Tökmagos rozs zsemle

Elöljáróban annyit, hogy én a Spar Natur pur teljes kiőrlésű rozslisztjét szoktam használni a rozskenyerekhez és zsömlékhez (és ez itt nem a reklám helye). Nemrég próbáltam kenyérsütéshez az Első Pesti Malom teljes kiőrlésű rozslisztjét, de ugyanazzal a recepttel abból messze nem az addig megszokott minőséget és állagot kaptam. Már a dagasztásnál is borzasztó volt vele dolgozni, mintha gipszet kevernék. És még csak fogalmam sem volt róla, hogy több folyadékot, vagy esetleg épp lisztet kívánna még a kis dög. Egyik se tűnt jó megoldásnak, mert egyszerre volt ragacsos és rettenetesen kemény a massza. A végeredmény egy nagyon tömör állagú kenyér lett. Bár hozzá kell tennem, ízre nem volt rossz, de hiányzott belőle az a könnyű levegős bélszerkezet, már amennyire egy rozskenyérnél könnyedségről lehet beszélni. Nem tudom kinek milyen tapasztalatai vannak a lisztekkel, de előre bocsátom, hogy a következő recept Natur pur liszttel készült, azzal biztosan működik.

Mustáros csirkemellérmék fetás-snidlinges tzatzikival grillkenyéren

Tzatzikit akartam enni, de nem volt kedvem fokhagymát pucolni, viszont volt snidlingem a mélyhűtőben, így egy hirtelen ötlettől vezérelve ezt kevertem a tejfölbe, majd pici fetával bolondítottam meg. Igen nagyon finom lett.
A grillkenyér (vagy lepénykenyér) iránti rajongásom töretlen, és szívesen nyúlok hozzá, ha valami gyors ebédet vagy reggelit kell prezentálnom. A tészta 2-3 napig elvan a hűtőben, csak kiveszek egy darabkát, kinyújtom, és egy perc alatt megsütöm.

Hozzávalók:
csirkemell tetszés szerinti mennyiségben (én csak fél csirkemellet sütöttem most kettőnknek)
só, bors, majoranna, mustár
1 ek kacsazsír

1 kígyóuborka
2 dl tejföl
2 ek aprított snidling
egy darabka morzsolt fetasajt

50 dkg liszt
2 ek tejföl
2 ek olaj
2 dkg élesztő
1 tk cukor
2 tk só
annyi víz, amivel egy nem túl lágy, jól gyúrható tésztát kapunk.
(ez az adag mérettől függően 6-8 lepényre elég)

A lisztből, tejfölből, olajból és a vízből a cukor és a só hozzádásával egy könnyű tésztát dagasztottam, és letakarva hagytam, hogy a duplájára keljen. Miután a tészta megkelt, kicsit átgyúrtam.
Az uborkát uborkagyalun lereszeltem, és elkevertem a tejföllel. Egyhén sóztam, hozzákevertem a fetát  és a snidlinget.
A csirkemellet felkarikáztam, sóztam, borsoztam, ízesítettem majorannával és átkentem mindkét oldalát egy kevés mustárral. Egy evőkanál kacsazsíron mindkét oldalát megpirítottam.
A tésztából kisebb ököl nagyságú gombócokat vettem ki, lisztezett felületen palacsintasütő méretűre nyújtottam, és abban a zsírban amiben a csirke sült, mindkét oldalát megsütöttem. (amikor a tészta elkezd hólyagosodni, akkor lehet megfordítani.)
A lepényeket jól megpakoltam tzatzikival és sültcsirke-darabokkal, és félbehajtva tálaltam.

Zöldséges-sonkás-sajtos tekercs

Nagyon finom reggelit készítettem pár nappal ezelőtt, amit csupán ötletadás céljából osztok meg. A töltelék szabadon variálható, bármilyen zöldséggel elkészíthető ízlés szerint. Bár meglehetősen felvágott-ellenes vagyok, azért néhanapján én is megkívánom. Ez történt most is, amikor elcsábultam a Sparban egy jó külsejű sonkára. Ez is belekerült a tekercsbe, de őszintén nem sok vizet zavart. Ízben abszolút a zöldségek domináltak, úgyhogy nyugodtan elkészíthető csak zöldségekkel is. Ha marad tészta, tegyük a hűtőbe, egy-két napig nyugodtan fel lehet használni.

Hozzávalók 4-6 tekercshez:
fél adag kenyértészta- én most a rozsos kenyerem tésztáját használtam, de a hamburgerzsömle tésztája is tökéletes hozzá. (Én teljes adagot dagasztottam be, és a másik felét másnap készítettem el ugyanígy)
2 közepes sárgarépa
kb. 1/4 kínai kel
2 fej hagyma
4-6 szelet sonka (elhagyható)
kb. 10 dkg sajt
6-8 ek. snidlinges görögjoghurt (sima tejföllel is helyettesíthető)
szójaszósz (ízlés szerint)
balzsamecet (ízlés szerint)
kevés kacsazsír a sütéshez
só, bors

A megkelt kenyértésztát átgyúrtam és két részre osztottam. Az egyik felét letakarva eltettem a hűtőbe másnapra. A maradékot négy felé vágtam, és gombócokká formáltam. (Nekem jó nagy palacsintasütőm van, ezért négy tekercset csináltam a tésztából. Kisebb palacsintasűtő esetén inkább hat lepényt készítsünk, különben túl vastag lesz a tészta.) Hagytam még egy kicsit pihenni, kelni a tésztát, közben elkészítettem a zöldségeket. (Ha a tészta másik felét másnap használjuk fel, a hűtőben újra meg fog kelni, úgyhogy lehet vele rögtön dolgozni.)
A sárgarépát lereszeltem, a kelt és hagymát felszeleteltem. Egy wokban kevés kacsazsírt hevítettem, és megpirítottam rajta a zöldségeket. Amikor a zöldség kicsit megpuhult, összeesett, sóztam, borsoztam és meglocsoltam némi szójaszósszal és balzsamecettel. A zöldségek ne legyenek túl puhák, úgy finom, ha kicsit még roppanós marad.
A gombócokat palacsintasütő méretűre nyújtottam, és teáskanálnyi kacsazsíron mindkét oldalukat megsütöttem. A lepényeket megkentem a snidlinges joghurttal, rátettem egy szelet sonkát, ráhalmoztam egy adag zöldséget, megszórtam reszelt sajttal, majd feltekertem.

