Chips a mikróból

A facebookon láttam egy orosz videóban, és azonnal ki kellett próbálnom. Azóta már sokszor készült nálunk.
Férj kiakadna, ha azt mondanám, hogy chips-függő, úgyhogy nem mondom. De minden héten eszik. Többször is. Én ezt nem díjazom, mert a bolti chipsek tele vannak transzzsírokkal, és az ugyebár annyira nem jó. Sőt rossz. Tudom, sokak szerint a mikró is egészségtelen, káros dolog, de én személy szerint a transzzsíroktól jobban tartok, mint a mikrótól. Ezért is örültem ennek a megoldásnak, és gondoltam megosztom a tapasztalataimat a nagyérdeművel.

A chipshez kell krumpli, só és olívaolaj, ezen kívül fűszerezhetjük bármivel tetszés szerint. Persze használhatunk étolajat is, de az olívaolajtól tűnik olyan egészségesnek. Kókuszzsírral is próbáltam, de valamiért nem lett az igazi. Kacsazsírral még nem próbáltam, de tervbe van véve.
A sütési idő függ a mikró teljesítményétől és a krumpli fajtájától. A sárga héjú sütnivaló burgonya nekem nem vált be. Kemény lett, rágós, de nem ropogós. Volt olyan krumplim, ami 4 perc alatt elkészült, (ez volt a kivétel, a csoda) volt aminek 10 perc kellett, de az átlag 6 perc a 800w-os mikrómban.
Sütőpapír is kell. Enélkül én alig tudtam felvakarni a tányérról. A sütőpapír jó, és többször felhasználható.
Macerás az elkészítés? Igen. De hetente egyszer-kétszer belefér, nem mellesleg férjnek sokkal jobban ízlik, mint a bolti chips. Míg a bolti chips tocsog a zsírban, ez nem. Meglepő módon krumpli íze van.
Láttam olyan videót, ahol félidőben megforgatták a szeleteket. Na, ez totál felesleges. Nem kell. Forgatás nélkül is ugyanúgy átsül.
Sütőben nem működik. Próbáltam. De ha valakinek sikerül sütőben elkészíteni, kérem, ossza meg velem is a titkot!

Én így készítem:
Mérettől függően kb. 2-4 szem krumplit használok. Néha megpucolom, néha nem.
Az uborkagyalun leszeletelt krumplit beáztatom kb. egy órára. Erre azért van szükség, hogy a keményítő kioldódjon a krumpliszeletekből. Így hamarabb megsül, és ropogósabb lesz.
A vizet leöntöm, a krumpliszeleteket egy konyharuhára borítom, és igyekszem lehetőség szerint (majdnem) szárazra törölni.
Ezután egy mélyebb tálba/dobozba teszem, meglocsolom olívaolajjal /nem kell sok, de azért vonja be a krumpliszeleteket/, lefedem, és jól összerázom.
Egy nagy tálat kibélelek sütőpapírral, és elhelyezem rajta a krumpliszeleteket úgy, hogy ne érjenek egymáshoz, és megsózom őket. Azért kell vigyázni, mert ahol összeérnek, nem lesz ropogós. A képen úgy tűnik, hogy összeérnek, pedig nem:

Beteszem a mikróba, amit 6 percre állítok. Általában 5 percig nem foglalkozom vele, addig mosogatok, vagy valami hasonlóan hasznos tevékenységgel töltöm az időt. 5 perc elteltével azért sűrűn lesem, nehogy elégjen. Ezt ki kell tapasztalni. Mindenkinek más a mikrója, ezért az elején többször ki kell venni, rá kell nézni. A krumpliszeletek először megfőnek, aztán sülnek, végül keményednek. Néhány szem, főleg ami középen van, kissé megbarnul, de nem lesz ettől égett íze. De ha már nagyon barna, akkor leállítom a mikrót, és ezeket a szeleteket kiveszem.
Ha megsültek/megkeményedtek a szeletek, kiveszem, és kb fél percig pihentetem, majd dobozba öntöm.
Azért, hogy gyorsabban haladjak, két sütőpapírt szoktam előkészíteni, és amíg az egyik adag sül, addig előkészítem a következő adagot. Meg mosogatok is, ahogy az előbb már említettem.
Az egész hercehurca kb 1 órát vesz el az időmből, ennyi idő alatt készül el egy zacskónyi házi chips. Kicsivel több idő, mint végig olvasni ezt a kisregényt, amit itt leírtam.
Ennél sokkal hamarabb tűnik el a dobozból az elkészült chips. Érdemes annyit készíteni, amennyit azonnal elfogyasztunk, mert ha az ember órákra a dobozban hagyja, képes megpuhulni, úgy meg már nem finom.

Narancsos-csoki ajakápoló karácsonyra

Ez most nem étel, bár attól sem lenne bajunk, ha megennénk. Karácsonyra nagyüzemi gyártásba kezdtem ezekből az apróságokból, mert annyira jó, és szinte fillérekből előállítható. A hozzávalókat megvásárolhatjuk bioboltban, vagy megrendelhetjük webáruházban is, 2-3 nap alatt kiszállítják.
Az alábbi mennyiségből én éppen négy ajakápoló tokot tudtam megtölteni. Az elkészítés csak néhány percet vesz igénybe, és a végeredmény egy narancsos csoki illatú csoda, ami messze sokkal jobb, mint a  kereskedelemben kapható ajakápolók.

Hozzávalók:
2 ek olívaolaj (az egyik kanál olívaolajat lecserélhetjük aloe vera olaj, makadámdió olaj, és körömvirág olaj kombinációjára is, de tehetünk bele kevés glicerint is.)
1 ek kakaóvaj
1 csapott ek méhviasz
néhány csepp narancs aroma
4 db ajakápoló tok

A hozzávalókat egy edényben gőz felett összemelegítjük, majd amikor teljesen egyneművé vált, az ajakápoló tokokba öntjük. Nagyon hamar megdermed, gyorsan kell vele dolgozni. Ha mégsem sikerülne, elsőre beönteni a tokokba, csak tegyük vissza a gőz fölé, amíg újra folyékonnyá válik.

Sün barát

Mióta újra dolgozom, a kutyám kissé magányosnak érzi magát. Sokáig töltöttük a napjainkat kettesben várva, hogy a falkavezér hazaérkezzen, de most teljesen magára maradt. Hogy tompítsa a lelkében keletkező űrt, beújított magának egy barátot. Ha rátör a magány, felkeresi a haver fészkét, és becipeli a saját házába, vagy elhelyezi a teraszon, ahol leheveredhet mellé, és már nincs is egyedül. Ha a pajti meg akarna lógni, egyszerűen csak ráhelyezi szelíden a mancsát nyomatékosítva, hogy számára örömteli a társasága, és szeretné, ha még maradna.
Azt mondjuk nem igazán tudom, hogy a sün hogyan értékeli az újkeletű barátságot. Remélem azért nem terhes számára ez a túlzott figyelem. Persze biztosan furcsa lehet, hogy hirtelen kiszakadt a megszokott közegéből, és reggelente egy jól felszerelt komfortos kutyaházban ébred.
A süni amúgy kedves és közvetlen, tőlem egyáltalán nem fél, komoly érdeklődést mutatott a fényképezőgép iránt is. Csak a kutya közelében valahogy zavarba jön, ki tudja miért... :) Biztos nem volt még ilyen rámenős barátja.:)

Így pucoljatok fokhagymát!

Kipróbáltuk, működik...

Kurkuma, a gyulladáscsökkentő csodaszer

Egy ideje a televízióban agyonreklámozzák a kurkuma kapszulát, mint gyulladáscsökkentő csodaszert, és hasonló jókat olvasni róla a neten is. Sokan arról számolnak be, hogy néhány nap kurkuma szedés után megszűntek a fájdalmaik.
Két hónappal ezelőtt férjjel úgy döntöttünk, adunk egy esélyt a kurkumának. Férjnek a munkájából adódóan néhány éve fájdogálnak az ízületei, (főleg frontok ide-oda vonulgatásakor,) nekem meg ugye a derekammal vannak gondjaim a porckopásból kifolyólag. Természetesen nem hagytam megvezetni magamat a Teleshop által, így negyed annyiért szereztem be a kurkumát a közeli gyógyszertárban, és elkezdtük szedni.
Eltelt két hét, és egyikőnk sem érzett semmi változást, de azért nem adtuk fel. Úgy voltunk vele, beszedjük a 60 szemes dobozt, ártani nem fog. Ahogy telt az idő, férj egyre többször megjegyezte, hogy nem tetszem neki, beteg kinézetem van, és aggódik értem. Harmadik hétre a szemem körül körben teljesen besárgult a bőr. Nem kicsit, nagyon. Kezdtem megijedni. A férjem azt mondta, hogy azonnal visz az orvoshoz, mert ez tuti májgyulladás. De a szemem nem sárgult be csak a bőröm, úgyhogy a májgyulladás valahogy nem stimmelt. Elkezdtem a neten kutatni, mi lehet ennek az oka. Olvastam, hogy a kialvatlanságtól is besárgulhat a szem alatti bőr. Na ez stimmelt, mert akkor már napok óta nagyon keveset aludtam. Meg is nyugodtam, hogy csak alvásra van szükségem.
Következő nap észrevettem, hogy a tenyerem is sárga. Gondoltam ennek fele sem tréfa, másnap tényleg elmegyek dokihoz, nézze már meg mi van velem. El akartam terelni kicsit a gondolataimat, így lecsüccsentem a kedvenc fotelomba, bekapcsoltam a tévét, és közben elkezdtem fogselyemmel tisztogatni a fogaimat. A fogselyem citromsárga lett. Akkor valahogy nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, arra gondoltam, hogy a fogselyemmel van valami gond, oxidálódott vagy ilyesmi. Következő nap nem volt kedvem elmenni orvoshoz, de csak nem hagyott nyugodni az egyre terjedő sárgaság. Ismét téptem egy darab fogselymet, tisztítottam a fogaimat, és újra sárga lett. És akkor végre leesett: a kurkuma! Beszaladtam (na jó, nem szoktam szaladgálni, szóval besétáltam) a fürdőszobába, és kinyitottam a számat. A fogaim totál besárgultak. Akkor már kifejezettem bosszús voltam. Azonnali hatállyal felmondtam a kurkumának. 2 hónap elteltével szemem alatt már csak egy nagyon vékony sárga csík van. A fogaimhoz ragaszkodott a legjobban a sárgaság, hetek óta sikálom hol szódabikarbónával, hol hyperollal, és bár sokat javult már, van még mit dolgoznom rajta.
Érdekes módon a férjemnél semmi hasonló tünetet nem produkált a kurkuma. Hat hétig szedte, de pozitív változásról sem tud beszámolni, úgyhogy ő is lezárta a kurkumával nem túl hosszúra nyúlt kapcsolatát.
Elhiszem, hogy vannak emberek, akiknél csökkenti a gyulladást és megszünteti a fájdalmat, tehát nem akarom kisebbíteni eme csodaszer érdemeit. Egyszerűen nekünk nem jött be. Hatástalan volt, leszámítva a makacs sárgaságomat, amit pozitívumként nem tudok értékelni. Lehet, hogy van különbség kurkuma és kurkuma között, de ha még hatásos is lenne, akkor sem szedném, látva mit okozott nálam sárgaságilag.
Pááá kurkuma, pááá....
(Fűszerként persze továbbra is jöhet, de semmi koncentrált formátum.:)

