöttem a lencsét és a kétszer átmosott káposztát. Felöntöttem vízzel, beletettem a babérlevelet is. Fedő alatt puhára főztem. A levesből kiszedtem egy keveset és kikevertem vele a tejfölt, majd visszaöntöttem az egészet.
Nagyon finom lepénykenyeret ettünk mellé.

Sonkás lencseleves

Mivel nem vagyok babonás, ezért szilveszterkor nem csinálok lencsét. Most viszont igen. Egyszerű, nagyon finom leves, ami ráadásul pillanatok alatt elkészül.  Ez ma nem volt hátrány, mivel anyukám kora délután áthozta hozzám a három éves unokahúgomat és mellette nem akartam sok időt a konyhában tölteni.
Ahogy elkészült a leves, az unokahúgom (aki akkor már túl volt az ebéden és annyira jól volt lakva, hogy már palacsintát sem akart enni, pedig az nagy kedvence) rögtön kért belőle. Megevett egy nagy tányérral és közölte az éppen hazaérkező férjemmel, hogy az összes levest meg fogja enni és neki nem hagy semmit. Szóval ha egy három éves előnyben részesíti a levest a palacsintával szemben, akkor az igazán nem lehet rossz...:))

Hozzávalók:
30 dkg lencse
30 dkg füstölt sonka felkockázva
1 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 evőkanál pirospaprika
1 evőkanál mustár
3 púpos evőkanál liszt
2 babérlevél
1 evőkanál kacsazsír
só

A lencsét beáztattam néhány órára.
A sonkakockákat picit pirítottam a kacsazsíron, és hozzáadtam a hagymát is. Amikor a hagyma üvegesre pirult, hozzáadtam a zúzott fokhagymát, a pirospaprikát és öntöttem rá egy pici vizet, hogy ne égjen meg.
Belekevertem a lisztet is, és felöntöttem kb 2-2,5 liter vízzel. Beletettem a babérlevelet, a mustárt és a lencsét is. Megsóztam és a lencsét rövid idő alatt puhára főztem. (Közben néha megkevertem, hogy ne égjen le.)
Tejföllel tálaltam.

Reform gulyásleves

Annyiban reform, hogy kókuszzsírral készült. Mint azt már egy másik posztban is említettem, a kókuszzsír nagyon egészséges, többek között azért is, mert nem emeli meg a vérben a rossz koleszterin szintjét, és az emésztéséhez nincs szükség az epe által termelt enzimre, így nem terheli meg a szervezetet. Ezen kívül antibakteriális hatású, javítja az anyagcserét is, ezért fogyókúrázóknak és pajzsmirigybetegeknek kifejezetten ajánlják.
A szűrt kókuszzsír színtelen, szagtalan, "íztelen", úgyhogy teljes mértékben alkalmas a különböző olajok, zsiradékok kiváltására. Csak saláta öntetet nem lehet belőle készíteni, mert 25C° fok alatt megszilárdul. (Felette folyékony halmazállapotú) Kókuszzsírt általában bioboltokban lehet vásárolni, sajnos meglehetősen borsos áron.
Néhány hónapja a pesterzsébeti piacon levő bioboltba hoztak szűrt kókuszzsírt 1500 Ft-ért. (1 kg) Ez már megfizethető ár, főleg mivel nagyon sokáig elég. Azóta szinte mindenhez ezt használom. A kókuszzsírral készült ételek nagyon finomak, és nem érződik rajtuk semmiféle mellékíz. Így tökéletes választás egy egészségesebb gulyásleves elkészítéséhez is.
Ha abszolút reformosan akarom elkészíteni, akkor pulykafelsőcombból csinálom, de mivel a háziúr marhából jobban szereti, ezért most kedveztem neki. Ugyanebből az okból kifolyólag került bele egy kis chilipaprika is.

Hozzávalók:
60 dkg marhahús (én most gyönyörű márványos marhanyakból csináltam)
2 púpozott evőkanál kókuszzsír
2-3 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 nagyobb paradicsom
2 nagyobb paprika
1 evőkanál pirospaprika
5-6 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
6-8 szem krumpli
3 szál angolzeller
1 kávéskanál kömény
só
ízlés szerint chilipaprika
(a gulyáslevesbe én nem szoktam tésztát tenni, anélkül is éppen elég tartalmas és sűrű)

A hagymát a zsíron megdinszteltem, és rádobtam a kockára vágott húst, amit fehéredésig pirítottam. Hozzáadtam az áttört fokhagymát, a felszeletelt paprikát és paradicsomot. Kicsit megfonnyasztottam, majd elkevertem benne a pirospaprikát. Megsóztam, beletettem a kömény felét, és felöntöttem egy kevés vízzel. Addig főztem, amíg a hús megpuhult, közben ha kellett utánaöntöttem egy kis vizet.
Miután a hús megpuhult beletettem a krumplit és a répát, a maradék köményt, a chilipaprikát, felöntöttem vízzel, sóztam, és megfőztem a zöldségeket is.