Rusztikus sajtos-tejfölös lepény dagasztás nélkül

Micsoda reggeli volt! Jó zsíros, ahogy kell. :) Erre még Dr. Légrády Péter is elismerően biccentene, és azt mondaná: "na ez az, erről beszéltem, így kell ezt csinálni!"
Az alapötlet Illéskrisztől származik, hálás köszönet érte. Nála láttam meg tegnap a napfényes toszkán bagetteket, és bár más tésztával, más feltéttel, de én is dagasztás nélküli tésztával dolgoztam.
Amúgy nem szeretem a dagasztás nélküli kenyeret. Nekem túl lyukacsos, egyben túl tömény a tésztája. Jobban szeretem a kevésbé lyukacsos, ám mégis puhább, sokkal könnyedebb dagasztott kenyeret. Így lepényként viszont nagyon jól működött a dagasztás nélküli tészta, biztos, hogy fogok még csinálni. Férjnek is nagyon bejött, egy lepényt csomagoltam neki reggelire, egyet ebédre, de mindkettőt bevágta egyszerre.:)) A kisebb női gyomornak fél lepény is bőven elégséges. (Nekem legalábbis. De lehet, hogy másnak nem.:)

Tegnap az időjárásjelentésből csak annyit hallottam, amit akartam: jön a meleg. Ehhez képest reggelre már minden fehér volt a hótól. Férj bosszankodott egy kissé, hogy már megint havat kell lapátolnía. Vígasztaltam, hogy szerintem estére elolvad, hiszen jön a meleg. Ehhez képest már térdig ér a hó a kertben. Jó lehet, hogy túloztam, nekem csak bokáig ér, de a kutya már térdig süllyed benne. Mindenestere szerintem hóembert már ne csináljatok, mert állítólag vasárnap tényleg jön a meleg! Két napra meg minek egy hóemberrel vesződni...

Hozzávalók egy finom téli reggelihez:
150 g teljes kiőrlésű rozsliszt
350 g finom liszt
10 g só
10 g élesztő (vagy fél csomag szárított)
4 dl víz

8 ek tejföl
5 dkg felkockázott, és kisütött füstölt szalonna
10 dkg reszelt sajt

A vízbe belemorzsoljuk az élesztőt. A liszteket elkeverjük a sóval, és fakanállal elvegyítjük a lisztben a vizet. Nem kell dagasztani, csak keverjük el néhány mozdulattal. A tészta nem túl lágy, inkább kemény, de ha megkel, akkor lágy ragacsos massza lesz belőle.
Az edényt letakarjuk, és huzatmentes helyen 12 órára magára hagyjuk. Én este kevertem be a tésztát, így reggelre tökéletes volt.
A nyúlós, ragadós masszát egy erősen lisztezett felületre öntjük. A két hosszabb oldalát középig behajtjuk, majd félbehajtjuk az egészet. (mintha borítékot hajtogatnánk) Négyfelé vágjuk, és a darabok minden oldalát vastagon belisztezzük. Nagyjából téglalap alakúra nyomkodjuk szét a kezünkkel, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Mindegyiket megkenjük két evőkanál tejföllel, megszórjuk szalonnakockákkal, meglocsoljuk a szalonna zsírjával, majd befedjük a sajttal. 180 fokra előmelegített sütőben kb.15-20 perc alatt ropogósra sütjük.

Rozsos kenyér tejsavóval

Őszintén, ez életem legjobb kenyere, pedig semmi extra nincs benne, talán csak a tejsavó.
Mióta itthon sütöm a kenyeret, már többféle receptet kipróbáltam, és többféle lisztet is. Sokáig tönkölylisztet használtam amit fehér kenyérliszttel kevertem. Tótkomlósival, mert ugye az a legjobb. Aztán a tönkölyről fokozatosan áttértem a teljes kiőrlésű rozslisztre, mert az még a tönkölynél is egészségesebb, és nem utolsósorban nagyon szeretem az ízét. A tótkomlósi lisztet is lecseréltem, mert időközben a duplájára ment fel az ára. Volt egy időszak télen, amikor meg kellett húzni a nadrágszíjat, és akkor "fanyalodtam" rá a Spar-os Budget finomlisztre, mert éppen fele annyiba kerül, mint a tótkomlósi. A meglepetésem óriási volt, amikor az olcsó finomlisztből ugyanolyan jó (ha nem jobb) kenyereket sikerült produkálni, mint a neves kenyérlisztből. Azóta nem is használok mást. Először sikért is tettem hozzá, biztos ami biztos alapon, végül ez feleslegesnek bizonyult, mert anélkül is gyönyörű kenyereket sikerült sütni belőle.

Technikailag először a kenyér nagyasszonya, Limara útmutatásai nyomán igyekeztem a kenyereimet előállítani, öregtésztásan ahogy kell, aztán ez is elmaradt. Az öregtésztát ugye egy nappal a kenyérsütés előtt kell elkészíteni, de nálunk minden kiszámíthatatlan. Van, hogy egy hét alatt fogy el egy kiló kenyér, van amikor két nap alatt. Reggel még ott van fél kiló kenyér, este meg már csak néhány morzsa. Ilyenkor azonnal sütni kell a következőt, hogy legyen kenyér reggelire, nincs idő öregtésztázni. Ezért maradt a jó öreg élesztő. Az élesztővel készült igazán finom kenyér titka pedig egyszerűen az, hogy ne használjunk túl sok élesztőt.
Sokszor készültem már kovászt is készíteni, de őszintén szólva ez a kenyér annyira jó így ahogy van, hogy úgy döntöttem nem kísérletezek tovább. Nem kétlem, hogy a kovásszal készült kenyér az igazi, de ez így egyszerűbb, és szerintem nem kevésbé finom. Még napok múlva is finom puha a belseje. Ez lett a mi mindennapi kenyerünk...