Kipróbáltam, működik: tejeskávé másképp

Kép forrása itt

Nem tudom mások is vannak-e így, de az én agyam sokszor kattog megvalósítást sürgető, ámde totál hülyeségnek tűnő dolgokon. Néhányat ezek közül nem bírok kiverni a fejemből, ki is próbálom, aztán kudarc esetén röhögök magamon, hogyan lehetettem ilyen ostoba. Hiszen ha működne, akkor már feltalálta volna valami okos ember előttem. Ha pedig véletlenül működik, akkor tuti kiderül, hogy ez a módszer eddig is létezett, csak maximum én nem tudtam róla.
Nos jelen esetben fogalmam sincs más is próbálkozott-e a tejeskávé ilyentén előállításával. Ha valaki csinálta már jelezze, és akkor legfeljebb megint kihúzom a nevem mellől a zseni jelzőt.
Senki ne gondoljon ám semmi extrára, a megvalósítás egyszerű mint a pofon. Van nekem egy kis hagyományos, kotyogós kávéfőzőm. Befészkelte magát a fejembe az a gondolat, hogy víz helyett tejet kéne beletölteni. Vettem egy mély levegőt, és kipróbáltam. Gyönyörűen kijött a kávé, ahogy kell. Tejesen. Egy dolgot hagytam csak ki a számításból: azért iszom (sok) tejjel a kávét, mert töményen nekem túl erős. Megkóstolva a tejjel készült presszókávémat, sokkal erősebb volt, mint a vízzel készült, így a tejes kávét is hígítanom kellett némi (sok) tejjel. :))
Most verhetném a fejem a falba, hogy megint hülye voltam, de nem teszem. Ugyanis a tejjel lefőzött kávé jóval zamatosabb lett a vízzel készültnél. A tej nagyon jól kihozta a kávé aromáját, az erős zamat így fantasztikus lágy krémességgel párosul. Aki röviden issza, és szereti az erős kávét, annak a tejjel főzött kávé egészen új perspektívát nyithat.
Néhány napja már így főzöm a kávémat, és mivel sokkal erősebb tejjel főzve, így kevesebb őrölt kávét teszek  kávéfőzőbe. Férj szerint ez azért lehetséges, mert a tej sűrűbb a víznél, nehezebben jut át a kávén, így több aromát gyűjt magába, míg végül kifolyik a csészébe. Lehet, hogy igaza van, de az okok nem is lényegesek csak a végeredmény, ami igen meggyőző.
Próbáljátok ki!
Lehet, hogy mégis zseni vagyok?

A halott orvos nem hazudik

Ha az ember eléri a 4-dik X-et, egyre jobban foglalkoztatja az egészsége és a fiatalsága megőrzése. Egy érdekes, elgondolkoztató írást kaptam az elmúlt napokban email-ben, ami erre kínál megoldást. Engem meggyőzött. Nem egy rövidke írás, de érdemes elolvasni. Bemásolom ide, úgy ahogy van:

A halott orvos nem hazudik. 

Dr. Joel D. Wallach előadása

Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben
Nobel-díjra jelöltek.

(Egy moszkvai előadás szövege lett felvéve, a fordító megőrizte az
előadó sajátos szóhasználatát.)

Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel. Én egy farmon nőttem fel,
St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk
marhákat tenyészteni. Ha ismerik a marhatenyésztést, bizonyára tudják,
hogy a profithoz vezető egyetlen út: önállóan megtermelni a kukoricát,
a szójababot és a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg
vitamint és ásványt adtak hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap
múlva a marhákat piacra lehetett vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a
legjobb egyedeket magunknak hagytuk.

Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítettük
a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtük semmilyen ásványt és
vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni
fájdalom és betegség nélkül.

Ez nagyon izgatott engem, és egyszer megkérdeztem az apámtól: "Mondd
apa, nekünk miért nem ugyanúgy csinálod az ennivalót, mint a
teheneknek?" Apám nagyon bölcs gondolatot ajándékozott nekem, ő azt
mondta: "Hallgass fiam, értékeld azt, hogy mindennap friss
élelmiszerhez jutsz a farmról! Remélem érted." Természetesen többet
nem zaklattam őt, mert nem akartam, hogy ne kapjak ebédet, vagy
vacsorát. Később mezőgazdasági iskolába mentem, amelyet elvégezve
tudományos fokozatot kaptam, és állattenyésztési, gabonatermesztési és
földtani szakember lettem.

Ezután két évre elutaztam Afrikába. Ott teljesült a gyermekkori álmom,
együtt dolgozhattam Maur Parkinsonnal. Sokan emlékeznek rá a könyvei
miatt, nagy ember.

Két év múlva táviratot kaptam. A St. Louis-i állatkert állást ajánlott
nekem. A Nemzeti Egészségügyi Intézet 78 millió dolláros támogatást
nyújtott az állatkertnek, és szükségük volt egy állatorvosra, aki az
állatkertben kimúlt állatokat boncolta volna.

Én beleegyeztem, odamentem dolgozni, de természetesen nem csak ebben
az állatkertben kellett boncolnom az állatokat, hanem a brookwaldsi,
chicagói, New York-i, Los Angeles-i és más állatkertekben is. A
környezetszennyezésre szuper érzékeny egyedeket kellett megfigyelnem,
mert a 60-as években még senki sem volt tisztában az ökológiai
problémákkal és katasztrófákkal. Szóval, a halál okainak feltárásához
17500 boncolást végeztem el, és a következő eredményre jutottam:
"Minden állat és ember, amely természetes halált hal, a tápanyag
hiánya miatt halt meg".
A kémiai és biokémiai elemzések eredményei pontosan arra mutattak,
hogy a halál a helytelen táplálkozás eredményeként következik be, és
ez annyira meglepett engem, hogy visszatértem a marhák táplálásához.

75 tudományos cikket írtam, 8 tankönyvet más szerzőkkel együtt és egy
könyvet önállóan. Ezt a könyvet 140 dollárért vásárolták
orvostanhallgatók. 1700 újságban közölték a cikkeimet, felléptem
tévéműsorokban és sok egyéb helyen.

De akkor, a 60-as években aránylag kevesen voltak, akiket érdekeltek
volna a munkáim a táplálkozásról. Mit tehettem? Kénytelen voltam
visszaülni az iskolapadba és orvosi képzettséget szerezni, ami
lehetővé tette, hogy használjam azt a tudást, amit még az állatorvosi
egyetemen szereztem.
Bármilyen meglepő, de működött. 15 évig dolgoztam Arizonában, ahol
közönséges orvosi praxisom volt. Ma szeretném megosztani Önökkel
azokat az ismereteket és következtetéseket, amelyeket ez alatt a 10-12
év alatt gyűjtöttem. És ha csak a 10%-át jegyzik meg annak, amit itt
hallani fognak, elég sok kellemetlenséget és szenvedést, meg egy csomó
pénzt fognak megtakarítani és sok évvel meghosszabbítják az életüket.
De ezeket az éveket nem kapják meg csak úgy, csak bizonyos
erőfeszítések árán.

Most a legfontosabbat szeretném elmondani. Az ember élettartamának
genetikai potenciálja 120-140 év.

Napjainkban mindössze öt olyan népcsoport van, amelyek képviselői
120-140 évig élnek. Ezek keleten, Tibetben és Nyugat-Kínában élnek.
Ezek a népcsoportok szerepeltek James Hilton "Az elveszett horizont"
című könyvében, amelyet még 1964-ben írt.

A könyv adatai szerint a legidősebb ember a kínai Li doktor volt, aki
Tibetben született. Amikor betöltötte a 150. életévét, a császári
kormánytól oklevelet kapott, amely bizonyította, hogy tényleg 150
éves, azaz 1677-ben született. Amikor betöltötte a 200. életévét, akkor egy
másik oklevelet kapott. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy 256 éves
korában halt meg. Amikor 1933-ban meghalt, írtak róla New-York
Times-ben és London Times-ban, ahol elég jó dokumentumokkal
alátámasztották a leírtakat. Lehet, hogy mindössze 200 éves volt, nem
256 éves...

Kelet-Pakisztanban élt egy népcsoport, akik bogazoknak nevezték
magukat. Ők is híresek voltak a hosszú életükről, 120-140 évig éltek.
A volt Szovjetunióban grúzok, akik szeretik savanyú tejtermékeket (!), 120
évig élnek. Az örmények, abháziak, azerbajdzsániak nagyon jól tartják
magukat még 120-140 évesen is.

1973-ban, a National Geographic januári számában külön cikk jelent meg
azokról az emberekről, akik 100-nál több évet éltek. A cikk bőségesen
el volt látva illusztrációkkal, amelyekről annyira híres a lap. A sok
fénykép közül három nagyon megmaradt az emlékezetemben.

Az egyiken 136 éves nő volt. Fotelben ült, kubai szivart szívott és
vodkát ivott, éppen valamilyen ünnepségen vett részt. Nagyon jól
mulatott, nem volt ágyhoz kötve egy szociális otthonban, ahol ráadásul
havonta 2000 dollárt kellene fizetnie az ellátásért. 136 évesen
élvezte az életét!

A másik fényképen két házaspár volt, akik éppen a 100. és a 115.
házassági évfordulójukat ünnepelték.

A harmadik fényképen egy férfi volt, aki Örményország hegyvidékein
teát szüretelt, munka közben egy kis rádiót hallgatott. Az anyakönyvi
bejegyzések - születési dátuma, keresztelési dátuma, gyermekei
születési dátumai - szerint ő volt akkor a legöregebb ember a Földön.

A nyugati féltekén a hosszú életükről híres emberek az Andok
indiánjai, akik Ecuadorban, illetve Peru dél-keleti részén élnek. A
Titikaka-törzs legöregebb képviselői akár 120 évig is élnek.

Guinness Rekordok könyvében szereplő, virginiai lakos Margaret Pitch,
mint a legöregebb amerikai, 115 éves korban halt meg. Egy esés
következtében hunyt el. Ki találja ki, mitől halt meg? Így van, a
csontritkulástól. Ez a nő kalciumhiánytól halt meg. Nála nem volt
szívelégtelenség, rák vagy cukorbetegség, de három héttel az esés után
meghalt, mert a szervezetében nem volt elég kalcium. Érdekes, a lánya
azt közölte, hogy a halála előtt Margaret Pitch nagyon kedvelte az
édességet. Ez az ismert Pikebetegség, majd beszélünk róla.

Általában, ha nagyon hódolunk csokoládénak, és más édességnek, az azt
jelenti, hogy a szervezetünkben króm- és vanádium hiány van.