Zöldséges raguleves csirkemellcsonttal

Jó ideje már, hogy nem veszek csirkemellfilét, csak egész csirkemellet, több okból is. Egyrészt olcsóbb, még akkor is, ha kidobom a csontot és a bőrét is. Másrészt viszont soha nem dobom ki a csontot és a bőrét. Ugyanis ezen él a kutyánk. De nem csak a kutya szereti a csirkemellcsontot. A férjem is rajong érte, mint minden csontos húsért. Sokszor bánatosan nézi a fazekat, amiben a kutya mellcsontja fő, és szomorúan fanyalodik rá a csirkemellre, ha már ő csontot nem ehet... Ma megkönyörültem rajta, és neki is főztem mellcsontból egy "kis" levest.

Hozzávalók:
1 kg csirkemellcsont
1 hagyma
4 szál sárgarépa
2 szál angolzeller
60 dkg újkrumpli
50 dkg mirelit zöldborsó
3 púpozott evőkanál liszt
kb. 1 teáskanál majoranna
csipet lestyán
só
bors (véletlenül elég sok borult bele, de kifejezetten jót tett neki:)
2 evőkanál olaj
1 dl főzőtejszín (10%-os)
citromlé ízlés szerint (Én kb. negyed citrom levét facsartam bele)

A zöldségeket apró kockára vágtam, a mellcsontot feldaraboltam.
Egy nagyobb lábasban felhevítettem az olajat, és megdinszteltem rajta a hagymát. Hozzáadtam a répát, a zellert, és egy kicsit ezt is átpirítottam. Végül beletettem a húst is, és fehéredésig pirítottam.
Megszórtam liszttel, és folyamatos keverés mellett felöntöttem 3 liter vízzel.
Amikor a hús már majdnem megpuhult, hozzáadtam az apró kockára vágott krumplit és a borsót. (Ha friss borsót használunk, akkor a répával együtt az elején tegyük bele a levesbe.)
Sóztam, fűszereztem a levest, és még pár percig főztem, amíg a krumpli és a borsó is megpuhult.
Beleöntöttem a tejszínt, megvártam amíg újra felforr, belefacsartam a citromlét, és lehúztam a tűzről.

Currys csirkeleves

Ezt a levest tegnap ettem a testvéremnél, aki a Könnyű és gyors csibefalatok c. könyv receptjét használta fel az elkészítéséhez, egy-két változtatással. Én nem vagyok a kapornak nagy rajongója, mondhatni egyáltalán nem szeretem, de ebben a levesben egész finom volt, nagyon jól passzolt a curryhez. Összeségében ez egy nagyon finom, tartalmas leves, érdemes a megörökítésre...
Tehát a nővérem leírása:

Hozzávalók:
60 g vaj
2 fej felaprított hagyma
2 gerezd fokhagyma
3-4 sárgarépa
2 fehérrépa
1 szál angolzeller feldarabolva (ennek hiányában sima zeller)
3 e.k. liszt
1 e.k. curry
1.5 liter víz
20 dkg zöldborsó
3 fél csirkemell feldarabolva
fél csomag petrezselyem
néhány szál kapor
só

Vajon megpároljuk a zöldségeket a borsó kivételével. Én itt már hozzáadtam a húst, de az eredeti recept szerint főtt hús kell bele, és azt forrás után kell a leveshez adni a zöldborsóval együtt.
Rászórjuk a lisztet és curryt, picit pirítjuk, majd fokozatosan engedjük fel a vizzel. Hozzáadjuk az ételízesítőt és sót. Közepes lángon forrásig főzzük állandóan kavargatva. Ekkor lejjebb vesszük a lángot, hozzáadjuk a
zöldborsót (és a főtt csirkehúst). Még 10 percig főzzük. Beletesszük a petrezselymet és kaprot, még 3-4 percig főzzük.
Időt akartam spórolni azzal, hogy együtt főzöm a húst a levessel, de utólag beláttam, hiba volt, mert így kicsit zavaros lett a leves. Az ízén nem látszik. :)
Az eredeti recept ír még tejfölt is (250 g), amit a végén kell a petrezselyemmel beletenni, én ezt kihagytam.