Hozzávalók:
200 g teljes kiőrlésű rozsliszt
400 g fehérliszt (vagy kenyérliszt)
2 dl savó (A túrókészítésből maradt savót szoktam erre a célra felhasználni, vagy a házilag készült, és leszűrt görög joghurt kicsöpögő savóját. Ennek hiányában használhatunk vizet is, bár a savótól sokkal jobb lesz a kenyér állaga. Ha túrót készítek, a savót 2 dl-es adagokban lefagyasztom, így csak egy adagot kiolvasztok, amikor kenyeret akarok sütni. A savóval készült kenyér ráadásul nem is morzsálódik úgy, mint a csak vízzel készült)
kb. 2,5 dl víz
1-1,3 dkg élesztő (kizárólag friss, szárítottal sose lesz az igazi...)
2 tk só (Időnként kicsit több, ez a só minőségétől függ. Én meg szoktam kóstolni a tésztát, és ha nem elég sós, akkor belegyúrok még egy csipetnyit)
1 tk cukor

A víz mennyisége több okból sem pontos. Egyrészt a mércém nem 100 %-osan megbízható, másrészt a liszt minőségétől is függ mennyi vizet vesz fel. Ezért egészen egyszerűen ha túl lágy a tészta, tegyünk hozzá még egy kis lisztet, ha túl kemény, akkor pedig egy kis vizet. Akkor jó a kenyértészta, ha dagasztás közben az edény oldalától elválik, de az aljához kissé odatapad.
Én mindig kézzel dagasztok. Egyrészt azért, mert nincs gépem, másrészt nem is lesz, mert szeretem érezni a kezemmel a kenyér állagát. Harmadrészt egy kicsi mozgás (dagasztás) mindenkinek kell...:)
A tészta picit ragad, nem kell megijedni, a rozs ilyen.

A kétféle lisztet jól elkeverem a sóval és a cukorral. Belemorzsolom az élesztőt, majd beleöntöm a savót. A vizet fokozatosan keverem hozzá, amíg elérem a megfelelő állagot. Ilyenkor nyáron hideg vizet használok, úgyis hamar megkel a tészta. Télen langyosítom a vizet és a savót is.
A kenyeret 10-15 percig dagasztom egy keverőtálban. Mikor már azép sima és a kezemről is leválik a tészta, bucit formálok belőle, belisztezem, és letakarva hagyom a duplájára (vagy inkább a triplájára) kelni.
(Ha késő este dagasztom be a tésztát, akkor a hűtőbe teszem, és reggelre gyönyörűen megkel. Ha viszont gyorsítani akarom a kelési folyamatot, akkor beteszem a langyos sütőbe.)
A megkelt tésztát alaposan átgyúrom, megformálom, belisztezem és sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Letakarom konyharuhával, és hagyom, hogy újra a duplájára keljen. Ha megkelt, éles késsel bevágom a tetejét. Egy hatalmas üveg salátástálat bevizezek, és a kenyérre borítom. 230 fokra előmelegített sütőbe teszem. 20 percig sütöm ilyen magas hőmérsékleten, majd visszaveszem a hőt kb. 180-190 fokra. Így sütöm még kb. 30 percig, vagy addig, amíg meg nem sül. A sütési idő végefelé óvatosan le szoktam venni az üvegtálat, (vigyázat, nagyon forró a gőz alatta! én néhányszor már megégettem magmat...) és még pár percet fedés nélkül sütöm. A kenyér akkor van készen, ha szép kérge alakult ki, és megkopogtatva jellegzetes kongó hangot ad.
A megsült kenyeret rácson (a mikró grillrácsa tökéletes ehhez) hagyom kihűlni. Minimum fél órát pihentetni kell, de mégjobb ha egy órát pihen. Ha idő előtt felvágjuk, a gőz nem tud eltávozni belőle, és szottyos lesz a belseje.

Paradicsomos-diós focaccia

Focaccia vagy pizza? A hasonlóság tagadhatatlan, de azért vannak megkülönböztető jegyek is. A legegyszerűbb megfogalmazásban: a pizza az feltét, némi kenyérrel, a focaccia pedig kenyér némi feltéttel. Van, aki a világért se fogadna vendéget egy közönséges pizzával, de a focaccia, na az igen, az már elegáns étel. De én nem vagyok sznob, akár egy jó pizzára, akár egy jó focaccia-ra vevő vagyok.

Hozzávalók:

200 g liszt
8 g élesztő
4 ek szarvasgombás olivaolaj (persze lehet sima is, de 1. az nem volt itthon 2. adott neki egy plusz pikáns ízt) 
1,5 dl víz
1 tk só
pár dkg dió
4 db koktélparadicsom
1 gerezd fokhagyma
kakukkfű

A lisztet összekeverem az élesztővel, sóval, langyos vízzel és két evőkanál olivaolajjal. 5-10 percig dagasztom, majd kb. egy órát kelesztem. A megkelt tésztát áthajtogatom, majd kiolajozott tepsiben (serpenyőben) kézzel kinyújtom, kihúzom. Egy evőkanál olivaolajat szétkenek a tetején, megszórom egy csipet kakukkfűvel, ráteszem az aprított diót, valamint az összetört, szeletelt fokhagymát és az ujjaimmal mindezt belenyomkodom a tésztába. Tetejére rakom a félbevágott koktélparadicsomokat. Fél órát még kelni hagyom, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm. Legvégül újra megkenem egy evőkanál olajjal.