A nigériai Baue törzs főnöke 126 évesen halt meg. Temetésén az egyik
felesége azzal dicsekedett, hogy a férjének halálakor az összes foga
megvolt, ami azt jelenti, hogy a belső szervei is kellőképpen ellátták
a funkcióikat.

Szíriában, 1933. júliusában egy férfi 133 éves korában hunyt el. Nem
azért került a Guinness Rekordok könyvébe, mert 133 évet élt, és nem
azért, mert 80 éves koráig négyszer megnősült, hanem azért, mert 80
éves kora után még 9 gyermeket nemzett. Ha megszámoljuk, hogy minden
gyermek 9 hónapig az anya hasában fejlődik, legalább 1 évig szopik, és
még egy év van a gyermekek között, akkor kijön az, hogy ez az ember
100 éves kora után is apa lett. Ezért került bele a Rekordok könyvébe.

Úgyhogy ne búsuljanak uraim, van még remény!Most pedig következzék egy kis tudomány: Arizonában 1993. novemberében
érdekes kísérletet végeztek. Három fiatal pár három évig teljes
elszigeteltségbe vonult. Egészséges táplálékon éltek, amelyet saját
maguknak megtermesztették, tiszta levegőt szívtak, és tisztított vizet
ittak.

Három év múltán a Kaliforniai egyetem gerontológusai megvizsgálták
őket. Minden adat, mint a vérvizsgálat eredménye, és egyéb élettanilag
fontos mutatók, belekerültek számítógépbe, amely a következő
prognózist számította ki: ha tovább is így élnek, akkor 165 évig
élhetnek. Ez ismét bizonyítja, hogy 120-140 éves életkor teljesen
reális.

Napjainkban az amerikaiak átlagéletkora 75,5 év, az orvosoké pedig 58
év. Ha igényt tartanak a statisztikai 20 évre, ne menjenek orvosnak.

Van két alapvető dolog, amihez ragaszkodnunk kell, ha hosszú életűek
közé akarunk sorolni magunkat. Ha 120-140 évig akarnak élni, akkor:

Először is, kerüljék a veszélyeket, például, ne lépjenek taposó
aknára. Kerülni kell tehát az értelmetlen és szükségtelen veszélyeket.
Ha orosz rulettet játszunk, dohányzunk, iszunk, csúcsforgalomban
rohangálunk az út közepén, akkor nem hiszem, hogy megéljük a 120.
életévünket. Ez humorosan hangzik, de képzeljék el, hogy évente
emberek ezrei halnak meg, mert hasonló hülyeségeket művelnek. Én azt
szeretném, hogy lehetőség szerint védjék meg magukat. Ha van
lehetőségük megelőzni valamilyen betegséget, különösen gyógyíthatatlan
betegséget, akkor ezt a lehetőséget meg kell ragadni.

Másodszor, csak azt kell tenni, ami hasznos! Szükségünk van 90
táplálék-kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin, 12 alapvető
aminosav és 3 alapvető zsírsav. Összesen 90 kiegészítő a mindennapi
étrendünkhöz, amelyek hiánya különböző betegségeket okozhat. Erről
mostanában újságok cikkeznek, a rádióban, a tévében beszélnek róla.
Mindenki tud erről, mert az embereket érdekli az egészség, a hosszú
életkor, a táplálék kiegészítők, és az orvosok is állandóan erről
beszélnek nekünk. De nem azért, mert ezt követeli meg tőlük az orvosi
munkájuk. Azt ne gondolják, hogy az orvosok kérik az újságírókat, hogy
erről cikkezzenek! Nem, ez azért van, mert az ilyenfajta információ
növeli az újság eladhatóságát.

A kedvenc cikkem a Time-ban jelent meg 1992. április 6-án. Ha nem
olvasták, nagyon ajánlom megszerezni valamelyik könyvtárban, készíteni
róla néhány másolatot, és kiragasztani a fürdőszobaajtóra, a hűtő
ajtajára. Ez egy átfogó cikk, amelyben az áll, hogy a vitaminok
képesek leküzdeni a rákot, a szív- és érbetegségeket, az öregedés
pusztító hatását. A cikk összesen hat oldalán csak egy negatív
gondolat szerepel, ez egy orvos gondolata, akinek a cikk szerzője
tette fel a kérdést: "Mit gondol a vitaminokról és ásványokról, mint
az étrendünk kiegészítőiről?"

Mit válaszolt az orvos? "A vitaminok szedése nem hoz hasznot" - véli
Viktor Hubbin, egy New York-i orvosi egyetem professzora. "Minden
vitamin, mint táplálékkiegészítő, a vizeletünket teszi drágábbá".

Ha megpróbáljuk emberi nyelvre lefordítani ezt a kijelentést, az jön
ki, hogy dollárokat pisilünk, ha vitaminokat és ásványokat szedünk,
vagyis hiába költjük a pénzünket vitaminokra és ásványokra. Ezt akarta
mondani.

Ha ez nyomtatásba került, akkor biztos van benne valami. De
kötelességem elmondani Önöknek, miután 14500 állati és 3000 emberi
boncolást végeztem a világ különböző pontjain, és mindig egészséges
akartam lenni, egészséges gyermekeket, unokákat és dédunokákat akarok,
az én véleményem az, hogy ha nem fektetünk be magunknak vitaminokba és
ásványokba, akkor az orvosok jólétébe fektetünk be. Szilárdan hiszem,
hogy pont mi segítjük elő az orvosok jólétét (?).

Az 1776. és a második világháború közötti időszakban az amerikai
kormány kb. 8,5 millió dollárt költött az egészségügyre és orvosi
kutatásokra. Most erre 1,2 milliárd dollárt költenek évente, és ez nem
is elég, mert mindenki ingyenes orvosi ellátást akar.

Én azt mondom, hogy ha a mezőgazdaságban bevezetnénk az emberi típusú
orvosi rendszert, akkor fél kiló hús 275 dollárba kerülne. De ha a
mezőgazdasági rendszert alkalmazzuk az emberek egészségügyi
ellátására, akkor egy öttagú család egészségbiztosítása 10 dollár lesz
havonta. Lehet választani.

Az a szilárd meggyőződésem, hogyha gazdaggá tesszük az orvosokat a
biztosítás és az állami támogatások formájában, akkor ők is tartoznak
nekünk valamivel. Kötelesek legalább megküldeni nekünk az információt
a legújabb orvosi kutatások eredményeiről.

Valaki az itt lévők közül kapott valaha is ilyen információt az
orvosától? Nem. Érdekes, nem? De nekem nagy mennyiségű információ van
a tarsolyomban. Szeretném megosztani ezt Önökkel.

Első. A gyomorfekély. Bizonyára hallották már, hogy a gyomorfekélyt a
stressz váltja ki. Az állatorvosok már 50 éve tudják, hogy a
sertéseknél a gyomorfekélyt egy baktérium okozza. Mi nem engedhetjük
meg magunknak a drága műtétet a sertés gyomrán, de ha megengedhetnénk,
akkor a flekkenünk 275 dollárba kerülne.

Létezik egy bizmar nevű ásványi anyag, amelynek a segítségével a
gyomorfekély a sertéseknél műtét nélkül is gyógyítható. Ezt meg is
tettük a bizmar, egyéb ásványok és tetraciklin segítségével.

Az egészségügyi intézetek csak 1994. februárjában közölték, hogy a
gyomorfekély nem a stressz következménye, hanem baktérium okozza, és
gyógyítható. Pedig a kutatók általában így nyilatkoznak: "...reménykeltő
eredményeket mutat, amelyek jótékony hatással lehetnek..." Itt pedig
kertelés nélkül nyilatkoznak, hogy a gyomorfekély "gyógyítható". Azt
írják: "a gyomorfekély a bizmart és a tetraciklint kombináló új
módszer segítségével gyógyítható". Aki nem tudja, mi a bizmar, menjen
el egy gyógyszertárba és 2 dollárért vegyen meg egy üveg rózsaszínű
folyadékot. Az a neve, hogy peptobizmar. Naponta egy teáskanállal a
gyomorfekély gyógyítható. Lehet 5 dollárért meggyógyulni, vagy műtőbe
vonulni. Választhatnak!

Nos, melyik a második leggyakoribb halálos betegség az amerikaiak
között? Így van, egy szörnyű betegség, rák a neve.

1993. szeptemberében a Bostoni onkológiai intézetben kijelentették,
hogy egy rákellenes diétát dolgoztak ki. A kutatások Kínában folytak,
annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kínai Hinaj tartományban
regisztrálták a legmagasabb megbetegedési szintet.

Öt éven át 29000 embert vizsgáltak. A betegek kétszer akkora adag
vitamint és ásványi anyagot kaptak, mint amennyit az amerikaiak
esetében javasoltak. Vagyis ha a javasolt napi C-vitamin mennyiség 60
mg, akkor a betegek 120 mg-ot kaptak.

Alan Paul, egy ismert amerikai orvos, azt mondta, hogy ha el akarjuk
kerülni a rákos megbetegedéseket, akkor naponta 10.000 mg C-vitamintkell(ene) szednünk.

Az lett az eredmény, hogy azok az orvosok, akik hevesen vitatkoztak
Alan Paullal, már itt hagyták ezt az árnyékvilágot (nyugodjanak
békében!), ő pedig él és virul. Alan Paul most 94 éves, naponta 14 órát
dolgozik, hetente 7 napot, egy farmon él Kaliforniában, San
Francisco-i egyetemen tanít.

Csak rajtunk múlik, hogy a rég elhunyt orvosok tanácsait fogadjuk meg,
vagy dr. Paul véleményét támogatjuk. Szóval, teljesen normális dolog,
ha dupla adag C-vitamint és A-vitamint szedünk, semmi baj nem lesz
belőle. Ezenkívül szükség van még cink, riboflavin, molibdén, stb.
bevitelére is.

Van még egy különösen hasznos anyagcsoport: az E vitamin, a
béta-karotin és a szelén. Abban a betegcsoportban, ahol a betegek 5
éven keresztül E-vitamint, béta-karotint és szelént kaptak, a
halálozás 9%-kal csökkent, vagyis minden 100 halálra ítélt betegből 9
ember túlélte. A Hinaj tartományban leggyakoribb betegségek, a gyomor
és a nyelőcsőrák esetében 21%-uk élte túl. Ebben az esetben az
orvosnak kellene átadnia ezt az információt. Ha már nem akart
felelősséget vállalni, legalább lehetővé tehette volna a választást.

Ezek miatt én egyszerűen nevetségesnek tartom a páciensekhez való
hozzáállásukat. Másfelől, ez is egy újabb bizonyítéka az orvosok
közönyének.
Megyünk tovább! Ízületgyulladás. 1993. szeptemberétől a Harvard és
Bostoni Egyetem egészségügyi kutatóintézeteinek kórházaiban
csirkeproteinnel (?) kezelték azokat a betegeket, akiknek ízületgyulladás
következtében meg voltak dagadva az ízületeik. Olyan betegeket
választottak ki, akiknek az állapotát gyógyszeres kezeléssel nem
sikerült javítani. Ők aszpirin-, mezotrixid-, prednizolon-,
kortizon-injekciókat, és különböző fizikoterápiás kezeléseket kaptak.
Egyetlen lehetőségük maradt, a műtéti ízületcsere.

