Van úgy, hogy az ember nem tud mit kezdeni a hűtőben kallódó maradékokkal, és egy ideig ide-oda tologatja, hátha történik vele valami. Így tologattam napok óta egy fél üveg ribizrilekvárt, egy doboz lejárat közeli habtejszínt, egy bontott doboz skyrt, és két evőkanálnyi pisztácia krémet. Ma gondoltam egyet, és a maradékokat egy közös desszertbe rendezgettem össze. Az én desszertem cukormentes lett, de természtesen akinek nem kell ügyelnie a vércukorszintjére, az cukorral is elkésztheti ezt az egyszerű, ámde fenséges desszertet.
Hozzávalók 4 személyre: Krém: 400 g skyr (Izlandi krémsajt, Sparban vagy Aldiban kapható, savanykás, alacsony kalóriatartalmú tejkészítmény) 200 g habtejszín 3-4 evőkanál xilit (vagy porcukor) 1 csomag habfixáló
A tejszínhabot a habfixálóval keményre verjük. A skyrhez adjuk a xilitet (vagy porcukrot), és habverővel simára keverjük. A tejszínhabot óvatosan hozzáforgatjuk. A krém felét az edénybe simítjuk, és kirakjuk a tetejét a kekszekkel, amit kb 100-150 g ribizlilekvárral megkenünk. Rétesszük a krém másik felét, amit meglocsolunk a csokiszósszal, és a pisztáciakrémmel.
Cukormentes pisztáciakrémet készíthetünk 100 %-os pisztácia pasztából amit cukormentes sűrített tejjel keverünk ki, és valamilyen édesítőszerrel ízesítünk. Az üzletekben kapható cukrozott pisztáciakrémek nagyon édesek, és kevés pisztáciát tartalmaznak. Ezt is feljavíthatjuk némi 100 %-os pisztácia pasztával, bár akkor már nem lesz cukormentes a desszertünk. A cukormentes ribizlis réteghez az is tökéletes, ha a friss, vagy mirelit ribizlit kicsit felfőzzük valamilyen cukor helyettesítővel. (Stevia, eritrit, xilit) Ribizli helyett málnával is készülhet, az is nagyon jól passzol a pisztáciához.
Jó ideje az egyik élelmiszerláncnál vásároltam magamnak szénhidrátcsökkentett kenyeret. Sokfélét kipróbáltam, de ez volt az egyetlen, amit hosszú távon is meg tudtam enni. Finom volt, sokáig elállt, úgyhogy meg is szüntették az árusítását. Mert a jó dolgok előbb-utóbb mindig eltűnnek. Gondolkoztam azon, hogyan tudnám pótolni a kenyérkém hiányát, és akkor a barátnőm mutatott egy egyszerű, ámde nagyszerű receptet. Szokás szerint ezt is picit a saját ízlésemre formáltam, és végre elmondhatom, hogy nem szorulok egyetlen élelmiszerláncra sem többé, mert megvan a saját, tökéletes szénhidrátcsökkentett kenyerem, amit ráadásul percek alatt össze lehet dobni, és már mehet is a sütőbe. Természetesen nem tökéletesen kenyér állagú, és ízű, hogy is lenne az, hiszen az alapja a túró és a tojás. De rendkívül finom, és tökéletesen alkalmas bármilyen szendvics elkészítésére. Készítettem már kontakt grillben készült szendvicset belőle, úgy is nagyon finom. A benne levő tojás miatt kicsit a bundáskenyérre hajaz, tocsogó olaj nélkül. De "hamburgerként" is készítettem már, megpakolva sajttal, füstölt sonkával, omlós lapckával, saját készítésű bbq szósszal, majonézzel, salátával, és paradicsommal. Még az említésére is összefut a nyál a számban. :) Szóval tényleg érdemes kipróbálni.
Hozzávalók: 250 g túró 3 tojás 120-130 g zabpehelyliszt (ez függ a tojás méretétől is) 20 g útifűmaghéj 1 ek szezámmag 1 ek lenmag fél csomag sütőpor fél teáskanál só
A túrót összetörjük, és hozzákeverjük a tojást, majd a száraz összetevőket is. 15 percet pihentetjük, ezalatt a zabliszt megszívja magát. Zabliszttel megszórt felületre borítjuk, és picit átgyúrjuk. Ha túl lágy, és nem áll össze a tészta, akkor még egy kis zablisztet tehetünk bele. Kenyér formára pofozgatjuk, és sütőpapírral bélelt tűzálló tálba tesszük. A tetejét is megszórhatjuk magokkal, és 170 fokon kb. 45 perc alatt megsütjük. Ma véletlenül 1 órát töltött a sütőben, de így is tökéletes lett.