Lepénykenyérke (vagy zsemle) gyorsan, anélkül, hogy bekapcsolnánk a sütőt

Egy ideje ritkábban sütök kenyeret, inkább csak hétvégéken, viszont mindig van bekeverve tészta az ilyen  kenyérlepényekhez:

Ennek az az oka, hogy jó ideje én csomagolom a reggelit (és az ebédet) a férjemnek, és a kenyérlepényekbe lényegesen több zöldséget bele tudok tekerni, mint amennyi a sima szendvicsekbe elférne. Mert a vitamin az kell. Magától meg nem eszi. Mert férfi.
Nemcsak azért csomagolok neki, mert szerető hitves, aranyos, kedves, jó feleség vagyok, (persze ez is igaz:) hanem azért, mert F. hasfájós volt az elmúlt években, mint egy gyerek. Meggyőződésem volt, hogy ezt a sok adalékanyag okozta, amit táplálék formájában magához vett.
De hiába figyeltem itthon arra, hogy minél kevesebb szemetet, (tartósítószert, génmanipulált szóját, hidrogénezett vackokat, izfokozókat, stb.) együnk, ha F munkába menet továbbra is ugyanezeket a szemeteket vette meg magának. Egy férfi hiába tudja, mi az ami egészséges és mi nem, a legtöbb esetben csak megrántja a vállát és továbbra is követi az általa kialakított rossz szokásokat, hacsak nincs résen a figyelmes feleség, hogy azonnal lecsapjon, és az ilyfajta kihágásokat megakadályozza, a próbálkozásokat csírájában elfojtsa.
Az erőfeszítéseim nem hiábavalóak, mert mióta F itthonról viszi az elemózsiát, fájdalmas emésztési tünetei egyszerűen megszűntek.
Így hát minden reggel előveszek egy-két adag tésztát, vékonyra nyújtom, és palacsintasütőben mindkét oldalát egy perc alatt megsütöm, és már lehet is tölteni különböző finomságokkal.  Pl. az omlósra sütött BBQ-s sertéspalpockával:

 

Na de mi van olyankor, amikor ott a hűtőben bekevert kenyérlepény tésztája, és nekem valami rendes szendvicsre támad kedvem rögtön de azonnal? Mindezt tetézi, hogy semmi kedvem kipakolni a sütőt, és nekiállni kenyeret/zsömlét sütni...
Szóval hirtelen felindulásból elgondolkoztam azon, hogyan is lehetne a sütőt kihagyva valami kenyérkét elővarázsolni a palacsintasütőm és egy fém keverőtál segítségével. A gondolatot tett követte, és megszületett a "lepénykenyérke". Bár helyesen inkább zsemlének kéne nevezni, mert tulajdonképpen ez egy palacsintasütőben sült zsemle.
Nekem villanytűzhelyem van, ami sokkal egyenletesebb hőt ad le, mint a gáz. Tehát azt, hogy gázégőnél hogyan működik a dolog a zsemlével, nem tudom. Még ha alacsony hőmérsékleten is sül, a palacsintasütő közepe sokkal nagyobb hőt kap, mint a többi része, és ez probléma lehet. Esetleg lángelosztót kell használni, akkor már nem lehet gond. Ki kell próbálni...

A tészta amit a kenyérlepényhez legtöbbször használok:
50 dkg liszt, 3 dl víz, kiskanál cukor, só (ízlés szerint), egy evőkanál kacsazsír vagy két evőkanál olaj, 1,5-2 dkg élesztő.

A hozzávalókból rugalmas tésztát dagasztok. Általában este dagasztom be a tésztát, és hidegen kelesztem a hűtőben. Ebből a tésztából reggel annyit veszek ki, amennyire éppen szükségem van. Két-három napig simán használható.
A lepénykenyér esetében így jártam el:
Kivettem egy öklömnyi tésztát a hűtőből, picit átgyúrtam és zsemle alakúra formáztam. Ellapítottam, hogy úgy nézzen ki, mint egy húspogácsa.

A főzőlapot a legkisebb hőmérsékletre állítottam, és picit előmelegítettem a palacsintasütőt. Rátettem a tésztát, és ráborítottam a fém keverőtálat.

Kb. 10 perc alatt a tészta megkelt. Levettem a keverőtálat, belülről bevizeztem, és visszatettem a tészta fölé. Egy fokozattal feljebb vettem a hőmérsékletet, és időnként megforgatva kb. 20-25 percig sütöttem.

Miután megsül, pihentetni kell legalább 10 percig, mert ha rögtön felvágjuk, szottyos lesz a belseje. (Mint a kenyérnél)

Ilyen a belseje:

Természetesen ez a módszer nem alkalmas egy nagycsalád azonnali ellátására, akkor már inkább a sütő. De 2-3 személyes adag teljesen jól elkészítehető így. A tészta mennyiségét lehet növelni teljes palacsintasütő méretűre, de akkor kissé hosszabb lesz a sütési idő is. Mindenesetre kettőnknek sokat fogom használni ezt a módszert, főleg nyáron, amikor nem szeretném, hogy a sütő mégjobban bemelegítse az amúgyis forró lakást...

Tejfölös-sajtos-kolbászos kombe

Az elmúlt időszakban rengeteg recept került mentésre a "Megcsinálni" nevezetű mappámban, melyek aztán szépen feledésbe is merültek, mert állandóan tele vagyok megvalósításra váró ötletekkel, és eme mappára rá se nézek. Viszont a gasztrokollegínák receptjei is annyira fantaszikusak, hogy igazán megérdemlik a velük való foglalkozást. Ezért úgy döntöttem, hogy hetente legalább egy receptet elkészítek a fent említett mappából. Ez a sorozat első darabja.
Már régóta szemeztem Chef Vikinél ezzel a recepttel, és nem bántam meg, hogy belevágtam a kombe projektbe. Pontosan olyan fantasztikusan finom, ahogy Viki is beszámolt róla. A teteje ropogós, a belseje puha foszlós, maga a tökély. Igaz a tészta nyújtogatása kicsit macerásnak tűnhet, (annyira nem is) de a végeredmény feledteti a vele való munkát. Ráadásul ezzel a tésztával nagyon könnyű dolgozni, nem szakad, úgyhogy a sikerélmény garantált. Én most csak fél adag tésztát készítettem kettőnknek, de ide a teljes adagot írom le.