Ekkor azt mondtam: "Figyeljetek, ezek az emberek már annyit
szenvedtek, hogy esetleg hajlandóak lennének még 90 napig szenvedni,
én meg egy kísérletet elvégeznék." A kísérletre 29 beteg volt
hajlandó. Ezek az emberek, akiken az orvosok már semmilyen egyéb módon
nem tudtak segíteni, a következő kezelést kapták: minden reggel egy
púpos kanál aprított csirkeporc, narancslében elkeverve. 10 nap után
minden fájdalom és gyulladás elmúlt (?), 30 nap múlva a betegek már
megengedhették maguknak az ízületeik óvatos használatát, három hónap
elteltével teljesen helyreálltak az ízületek funkciói.

Most pedig megnevettetem Önöket.A nevetséges momentum az, hogy a Harvard kórházában kísérletet végző
orvos kijelentette, hogy a csirkeporc gyógyszer. Ha képes
meggyógyítani a betegséget, akkor gyógyszernek minősül, amit receptre
kell felírni. Rögtön láttuk, ahogy pörög és számol az agya: "... 300
dollár egy kapszula, összesen 25 beteg...".

De ha nem akarunk ezzel vesződni, elég bemenni a gyógyszertárba és
megvenni egy noxigelon nevű szert. A nők nagyon jól ismerik ezt, a haj
és a köröm erősítésére használják. A fő összetevője a marhaporc, amely
jól fogja majd erősíteni az Önök porcait és csontjait. Ha naponta
bevesznek fél teáskanállal, narancslében keverve, ráadásul
kolloidásványokat is szednek, minden 100 fontra 1 unciát számolva,
akkor ha a következő alkalommal idejövök, majd felszaladnak a
színpadra, és össze-vissza csókolgatnak és ölelgetnek, ha egyáltalán
eszükbe jut még az ízületgyulladás.

Hallott már valaki az Alzheimer-kórról? Most mindenki tud róla, pedig
amikor én kisfiú voltam, ez a betegség egyszerűen nem létezett. Most
viszont az egyik legelterjedtebb betegség, amely minden második, 70 év
fölötti embert megtámad. Ijesztő adat. Hogy lehet megállapítani ezt a
betegséget korai stádiumában az állatoknál, és hogy lehet
meggyógyítani? El tudják képzelni, mekkora veszteség érne egy farmert,
ha az anyakoca elfelejtené, miért is ment oda az etetőhöz?Emiatt az állatorvosok már 50 évvel ezelőtt elkezdték vizsgálni a
betegséget, és igyekeztek meggyógyítani azt. Megpróbáltunk nagy adag
E-vitaminnal eredményt elérni. A háziorvosuknak illett volna küldeni
egy levelet 1992. júliusában, amikor a Kaliforniai Egyetem San Diegói
orvosi tanszéke közzé tette, hogy az E-vitamin lassítja a
memóriavesztést Alzheimer-kór esetében. És csak 50 évvel maradtak le
az állatorvosokkal szemben.

Éppen ezért talán biztonságosabb lenne állatorvoshoz fordulni. Aztán
mondják, kinek volt már szerencséje a vesekőhöz? Igen, látok néhány
kezet.

Az orvos mitől tiltotta el legelőször az étrendben? Kalciumtól. Semmi
tejtermék, semmi leves, semmi étel, amiben kalcium van. Szentül hittek
abban, hogy a vesekő az ételben található kalciumból (?) képződik.

Valójában a vesekő a saját csontjainkból képződik. Amikor kalciumhiány
van, akkor jelennek meg a vesekövek. Már ezer éve tudják az emberek,
hogy a háziállatoknál a vesekő megelőzéséhez több kalciumot,
magnéziumot és bórt kell adni nekik. De a marhák, birkák és kecskék
anatómiája olyan, hogy ha megjelennek náluk a vesekövek, akkor
egyszerűen kimúlnak. Ha az emberben jelenik meg a vesekő, akkor csak
sajnálja, hogy nem tud meghalni, akkora fájdalmat érez.

Mi tudjuk, hogy kell megelőzni ezt a betegséget. Még 1993-ban kellett
volna levelet kapniuk a háziorvostól, amelyben az áll, hogy a kalcium
csökkenti a vesekő megjelenésének kockázatát. Több mint 40000 pácienst
vizsgáltak, akiket öt kategóriába soroltak. Abban a csoportban, ahol a
legnagyobb volt a kalciumadag, senkinek sem volt veseköve.
Emlékeznek, mondtam Önöknek, hogy az orvosok 58 évet élnek, mi pedig
75-öt? Nos, egy csoport profi, akik megmondják nekünk, hogy kell élni,
bizonygatják nekünk, hogy tilos a só, a koffein, a vaj, inkább a
margarint kell ennünk, és nem csinálni semmiféle hülyeséget, 58 évesen
meghalnak; eközben azok, akik 120-140 évig élnek, egy csésze teába
beletesznek egy darabka sót (!) is. Márpedig ők naponta 40 csészével is
megisznak, vajjal főznek és 120 évig (?) élnek.

Akkor most kinek higgyünk? Azoknak, akik 120 évet élnek, vagy akik
58-at? Önökön áll a döntés. Bár vannak orvosok, akiket én nagyon is
tisztelek. Köztük van a Stuart Cartred doktor, 38 éves háziorvos.

Az aneurizma a szakterülete. Ez egy olyan betegség, amikor a szövet
rugalmasságának elvesztése következtében gyenge artéria kitágul.

1957-ben megtudtuk, hogy az aneurizma oka a szervezet rézhiánya. Akkor
egy olyan projekten dolgoztunk, amelynek során 200 ezer pulykát
figyeltünk meg. Különleges tápot kaptak, amibe 90 különböző tápanyagot
adagoltak. Az első 13 hétben az állománynak a fele elpusztult.
Boncoláskor kiderült, hogy mindnek aneurizma volt a haláloka. Miután a
farmerek megduplázták a réz mennyiségét, 500 ezer (!) pulykát felneveltek
úgy, hogy egy sem pusztult el aneurizma miatt.

Ezt a kísérletet elvégeztük egerekkel, macskákkal, kutyákkal,
marhákkal, sertésekkel, stb., és arra a következtetésre jutottunk,
hogy ezt a betegséget a rézhiány okozza.A korai őszülés az első tünete annak, hogy rézhiány van kialakulóban.
Ráadásul a bőr összeráncosodik, mert a szövetek rugalmassága csökken,
karikás lesz a szemkörnyék, barázdált lesz az arc, olyan lesz az
ember, mint egy aszalt szilva.

Aztán, van olyan probléma is, mint a visszér. Ennek az oka az, hogy
csökken a szövetek rugalmassága, az egész test petyhüdt lesz, lóg a
has, az arc, a mell, rohanunk a plasztikai sebészhez. Pedig olcsóbb,
praktikusabb és biztonságosabb kolloid-ásványokat szedni. Most pedig
egy másik orvost mutatok be Önöknek: Martin Cartert. 57 éves korában
meghalt. A Harvardon szerezte meg az orvosi diplomát, a Yale-en pedig
doktori címet kapott. Boncoláskor aorta-aneurizmát állapítottak meg
nála. Az orvos rézhiánytól halt meg. Neki is olcsó volt a vizelete.

Egy másik példa. Egy elég híres jogász Detroitból, Helen Joyce Walter
44 évesen halt meg. Az egyik legdivatosabb sportklubot látogatta,
tudják, mostanában a nők acélkemény csontokat akarnak kicsi
ráfordítással. Ő is aneurizmában halt meg. Boncolásakor a tünetek
egyfajta bénulásra, vagy bevérzésre emlékeztettek. Ennek is a rézhiány
volt az oka. Neki sem volt drága a vizelete.

Hallott már valaki Stuart Burkerről? Ő öt nagy visszhangot kiváltó
könyvnek a szerzője. A könyvek egészségről, diétáról, táplálkozásról
szólnak. Az orvosi diplomát az egyik legjobb bostoni egyetemen
szerezte meg. A könyvekben a fogyás diétájáról van szó. Húszéveseknek
írta a könyveit, ő pedig 40 évesen meghalt.

Szeretnék a példáját és a diétáját követni? Negyvenévesen halt meg,
kardioamepátiában, amelynek oka a szelénhiány. A farmerek egyszerűen
bemennek a tápszerboltba és megveszik a szelént injekcióban, vagy
tablettában az állataiknak, hogy megelőzzék ezt a betegséget.

Dr. Stuart Burker, aki öt könyvet írt a táplálkozásról, 40 évesen halt
meg szelénhiányban. Neki sem volt túl drága a vizelete. Higgyék el, a
kardioamepátiát meg lehet előzni pusztán napi 10 centért, és ha ezt
nem teszik meg, akkor tiszta bolondok. Másképp nem is tudom kifejezni
magam, ha nem hajlandóak napi 10 centet szelénre költeni, hogy
megmentsék a tulajdon életüket.

Gale Clark 47 évesen főkardiológus volt Saint Louisban. Találják ki,
miben halt meg? Kardiomiopatikus rohamban. Biztosan látták már, ahogy
a tehenek, akik sok kalciumot veszítenek a tejjel, kavicsokat,
csontokat, mindenféle idegen anyagot rágcsálnak. Jó farmer ilyenkor
gondoskodik arról, hogy a táp több ásványt tartalmazzon, mert különben
megeszik az istállót is (!).

Embereknél is gyakran látni az ilyesmit. Mint tudjuk, a kismamák
állandóan valamit kívánnak, folyton bökdösik a férjüket: "Hé! Kelj
fel, hozz nekem fagylaltot savanyú uborkával!" Ez azért van, mert a
fejlődő magzat elveszi a szervezetéből a szükséges ásványokat. Egy kis
tanács: Vizsgálják meg a kezüket és az arcukat! Ha rózsaszínű foltokat
látnak, akkor ez a szelénhiány korai tünete. Ha találtak ilyet, akkor
6 hónapig szedjenek kolloid formájú szelént. Mind el fog tűnni. Fél év
alatt ezt a folyamatot meg lehet fordítani. Ha ugyanis a foltok
kívülről eltűnnek, eltűnnek belül is, a belső szervekről, az agyról, a
szívről, a májról, a veséről.

Kinek van alacsony vércukorszintje? Jó, kb. a 10%- nak. Biztosan
láttak már hiperaktív gyerekeket, akik rávetik magukat cukorra. A króm
és a vanádium hiánya alacsony vércukorszinthez vezet. És ha ezt
figyelmen kívül hagyjuk, akkor fejlődik ki a mindenki által ismert
betegség, a cukorbetegség.

