Pirított burgonya répával és kínai kellel

Már nem számolom hányadik isiász döntött le a lábamról múlt hétfőn. A héten nem is volt kedvem a gépet bekapcsolni, mert egyrészt fekve macerás írni, másrészt a fájdalomcsillapítóktól totál kába voltam. Ma már tudok gyógyszer nélkül létezni, és bár még fáj, rövid ideig azért már tudok ülni-állni. Gondoltam a gyógyulás jeleként posztolok egy isiász előtt készült nagyon finom köretet ami önmagában, zöldséges egytálételként is megállja a helyét. A kínai kel nagyon finom sütve, mostanában nagy kedvencünk lett. Legtöbbször akkor készítem ezt az ételt, ha van egy kis maradék sült hús, amit apróra tépkedek, és a végén összeforgatom a sült zöldségekkel, így pillanatok alatt elkészül az ebéd. De akár egy egyszerű rántott hús mellé is el tudom képzelni ezt az ízvilágot.
Amúgy is szeretem a gyorsan elkészíthető serpenyős egytálételeket, de a közeljövőben több ilyet is fogok posztolni. Egyrészt tele a fejem ötletekkel, másrészt isiászból gyógyulgatva még csak villámgyors főzésekre vagyok képes...

Hozzávalók:

80 dkg krumpli

40 dkg kínai kel

30 dkg sárgarépa

fél póréhagyma (ez most kimaradt, de általában teszek bele)

2 ek szójaszósz

2 ek balzsamecet

1-2 ek kacsazsír

só, bors

A krumplit kockára vágom, a répát lereszelem, és a kínai kelt felszeletelem. Egy serpenyőben felmelegítem a kacsazsírt, és rádobom a krumplit. Lefedve, alacsony lángon sütöm/párolom. Amikor félig megpuhult, hozzáadom a répát és a kínai kelt. (Ha van póréhagyma, azt is.) Sózom, borsozom, aláöntöm a szójaszószt és a balzsamecetet. Jól átforgatva együtt pirítom tovább néhány percig még lefedve, utána pár percig fedő nélkül.

Paradicsomos-diós focaccia

Focaccia vagy pizza? A hasonlóság tagadhatatlan, de azért vannak megkülönböztető jegyek is. A legegyszerűbb megfogalmazásban: a pizza az feltét, némi kenyérrel, a focaccia pedig kenyér némi feltéttel. Van, aki a világért se fogadna vendéget egy közönséges pizzával, de a focaccia, na az igen, az már elegáns étel. De én nem vagyok sznob, akár egy jó pizzára, akár egy jó focaccia-ra vevő vagyok.

Hozzávalók:

200 g liszt
8 g élesztő
4 ek szarvasgombás olivaolaj (persze lehet sima is, de 1. az nem volt itthon 2. adott neki egy plusz pikáns ízt) 
1,5 dl víz
1 tk só
pár dkg dió
4 db koktélparadicsom
1 gerezd fokhagyma
kakukkfű

A lisztet összekeverem az élesztővel, sóval, langyos vízzel és két evőkanál olivaolajjal. 5-10 percig dagasztom, majd kb. egy órát kelesztem. A megkelt tésztát áthajtogatom, majd kiolajozott tepsiben (serpenyőben) kézzel kinyújtom, kihúzom. Egy evőkanál olivaolajat szétkenek a tetején, megszórom egy csipet kakukkfűvel, ráteszem az aprított diót, valamint az összetört, szeletelt fokhagymát és az ujjaimmal mindezt belenyomkodom a tésztába. Tetejére rakom a félbevágott koktélparadicsomokat. Fél órát még kelni hagyom, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm. Legvégül újra megkenem egy evőkanál olajjal.

Burgonya gratin

Anyakönyvezett nevén Gratin Dauphinois. Annak idején ITT szerettem bele. Később úgy alakult, hogy sokszor kellett készítenem, másképp. A kedvencem mégis az ehhez közeli változat maradt.