Az eredeti recept kiagyalójának örök hála. A forrás: https://salatagyar.hu/zabos-turos-feherje-kenyer-feherjepor-nelkul/
A youtube-on jött velem szembe ez a videó, és muszáj volt kipróbálnom. Az eredeti recept semmiféle édesítőt nem tartalmaz, de szerintem anélkül csak nagyon elvetemült étcsokirajongók tudják megenni. Az általam használt banánok eléggé érettek, és édesek voltak, de így sem bírtak el a viszonylag nagy mennyiségű kakaóval. Megkóstolva a masszát töményen kakaó ízű volt, még a banán íze sem érvényesült benne, ezért xilitet adtam hozzá, és így már tökéletes lett. Még sokszor el fog készülni nálunk, mert nagyon finom, nehéz nem megenni egyszerre az egészet. Ez egy pici adag, (4 normál, vagy 6 kisebb kocka) több embernek érdemesebb nagyobb mennyiségben készíteni.
Hozzávalók: 2 db érett banán 4 evőkanál kakaó 4 evőkanál xilit (vagy eritrit, vagy bármilyen édesítő, lehet cukor is) 2 db tojás fél teáskanál sütőpor
A tetejére: 50 g étcsoki 50 g tejszín (vagy tej)
A brownie hozzávalóit egy aprítógépbe, vagy turmixgépbe tesszük, és simára turmixoljuk. Egy sütőpapírral bélelt kis kerámiaformába tesszük (az enyém 14x18 cm-es téglalap). Mikróban 5 perc alatt megsütjük. A tejszínbe/tejbe tördeljük a csokit, fél perc alatt felmelegítjük a mikróban, majd simára keverjük, és a kihűlt tortácskánk tetejére öntjük.
A hamburger zsemle élesztős változatát gyakran készítem, most eljött az ideje, hogy kovásszal is kipróbáljam. Voltak kétségeim, milyen lesz az íze, állaga, de a végeredmény felülmúlta a várakozásaimat. Foszlós, pihe-puha, és finomabb is, mint az élesztős. Nálam finomlisztes kovászból készült.
Hozzávalók:
200 g aktív kovász
450 g liszt
2,5 dl langyos víz
1 tojás
30 g puha vaj, vagy olaj
50 g cukor (én nem szeretem túl édesen, ezért csak 10 g cukrot teszek a tésztába, de aki édesen szereti, az tegye bele az 50 g-ot.)
10 g só
1 tojás sárgája a zsemlék megkenéséhez
A hozzávalókat a konyhai keverőgép táljába öntöm, és addig dagasztom, amíg szép sima lesz a tésztája. Dagasztás után a tésztát liszttel meghintem, gombócot formázok belőle, és vékonyan kiolajozott tálba teszem. (Ne ijedjünk meg, a tészta picit ragad.)
A tésztát hagyom kb a háromszorosára kelni. Jelenleg 21 fok van a lakásban, ezért a sütőt beizzítom 25-30 fokra, és ott kelesztem a tésztát, a kovásznak így is kell 4-5 óra. A megkelt tésztát újra meghintem liszttel, majd picit átgyúrom. Ezt megtehetjük lisztezett felületen is, de én ehhez a művelethez nem szoktam kivenni a tálból. Miután átgyúrtam a tésztát, újra belisztezem, és egy konyhai mérlegen lemérem. Elosztom 9 egyenlő részre (ebben segít a mérleg), lisztezett kézzel gombócokat formázok belőle, (a tészta még mindig ragad) és letakarva duplájára kelesztem. Ha csak a férjemnek készítem, akkor a tésztát 6 felé osztom, hogy jó nagyok legyenek a zsemlék. A megkelt zsemléket előmelegített sütőben 180 fokon kb 15 percig sütöm, majd rácson hagyom kihűlni.
Hozzávalók:
200 g spagetti
4 db nagyobb tojás (vagy 5 db kisebb)
10 dkg reszelt sajt (füstölttel a legfinomabb)
15 dkg bacon kacsazsír, vagy olaj
só, bors
A felkockázott bacont serpenyőben egy pici zsíron megpirítjuk, és félretesszük. A spagettit enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, és átforgatjuk 1 evőkanál kacszsírral.