Ami az ónhiányt illeti, az olyan elterjedt tünetben mutatkozik, mint a
kopaszság a férfiaknál. Amint látom, a jelenlévők közül sokaknak
szemmel látható ónhiánya van. És ha nem szüntetjük meg ezt a hiányt
minél hamarabb, süketség is fejlődhet ki.

Következik a bórhiány. A nőknek a bórt ismerniük és tisztelniük kell.
Segíti a kalcium megtartását a csontokban, véd a csontritkulástól.
Elősegíti az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron termelését. Ha nem
veszünk magunkhoz elegendő mennyiségű bórt, akkor drága hölgyeim,
nagyon meg fogják szenvedni a változó kort. A férfiaknál még rosszabb.
Korai impotencia fenyegeti őket.

A cinkhiány első tünete, amikor elveszítjük a szaglásunkat és
ízlelőképességünket. Amikor nem ízlik az ebéd, amit a felesége főzött,
és panaszkodik, hogy semmi ízt nem érez. "Én egész nap a konyhában
toporogtam, hogy finom ebédet főzzek neked, te pedig meg sem
dicséred!" "Érdekes, én bementem a konyhába, de semmi illatot nem
éreztem". Ez a cinkhiány. Az állatkísérletek bebizonyították, hogy van
kb. 7 ásvány, amely kétszeresére hosszabbítja meg az életüket.
Emlékeznek, hogy mondtam, hogy az embernek 90 tápanyagra van szüksége:
60 ásványra, 16 vitaminra, 12 aminosavra és 3 zsírsavra.

Nagyon szerencsések vagyunk, mert a növények képesek megtermelni
nekünk a szükséges aminosavat, vitamint és zsírsavat. Nekünk csak az
kell, hogy naponta 15- 20 növényi összetevőt iktassuk be az
étrendünkbe helyes kombinációban, és megkapjunk minden szükséges
tápanyagot. Elvileg ez lehetséges, de az amerikaiak többsége mégsem
teszi ezt. Az átlagos amerikai úgy véli, hogy ha egy kis chips formájú
krumplit (?) evett, akkor teljesítette a napi zöldségadagot. Attól
függetlenül, hogy elvileg lehetséges lenne megkapnunk a szükséges
mennyiségű vitamint, aminosavat és zsírsavat a szükséges arányban a
napi diétánkban, gyakorlatilag kevesen teszik ezt. Ezért, ha Önöknek
is drága az életük, mint nekem a sajátom, az unokáim és dédunokáim
élete, akkor Önök is maguk gondoskodjanak arról, hogy biztosítsák a
szükséges mennyiségű tápanyagot, mert garantálom, ha nem teszik ezt
meg, akkor nem fognak 120 évig élni.

Egy másik történet, az ásványok. Ez egy tragikus történet, mert a
növények már nem tartalmaznak ásványokat semmilyen formában. Ezek már
hiányoznak a talajból, így nincsenek meg a növényekben sem.

Készítettem egy másolatot az Egyesült Államok Szenátusi üléséről. 74.
kongresszus, második ülés, 2.64. dokumentum. Az áll benne, hogy az
ásványtartalom a farmjaink talajában teljesen lecsökkent, ezért a
learatott termés, akár gabona, akár zöldség, akár gyümölcs, nem
tartalmaz ásványokat. Az emberek, akik ezekkel az élelmiszerekkel
táplálkoznak, megbetegszenek az ásványok hiánya miatt. Az egyetlen
módszer ennek a megelőzésére és gyógyítására a táplálék-kiegészítők
alkalmazása. Ez áll a dokumentumban, amelyet 1936-ban írták alá a
Kongresszusban.

Azóta jobbra fordult a dolog? Nem, nem lett jobb! Sajnos, még rosszabb
is lett a helyzet. Ennek az az oka, hogy a farmerek nátriummal,
foszforral és káliummal javítják a talajt. Három komponenssel
különböző kombinációban, és senki sem kényszerítheti rá a farmert,
hogy még 60 elemet adagoljon a földbe, mert attól nem függ a termés
mennyisége. Ezért minden egyes termés kivonja a földből az összes
lehetséges ásványt. És ha a 60 helyett csak 3 ásványt pótolunk vissza,
akkor a dolog úgy néz ki, mint amikor havonta 3 dollárt teszünk a
számlánkra, de 60-at veszünk ki. El tudják képzelni, mi lesz a
számlánkkal. Megszűnik.

Elmondom Önöknek, hogy az egészségünk is a katasztrófa szélén van,
mert a talajban már nincsenek ásványok, és emiatt mi együtt és
külön-külön teljes felelősséget viselünk az egészségünkért, a tudatos
kiegészítő ásványpótlásért.

Gyakran megkérdeznek: "És 1000 évvel ezelőtt mit csináltak az emberek,
amikor nem is voltak műtrágyák, pedig sokan éltek hosszú életet. Mit
gondolsz az egyiptomiakról, indiaiakról, kínaiakról?"

Ők hatalmas folyók mentén éltek: Nílus, Gangesz, Sárga folyó, amelyek
évente megáradtak, és mindent elárasztottak. Találják ki, mi történt
ilyenkor? A víz iszapot és hegyi homokot hozott ezermérföldnyi
távolságra. És az emberek imádkoztak minden istenhez, és köszönték az
áradást. Mi azért imádkozunk, hogy ne legyen áradás. Pedig az áradás
gazdagítja a talajt termékeny iszappal és ásványokkal, ezzel
gazdagítja a learatott termést is.

Filipposz király, Nagy Sándor apja feleségül vett egy 12 éves lányt,
Kleopátrát, Egyiptom hercegnőjét. A lány egyáltalán nem hasonlított a
méregdrága ruhában és sminkben járó Elizabeth Taylorra. Lapos mellű,
soványka teremtés volt. Miért vette mégis feleségül a király? Azért,
mert Egyiptomban volt a legjobb a gabona. Mindenki tudta ezt, márpedig
a makedón hadsereg éppen az egész világot készült meghódítani. Szükség
volt a legjobb minőségű élelmiszerre a katonáknak, hogy 20 órás menet
után tudjanak 6 órát küzdeni és győzni. Ha kimerült talajon
termesztett gabonával táplálkoztak volna, akkor 20 perc után már azt
kiabálták volna: "Édesanyám, vigyél haza". Filipposz tudta, hogy
Egyiptom az a hely, ahonnan a legjobb gabonát lehet szerezni. Az
áradások ellátták a talajt kitűnő ásványokkal. Minden, művészetekben
és technológiákban fejlett kultúra ilyen helyről származik. Az ilyen
helyen élő emberek a legjobb szellemi potenciállal rendelkeztek, mert
az étrendjük ásványokban gazdag volt.Most pedig a következőt teszem.

Példának veszek néhány ásványt, hogy elképzelésük legyen, miért
annyira fontosak. Csak egy párat említek meg, de az összes ásványra
igaz ez. Legelőször tekintsük a legelterjedtebb ásványt, a kalciumot.
Mindenki ismeri.

A kalciumhiány az oka megközelítőleg 147 különböző betegségnek.

Néha a betegségnek emberi neve van. Ilyen például a Bell's Palsy,
amikor az arc egyik fele eltorzul. Ez még nem bénulás, csak az arcideg
parézise. A kalcium hiánya okozza.

Csontritkulás: ez a betegség a 10. helyet foglalja el a felnőtt
lakosság elhalálozási okainak körében. Ez egy nagyon költséges
betegség. A csípőprotézis műtétje 35000 dollárba kerül, de ha ne adj
Isten, két protézisre van szükség, akkor 70000 dollárba. Ha
biztosításunk van, akkor szerencsések vagyunk, mert akkor ingyen
megcsinálják.

A virginiai Mrs. Pitch, aki 115 éves korban halt meg, ha emlékeznek,
az esés utáni következményekbe halt bele. Amennyire én tudom, az
állatoknál nincs csontritkulás. Például, van egy 100 tehénből álló
csordája, és idén nem született borjú, amelynek az eladásából fedezni
lehetne költségeket. Pedig ki kell fizetni a takarmányt, az
állatorvost, karban kell tartani a farmot és a legelőt, javítani a
kerítést, stb. Felhívja az állatorvost: "Mi történt? Nem kellene
túladni ezeken a teheneken?" Az állatorvos eljön, megvizsgálja a
teheneket, és azt mondja, hogy a tehenekkel nincs semmi baj. Majd
megvizsgálja a bikát és kijelenti: "Itt a probléma, bikának
csontritkulása van, és ilyen csípőízületekkel nehéz a dolga a
tehenekkel". Ahhoz, hogy megelőzzük ezt a betegséget, a borjúnak
mindössze napi 10 cent értékű kalciumot kell adni, és sosem lesz
csontritkulása.

A fogágy- és ínygyulladás megelőzése érdekében a fogorvosok szerint
javasolt minden étkezés után fogat mosni és fogselymet használni.
Állatorvosként állatok százezreivel találkoztam, egerekkel,
patkányokkal, nyulakkal, kutyákkal, birkákkal, disznókkal, lovakkal,
oroszlánokkal, tigrisekkel és medvékkel. Ők nem szenvednek
ínybetegségekben, de nem használtak fogselymet sem. Igaz, a leheletük
nem éppen virágillatú, de az ínyeik egészségesek. Annak az oka, hogy
az állatoknál nincs fogínysorvadás, ugyanaz: nincs kalciumhiányuk.

Menjünk tovább, vegyük az ízületgyulladás problémáját. Emlékeznek, már
szóba került a csirkeporc és a zselatin. Az ízületgyulladást 85%-ban
az ízület csontvégeinek ritkulása okozza. Létezik közönséges
ízületgyulladás (artritisz), oszteoartritisz, lumbágó, reuma, és mind
a csontritkulás következménye.Tovább, magas vérnyomás. Az első, amit javasol az orvos: csökkenteni a
sót az étrendünkben (és punktum!). Ezt mindenki tudja, mert nagyon régóta ezt
sulykolják belénk. De jussanak eszünkbe a tehenek! Az első, amit a
farmer a takarmányba tesz: egy darab só.

Egyetlen farmer sem lesz versenyképes, ha nem ad sót a jószágának.
Egyszerűen belehal az állatorvos számláinak látványába, meg fog
őrülni. Nekünk pedig azt javasolják, hogy a só nem szükséges, sőt
ártalmas, hogy elég az a sómennyiség (?), ami benne van a kenyérben, a
salátában.

Ne higgyék el. Képzeljék el, hogy egy orvos, aki 58 évet él, azt
mondja: "Ne egyenek sót, ne egyenek vajat!", azok pedig, akik 120 évet
élnek a sót is, a vajat is fogyasztottak.

Próbáljanak választani!