Hozzávalók:

1,5 kg burgonya
5 dl tej
2 dl tejszín
8 dkg vaj + a tepsi kikenéséhez
2-3 db babérlevél
4-5 gerezd fokhagyma
1-1 ág rozmaring és kakukkfű
szerecsendió
só, bors
20 dkg a kedvenc sütni való sajtunkból

A tejet, a tejszínt és a vajat a kés lapjával megtört fokhagymával (pucolásával ne fáradjunk), a babérral, rozmaringgal, kakukkfűvel, szerecsendióval és kevés sóval összemelegítem, majd kis lángon 5 percig főzöm. A meghámozott burgonyát uborkagyaluval leszeletelem. Vajjal kikenek egy kb. 30x25-ös tepsit és a burgonyát sorban lerakom, hogy a szeletek egymással fedésben legyenek. Minden réteget enyhén sózok és borsozok. A végén rászűröm a tejszínes-vajas tejet. Akkor jó, ha épp ellepi. (Ha esetleg nem így lenne, nyugodtan öntsünk hozzá még egy kis tejet.) Előmelegített sütőben kb. 130 fokon sütöm 1 órát, majd kiveszem, a tetejére teszem a reszelt sajtot és tovább sütöm még 30-45 percig, amíg a sajt rá nem pirul. Szeletelés előtt negyed órát pihentetem. Citromos-mézes jégsalátával és paradicsomsalátával tálalom.

 

Padlizsános-paradicsomos csőtészta

Rajongok az olasz paradicsomos tésztákért. Viszont bevallom, nálam sajnos nem olyan régi felfedezett ez a fajta vastag csőtészta (mezze maniche rigate), de hamar az egyik kedvencem lett. Ha fokozni akarjuk az élvezeteket, akkor ezt az ételt be is süthetjük egy kis (khmm... sok-sok) sajttal.

Hozzávalók:

300 g mezze maniche rigate tészta
1 db padlizsán
4-5 db aszalt paradicsom
3 dl passzírozott paradicsom
4-5 gerezd fokhagyma (a jóból sosem elég)
0,5-1 dl száraz vörösbor
1 csokor bazsalikom
0,5-1 dl olivaolaj
só, bors
szarvasgombaolaj (opcionális)

A kisebb kockákra vágott padlizsánt több részletben kevés olivaolajon lepirítom, majd félreteszem. (A sütés közben ne nagyon pótoljuk az olajat, mert a padlizsán képes rengeteget magába szívni, ami a végén túlzottan olajossá teheti ételünket.) Kevés olivaolajon aranybarnára pirítom a szeletelt fokhagymát. Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, 1-2 dl vizet, a vörösbort, sózom, borsozom és 20-30 percig kis lángon főzöm. Ha besűrüsödött, hozzáadom a felkockázott aszalt paradicsomot, a padlizsánt, majd összeforralom. Végül a tűzről levéve beletépkedem a bazsalikomleveleket is. Összekeverem a kifőzött tésztával, tálalom és megöntözöm szarvasgombaolajjal.

Parajos ricottával töltött cannelloni paradicsommártásban

Még az én spenótutáló férjem is szívesen megette. Igaz, "elfelejtettem" szólni, hogy spenót van benne, ő meg nem is vette észre. :)  Máskor is etettem már vele tejszínes-spenótos tésztát, akkor beköttem a szemét. Az is nagyon ízlett neki. De ha megmondom, hogy spenót, akkor már nem eszi meg. Érti ezt valaki? :))

A recept a Kifőztük magazin májusi számában jelent meg.

Az ételt az öcsém készítette, a fotókat pedig egy kedves barátunk. (http://eskuvoi-fotos.com/)

Hozzávalók 4 személyre:

16 db cannelloni

50 g vaj

10 dkg bébispenót

35 dkg ricotta

3 gerezd fokhagyma

só, bors

a paradicsommártáshoz:

5 dl paszírozott paradicsom

3 evőkanál olívaolaj

6 gerezd fokhagyma

1 dl száraz fehérbor

3 dl víz

egy csokor bazsalikomlevél

só, bors

a tetejére:

10 dkg reszelt sajt

A vajat felhevítjük, rádobjuk a zúzott fokhagymát, megfuttatjuk rajta a spenótot amíg összeesik. Miután kihűlt, hozzákeverjük a ricottát, sózzuk és borsozzuk.