Hozzávalók a tésztához (teljes adag):
60 dkg liszt
3,5 dl tej
1 dl víz
2,5 dkg élesztő
1 tk cukor
1 tk só
10 dkg olvasztott vaj
5 ek olaj

Töltelék: (fél adag tésztához!)
3 dl tejföl (enyhén megsózva)
10 dkg reszelt sajt
1 közepes fej hagyma
fél szál parasztkolbász
só
1 tojás, szezámmag, lenmag a tetejére

A tejet és a vizet meglangyosítottam, beletettem a cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. Hozzákevertem a lisztet és a sót. Rugalmas, lágy tésztát dagasztottam néhány perc alatt, amit három részre osztottam.

Alaposan belisztezett felületen egészen vékony (szinte átlátszó) tésztát nyújtottam, megkentem a vaj és olaj keverékével.

A következő lapot is kinyújtottam, ráhelyeztem a vajas tészta tetejére. Rákentem a tejfölt, rászórtam a sajtot, megszórtam az apróra vágott hagymával és kolbásszal. 

Kinyújtottam a harmadik lapot is, rátettem a töltelékre és megkentem a maradék olajos vajjal.

A tészta két oldalát behajtottam a közepéig, valahogy így:

Aztán felülről és alulról egymásra hajtottam a tésztát:

A teljes adag tészta kb. egy 20x30-as tepsibe fér be. A fél adagot én egy 22 cm-es tortaformába igazgattam el:

Egy éles késsel átlósan bevagdostam, megkentem a felvert tojással, és megszórtam a magokkal.

Letakarva egy órán keresztül kelesztettem, majd kb. 200 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt megsütöttem. A kihűlt tésztát a vágások mentén egyszerűen szét lehet tépkedni, és jóízűen befalatozni. A képen az én kombém viszont nem tépve, hanem vágva van, ugyanis nem bírtunk várni vele, és forrón nekiestünk. A forróságot viszont az ujjaink nem toleráltak volna, így maradt a kés...

Óriás vaníliás csiga

Eredetileg vaníliás kalácsnak akartam nevezni, de az öcsém szerint ez nem kalács. Gondoltam akkor tekercsnek nevezem, de könyörgött, hogy azt ne tegyem. Végül csiga lett, de erről nem szóltam neki, mert lehet, hogy ezt is megvétózta volna.
A tészta tulajdonképpen az aranygaluskáé, de nevezhetjük divatosan monkey breadnak is. Ugyanis a két édesség ikertestvér, az összetételük és elkészítésük ugyanaz, csak az egyik dióba, a másik fahéjba van forgatva.
Na de én most az aranygaluskás irányba kívántam elmenni a vaníliás-diós ízvilággal. Csak itt a vanília most nem öntet lett, hanem töltelék. A végeredmény egy abbahagyhatatlan, könnyű finomság, ami inkább ízletes, mint látványos. (Persze kit érdekel a külcsín, ha ilyen nemes a belbecs!:)
A vaníliapudingba belecsempésztem egy kis narancslikőrt is. Természetesen ez elhagyható, de ha van otthon, akkor nem érdemes kihagyni, mert nagyon finom lesz tőle. Ahogy a citromhéj is sokat dobott rajta. Aki nem szereti, mazsolát ne tegyen bele. (Vagy piszkálja ki belőle:)
Mivel sehonnan semmi nem folyik belőle, tökéletesen el lehet csomagolni reggelinek, vagy tízórainak, vagy uzsonnának, vagy piknikre, vagy csak úgy....
Ui. A kelt tészták általában igazán csak frissen jók. Ez egy nap elteltével még finomabb lett. Ki érti ezt?

Hozzávalók:

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 tojás
3 evőkanál olvasztott vaj
2 dkg friss élesztő (vagy 1 tasak szárított)
3 evőkanál cukor
töltelék:
1 csomag vaníliás pudingpor
0,5 l tej + 3 ek cukor
1 citrom reszelt héja
2 ek narancslikőr
5 dkg mazsola
a tetejére:
1-2 evőkanál olvasztott vaj
5 dkg darált dió
5 dkg kristálycukor

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, és belemorzsoltam az élesztőt. Miután felfutott, elkevertem benne a tojást, a maradék cukrot, az olvasztott vajat, és beleszitáltam a lisztet. Rugalmas tésztát gyúrtam belőle, és letakarva meleg helyen a duplájára kelesztettem.
Közben a vaníliapudingot a szokásos módon megfőztem, belekevertem a citromhéjat és a narancslikőrt.
A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, megkentem a vaníliapudinggal és megszórtam mazsolával.

Szorosan feltekertem, egy ecset segítségével körben megkentem mindenhol olvasztott vajjal, és megszórtam a dió és a cukor keverékével.
Összetekerve tepsire fektettem, és hagytam, hogy újra megkeljen. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Hamm burger

Az öcsémnél ebédeltünk/vacsoráztunk. (Ebédnek késő volt, vacsorának korán:) Egyszerű, de annál nagyszerűbb hamburger volt a menü. A hamburgerzsemle receptje itt olvasható.
A hamburger mellé sültkrumpli helyett egyszerű salátát ettünk. Röviden: brutál jó volt...

A húspogácsa egyszerű darált marhanyak volt, sóval, borssal ízesítve, kevés olajon megsütve.
A hamburgerünkbe ezen kívül került még cheddar sajt, szeletelt bacon, koktélparadicsom, hagyma, ketchup, majonéz, és whisky-s barbecue szósz is.