Kialakítottam egy 5.000 fős kísérleti csoportot, akik magas
vérnyomásban szenvedtek, és naponta dupla adag kalciumot adtam nekik.
Néhány hét múlva abbahagytam a kísérletet, mert az alanyok 65%-ánál
rendbejött a vérnyomás, csak a megduplázott kalciumadagtól. Amikor
ezek a páciensek megjelentek a kezelőorvosuknál, az orvos felkiáltott:
"Ó! Milyen jó a vérnyomása, mit szedett?" Kísérleten vettem részt,
dupla adag kalciumot kaptam!" - válaszolta a páciens.

A következő probléma az izomgörcs. Éjszaka felébred, és nem tudja
megmozdítani a lábát. Mindannyian tapasztaltuk ezt. Ez általában a
kalciumhiány jele.Következik a posztmenstruációs szindróma, lelkifizikai állapot,
amelyet hisztérikoektómiának szoktunk nevezni. A San Diego-i
Kaliforniai Egyetemen a napi kalciumadag megduplázását javasolták, és
a lelki és fizikai tünetek 85%-a megszűnt.

Az utolsó probléma, a derékfájás. Az amerikaiak 85%-a szenved
derékfájásban, attól függetlenül, hogy számítógép előtt ülnek,
teherautókat rakodnak, vagy buszt vezetnek. Ez egy nagy amerikai
tragédia. Valójában a derékfájás a csigolya csontritkulása,
függetlenül attól, hogy van probléma a porckoronggal, vagy nincs. Ha a
porckorongnak nincs mibe kapaszkodnia, a csigolya elvékonyodik,
elpusztul, különösen, ha még rézhiány is jelen van.

Beszéljük még a cukorbetegségről. Ezt a problémát mindenki ismeri, az
Egyesült Államokban ez a harmadik leghalálosabb betegség. Olyan
szövődményekkel, mellékhatásokkal jár együtt, mint a vakság,
veseelégtelenség, különböző fokú szív- és érproblémák. Ha
cukorbetegsége van, akkor átlagosan kevesebbet fog élni, mint az,
akinek nincs.

1957-ben az állatorvosok megtudták, hogy a cukorbetegség megelőzhető
és gyógyítható ásványok segítségével (!). Ez hivatalosan megjelent abban a
szaklapban, amely a nemzeti orvostudományi intézményeket képviselte:
"a cukorbetegség megelőzhető és gyógyítható króm és vanádium
segítségével".

Csak a vanádium már magában is képes helyettesíteni az inzulint a
felnőtt cukorbetegeknél, jelentette ki a Vancouveri Orvosi Egyetem és
British Columbia-i Egyetem Orvostudományi Intézete. Természetesen nem
tudják az inzulin adagolását azonnal megszüntetni. Sokuknak ehhez 4-6
hónapra van szükségük, vagyis ez egy fokozatos folyamat, mialatt
állandóan megfelelő mennyiségű krómot és vanádiumot kell szedni. Saját
szememmel láttam, milyen jól működik ez páciensek százainál.

Nagyon jó lenne, ha sikerülne nekem meggyőzni Önöket, hogy az
ásványokat külön szedni kell, nem érdemes várni, hogy azok
élelmiszerrel bejutnak a szervezetünkbe. Különösen nem kell függeni
attól, ami be van csomagolva dobozokba, zacskókba, üvegekbe.

Háromféle ásványi anyag van, amelyekre külön figyelmet kell fordítanunk.

1. típus: fém formájú ásványok. Ezeket általában kövekből nyerik ki.
Felszívódásuk 8-12%. Ha elérjük a 25- 40 éves kort, a felszívódásuk
3-5%-ra csökken.

Nagyon rossz, ha olyasmit szedünk, mint a kalciumlaktát, ami
közönséges fém-ásvány. Tegyük fel, hogy 1000 mg-os tablettákban van.
Akik naponta 2 tablettát szednek, sokan mondták: "Doktor úr, én nagyon
sok kalciumot szedek. A rádióban hallottam egy adást az
ízületgyulladásról, és naponta 2000 mg kalciumot szedtem, de az nem
volt jó hatással az ízületgyulladásomra, sőt, rosszabbul lettem".

Kérdezem: "Pontosan milyen kalciumkészítményt szedett?" Válasz:
"Kalcium-laktátot". Hát itt van a hiba, mert ebből a mennyiségből csak
250 mg a fém-kalcium, a maradék 750 mg pedig laktóz és tejcukor. Ha
figyelembe vesszük, hogy ebből csak 10%-ot tudunk hasznosítani, a 250
mg-nak a 10%-a 25 mg. Vagyis ha két tablettát szedünk belőle, akkor az
nem 2000 mg kalcium, hanem csak 50 mg. Úgy néz ki, hogy a szükséges
kalcium-mennyiség beviteléhez az ilyen tablettából naponta 90-et kell
bevennünk, minden evéskor 30-at. És ne felejtsük a maradék 59 ásványt!

A 60-as években a mezőgazdaságban elkezdték alkalmazni "Cal added"
(kalcium hozzáadásával készült) ásványokat. Ezek olyan fém-ásványok,
amelyekben a fématom be van burkolva aminosavakkal, proteinekkel és
enzimekkel. Ez a forma 40%-ig növeli a felszívódást. Éppen ezért
vetette rá magát az ötletre az élelmiszeripar.

A harmadik csoport a kolloid-ásványok. Ezek rendelkeznek a legnagyobb
abszorpciós képességgel, márpedig az abszorpció, a felszívódás érdekel
minket elsősorban.

A kolloid-ásványok 98%-ig felszívódnak, ami 2,5-szer több, mint a "Cal
added" ásványok, és tízszer több, mint a fém-ásványok felszívódása. A
kolloid-ásványok csak folyadék formában léteznek, és csak nagyon apró
részecskékben, 7000-szer kisebbek a vörösvérsejtnél. Minden részecske
negatív töltést hordoz, a vékonybél fala pedig pozitívat,
elektromágneses mező keletkezik, amely a bélfal felé koncentrálja a
fémrészecskéket. Mindez együttvéve 98%-os felszívódást eredményez.

A növények nagyon érdekes szerepet játszanak a kolloid-ásványok
keletkezésében. A szöveteikben átalakítják a fém-ásványokat
kolloid-ásványokká. Amikor elfogyasztjuk a növényeket, az ásványok
felgyülemlenek a szervezetünkben, és hasznosítani tudjuk őket.

De mivel a talajunkban nincsenek fém-ásványok, a termés sem tartalmaz
elegendő mennyiségű ásványt. Minden hosszú életű ember, aki 120-140
évet élt, sok közös vonással rendelkezik. Mindegyik magashegyi
falvakban élt, 2500-4000m magasan a tengerszint fölött. Lakóhelyükön
évente kevesebb, mint 5 cm csapadék esik, vagy egyáltalán nem esik.
Ezek nagyon száraz régiók. Mit gondolnak, hogy nyerik az ivóvizüket?
Hóolvadásból. A víz, amely az örök hó alól folyik, nem annyira tiszta
és átlátszó, ha pohárba töltjük, akkor sárgás-fehér vagy kékes-fehér
színű. 60-72 ásványt tartalmaz.

A Titikaka-tónál vagy Tibetben az ilyen vizet jégtejnek nevezik, és
nem csak isszák, de ami sokkal fontosabb, öntözik a földjeiket is
évről évre, nemzedékről nemzedékre már 2,5-5 ezer éve. És náluk nincs
cukorbetegség, szív-elégtelenség, magas vérnyomás, ízületgyulladás,
csontritkulás, rák, szürke hályog, születési rendellenesség, börtön,
kábítószer, adók, orvosok, és 120- 140 évig is élnek betegségek
nélkül. Mit gondolnak, fontosak a kolloid-ásványok?

És minden olyan nap, amikor nem vették be az ásványokat,
lerövidítették az életüket néhány órával, vagy akár nappal.

Gondolkozzanak ezen és legyenek egészségesek!

 

---

Kövér, beteg és majdnem halott- Egy fantasztikus film a léböjtről

Kép forrása itt

A szám tátva maradt, amikor néztem a filmet. Bár vannak(voltak) fenntartásaim az ilyen hosszú léböjttel kapcsolatban, mégis amit láttam nagyon meggyőző volt. Úgy érzem, már attól is fogyok, ha csak ezt a filmet nézem. :))
Most nem kezdek el fogadkozni, mert amúgy nekem a kacsazsír diéta tényleg működik, főleg ha fegyelmezetten csinálom, ahogy korábban írtam róla. Viszont a látottak nagyon felpiszkálták a fantáziámat, és hajlok rá, hogy tavasz végén, nyár elején végig csináljak néhány hetes léböjtkúrát, amikor már vannak szabadföldi friss zöldségek, gyümölcsök.
Kíváncsi vagyok, nektek mi a véleményetek a filmről?

Sajnos nem lehet a filmet betenni ide, de itt a link:
http://www.youtube.com/watch?v=jaD6y8_orlk

"Zsírdiéta"

Mivel az elmúlt napokban nagyon sok emailt kaptam a kacsazsíros poszt kapcsán, közzéteszem dr. Légrády Péter szempontjait az egészséges étkezéshez. Bár ez sok orvosnál, dietetikusnál még ma is kiverné a biztosítékot, én élő bizonyíték vagyok arra, hogy működik! Csak egy apró megjegyzés: Légrády doktor már 20 évvel ezelőtt is azt mondta, hogy a napi ötszöri étkezés helytelen az emésztés szempontjából.
A háziorvosom egészen az elmúlt évig folymatosan azt mondogatta nekem: egyen naponta ötször keveset. Tavaly aztán elment egy továbbképzésre, ahonnan úgy jött vissza, hogy a tudomány mai állása szerint mégis a napi háromszori étkezés a helyes...

1. Legyen bőséges a reggeli, tartalmazzon a jó emésztőrendszeri működéshez elegendő zsírt !
2. Legyen még egy kiadós étkezés a délután folyamán, szintén a jó működéshez elegendő zsírtartalommal !
3. A bőséges étkezésekhez fogyasszunk sok savanyúságot vagy savanyú italt és sok rostot, illetve gyümölcsöt!
4. Az édességet (desszertet) közvetlenül a nagy étkezések utánra időzítsük !
5. Legyen bőséges a napi folyadékfogyasztás (ásvány)víz, tej, gyümölcslé ajánlhatók, míg a cukrozott italokat, szörpöket kerüljük !
6. Legyen – ha szükséges – a vacsora kis mennyiségű: főleg fehérjéből álló, sok rosttal (salátával, gyümölccsel) – a lehető legkevesebb szénhidráttal és zsírral !
7. Ne eszegessünk (nassoljunk) a nagy étkezések között !
8. Gyümölcsöt bőségesen fogyasszunk, lehetőleg a két nagy étkezés után !
9. A legbőségesebb étkezés se legyen több, mint amennyi jólesik – fokozatosan térjünk át a nagyobb étkezésekre!
10. Ne vigyünk be a szükségesnél több kalóriát ! – ha pedig mégis, akkor a többletet mozgással, sporttal dolgozzuk le!
11. Bármely étel egymást követő napokon való fogyasztása csökkenti a kiváltott inger erősségét, (ez az epeműködésre utal) ezért változatosan étkezzünk !
12. Ha csak tojás-ételt eszünk, akkor az legalább három tojásból álljon! – de semmiképp se gyakrabban mint másnaponta!