A mártáshoz az olívaolajat felforrósítjuk és egy kicsit megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát. Felöntjük a paradicsomlével, a vízzel és a fehérborral. Alacsony lángon a felére visszaforraljuk, ízesítjük sóval, borssal, és beletépkedjük a bazsalikomleveleket.

A parajos ricottát habzsákba kanalazzuk, és betöltjük vele a cannellonikat. A töltött tésztát vékonyan kiolajozott tűzálló tálba fektetjük és ráöntjük a paradicsommártást. Fóliával lefedjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütjük. Kivesszük a sütőből, megszórjuk reszelt sajttal és visszatesszük fólia nélkül, amíg a sajt rápirul.

Tejszínes-bazsalikomos kukoricás rizs panírozott hagymakarikával

Nem vagyok nagy rajongója a rizsnek. Gyerekként fintorogtam, ha a vasárnapi rántotthús mellé sült krumpli helyett rizs került az asztalra. Mindez megváltozott néhány éve, amikor egy régi megfakult újságban rábukkantam erre a receptre. Miután megkóstoltam, elillant a rizzsel szembeni ellenszenvem. Annyira finom, hogy csak úgy magában is képes vagyok eleszegetni.

Hozzávalók a rizshez:
400 g rizs
1 nagyobb fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 dl fehérbor
8 dl húsleves
2 doboz kukorica konzerv (igazából egy is elég, de én szeretem ha jó kukoricás)
1 dl tejszín
bazsalikom (legjobb a friss, de nekem most csak szárított volt itthon)
olaj

A hagymát kevés olajon üvegesre fonnyasztottam. Rádobtam az áttört fokhagymát és a rizst. Egy percig pirítottam, aláöntöttem a fehérbort, kicsit átkevertem és hagytam elpárologni. Felöntöttem a húslevessel, felforraltam, majd kis lángon fedő alatt puhára pároltam. Közben a kukoricát a tejszínnel átforrósítottam, beleszórtam a bazsalikomot és a rizshez kevertem. Lehúztam a tűzről, a fedőt rajta hagytam még néhány percig, hogy a rizs a tejszínt is egy kicsit magába szívja.

Hozzávalók a hagymához:
2 nagyobb fej hagyma
1 tojás
2 dl tej
1 csapott kk pirospaprika
só, bors
liszt
zsemlemorzsa
olaj a sütéshez

A tojást kikevertem a a tejjel, hozzáadtam a sót, pirospaprikát, borsot és annyi lisztet, hogy a palacsintatésztánál valamivel sűrűbb tésztát kapjak.
A felkarikázott hagymát a masszába mártottam majd zsemlemorzsába, és forró olajban kisütöttem.

Fasírt zabpehelyből

Megint egy olcsó étel hónap végére, ráadásul még egészséges is. A recept egy régi Spar-os kiadványból származik némileg átalakítva. Főzelékek, párolt zöldség, saláta vagy rizs mellé kitűnő köret. Férj sárgaborsó főzelékkel ette, én csak magában kovászos uborkával. Egyszerű, könnyen elkészíthető, és szerintem finomabb is a húsos fasírtoknál, pedig én nagy rajongója vagyok a húsnak. Nálunk pillanatok alatt elfogyott. Még kisebb családokban is érdemes rögtön dupla adaggal kezdni, mert nagyon eteti magát.

Hozzávalók:
1 ek kacsazsír (vagy vaj)
80 g zabpehely
250 ml húsleves
1 közepes fej vöröshagyma
csipet kakukkfű
1 tk majoranna
1 nagyobb tojás
1 evőkanál mustár
2 gerezd fokhagyma
1 közepes fej lilahagyma
fél kk bors
só
4-5 ek zsemlemorzsa
kevés olaj, kókuszzsír vagy kacsazsír a sütéshez

A felkockázott vöröshagymát egy evőkanál kacsazsíron megdinszteltem. Felöntöttem a húslevessel és beletettem a zabpelyhet. Fűszereztem a kakukkfűvel és a majorannával. Addig főztem alacsony lángon, amíg a zabpehely magába szívta az összes levest. Kicsit kihűtöttem, hozzákevertem a mustárt, az apróra vágott lilahagymát, a zúzott fokhagymát, a borsot, és a tojást. Sóztam, és annyi morzsát kevertem hozzá, hogy összeálljon a massza. Kis lapos fasírtokat formáztam és kevés kacsazsírban mindkét oldalát pirosra sütöttem.