Az elkészítés menete:
A hamburgerzsemlét kettévágjuk, a belsejét száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk.
A darált marhahúst összekeverjük sóval, borssal, megformázzuk és kevés olajon megsütjük az egyik felét. Megfordítjuk, és a megsült felére egy szelet sajtot teszünk, ami szépen ráolvad, amíg a húspogácsa alja sül.
Amint átsült a hús, újra megfordítjuk, hogy a sajtos fele kerüljön alulra és így is pirítjuk néhány másodpercig.
A karikára vágott hagymát is kicsit megpirítjuk, és a még meleg, olvadt sajtba nyomjuk.
A ketchuppal, majonézzel, barbecue szósszal meglocsolt zsemlékre helyezzük a húst, a tetejére sült bacon szeleteket teszünk és ezt megpakoljuk paradicsommal. A salátát bele is tehetjük, vagy akár mellé is ehetjük kevés balzsamecettel meglocsolva.

Mandulás-meggyes kalács

Hozzávalók:

450 g liszt
2,5 dl tej
25 g élesztő
60 g cukor
50 g vaj
10 g só
1 tojás
1 tojássárgája
100 g szeletelt mandula
50 g aszalt meggy
+
1 tojás a kenéshez

Egyszerű vizes zsemle fehér rozsliszttel

Már jó ideje, hogy tönkölymániás lettem. Tönkölyliszttel készítem a kenyereimet, sokszor tönkölylisztet teszek a sütemények tésztájába is. De mostanában a tönköly mellett egyre nagyobb szerepet kap a rozsliszt is a konyhámban. A teljes kiőrlésű rozslisztet különösen szeretem a kenyérlángosokhoz használni. Kicsit nehéz vele dolgozni, de megéri, mert nagyon különleges az aromája
A fehér rozsliszttel már könnyebb a munka, és ami igazán jó, hogy kifejezetten egészségesnek mondható. Ugyanis a fehér rozsliszt kevésbé emeli meg a vércukorszintet, mint a teljes kiőrlésű búzaliszt, és jobban el is telít.
Ez a zsemle most fele-fele arányban tartalmaz fehér rozslizstet és kenyérlisztet. Természetesen csak kenyérliszttel is elkészíthető.

Hozzávalók:
280 g fehér rozsliszt
280 g félfehér kenyérliszt
3,5 dl langyos víz
2 ek olaj (vagy olvasztott vaj)
1 ek ecet
10-12 g só
1 tk cukor
20 g élesztő

A vízben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és megszórtam egy pici liszttel. Meleg helyre tettem és amikor az élesztő felfutott összegyúrtam az összes többi hozzávalóval. Kb. 15 percig dagasztottam (kézzel), és letakarva a radiátor közelébe tettem. Amikor a duplájára kelt a tészta, átgyúrtam és lemértem. Pontosan 9 felé osztottam el a tésztát a mérleg segítségével. Lisztezett kézzel megformáltam a zsemléket, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam.

Egy mélyebb tepsit borítottam a tetejére, és újra duplájára kelesztettem a tésztát.
180 fokra előmelegítettem a sütőt. A mélyebb tepsit meglocsoltam vízzel, és visszatettem a zsemlékre. (Így tulajdonképpen gőzben sülnek a zsemlék.) A zsemléket én kb. 40 percig sütöttem, de sütés közben inkább nézzünk rá többször, nehogy túlsüljenek. (Előfordult már, hogy kicsit túlsütöttem a zsemléket és keményebbek lettek a kelleténél. Ilyenkor sincs semmi gáz, terítsünk egy konyharuhát a még forró zsemlékre, és megpuhulnak.)
Az utolsó 5 percben levettem a felső tepsit, és így sütöttem szép színűre a zsemléket. Kivettem a sütőből, átkentem egy kis vízzel és rácson hagytam kihűlni.

Kefíres-kolbászos kenyérlángos és kefíres zsemlék

Anyukám és a nagynéném nálam járt a héten valamelyik nap és itt is ebédeltek. Gulyáslevest ettünk, hozzá kefíres kenyérlángost sütöttem. Nagyon  ízlett nekik, a nagynéném el is kérte a kenyérlángos receptjét. Na én ilyenkor vagyok bajban. Ugyanis ha nem tervezem feltenni a blogra, akkor soha nem méricskélek semmit, csak érzésre csinálom. Főleg a kenyereket és a kenyérlángosokat. Ráadásul ebben semmi koncepció nem volt, egyszerűen csak volt itthon egy kis kefírem amit el akartam használni, mielőtt megromlik, így került bele a tésztába.
Most viszont kedvenc nagynéném kedvéért újra elkészítettem pontosan kimérve, így már ő is meg tudja csinálni. A tésztából kenyérlángos és néhány zsemle is készült.

A víz mennyiségét azért nem adom meg pontosan, mert lisztje is válogatja melyik mennyi folyadékot vesz fel. De nem csak a liszt a meghatározó, hanem a kefír sűrűsége is. Ha sűrűbb a kefír, akkor a vízből is pici több kell. Ha hígabb, akkor kevesebb víz is elegendő. Az biztos, hogy összesen minimum 350 ml folyadék (víz+ kefír) kell.
A lényeg, hogy egy jól formázható, rugalmas, könnyű tésztát kapjunk, ami inkább lágy, (de nem túl lágy!) de semmi esetre sem kemény. Múltkor fele-fele arányban tettem bele kenyérlisztet és teljes kiőrlésű rozslisztet. Azzal a tésztával lényegesen nehezebb volt dolgozni, de igazán megéri a fáradozást, mert a rozstól hihetelenül finom aromája lesz. Most csak tisztán kenyérliszttel készítettem el, így is nagyon finom!
A zsemlék pedig talán a legfinomabbak lettek azok közül, amit valaha is produkáltam...