A kacsazsírról még egyszer

A kacsazsíros poszt felkerült minden idők legnépszerűbb posztjai közé. Többen megkerestek emailban, hogy megkérdezték, hosszú távon is működik-e az első posztban leírt módszer.
Ezért úgy döntöttem beszámolok az elmúlt időszakról.
Szánom-bánom, de az elmúlt hónapokban felrúgtam a Légrády könyvben lefektetett alapszabályokat, miszerint a bőséges, kellőképpen zsíros reggelit és a valamivel kevésbé bőséges ebédet követően este már ne együnk semmit, vagy ha igen, az már mindenképpen zsírmentes legyen.
Visszatértem a rossz szokásaimhoz: elmaradt a reggeli, először 11 óra körül ettem, így az ebéd megint este 7 óra körülre tolódott ki. Az ok egyszerű: a férjem napközben az általam csomagolt szendvicseket eszi, és amikor hazajön este, akkor eszik főtt ételt. Szeretek vele együtt az asztalhoz ülni, így újra vacsoraidőben ebédeltem. Ennek következtében megállt a fogyásom. Nem híztam, de nem is fogytam tovább.
Egyetlen dolog nem változott: továbbra is igyekeztem relatíve sok kacsazsírt enni. Januárban úgy éreztem, hogy már a csökkentett adag pajzsmirigyhormon is túl sok, ezért önhatalmúlag teljesen abbahagytam a hormon szedését.
3 héttel ezelőtt került sor a háziorvosnál egy újabb vérvételre. Kicsit izgultam mi lesz, de az eredmények igen meggyőzőek lettek. A koleszterinem továbbra is jó, viszont a cukrom tovább csökkent: a normál felső tartományból lekerült normál középtartományba. Egyszóval tökéletes 4,4-et produkált.
Ennél is megdöbbentőbb, hogy egy hónap hormon-nemszedés után, a vérben levő pajzsmirigyhormon mennyisége tökéletes. Persze 3 havonta továbbra is ellenőrizni akarják, de egyenlőre minden oké, nem kell szednem a hormongyógyszert.
Még egy pozitív változás van. Évek óta kínlódok azzal, hogy télen-nyáron dagad a lábam. Nyáron jobban dagadt, de télen sem tudtam már hordani a kedvenc csizmáimat, mert nem ment bele a lábam. Ha még reggel sikerült is felhúznom, estére már szinte szétrepedt a lábamon, és a cipzár fájdalmas mély nyomot hagyott az ödémás lábszáramban. Tegnap tudatosult bennem, hogy ezen a télen gond nélkül felvehettem bármelyik csizmámat, mert abszolút nem dagad a lábam. Nagyon remélem, hogy ez nyáron is így marad, és végre elővehetem az évek óta hanyagolt szandálokat. A lábdagadás összefügg az alulműködő pajzsmiriggyel, így az eredményeim javulása fényében nem annyira meglepő, ami történt. A megdöbbentő az, hogy egyáltalán megtörtént. Nem vagyok orvos, fogalmam sincs, hogy zsírfogyasztás hogyan befolyásolja pozitív irányba a szervezetem működését, de a lényeg az, hogy működik. A sikerhez azonban szerintem szorosan hozzátartozik az is, hogy egy éve kerülök minden olyan ételt, amiben ízfokozó, tartósítószer, és egyéb adalékanyag szerepel. Úgy érzem az adalékanyagok elkerülése és a zsírfogyasztás együtt a kulcs.
Két hete újra visszaálltam a reggeli-ebéd-no vacsora kombinációra. Az eredmény éhezés nélkül mínusz 3 kg. Remélem nem leszek újra a rossz szokásaim rabja, és fegyelmezetten tudom tartani magamat az időpontokhoz. A következő kontrollvérvételnél újra beszámolok az eredményekről.

Konyhai baklövések - a tojás

Történt úgy, hogy sajtos rudat csináltam, amibe egy tojássárga kellett, és megmaradt a fehérje. Ételt nem dobunk ki, egy fehérjét nem fagyasztok le, de valamit kezdeni kéne vele. Persze akár le is kenhettem volna vele a sajtos rudak tetejét, de ilyenekkel nem akartam pepecselni, hiszen nem flancos, blogra készülő rudakról volt szó, hanem egy kis esti nasiról a férjemnek. Ő meg tévézés közben nem azt nézi, hogy szép fényes-e a rudak teteje, sőt az sem érdekli, hogy kívülről megszórtam-e sajttal (ha belül van elég), csak tolja befelé a szájába. Na de mit csináljak egy darab fehérjével? Megvan. Habcsók. Mondjuk azt férj nemigen szereti. Nekem meg nem kéne ilyenekkel tömnöm magamat. Két nap elteltével aztán, úgy éjfél körül eszembe jutott, hogy pár hónapja csináltam habcsókot pirított dióval, és karamelles Milka-darabokkal. Na arra nem mondta a férj, hogy nem ízlik neki, szorgalmasan pusztította. Jó, legyen olyan. Csak éppen a karamelles Milka és a dió hiányzik hozzá. Na és akkor jött az ötlet. Csinálok márványos habcsókot a csokis sűrített tejemből. Nosza neki is láttam, még az sem tartott vissza, hogy addigra már fél 1 is elmúlt. Éreztem, ahogy szétárad bennem a zseni, és akkor megszólalt a vészcsengő. Ugyanis a bennem levő zseni szinte mindig hülyeséget csinál. Azt hiszi, hogy ő az ász, pedig egy balfék.
Próbáltatok már egyetlen picurka tojás fehérjéből kemény habot verni? Piszkosul nehéz. Ráadásul a két napja hűtőben tanyázó fehérje nagyon nehezen akart felverődni. Teljesen nem is sikerült neki. De a zseni nem hagyta magát. Néha felülkerekedett bennem józanság, amely azt bizonygatta, hogy ez a picurka fehérje tökéletes lenne arcpakolásnak. (És tényleg. A fehérje csodálatosan kisimítja az arcbőrt. Ha még nem próbáltátok, tegyétek meg.) De a zseni csak verte tovább a fehérjét, majd hirtelen mozdulattal két evőkanál porcukrot is zúdított mellé. Annyi az arcpakolásnak. Itt már nem volt megállás, és egy evőkanál csokis sűrített tej cuppant a hab közepén. A zseni pálcikát ragadott, és körkörös mozdulatokkal eldolgozta a csokis masszát a habban. Sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal pici, helyes halmokat rakott. Mivel pont akkor készült el a kenyér, a sütő kb. 200 fokos volt. Józanság azt mondta, hogy kapcsoljuk le végre a sütőt, hagyjuk csak száradni a habcsókokat, és menjünk aludni. Majd hozzátette, hogy reggelre úgyis egy összefolyt, összeaszott, ragacsos valami lesz belőle. Zseni bizonygatta, hogy jó lesz. Reggel aztán kiderült, hogy józanságnak lett igaza. Zseni szomorúan ingatta a fejét: Na, ma se posztolunk semmit. Józanság azt felelte: de igen. Posztolunk. Mindenkinek meg kell tudnia végre, hogy te nem tudsz főzni. A főzéshez józanság kell. Zseni még motyogott valamit arról, hogy a zsenik viszik előre a világot, meghogy kisérletezés nélkül soha nem születne semmi új, de józanság arcát látva picire húzódott össze, és eltűnt a csigaházában. Józanság sóhajtott nagyot, és mivel ételt nem dobunk ki, befalta a puha, löttyedt, ámde jóízű csokis maszatokat.

(Azért ennek a történetnek lehet hogy mégegyszer nekifutok rendesen felvert, friss tojásfehérjével is.)

Spórolási tippek

Kép forrása itt.

Mióta az eszemet tudom, a január mindig egyet jelentett az áremelkedésekkel. Vannak szerencsés emberek, akiket az árak változása sosem rendített még meg, de sokkal többen vannak azok, akiket ez igen érzékenyen érint.
Nálunk igazából nem a január a mumus, hanem maga a tél. A férjem ács, így ebben az időszakban lényegesen kevesebb a bevételünk. Ilyenkor trükköznöm kell, hogy kevesebb pénzből is jó minőségű ételeket tudjak az asztalra varázsolni. Az ember eldöntheti, hogy sír a drágaság miatt, vagy okosan beosztja a pénzét, hogy mindenre jusson. Régen csak mosolyogtam a nagymamámon, aki egy napot is eltöltött a vásárlással, hogy ide-oda rohangálva mindent a legolcsóbban tudjon beszerezni. Most nekem is több listám van: Piac, Lidl, Spar feliratokkal. (Auchan, Tesco nekünk nem jött be. Összességében mindig sokkal többet költöttünk ott, mint a drágábbnak tartott Sparban.)

Az első számú célpont még mindig a piac. Itt olcsóbb a hús, a tojás és nem utolsósorban az egészséges házi tejtermékeket is sokkal jobb áron tudom megvenni, mint a bolti vizezett vackokat. A házi tejből aztán otthon készül a finom joghurt és a túró is. Ezek mellétermékeként keletkező savóból pedig fantasztikus ízű kenyeret sütök.
A húsokkal is remekül lehet spórolni. Decemberben pl. vettem a hentesnél. 8 kg csirkemellcsontot 128 forintért kilóját. Áldom a hentes kezét, aki hanyagul filézte a csirkemellet, így a csont tele volt hatalmas húsdarabokkal. A 8 kg mellcsontról 2 kg színhúst szedtem le, ezen kívül lett 2 kg húsos csirkecsontom borsó vagy zöldséglevesbe, (férjem nagyon szereti ezeket a húsos csontokat) és maradt 4 kg csont, amit a kutyának főztem meg. Mindezért összesen 1.000 Ft-ot fizettem. A 2 kg színhúst ledaráltam, és rengeteg csibefasírt készült belőle. Olcsóbb, és egészségesebb bármilyen felvágottnál. Ha éppen nem csibefasírtot sütök, akkor omlós sertéssültet készítek a szendvicsekbe, ami szintén olcsóbb mint a ki tudja mit rejtő felvágottak. Ha esetleg unnánk a húst, akkor tojáskrémet, kőrözöttet, vagy egyéb szendvicskrémeket gyártok a reggelikhez.
Piacon veszem a hagyományos füstölésű házi sonkát, szalonnát is. Sokkal kevesebb kell belőle, mint a gyorsérlelésű, nitrátos pácban ázó, gyorsan romló, füstaromával ízesített termékekből. Elég egy pici ezekből, hogy fantasztikus ízt adjanak az ételeknek, így bár drágábbak, összeségében mégis olcsóbban jövök ki, és nem mérgezzük magunkat. Ráadásul amíg felvágottakat, gyorsérlelésű szalonnákat vettem, a maradékot mindig ki kellett dobnom, mert néhány nap alatt megromlottak. A hagyományos füstölésű húsárú hónapokig is eláll.
A piacon olcsóbbak a zöldségek is, bár ezeket csak akkor veszem meg, ha enyhébb az idő. Fagyban piacon nem veszek gyümölcsöt, zöldséget, mert dobáltam már ki kilószámra a fagyott cuccokat, úgyhogy nem kockáztatok. Enyhe időben próbálok feltankolni a zöldségekből, mínuszokban pedig marad a Spar vagy a Lidl. Itt is ért már kellemetlen meglepetés, pl. legutoljára a hagymáról derült ki, hogy el volt fagyva, de azért ez sokkal ritkább.