Kukorica lepény

Ha nem létezne már ez a név, akkor a blogomat átnevezném válságkonyhának, mivel sajnos a válság szele minket is megcsapott. Remélem ez csak egy átmeneti állapot, de most kicsit össze kell húzni a nadrágszíjat. Mondjuk idáig sem dőzsöltünk, de most kifejezetten spórolósra kellett vennünk a figurát.
Ez az időszak megtanít arra, hogyan lehet olcsó alapanyagokból is nagyon finom ételeket főzni.
Ezért is örültem, amikor valamelyik nap megláttam ezt a  Rachel Allen receptet. Kicsit módosítottam rajta, mert eredetileg korianderzöld volt benne petrezselyem helyett, de azt nem szeretjük, meg amúgy sincs itthon. (Mivelhogy nem szeretjük.:)) Fokhagyma sem volt Rachel ételében, de én tettem bele, és nagyon jót tett neki.
Nevezhettem volna kukoricafasírtnak is, de megkóstolva sokkal inkább a lángosra emlékeztetett az íze. Igazán nagyon finom, magában is el lehet eszegetni egy kis fokhagymás tejföllel, de mi most köretnek fogyasztottuk. Köretként ez a mennyiség kettőnknek két napra is elég...

1 konzerv kukorica
1 evőkanál petrezselyem
1 teáskanál fokhagymagranulátum (vagy 1-2 gerezd zúzott fokhagyma)
1 tojás
5 evőkanál liszt
1 teáskanál sütőpor
póréhagyma (egy 10 cm-es darab)
só, bors

A kukoricáról leöntöttem a levét, és az aprítógépben kicsit pépesítettem. Hozzáadtam a tojást, a fokhagymát, a sütőporral elkevert lisztet és a felszeletelt póréhagymát. Sóztam, borsoztam és az aprítógépben az egészet kicsit átkevertem.
Egy serpenyőben kevés olajat hevítettem, evőkanállal halmokat raktam bele a masszából és kicsit ellapítottam. Közepes lángon mindkét oldalát pirosra sütöttem.

A csicseribosrsó fasírt receptje

És akkor jöjjön a tegnap ígért recept. Az ízvilága finom magyaros, fel sem tűnik, hogy nem húsból készült fasírtot eszünk. A falafeltől eltérően nem golyó formában sütöttem ki, hanem kicsit ellapítva. Ennek egyetlen egyszerű oka van: nem akartam a sütéshez túl sok olajat pocsékolni. A lapos fasírtok kevés olajban is tökéletesen ropogósra sülnek. Ez a mennyiség háromszori étkezésre bőven elég volt kettőnknek. Főzelékekhez is kitűnő feltét lehet.
Kerülhet bele petrezselymet is, én ezt most kihagytam, mert nem szeretjük túlságosan, de petrezselyemszeretők feltétlenül tegyenek bele.
Én minden esetben száraz csicseriborsót használok. Ennek két oka is van: 
a száraz sokkal olcsóbb, és nem tartalmaz hozzáadott cukrot, mint a konzerv.
Ha szódabikarbónát teszünk az áztatóvízbe, akkor néhány óra áztatás elég neki.
A főzővízbe is szoktam tenni egy kiskanálnyi szódabikarbónát, így sokkal hamarabb megfő.