Hozzákeverjük a sajtot és a szalonnát is. A tojásokat felverjük, sózzuk, borsozzuk, és a spagettihez keverjük.
A serpenyőt amiben a szalonna sült felhevítjük egy kevés kacsazsírral, beleöntjük a tojásos tésztát, és közepes lángon 3 percig sütjük. Megfordítjuk, majd a másik oldalát is 3 percig sütjük.
Közkívánatra megosztom a kovászos kenyér és ciabatta receptjét.
A kovász készítéséről nem kívánok most értekezni, mert vannak olyanok, akik ezt nálam sokkal profibban művelik. Tele az internet remek leírásokkal, és már meg sem tudom mondani, hogy fél évvel ezelőtt kinek az útmutatásai alapján vágtam bele a kovász készítésébe. Az egész rém egyszerű, csupán liszt és víz szükségeltetik hozzá, és 7-9 napnyi türelem.
Az első kovászom világos rozslisztből készült, de a mostani kovászom ezt már csak nyomokban tartalmazza, mert már nem sütök rozzsal.
Számtalan leírás van arról is, hogy az élő kovászt hogyan kell életben tartani. Nos ez az, amivel én sosem próbálkoztam, hanem a számomra sokkal egyszerűbbnek tűnő utat választottam: minden sütésnél a megkelt tésztából lecsípek egy darabot, vékonyra lapítom, kiszárítom, és összetöröm. Így mindig rendelkezésemre áll a szárított kovász, és nem kell aggódnom, hogy sikerül-e életben tartani egy működő kovászt.
Az első lépés a szárított kovász felélesztése. Ha szombaton sütök, akkor csütörtökön este két evőkanálnyi szárított kovászt egy befőttes üvegben felöntök annyi langyos vízzel, hogy éppen ellepje, és lefedem. Másnap reggel hozzákeverek 60 g lisztet, és annyi langyos vizet, hogy nokedli tészta sűrűséget kapjak. Az üveget meleg helyre teszem, és lazán ráteszem az üvegre a tetejét, de nem csavarom rá, hogy pici levegő érje a kovászt. Ha minden jól megy, délutánra-estére a kovász minimum a duplájára nő, és szép buborékos a teteje. Előfordul, hogy nem nő meg a kovász, ilyenkor pici liszttel megszórom, jól felkeverem, és beteszem a sütőbe 25-30 fokra. Legtöbbször csak a meleg hiányzik neki, és beindul.
Tehát péntek este a szépen megnőtt kovászhoz keverek 10 dkg lisztet, és 10 dkg langyos vizet.
Ilyenkor már át szoktam tenni egy nagyobb tálba, mert a befőttes üvegből reggelre kimászna. A tálat lefedem, és szintén meleg helyre teszem.
Reggel már szép nagy, és működőképes a kovász. Úgy lehet ellenőrizni, hogy valóban működik-e, hogy egy meleg vízzel teli pohárba teszünk egy teáskanál kovászt. Ha szépen úszik a tetején, akkor jó. Ha lesüllyed, akkor még nem jó a kovász. Ilyen esetben érdemes újra megetetni liszttel és vízzel, és újabb egy napot adni neki. De ha elég melegben volt, akkor azért ez ritkán történik meg.
Az elkészült kovászból két adag ciabattát tudok sütni, vagy egy adag ciabattát és egy kilós kenyeret.
Eddig mindent kenyérlisztből sütöttem, de mivel nagyon megcsappant a kenyérliszt készletem, és jelen helyzetben sehol nem lehet kapni, így keverem finomliszttel, fele-fele arányban. A legutolsó ciabatta 1/3 kenyér - 2/3 finomliszt arányban készült, és így is tökéletes lett. Akinek csak finomlisztje van, az se tartsa vissza a próbálkozástól, jó lesz!