A Sparban elsősorban a pénztárcakímélő Budget márkát részesítem előnyben ezekben a nehezebb időszakokban. Nem minden Budget cucc finom, de pl. a liszt nagyon jó, és az ára is kiváló. Finom a Budget konzervkukorica is, és a fagyasztott zöldborsó. Nagyon jó áron kapható a Budget paszírozott paradicsom, és elfogadható a rizs minősége is. Viszont mindenkit óva intek attól, hogy Budget ketchupot, majonézt vagy mustárt vegyen. Ezek ehetetlenek. Általánosságban azt tudom mondani, hogy minden Budget jó, ami egy, maximum két összetevőt tartalmaz. Ami ennél többet, azt inkább kerüljük el.

Ilyenkor a Lidl-ben veszem meg az étcsokikat, amit a sütéshez használok. Olcsó és sütni tökéletes. Nyáron flancolok a drágább csokikkal, de ilyenkor fő szempont az ár. (A tejcsokiforrásom a piacon a kínai, ahol a 300 g-os Milkát 550 Ft-ért megkapom.) A Lidl-ben szerzem be a tejszínt és a mascarponét is, megbízható, jó minőség nagyon kedvező áron.
De a Lidl legfőképpen a tisztítószerek beszerzésének a forrása: jó áron vannak és jó a minőségük. A konyhai tisztításra ma már leginkább ecetet és szódabikarbónát használok, de a fürdőszobába még használok klóros tisztítószert is. Koncentrált formában már nemigen használom, keveset töltök egy szórófejes palackba, és vízzel hígítom. Tökéletesen tisztít így is, és így egy liter klóros tisztító nagyon sokáig elég. Régebben elképesztő mennyiségben locsoltam el a különböző tisztítószereket, ma már nagyon figyelek arra, hogy ezekből a lehető legkevesebbet használjam, így a környezetet sem szennyezem olyan brutál mértékben.
(Tudom, át kéne térnem a mosószódára, de még nem találtam a közelünkben jó lelőhelyet, neten meg nem akarok rendelni, mert több a postaköltség, mint maga az áru.)
Nem szeretem az olcsó, rossz minőségű wc papírt, papírzsebkendőt és papír kéztörlőt, mert egyrészt rossz használni ezeket, másrészt nagyon gyorsan fogynak. A Lidl-ben kapható 4 rétegű papírtermékek nem drágák, nagyon jó minőségűek és sokáig tartanak.

Amennyire tudom figyelem az akciókat, a tartós élelmiszerekből, valamint mosóporból, öblítőből lehetőleg ilyenkor tankolok fel.
Előre eltervezem a hetet, és tartom magam a listáimhoz. Pici mozgásteret hagyok magamnak, hogyha valami váratlan, kihagyhatatlan akciós áru jön velem szembe meg tudjam venni, de mindig fix pénzösszeggel indulok útnak, így nem esek kísértésbe. Ma már arra is nagyon figyelek, hogy csak annyit főzzek, amit biztosan meg is eszünk, mert luxus az, hogy az el nem fogyasztott étel végül a kutya tányérjában kössön ki. A reggelit és az ebédet is én csomagolom a férjemnek, ezzel egyrészt olcsóbban is jövünk ki, másrészt így tudom mit eszik. Amióta nem eszik házon kívül mindenféle vackot, megszűntek az emésztési problémái is.

Kiegészítés. Régebben nagyon sokat költöttem felmosó folyadékokra. Mostanában egy pöttynyi mosogatószert teszek a felmosóvízbe. Tökéletesen tisztít, és illatos is, tizedannyiért. De felmosásilag is áttérek hamarosan a mosószódára.
Ahogy az egyik kommentben írtam, a bútorápoláshoz lehelletnyi öblítőt használok. (Egy takarítós műsorban láttam még régebben a tippet) Szépek és illatosak tőle a bútorok, és olcsóbb, mint a bútorápolók.

Január és az ő fogadalmai

Ki ne fogadkozott volna már janár elsején, hogy innentől kezdve minden másképp lesz? Különösen így van ez a karácsonykor felszaladt kilók miatti fogadalmakkal. Bevallom, én már sokszor jártam így, de remélem az idén másképp lesz:

Januártól fogyókúrázok. Januártól nincs csoki, nincs kenyér, semmi szénhidrát. Ne is hozzál nekem csokit, mert szigorú diéta van. Lefogyok, akárki meglássa. Mozogni is kéne? De mit? Azt mondta az orvos, már napi egy óra séta is nagyon hasznos. De hideg van. Meg esik az eső. Meg a hó. És hideg van. Egyre hidegebb. Én ilyen időben nem sétikálok. Találjunk ki valami mást. Hoppá, megvan! Ott van az az eklektikus tréner, vagy elliptikus tréner, vagy mindegy minek hívják. Tudod, a lépegető. Jó lesz az. Az is mozgás. Kezdem kicsiben, aztán majd növelem a mennyiséget. Igazad van, minden évben behoztad néhány hétre, hogy aztán a műhelyben kössön ki újra. De most más lesz, megígérem. Most elhatároztam, komolyan veszem. Mondjuk csinálom a Híradó alatt. Azt úgyis mindig megnézem, így nem unatkozom közben, hamar elmegy az idő. Fél óra kezdetnek nagyon jó. Aztán majd később lehet egy óra is...

Első nap. Megy ez, repül az idő, már vége is a Híradónak. Bírtam volna még tovább is. De fő a fokozatosság.

Második nap. Jaj, már elkezdődött a Híradó. Nem baj, 20 perc is elég lesz most. Majd holnap jobban odafigyelek.

Harmadik nap. Nagyon ügyes vagyok. Csak négyszer szálltam le Híradó közben a trénerről. Háromszor inni, egyszer pisilni. Holnap esküszöm végigcsinálom.

Negyedik nap. 15 perc is valami. Az is mozgás.

Ötödik nap. Igazán nem tehetek róla. Pont a Híradó alatt kelt meg a kenyértésztám, muszáj volt elintéznem, nem kelhet túl, mert nem lesz jó. Meg különben is, semmi gáz nincs ha egy napot kihagyok. Kell a szervezetnek egy kis regenerálódás. Ilyenkor nőnek az izmok a pihenés alatt. Vagy valami ilyesmi.

Hatodik nap. Esküszöm akartam, de annyit takarítottam ma, hogy hullafáradt vagyok. Egyébként a takarítás is testmozgás, nem tudtad?

Hetedik nap. Hetedik napon az Úr is megpihent, így én is pihenek. Majd hétfőn újra elkezdem.

Nyolcadik nap. Hova tegyem a vasalnivalót? A tréner pont jó lesz. Azon jó sok ruha elfér. Majd holnap kivasalok, és akkor újra tudom használni.

Kilencedik nap. Nem volt időm vasalni, majd holnap. De holnap már tuti trénerezek is.

Tizedik nap. Elfáradtam a vasalásban, le kell ülnöm egy kicsit. Holnap. Holnap már biztosan. Megígérem.

Tizenegyedik nap. Most csak 10 percig bírtam, de holnap menni fog a fél óra is.

Tizenkettedik nap. Nini, már megint tele van ruhával!

Tizenharmadik nap. Utálom ezt a trénert kerülgetni, akkora helyet foglal el. Komplikált körbetakarítani ezen a kis helyen.

Tizennegyedik nap. Különben is ez a trénerezés nem ér semmit. Két hét eltelt, és egyáltalán nem érzem a hatását. Még csak izomlázam sincs. Ha érne valamit, akkor legalább egy kis izomlázat kéne éreznem, nem?

Tizenötödik nap. Borzalmasan néz ki ez a tréner ebben a pici szobában. Jó lenne inkább a kertben használni, ott legalább jó levegőn vagyok. Ááá, de nem most. Most hideg van. Nagyon hideg. Majd tavasszal vagy nyáron. Akkor tuti fogom használni.

Tizenhatodik nap. Drágám, kértem már, hogy vidd ki a trénert!

Tizenhetedik nap. Meddig kerülgessem még ezt a vackot?

Tizennyolcadik nap. Navégre. Már azt hittem sose viszed ki. Mennyivel nagyobb így a hely, nem gondolod?

Tizenkilencedik nap. Sportolni kéne valamit.

Huszadik nap. Még mindig kövér vagyok...

Az igazi medvecukor

Amikor gyerek voltam, a nagymamám elég gyakran megfordult Hollandiában, és nála is sűrűn megfordultak a holland ismerősei. Hollandia gyerekként számomra egyet jelentett a paradicsommal: a fantasztikusnál fantasztikusabb medvecukrok kifogyhatatlan tárházával. Kiváltságosnak éreztem magamat, hogy részesülhettem ebből a csodából. Amit sose értettem, miért köpik ki az emberek, ha megkóstolják? Mert számtalan ismerősömet megkínáltam, de egyetlen emberrel sem találkoztam, akinek ízlett volna. Viszont többen élvezettel rágcsálták az akkor Bocskorszíjnak nevezett förtelmet, ami olyan távol áll az igazi medvecukortól, mint az ég a földtől.
Ez az:

Mondjuk nagyon nem bántam, hogy senkinek sem ízlik a családunkon kívül, mert így legalább nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy nem osztom meg a részemet a barátaimmal.
18 éves voltam, amikor én is eljutottam Hollandiába, és szinte az összes pénzemet medvecukorra költöttem.
Mostanában nem járok Hollandia felé, utoljára Jeruzsálemből hoztam vagy 3 kg medvecukrot, de annak is már jónéhány éve. Itthon egy darabig lehetett kapni az IKEA-ban finom svéd medvecukrot, de mostmár ott sincs. A Sárkány Centerben néha lehet kapni a Haribonak a medvecukrát, ami  jó ha nincs más, de messze nem ez a legjobb fajta.
Erről van szó:

Most viszont a férjem megint arra járt, és talált két zacskó medvecukrot (ennyi volt öszesen), ami teljesen a gyerekkorom ízeit idézi. A fenti fotót erről készítettem. F.-et megkértem, hogy valamelyik hétvégén ruccanjon át Németországba, (a határ közelében dolgozik) és tankoljon fel nekem medvecukorból.
Ilyet akarok:

és ilyet:

ilyeneket is:

a halacskás az egyik gyerekkori kedvencem volt:

a másik nagy kedvenc:

Ti szeretitek a medvecukrot?