Húsleves kacsafarhátból

A férjem nagyon szereti a csontos húsokat a levesben, ezért a húslevest szinte mindig valami csontos húsból főzöm, most éppen kacsafarhátból.
Talán két éve, hogy elkezdtem kerülni az ízfokozót tartalmazó élelmiszereket. Azelőtt nagy mennyiségű húsleveskockát használtam a leveseimhez, ezt ma már nem teszem. (A vegeta szintén tele van ízfokozóval!)
Amióta húsleveskocka nélkül főzöm a levest, azóta viszont fokhagymát, lestyánt és köményt minden esetben teszek a húsleveshez.

Hozzávalók:
3 db kacsafarhát (kb 1,3 kg)
1 db hagyma
1 kisebb zeller
1 kisebb karalábé
4 db nagyobb sárgarépa
2 db fehérrépa
2 gerezd fokhagyma
1 db krumpli
1 db paradicsom
fél paprika
1 csokor petrezselyem
~ 1 kávéskanál őrölt feketebors (vagy egész bors)
~ 2 teáskanál majoranna
~ 1 kávéskanál lestyán
~ fél kávéskanál őrölt kömény

A farhátat alaposan megmostam, és kiszedtem belőle a belsőségeket, mert azt nem szeretjük. (Kiadós levest kapott belőle a kutya is.:) A húst hideg vízbe tettem fel főni. Mikor felforrt, visszavettem a hőmérsékletet annyira, hogy a leves ne forrjon tovább, éppen csak gyöngyözzön egy kicsit. (Ha forrás után a lé zavaros lesz, akkor a húst kiszedem, lemosom, a lét pedig átszűröm, vagy merőkanállal lemerem a tetejét. Most erre nem volt szükség.)
Beletettem a zöldségeket és a fűszerek felét. (A fokhagymagerezdet egészben tegyük hozzá, a petrezselymet pedig kötözzük össze, hogy főzés végén egyszerűen kiemelhessük.) A húsleves akkor a legfinomabb, ha legalább 4-5 órán keresztül fő, így érnek össze jól az ízek. A fűszerek másik felét mindig a főzés végefelé szoktam beletenni. Miután megfőtt a leves, a tetején összegyült zsírt leszedtem. Csigatésztát főztem hozzá a levesből kimert lében.

Mediterrán leves cukkinivel és fusillivel

   Alapvetően nem vagyok az a leveses fajta, de egyszer-egyszer rámjön a levesezhetnék. Persze ilyenkor kizárólag a tartalmasabbak jöhetnek szóba és néhány kivételtől eltekintve ragaszkodom hozzá, hogy valami állati eredetű fehérje is legyen fellelhető benne. Egy ilyen leves az alábbi receptben található is, ráadásul könnyen és gyorsan elkészíthető. Mediterrán jellege kapott némi magyaros beütést. Hűvös tavaszi estékre ideális.

Hozzávalók:

150 g kolozsvári szalonna
0,5 szál parasztkolbász (én most a tóalmásiért vagyok oda)
400 g burgonya
300 g cukkini
100 g fusilli tészta
2 db tojás
olivaolaj
oreganó
fekete bors
só

   A szalonnát felvágom kisebb kockákra (~0,5 cm), a tisztított burgonyát szintén (~1 cm). A cukkinit hosszában negyedelem, majd nem túl vékony szeletekre vágom. A kolbászt felkarikázom, a tojást megfőzöm.

   A szalonna zsírját kisütöm, majd hozzáadom a burgonyát. Addig sütöm, amíg kap egy kis kérget, majd jöhet a tészta és a kolbász is. Sózom, teszek rá egy kevés oreganót és egy kevés ideig együtt pirítom őket. Hozzáadom a cukkinit, épp csak átforgatom és felöntöm kb. 2-2,5 liter csirke alaplével vagy maradék húslevessel. Ezek hiányában persze jó lesz a víz is. 15-20 perc alatt készre főzöm. A kész és kitálalt leves tetejére cikkekre vágott főtt tojást teszek, kevés olivaolajat locsolok rá és megszórom frissen őrölt borssal.

Tárkonyos pulykaraguleves

Ezt az ételt tanultam meg először az öcsémtől, amikor elkezdett szakácsként dolgozni. Annyira megszerettük, hogy azóta is ez az egyik leggyakrabban előforduló leves nálunk. Az öcsémtől gyakran hallom ezeket a szavakat: "már megint tárkonyos ragulevest csináltál???...", vagy: "persze mi mást is főzhetnél..." A tárkonyos ragu az egyetlen olyan leves, amit több egymást követő napon is képes vagyok megenni.