Kenyér hozzávalói Ciabatta hozzávalói:
Kb 150-200 g / 3 evőkanál kovász Kb 150-200 g / 3 evőkanál kovász
60 dkg liszt 60 dkg liszt
400-420 g víz 450-470 g víz
1 evőkanál olívaolaj 2 evőkanál olívaolaj
2 csapott teáskanál só 2 csapott teáskanál só
(Én a nyers tésztát meg szoktam kóstolni, mert nem minden só egyforma, lehet, hogy egy kevésbé erős sóból valamivel több kell bele. )
A ciabatta tésztája picit lágyabb, de nem túl lágy, a kenyér tésztája tömörebb, jobban formázható. Nem minden liszt veszi fel egyformán a vizet, ezt az otthoni liszttel kell kitapasztalni, mi a megfelelő mennyiség.
Elkészítés:
Mindkét tésztánál megegyeznek a kezdeti lépések. Érdemes reggel elkezdeni, így estére fog elkészülni a mestermű.
A liszet a vízzel elkeverjük, és egy órán keresztül pihentetjük letakarva. Ez az autolizálás. Ilyenkor a glutén szerkezete átalakul, és könnyebben emészthetővé válik.
A pihentetés után a tésztához hozzáadjuk a kovászt, és ezzel elkezdjük dagasztani. A szerencsések géppel, a kevésbé szerencsések kézzel dagasztanak. Nekem egy olcsó, keverőtálas konyhai robotgépem van a Lidl-ből, ami tökéletesen megfelel a célnak. A nálam is szerencsésebbeknek pl Kenwood vagy KitchenAid gépük van. De az olcsó gép is tökéletesen teszi a dolgát. Sőt, jobb híján a kézi robotgép is megfelel a célnak.
Én kb 10 percig szoktam hagyni a gépet dolgozni, néha elfeledkezem róla, és megy 20 percig is.
A kézi dagasztást érdemes 20 percig folytatni, erős kezűek előnyben, ők hamarabb is megszelídíthetik a tésztát. Legyen szép sima, egynemű.
Ilyenkor jöhet hozzá a só, és az olívaolaj, amivel még pár percig dagasztjuk.
A tésztát egy olajjal vékonyan kikent tálba tesszük, és lefedve meleg helyre tesszük. Egy órán keresztül magára hagyjuk, majd elővesszük, és áthajtogatjuk. Ez történhet úgy is, hogy kivesszük a tálból, lisztezett felületen téglalap alakúra húzzuk, és háromba, majd kettőbe hajtjuk. Én erről már leszoktam, és csak a tálban hajtogatok, valahogy így:
Ezt a hajtogatást óránként, másfél óránként megismételjük, összesen háromszor. Közben láthatjuk, hogy a tészta egyre nagyobb és buborékosabb.
A harmadik hajtogatás után magára hagyjuk a tésztát, amíg kb a háromszorosára kel. Ennek az ideje megint csak melegfüggő. Lehet 1-2, vagy akár 3-4 óra is.
Ha süt a nap, én a tálat kiteszem az ablakba, de ha hideg van, bedugom a sütőbe 25-30 fokra.
Ciabatta:
A megkelt tésztát egy alaposan belisztezett felületre borítom. Az alapos alatt tényleg alaposat értsünk, mert a tészta nagyon ragad. Óvatosan picit széthúzogatom úgy, hogy a buborékos szerkezetét ne tegyem tönkre. A tetejét is belisztezem, és műanyag habkártya híjján (az a legjobb!) szilikonos kenőlapáttal 9 vagy 12 felé vagdosom. A kés felejtős, azzal nem lehet elvágni.
A ciabattákat óvatosan egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre teszem, és letakarva hagyom kelni még fél-egy órát. A sütőt közben 230 fokra melegítem, egy tűzálló edénybe vizet teszek, és beteszem a sütőbe, mert ciabattáknak gőz kell a sütéshez. 10 percig sütöm légkeverésen 230 fokon, akkor leveszem a hőmérsékletet 200 fokra. Az én sütőm nem süt tökéletesen egyenletesen, ezért előfordul, hogy félidőnél megfordítom a ciabattákat, hogy az aljuk is megsüljön. Kb 20 perc alatt készülnek el. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva picit kong, és szilárd a külső kérge. Ne süssük túl, mert akkor kemény lesz! Ezt mindenkinek a saját sütőjével kell kitapasztalnia.
Lehetőleg rácson hűtsük ki, hogy a nedvesség el tudjon párologni belőle!
Az elkészült ciabattákat azonnal fel lehet falni, de tökéletesen bírják a mélyhűtést, így nálunk rögtön oda kerülnek a kihűlést követően.