Hozzávalók:
560 g kenyérliszt
200 ml kefír
150-180 ml víz
2 evőkanál olaj (lehetőleg jó minőségű hidegen sajtolt olaj, pl. extra szűz olívaolaj)
1 evőkanál ecet
20 g friss élesztő (vagy egy csomag szárított élesztő)
2 teáskanál só (Ezt is érdemes apránként hozzádolgozni, közben kóstolgatni a tésztát, mert a sók sóssága is eltérő. A mostani sóm pl. annyira "sótlan", hogy nekem 3 teáskanálra is szükségem volt ehhez a tésztához, de általában a 2 teáskanál bőségesen elég)

a lángos tetejére:
kevés puha házikolbász (vagy lángolt kolbász)
tejföl
reszelt sajt
sütéshez kacsazsír, kókuszzsír vagy olaj

Most hideg kelesztéssel készítettem a tésztát, ami azt jelenti, hogy este csak összeöntöttem a hozzávalókat, alaposan megdagasztottam és konyharuhával letakarva a hűtőszekrénybe tettem. Reggelre tökéletesen megkelt a tészta. Pontosan 1 kg-ot nyomott, így 2 db 150 g-os lángost sütöttem belőle reggelire, és 7 db 100 g-os zsemlét.
A lángosokat lisztezett felületen egy nagyobb palacsintasütő méretére nyújtottam. Megszórtam kevés összemorzsolt puha házikolbásszal, és a sodrófával kicsit beledolgoztam a tésztába.
Palacsintasütőben egy teáskanál kacsazsírt hevítettem, és először a lángos sima oldalát sütöttem meg. Amikor már hólyagosodott a tészta, akkor megfordítottam, és a kolbászos oldalát is megsütöttem.
Megkentem egy evőkanál tejföllel és megszórtam kevés reszelt sajttal.

A zsemléket megformáztam és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem. Ráborítottam egy mélyebb tepsit, ami alatt elférnek a megkelt zsemlék is, és duplájára kelesztettem. A mélyebb tepsit bespricceltem vízzel  visszatettem a zsemlékre, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Időnként azért fel kell emelni a tepsit és alákukkantani hogy állnak a zsemlék. Amikor megsültek rácsra tettem őket hűlni.

A lángos/zsemle készülhet normál kelesztéssel, ennek a menetét most nem írom le, itt elolvasható.

Sonkás savanyú káposzta indiai kenyérbe töltve

 

Káposztát akartam ma csinálni, de szerettem volna kicsit különlegesebbé tenni. Eszembe jutott, hogy a főiskolai éveimben, amikor nem volt időm főzni többször vittem haza a férjemnek indiai kenyérbe sütött chilis babot. Innen jött az ötlet, hogy a káposztámat én is belesütöm indiai kenyérbe, mivel a káposztához amúgyis ennénk kenyeret. A tészta négy adag, a káposztából egy kicsi megmaradt a végén.

Miután megcsináltam az ebédünket és leültem a megírni ezt a bejegyzést, akkor láttam, hogy Limara is káposztás kenyeret csinált. Mielőtt bárki is plágiummal vádolna, szólok, hogy az enyém teljesen más jellegű étel, (ráadásul ő édes káposztát sütött a kenyerébe), másként készül, és még ötlet szintjén sem használtam Limara receptjét. Ez abszolút a véletlen fura játéka, hogy pont ma jutott nekem is eszembe a káposztás kenyér ötlete. Na, miután ilyen jól kimagyarázkodtam magamat, jöjjön a recept:

Sonkás káposzta:
1 kg savanyú káposzta
40 dkg füstölt comb (vagy ami tetszik)
3 nagyobb fej lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
1 teáskanál pirospaprika
1 kávéskanál kömény
fél kávéskanál őrölt babér
só, bors
1 evőkanál kókuszzsír vagy kacsazsír

A füstölt sonkát kockára vágtam, a kókuszzsíron megpirítottam, és félretettem. A visszamaradt zsiradékra rádobtam a felszeletelt hagymát és kicsit megfonnyasztottam. Az előzőleg kicsit kimosott káposztát rátettem a hagymára, fűszereztem pirospaprikával, babérral, borssal, köménnyel és kevés sóval. Mikor már majdnem teljesen megpuhult, hozzákevertem a sonkakockákat, és készre főztem.

Indiai kenyér:
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
20 dkg BL80 kenyérliszt
1 bögre tej (3 dl)
2 teáskanál cukor
1 dkg élesztő
1 teáskanáll só
4 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj vagy olívaolaj
a sütéshez kevés kókuszzsír vagy vaj

8 evőkanál tejföl




Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben a cukorral együtt, majd összegyúrtam a liszttel, olajjal, sóval. Meleg helyen duplájára kelesztettem. A megkelt tésztát picit átgyúrtam, nyolc felé vágtam, és kör alakúra nyújtottam. Vékony legyen a tészta, de csak annyira, hogy elbírja a tölteléket, és ne szakadjon ki.
A tésztakorongot megpakoltam egy réteg káposztával, rátettem két kanál tejfölt, még egy réteg káposzta került rá, majd befedtem egy másik tésztával. A széleket felsodortam, hogy ne folyjon ki belőle a töltelék.
Egy serpenyőben kevés kókuszzsírt hevítettem, és a káposztás kenyerek mindkét oldalát megsütöttem.

Csibeburger, avagy a CsipChicken szendvics

Nagyon megkívántam a McChicken szendvicset, de már elvből sem megyek McDonalds-ba, úgyhogy megcsináltam a saját CsipChicken szendvicsemet. (Az sem elhanyagolható szempont, hogy kb. másfél McChiken szendvics árából én 9 darab hamburgert készítettem...)
A hamburgerzsemlét az öcsém receptje alapján csináltam. Ez egy könnyű, foszlós, édeskés zsemle, azok közül, amit idáig próbáltam, talán ez hasonlít a legjobban a McDonalds-os hamburgerzsemléhez. Az enyém a szokásosnál picit sötétebb lett, ez annak köszönhető, hogy a liszt fele teljes kiőrlésű tönkölyliszt volt. Sajnos későn vettem észre, hogy nincs itthon szezámmag, így az most lemaradt a tetejéről.
A húspogácsa receptje szerepel már a blogon csiberopogós néven, de ide is leírom. Most is tettem bele petrezselymet, mert nagyon feldobja, de petrezselyem nélkül azért McChickenesebb. (de szép szó:)
A hamburgerbe természetesen saját készítésű majonéz került, és bár az eredeti szendvicsben csak saláta van, én paradicsomot és paprikát is tettem bele.