Hozzávalók:
50 dkg pulykamell
30 dkg gomba (csiperke és laskagomba volt vegyesen)
2 fej hagyma
2 db fehérrépa
3-4 db sárgarépa
40 dkg zöldborsó (mirelit)
2 púpozott evőkanál liszt
1 evőkanál tárkony
2 dl tejszín
citrom
só
bors
olaj

A húst megmostam, és a zöldségekkel együtt apró kockára vágtam.
Kevés olajon a hagymát üvegesre pirítottam, rádobtam a gombát, és kicsit megfonnyasztottam. Beletettem a húst, és fehéredésig pirítottam. Hozzátettem a fehér- és sárgarépát, és azt is átforgattam egy kicsit. Sóztam, borsoztam, fél evőkanál tárkonnyal ízesítettem és megszórtam a liszttel. Kb. másfél liter vízzel lassan felöntöttem, közben folyamatosan kevergettem, nehogy a liszt csomós maradjon. Amikor megpuhult a hús hozzáadtam a borsót a másik fél evőkanál tárkonnyal, és tovább főztem amíg a borsó is megpuhult. Ekkor folyamatos keverés mellett vékony sugárban hozzáöntöttem a tejszínt, és egy perc alatt összeforraltam.
Mivel a férjem nem szereti túl sok citrommal a levest, ezért én végül csak negyed citromnak a levét tettem bele, de ha valaki savanykásabban szereti, nyugodtan tehet bele többet is. De a citromlé akár ki is maradhat teljesen a levesből, és tálalásnál mindenki ízlés szerint ízesítheti vele a saját adagját.

Csicseriborsóleves gazdagon

A csicseriborsóval először konzerv formájában találkoztam, amit falafel készítéshez szereztem be.
Elbűvölt a mogyoróra emlékeztető íze, és már akkor elhatároztam, hogy többféle ételt is szeretnék elkészíteni belőle. Nemrég aztán vásároltam egy kiló szárított csicseriborsót, és elkezdtem receptek után kutatni a neten. Így bukkantam rá az olasz csicseriborsóleves receptjére. Rám jellemző módon már első alkalommal sem ragaszkodtam tökéletesen az eredeti recepthez, és az öcsém, (aki éppen nálam vendégeskedett, és nem mellesleg szakács) tippeket is adott a változtatáshoz. Így készült el életem első csicseriborsólevese, ami a családban osztatlan sikert aratott, úgyhogy felkerült a kedvenc ételek listájára.

Hozzávalók:
40 dkg szárított csicseriborsó, vagy 80 dkg konzerv
3 gerezd fokhagyma
1 közepes vöröshagyma
3-4 sárgarépa
10 dkg zeller
10-15 dkg füstölt szalonna
4 közepes krumpli
1 szál füstölt kolbász
2,5 dl sűrített paradicsom
0,5 dl balzsamecet
2 teáskanál mustár
1 evőkanál rozmaring
1 evőkanál oregánó
1 evőkanál kakukkfű
1 teáskanál szárítot chili (ha valaki nem szereti csípősen, akkor ki is maradhat)
1 babérlevél
só
bors

A szárított csicseriborsót főzés előtt legalább 12 órára be kell áztatni.
A szalonnát kockára vágtam, és beletettem a fazékba. Amíg a szalonna sült, aprítógépben apróra vágtam a hagymát, fokhagymát, répát és a zellert, majd a szalonnához kanalaztam a zöldséget, és együtt pirítottam pár percig.
A paradicsomlét a zöldségalaphoz öntöttem, beletettem a fűszereket és a mustárt. Hozzátettem a lecsöpögtetett csicseriborsót, és felöntöttem kb.másfél  liter vízzel. Nálam a borsó közel két órán keresztül főtt, ezidő alatt természetesen pótoltam az elfőtt vizet, és ha kellett utánasóztam. Amikor a csicseriborsó már majdnem teljesen megpuhult, hozzátettem a kockára vágott krumplit, a karikára vágott kolbászt, és a balzsamecetet.
Tálaláskor egy kanál tejfölt tettem a tetejére.

Ha konzervborsót használ valaki, a főzési idő lényegesen lerövidül. Ebben az esetben a krumplit kell először megfőzni a  kolbásszal, miután megfőtt beleönteni a leszűrt a csicseriborsó konzervet, összeforralni az egészet, és már kész is.
Szerintem annál teltebb íze lesz, minél tovább főtt, én ezért részesítettem előnyben a konzervvel szemben a szárított csicseriborsót.

A bejegyzés megírása óta fantasztikus felfedezést tettem: ha a csicseriborsó főzővizébe 1-2 kávéskanál szódabikarbónát teszek, akkor nagyon hamar, maximum fél óra alatt megpuhul...