Kenyér:
A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületre borítom, és kicsit megformázom. A kenyér formázásáról vannak remek videók a neten, én ebben amatőr vagyok. A profiktól lehet tanulni, (pl Limara) én viszont nem viszem túlzásba a kenyér formázását, csak kicsit áthajtogatom, eligazgatom.
Jó, ha az embernek van kelesztő kosara- nekem nincs- és öntött vas edénye, amiben a kenyeret süti. Nekem ez sincs. Így a kenyerem egy műanyag edényben kel, és egy kisebb római tálban sül, aminek szerencsére pont megfelelő a mérete az egy kilós kenyérhez. De régebben sütöttem kenyeret egy vastag falú üveg salátástálban is. Az is tökéletesen megfelelt a célra.
A "megformázott" tésztát a sütőpapírral bélelt római tálba csusszantom, és lefedve még kb egy órát hagyom kelni. A profik ilyenkor bevágják a kenyér tetejét pengével. Nekem nincs pengém, a férjem sniccerével próbálkoztam már, de az sem volt az igazi. Késsel nem lehet bevágni. Úgyhogy nekem nincs vágott kenyerem, de ez az ízén nem látszik. :)
A megkelt kenyeret alaposan lespriccelem vízzel, és így teszek a római tál tetejével is, majd lefedve(!) 250 fokon kezdem el sütni, majd 10 perc elteltével leveszem a hőmérsékletet 200 fokra.
40 perc után kiveszem a kenyeret a tálból, és csupaszon sütöm még kb 10 percet, míg szép színe lesz, és az alja kongó hangot ad. A megsült kenyeret vízzel kicsit lepermetezem.
A kenyeret szintén rácson hagyjuk kihűlni! Forrón nem szabad felvágni, legalább fél órát adjunk neki a párolgásra, mert különben szottyos lesz a belseje!
Miután idáig eljutottál az olvasással, már kétségbe estél, hogy mennyire bonyolult az egész, és inkább bele sem vágsz. Kérlek ne tedd! Ha elkezded csinálni, rájössz, hogy egyszerű, mint a pofon, és minél többször csinálod, annál rutinosabb leszel. Lehet, hogy az első nem lesz tökéletes, de még az is jobb lesz, mint a legtöbb bolti vacak. Na és nincs ahhoz fogható érzés, mint mikor a saját kovászos kenyeredet vágod fel, vagy a saját friss, ropogós ciabattádat kened meg vajjal, és harapsz bele!
Sok sikert mindenkinek!
1 csomag kókuszos Győri keksz
70 g vaj
500 g mascarpone
250 ml tejszín
80 g porcukor
2 db mangó
1 db narancs
2 csg Expressz zselatin fix
1 dl Malibu
kókuszreszelék
A keksz csomagolását egy hegyes késsel egy-két helyen kilyukasztom, kinyomom belőle a levegőt, majd kibontás nélkül egy nyújtófával összetöröm. Az összetört kekszet a kicsit megolvasztott vajjal alaposan elkeverem. Egy 21 cm-es tortaformába nyomkodom.
A mangókat megpucolom, összekockázom, majd egy narancs hozzáadott levével együtt botmixerrel pürésítem. (Aki kényes rá, a mangó kis szálai miatt egy szűrőn át is passzírozhatja mixelés után, de én ezt nem tettem meg, csak a torta tetején levő zselénél.) A püréből egy dl-t félreteszek a torta tetejéhez.
A mascarponet a porcukorral elkeverem, majd apránként, hogy a gyümölcs sava miatt a krémsajt ne csapódjon ki, hozzákeverem a gyümölcspépet.
A tejszínt habbá verem, miközben 30 gramm zselatinfixet adok hozzá. A hab harmadát hozzáadom a gyümölcsös krémhez, alaposan elkeverem, majd óvatosan hozzákeverem a maradék habot is. A kész krémet a kekszalapra teszem, majd egyenesre simítom.
A félretett mangópürét elkeverem 1 dl Malibuval, majd szűrőn átpasszírozom, és 10 g zselatinfixet keverek hozzá. Ezt öntöm a krém tetejére. Ha már egy kicsit elkezd kötni a zselé, megszórom a torta tetejét kókuszreszelékkel. Pár órát mindenképp dermednie kell, legjobb egy éjszakára hűtőben hagyni.