Hozzávalók:
550 g főtt csicseriborsó (20-25 dkg között volt szárazon)
2 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
3 tojás
4 ek zsemlemorzsa
1 ek pirospaprika
2 ek liszt (annyi lisztet tegyünk bele, hogy könnyen formázható legyen a massza.)
só, bors

zsemlemorzsa a hempergetéshez
olaj a sütéshez

A hagymát és a fokhagymát aprítógépbe tettem, és felaprítottam. Hozzáadtam a csicseriborsót is és pépesítettem. Belekerült a tojás is, majd miután egynemű lett a massza, átöntöttem egy keverőtálba.
Hozzákevertem a pirospaprikát, lisztet, zsemlemorzsát, sóztam és borsoztam. Teáskanálnyi adagokból golyókat formáltam, zsemlemorzsába forgattam, kicsit ellapítottam és forró olajban mindkét oldalát megsütöttem.

Cukkinis Capellini

Gyors, egyszerű étel, remek módja, hogy a férfiakkal megetessük az egyébként gyűlölt cukkinit. Mivel a cukkini világos színű, ha nem szólunk nekik előre talán észre sem veszik, hogy a raguban zöldség is van. (Persze ez csak akkor igaz, ha a cukkinit megpucoltuk, és nem héjastól tettük az ételbe.) Az én "cukkiniutálómnál" bejött a furfang, vacsora után elárultam neki, hogy mit evett. Megállapította, hogy ő akkor mégis szereti a cukkinit...:)

Hozzávalók:
1 csomag Capellini tészta
2 zsenge cukkini
3 dkg mangalica szalonna
3-4 gerezd fokhagyma
2 dl tejföl
2 dl tejszín
só, bors
csipet őrölt rozmaring
csipet lestyán
reszelt sajt a tetejére

A cukkinit megpucoltam, uborkagyalun lereszeltem, és besóztam. Fél órát állni hagytam, hogy kieressze a levét, majd jól kinyomkodtam.
A szalonnát apró kockákra vágtam, és zsírjára sütöttem. Rádobtam a cukkinit, és néhány percig sütöttem, amíg kicsit összeesett. Belenyomtam a fokhagymát, és elkevertem.
Hozzáadtam a tejfölt a tejszínt, fűszereztem. Jól átforrósítottam, majd belekevertem az előzőleg megfőzött és leszűrt tésztát. Reszelt sajttal tálaltam.

Gombás cukkini lasagne

Ha már szóba került a cukkinitekercsnél a paradicsommártás és amúgy is maradt egy cukkini, gondoltam összedobok egy lasagne-t, de a tésztát cukkini lapokkal helyettesítem. Alapvetően húst hússal eszem, de egy jó kis paradicsommártás kedvéért le tudok mondani róla. Ráadásul Oceancowboy most posztolt az ő paradicsomszószáról és ez külön felpezsdítette bennem az olaszos ízek iránti egyébként is olthatatlan szeretetemet. Igaz, én nem készítettem el hozzá a saját speckó szószomat, csak egy alap paradicsommártást. A következő recept két adagra elegendő.

Hozzávalók:

1 db cukkini (~ 250-300g)
300 g csiperke gomba
400 g passzírozott paradicsom
4 gerezd fokhagyma
1 dl olivaolaj
1 csokor bazsalikom
só, bors
kakukkfű
25 g vaj
25 g liszt
3 dl tej
szerecsendió
100 g reszelt edami sajt

A gombát nem túlzottan, de azért vékony szeletekre vágom. Kb. 4 evőkanál olivaolajon megpirítom, ha kell, akkor több részletben. Mikor megpirult, sózom, borsozom és dobok rá egy lehelletnyi kakukkfűvet. A paradicsommártáshoz a maradék olivaolajon aranybarnára pirítom a fokhagymát, majd hozzáöntöm a paradicsomot. Sózom, borsozom és kis lángon ~25-30 percig főzöm. A végén hozzáadom a bazsalikomleveleket. A levágott végű cukkiniket ismét az uborkagyalu segítségével felszeletelem. A besamelhez a vajat felmelegítem, hozzákeverem a lisztet, majd folyamatos keverés mellett öntöm fel a hideg tejjel. Sót, borsot adok hozzá és reszelek bele egy kevés szerecsendiót. Forrás után még egy-két percet főzöm. Egy tepsit kivajazok, beleteszem az első réteg cukkinit (ez nálam 3 szelet volt), rá 2-3 evőkanálnyi paradicsommártást, erre gombát, majd ezt ismétlem újra és újra. Az utolsó réteg cukkinire öntöm a besamelt és megszórom sajttal. 170 fokos előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütöm.

