Fehérboros nyúlcomb rukkolás burgonyapürével

A fotókat Csongrádi Ferenc barátunk készítette.

Amikor ez az étel készült, még javában dúlt a medvehagyma-láz, így került akkor az a püréhez. Most nyugodtan tegyünk bele rukkolát, de kedvünk szerint akár bazsalikommal vagy spenóttal is helyettesíthető.

 Hozzávalók:

4 db nyúlcomb
5-6 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
2 db rozmaringág
2 dl száraz fehérbor
kevés olaj
2 dl alaplé vagy húsleves
kis darab vaj
só,bors

70 dkg burgonya
10 dkg vaj
1 csokor rukkola
só

20 dkg cékla
20 dkg édesburgonya
balzsamecet
barnacukor
kevés olaj
só

A combokat kevés olajon mindkét oldalán megpirítom. Sózom, borsozom és egy tepsibe fektetem őket. Melléteszem a nagyobb darabokra vágott hagymát, a héjastól ellapított fokhagymát, valamint a rozmaringágakat. Aláöntöm a bort és lefedve 180 fokon sütöm 15 percig, majd visszaveszem a hőmérsékletet kb. 130-140 fokra és így sütöm még 1-1,5 órát vagy amíg el nem készül. Sütés közben ha szükséges, öntök még alá egy kis vizet. Ha megpuhult, fedetlenül sütöm nagyobb hőfokon 10 percet. A nyulat kiveszem a tepsiből, a visszamaradt szaftot átszűröm egy edénybe, jól kinyomkodva a hagymákat és a rozmaringot, hogy minden íz átkerüljön. Ehhez adom az alaplét és a felére visszaforralom, ha kell, sózom, majd egy darabka hideg vajjal besűrítem.

A céklát és az édesburgonyát uborkagyalun felszeletelem, majd kerek formára kiszúrom. A burgonyát enyhén megsózom és olajozott tepsire fektetve 180 fokon 10 percig sütöm. A céklát szintén olajozott tepsire fektetem, bedörzsölöm néhány csepp balzsamecettel és megszórom egy kevés barnacukorral. 180 fokon 20 percig sütöm. Egymásra helyezve tálalom őket. A burgonyát megfőzöm, áttöröm és a vajjal kikeverem. Még forrón hozzákeverem a rukkolát.

Vörösboros céklás marharagu

Valamelyik nap láttam valami hasonlót az egyik főzős műsorban. Nem teljesen így, nem teljesen ezekkel az alapanyagokkal, de mégis az az adás indított arra, hogy megalkossam ezt az ételt. A cékla és a vörösbor együtt fantasztikus ízt és színt adott ennek a ragunak, a fahéjtól viszont rendkívül pikánssá vált. Bár furcsának tűnhet a fahéj a marharaguban, de a vörösbor kifejezettem szereti ezt a fűszert. Arab konyhában egyébként is sok húsos ételbe tesznek fahéjat, például a gyros-ba is. (De az indiaiak is előszeretettel használják.)
Nyugodtan elkészíthetik ezt a ételt azok is, akik a céklát savanyúságként nem szeretik (én is ebbe a táborba tartozom), mivel a hosszú főzési idő alatt a cékla szép lassan elveszíti a jellegzetes ízét, és teljesen belesimul a raguba.

Hozzávalók:
0,5 kg marha gulyáshús
2 fej hagyma
5 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
1 paprika
2-3 szál angol zeller
2 db sárgarépa
1 közepes méretű cékla
4 dl vörösbor
1 evőkanál liszt
só
bors
fahéj
olaj (nálam hidegen sajtolt repce-napraforgó)

Miután kevés olajon a hagymát üvegesre pirítottam, beletettem a kockára vágott húst.
Kicsit átforgattam az olajon, és meghintettem a liszttel.
A liszttel együtt még fél percig pirítottam a húst, sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam az egészen apróra vágott zöldségeket.
A fokhagyma gerezdeket megpucoltam, és egészben tettem a raguhoz.
Felöntöttem 4 dl vörösborral, megszórtam egy csipet fahéjjal, és lassú tűzön 3,5 órán keresztül főztem, amíg a hús teljesen megpuhult. Közben időnként megkevertem, és ha kellett felöntöttem egy kis vízzel.
Ha esetleg savanykássá válik az étel a bortól, akkor a főzés végén megszórhatjuk egy kevés nádcukorral. (Az én borom félédes volt, így nem kívánta a ragu a cukrozást.)
Mire a marha megfőtt, a szaftja teljesen besűrűsödött, tulajdonképpen a húson és a céklán kívül semmi nem maradt benne egészben.
A férjem fokhagymás rizst evett hozzá, én pedig sült krumplit...