Hozzávalók a hamburgerzsemléhez:

430 g liszt (én 200 gr finom és 230 gr teljes kiőrlésű tönkölylisztet használtam)
2,5 dl víz
50 gr gyümölcscukor
30 gr vaj, szobahőmérsékletű
1 tojás
10 gr só
20 g friss élesztő (vagy egy evőkanál szárított)
1 tojásfehérje  a zsemlék megkenéséhez (A sárgáját felhasználtam a majonézhez)

szezámmag

A vizet a cukorral langyosra melegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, belekevertem 2 kanál lisztet, és a tetejére is szórtam egy kicsit. Miután az élesztő megkelt, hozzáadtam a többi hozzávalót, és 10-15 percen keresztül dagasztottam. A lisztek minősége változó, ha túl lágy lenne a tészta, adjunk még lisztet hozzá. A tészta ne legyen kemény, inkább kissé lágy, de jól dagasztható. (Akkor jó a tészta állaga, ha dagasztás közben az edény falától elválik, de az aljához még kissé odatapad.) Dagasztás után a tésztából gombócot formáztam, bekentem olajjal, kelesztőtálba tettem és  letakarva a duplájára kelesztettem. (Sőt, igazából nem is duplájára, hanem minimum a triplájára, de lehet, hogy a négyszerese is volt.)
Miután megkelt, lisztezett felületen kicsit átgyúrtam. Lemértem a tésztát (nekem most pont 900 gr lett), és kilenc egyenlő részre osztottam. (Hogy egyforma zsemléket kapjak, a golyókat formázás előtt  igyekszem pontosan 100 gr-osra kimérni). A megformázott zsemléket sütőpapírral bélelt tepsire teszem, letakarom és még kb. fél óráig kelesztettem, míg a duplájukra nőttek. A zsemléket megkentem tojásfehérjével, és ha lett volna szezámmagom, azzal is megszórtam volna. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 percig sütöttem.

Hozzávalók a csiberopogóshoz:

450 gr darált csirkemell (ez kb egy egész csirkemell, ha 40-50.grammal több, az nem probléma)
1 apróra vágott vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma lereszelve
2 evőkanál aprított petrezselyem
6 evőkanál tej
2 tojás
8 evőkanál zsemlemorzsa
só, bors

+liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz
olaj a sütéshez

A csirkemellet kisebb darabokra vágtam, és bedobtam az aprítógépbe. Miután pépesre daráltam, beledobtam a cikkekre vágott hagymát, fokhagymát, a petrezselymet, és ezekkel tovább pépesítettem. Ezután kivettem a kést az aprítóból, villával belekevertem a tojást, a tejet a zsemlemorzsát, majd sóztam, borsoztam.
Kevés olajat hevítettem, és megsütöttem egy kis masszát, hogy ellenőrizzem elég sót és borsot tettem bele.
A masszának jót tesz, ha néhány órára a hűtőbe tesszük, hogy jól összeérjenek az ízek. Most nekem erre nem volt időm, de így is finom lett. A a masszából evőkanálnyi adagokat emeltem ki, gombócot formáltam belőle, majd kézzel ellapítottam. Lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgattam, a kiszedő kanállal még lapítottam picit rajta, majd forró olajban kisütöttem. Ebből a mennyiségből mérettől függően 12-16 darab lesz.

Grillkenyér fetás reteksalátával

Ez a kedvenc reggelim. Viszonylag sűrűn csinálom, de a blogra még azért nem került fel, mert nem tudok róla jó képet csinálni. Most sem sikerültek a képek, de annyira finom, hogy a rossz képek ellenére is muszáj feltennem.

Hozzávalók a tésztához: (6 átlagos étvágyú, vagy négy nagyobb étkű személy részére:)
40 dkg liszt (nálam 20 dkg finomliszt és 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt)
2 dl víz
2 dkg élesztő
1 evőkanál olaj
1 teáskanál méz (vagy cukor)
1 kávéskanál só
50 gr szezámmag és lenmag vegyesen

Töltelék:
12 szelet csemege karaj
10 dkg kockázott bacon (Én a Regnum bacont használom, ami egészen apróra van vágva)
10 dkg sajt
3 paradicsom

A salátához:
2 retek
fél paprika
1 lilahagyma
350 gr 12%-os tejföl (vagy sűrű görög joghurt)
50 gr fetasajt

kevés vaj a sütéshez

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, néhány percig dagasztottam, majd letakarva meleg helyen a duplájára kelesztettem. A megkelt tésztát átgyúrtam, hat egyenlő részre vágtam, és gombócokat formáltam belőlük.
Letakarva még 20 percig kelesztettem.
Közben elkészítettem a salátát: A retket és a paprikát uborkagyalun legyalultam, és a legyalult zöldséget késsel még apróbbra vágtam. A hagymát is apró kockákra vágtam. (Az egészet betehetjük aprítógépbe  is, akkor egy kicsit gyorsabban elkészül.) A tejfölbe belemorzsoltam a fetasajtot, krémes állagúra kevertem, majd beleforgattam a zöldségeket.

A sajtot lereszeltem, a paradicsomot felkarikáztam, szalonnát megpirítottam.
A megkelt tésztát palacsintasütő méretűre nyújtottam (az én palacsintasütőm elég nagy), és kevés vajon megsütöttem az egyik felét. Megfordítottam, a feléig megszórtam szalonnával, rátettem két szelet félbehajtott csemege karajt, a felkarikázott paradicsomot, megszórtam sajttal, és ráhajtottam a másik felét.
Mindkét oldalát rövid ideig sütöttem. Reteksalátával tálaltam.

A fel nem használt nyers tésztát egy-két napig nyugodtan tarthatjuk a hűtőben, sőt ha másnap sütünk belőle, még finomabb lesz.