Padlizsánkrém

Most írhatnék a kapcsolatomról a padlizsánnal, de nem teszem. Meleg van. Különben sincs szoros kapcsolatom vele. Néha padlizsánkrém formájában találkozunk, én meg jól megeszem. Úgy kell neki. Hőségriadós napokon könnyű esti vacsora. Meg egyébként is.

Hozzávalók:

1 kg padlizsán
4 gerezd fokhagyma (magamfajta fokhagyma-rajongóknak, de lehet kevesebb is)
fél citrom leve
1 dl olivaolaj + a padlizsánok sütéséhez
1 csomag petrezselyem
só, bors

A "kalapjuktól" megszabadított padlizsánokat hosszában félbevágom, bevagdosom, sózom, borsozom, olivaolajjal bedörzsölöm. 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöm. Kicsit hagyom hűlni, majd egy kanállal kiszedem a héjából a padlizsánhúst. (Ami attól még zöldség. Hehe.) Hozzáadom a citrom levét, a fokhagymát, ha szükséges még, akkor sót és borsot, valamint az 1 dl olivaolajat. Összeturmixolom. Végül mehet bele az apróra vágott petrezselyem. (Majonézes változatához 1-2 dl majonézt keverek még hozzá. Az sem rontja el.) Pirítóssal tálalom. Ha maradna a krémből, hűtőben pár napig eláll.

Falafel by Csiperke

Már említettem régebben, hogy csicseriborsó rajongó vagyok. Mint ilyen, kötelező szeretnem a falafelt. Számtalan falafel receptet kipróbáltam, de nekem mindegyik valahogy túl fűszeres volt. Végül többféle recept felhasználásával alkottam meg a saját változatomat, ami picit magyaros ízvilágba hajlik. Kicsit kevesebb fűszert használtam, mint amit általában a falafelhez szoktak, viszont több hagymát tettem hozzá, és került bele pirospaprika is, így nyugodtan nevezhetjük  magyaros falafelnek.
Elméletileg került volna bele 1-2 evőkanál aprított petrezselyem is, ami most kimaradt, mert azt hittem, hogy van itthon, de tévedtem. Így is nagyon finom lett, de azért a petrezselyem nem árthat neki.

Hozzávalók:
25 dkg szárított csicseriborsó (60 dkg lett megfőzve)
10 dkg bulgur (+2,5 dl víz)
1 nagy tojás (vagy 2 kisebb)
3-4 gerezd fokhagyma
2 közepes fej hagyma apróra vágva
2 kávéskanál kömény
1 kávéskanál koriander (mivel nincs mozsaram, zacskóba tettem, és húsklopfolóval apróra törtem)
1 teáskanál oregáno
1 evőkanál pirospaprika
3 evőkanál szárazon pirított szezámmag
3-4 evőkanál zsemlemorzsa
2 kávéskanál só
1 kávéskanál frissen őrölt bors
1 teáskanál sütőpor
(2 evőkanál aprított petrezselyem)

A csicseriborsót előző este beáztattam. Az áztató vizet leöntöttem róla, és friss vízben egy teáskanál szódabikarbónával feltettem főzni. (A szódabikabóna jelentősen lerövidíti a főzési időt.)
A bulgurt felöntöttem vízzel, kicsit megsóztam, felforraltam, majd lehúztam a tűzről, és lefedtem. 10-15 perc alatt magába szívta a vizet, és megpuhult. A szezámmagot serpenyőbe tettem, és megpirítottam.
A csicseriborsót aprítógépben pépesítettem, hozzákevertem a bulgurt, és sorban az összes többi hozzávalót.
(Annyi zsemlemorzsát tegyünk hozzá, hogy egy jól formázható masszát kapjunk.)
A masszából kis golyókat formáltam, zsemlemorzsába hempergettem, forró olajban kisütöttem, és papírszalvétára szedtem. (Egyszerre ne tegyünk túl sok falafelgolyót az olajba, mert lehűl tőle az olaj, és szétesnek a golyók!)

A pitát szinte egy az egyben Limara receptje alapján készítettem annyi változtatással, hogy 25 dkg kenyérlisztet és 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet használtam.
A falafel mellé jégsalátát, lilahagymát, kigyóuborkát, paradicsomot, paprikát és retket töltöttem a pitába.
Öntetként tetszés szerint bármit használhatunk, de én legjobban a fokhagymás joghurtot szeretem, most is ez került a zöldségekre.

Spagetti zöldséges raguval

Ma nem volt időm sokat főzőcskézni, ráadásul délben fogorvoshoz kellett mennem. Nem tudom létezik-e olyan személy, aki nem retteg a fogorvostól. Én előbb műttetném meg magamat, minthogy a fogamhoz hozzányúljanak. Ezért (eléggé el nem ítélhető módon)  mindig halogatom a dolgot. Ha azt mondják menjek vissza egy év múlva, akkor tuti eltelik öt év is, mire újra lát a doki. Mázli, hogy viszonylag jók a fogaim, de most sajnos kettő is kilyukadt, muszáj volt lépnem, mielőtt addig fajul a dolog, hogy gyökérkezelni kell.
Fogfurkálás után még órákkal később sem jó rágódni az ételen, ezért úgy döntöttem, ma kimarad a hús. Az ételt még azelőtt elkészítettem, hogy elmentem volna a dokihoz.

A rendelőben három férfi várt még a kezelésre előttem. Ahogy kint ültem a váróban, hallottam, ahogy az első férfi üvölt bent. Elkezdtem rettegni. Aztán kijött az üvöltözős pasi, és úgy tűnt egészen jól van. Akkor megnyugodtam, túlélte. Aztán bement a következő férfi, és bár ő nem üvöltött, de jó hangosan nyögött, mint akinek nagyon fáj. A harmadik férfinál már nagyon füleltem. És akkor megtörtént megint. A borzalmas férfisikolyt hallva a rémülettől lefagytam. Közben hallottam a véső, és kalapács hangját, aztán megint a fúróét, és hirtelen menekülhetnékem támadt. Tudom, hogy a férfinép sok esetben  rosszabbul tűri a fájdalmat, mint a nők, de nekem ennyi elég volt ahhoz hogy bekopogjak az asszisztenshez másik időpontot kérni, aztán hazaszaladtam.
Otthon várt rám ez a finom spagetti, ezzel nyugtattam le magamat...

Hozzávalók:
25 dkg barna csiperke
25 dkg zöldborsó
25 dkg kukorica
2-3 szál sárgarépa
3 gerezd fokhagyma
3 dl tejszín
5 dkg sajt
2-3 dkg vaj
csipet rozmaring
csipet bazsalikom
csipet majoranna
1 evőkanál apróra vágott metélőhagyma
só
bors
1 csomag spagetti tészta

Serpenyőben vajat olvasztottam, ezen megfonnyasztottam a gombát, majd hozzákevertem az apróra vágott répát. Felöntöttem kb 1 dl vízzel, és fedő alatt pároltam, amíg a répa majdnem teljesen megpuhult. Ekkor kevertem hozzá a borsót (mirelit) és a kukoricát (konzerv). Felöntöttem a tejszínnel, sóztam, fűszereztem, belereszeltem a fokhagymát, és még pár percig forraltam, amíg a borsó is megpuhult. A sajtot is belereszeltem, és amikor teljesen felolvadt, a serpenyőt lehúztam a tűzről.
A spagettit a szokásos módon megfőztem, és ezzel tálaltam a zöldséges ragut.
(Én a spagetti főzővizébe sose teszek olajat, mert akkor a mártás nem tudja bevonni a tésztát.)

Mustáros lencsefasírt sajtos grillkenyérrel

Lencsefasírt:
50 dkg főtt lencse
1 hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál kömény
1 evőkanál mustár
1 tojás
3 evőkanál liszt (nálam fehér tönköly)
só
bors

A lencsét aprítógépben pépesítettem. A hagymát apróra vágtam, és pici olajon megdinszteltem. A lencséhez hozzákevertem a hagymát, belereszeltem a fokhagymát, fűszereztem, beletettem a mustárt, belekevertem a lisztet és a tojást. A masszából evőkanálnyi adagokat a forró olajba tettem, kicsit a kanállal lelapítottam, és pirosra sütöttem.





A grillkenyér:
200 ml langyos víz
2 dkg élesztő
1 teáskanál cukor
1 teáskanál só
20 dkg fehér tönkölyliszt
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2 evőkanál olvasztott vaj
5 dkg reszelt sajt.

A langyos vízbe beleszórtam a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, beleszitáltam a lisztet, hozzáöntöttem az olvasztott vajat, sóztam, beleszitáltam a lisztet, és az egészet összegyúrtam. Amikor már sima volt a tészta, beleszórtam a sajtot, és azzal is alaposan átgyúrtam. A tésztát meleg helyre tettem, és duplájára kelesztettem.
A megkelt tésztát átgyúrtam, és 6 gombócra osztottam. A gombócokat hagytam még kelni 20 percig. Mindegyiket palacsintasütő-méretűre nyújtottam, kevés vajon mindkét felüket 2-3 percig sütöttem.
Ha nem használjuk fel az egész tésztát, hűtőben pár napig nyugodtan tarthatjuk. Ott nagyon lassan tovább fog kelni, és ettől a belőle készült grillkenyér egyre könnyedebb, és finomabb lesz.

A grillkenyeret a feléig megtöltöttem lencsefasírttal, a másik felét pedig ráhajtottam. Snidlinges tejföllel locsoltam le, sajtot szórtam a tetejére.

Sárgaborsó főzelék sült hagymakarikával

Azt már említettem, hogy nem vagyok egy nagy leveses. Hát, a főzelékeket még kevésbé szeretem.
A sárgaborsót meg főleg nem. Viszont a férjem szereti. Én meg őt szeretem, ezért ma ezt csináltam neki.
Mikor elkészült, rájöttem, hogy mégis szeretem a sárgaborsót, különösen akkor, ha van benne egy kis füstölt szalonna. Az valahogy minden ételt ehetővé varázsol. Szóval életemben először ettem egy egész tányér sárgaborsót, és hát kimondottan finom volt. Lehet, hogy a varázshoz csak az kellett, hogy én főzzem meg.
A főzelék mellé sütött hagymakarikák csak emeltek az élvezeten.

Hozzávalók:
0.5 kg sárgaborsó
5 dkg füstölt szalonna
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál liszt (nekem egyik kanál zabpehelyliszt volt)
2 babérlevél
kis darab füstölt parasztkolbász
só

2 nagy fej hagyma
liszt
olaj

A borsót még tegnap este beáztattam.
Ma leöntöttem róla a vizet, és egy kicsit átmostam.
A szalonnát pici kockákra vágtam, és egy fazékba odatettem sülni. Mikor kisült a zsírja, rádobtam az apróra vágott hagymát, és üvegesre pirítottam. Ráöntöttem a borsót, és kicsit átforgattam a forró szalonnazsírban.
Meghintettem a két kanál liszttel, és apránként, folyamatos kevergetés mellett felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Belenyomtam a fokhagymát, sóztam, és beletettem a babérlevelet.
Fedő alatt puhára főztem, és amikor már majdnem teljesen megpuhult, akkor tettem bele a karikára vágott kolbászt. Főzés közben viszonylag sűrűn meg kell keverni, mert a liszt miatt könnyen leragad. Mégis jobban szeretem ezt a módszert, mint külön rántást csinálni. Nekem az valahogy sose jön össze. Vagy túl sok lesz a rántás, vagy túl kevés, vagy lisztízű marad a egész főzelék. Ha még az elején keverem hozzá a lisztet, akkor egészen biztosan nem lesz lisztíze, mire megfő.
A hagymát karikára vágtam, lisztbe forgattam, és kevés olajon megsütöttem.