A tejszínes csokit el lehet hagyni eme finomságból, a narancsos szuflé önmagában is finom, de én a legtöbb desszertet kizárólag csokival tudom elképzelni...:))
Hozzávalók: (3 db-hoz)
2 db nagy tojás szétválasztva
1 evőkanál + 2 teáskanál olvasztott vaj
1 evőkanál + 2 teáskanál liszt
70 ml tej
2 evőkanál narancslikőr
1 narancs reszelt héja
kevés vanília kivonat
60 g cukor (én xilittel készítettem)
0,5 dl tejszín
50 g csokoládé (kinek-kinek tetszése szerint lehet tej vagy ét, cukromentes, vagy cukros)
kevés vaj + kristálycukor a formák kikenéséhez
A szuflé formákat kivajazzuk, és cukorral bevonjuk az a belső oldalát úgy, mintha kiliszteznénk.
A tejszínt felforrósítjuk (mikróban fél perc), felolvasztjuk benne a csokit, majd félretesszük.
Az olvasztott vajat és a lisztet egy vastag aljú lábosban összekeverjük, és alacsony lángon 1-2 percig kevergetjük. Hozzáadjuk a tejet is, és további 1-2 perc alatt, folyamatosan keverve sűrűre főzzük. Akkor jó, amikor a tészta elválik az edény falától, és egy tömbbe áll össze, épp úgy, mint amikor égetett tésztát készítünk.
Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a narancslikőrt, a vaníliát és a narancshéjat, végül a két tojás sárgáját is.
A tojások fehérjét a cukorral kemény habbá verjük. A hab harmadát gyors mozdulatokkal a tésztához keverjük, majd a maradékot óvatos, finom mozdulatokkal forgatjuk bele a krémbe, hogy ne szorítsuk ki a levegőt a habból, mert a sok levegő a titka, hogy szépen feljöjjön a szuflénk. Itt ezen a ponton a nyers tésztát is el lehetne kóstolgatni mert annyira finom, de legyünk erősek.
A tésztát a formákba kanalazzuk, és 175 fokra előmelegített sütőben kb 15-16 percig sütjük. Vegyük ki a szuflét a sütőből, egy kiskanál szárával szúrjunk bele a közepébe, csorgassuk bele a tejszínes csokit, majd tegyük vissza a sütőbe még 1-3 percre. (Ha a 15 perc elteltével még nagyon folyik a szuflék belseje, akkor 2-3 percre, ha már elég szilárd, akkor maximum 1 percre, de a tovább sütés akár el is maradhat, ha nem ragaszkodunk hozzá, hogy a csoki is forró legyen.)
A sütési idő és hőmérséklet nagyban függ a sütőtől, nálam pl. mindig rövidebb az előírt időknél, így ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Érdemes először ilyen kisebb adagokkal kísérletezni.
Az elkészült szuflét azonnal tálaljuk, ne várjuk meg, míg összeesik. Ahogy a franciák mondják: A szuflé nem vár a vendégre, a vendég vár a szufléra.
Édes, krémes, nagyon csokis. Aki egyszer kipróbálja, soha többet nem készít többet zacskós pudingot. Készülhet erdei gyümölccsel, de eperrel is nagyon finom.
Hozzávalók 8 kisebb pohárhoz:
4 tojás sárgája
40 g keményítő
10 dkg xilit vagy cukor
1 ek kakaó
40 g étcsokoládé
5 dl tej
0,5 dl tejszín
a tetejére:
40 dkg erdei gyümölcs, vagy eper
2 ek xilit
A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgákat elkeverjük a xilittel (cukorral), a keményítővel, a kakaóval, és fokozatosan hozzáöntjük a tejszínnel elkevert tejet, és csomómentesre keverjük.
Lassú tűzön folyamatos keverés mellett sűrű pudingot főzünk vigyázva, hogy ne forrjon fel, mert akkor kicsapódik a tojássárga. Ha a puding besűrűsödött, lehúzzuk a tűzről, és beletördeljük a csokit. Amikor felolvadt, elkeverjük, és poharakba töltjük. (kb. 2 evőkanál/pohár)
A habhoz a fehérjét a xilittel (cukorral) kemény habbá verjük. Hozzáadjuk a vaníliát is, és még egy kicsit verjük a habot, hogy a vanília teljesen elkeveredjen benne. Kanállal halmokat rakosgatunk egy nagyobb tányérra (összesen 16 legyen), és 1 percre betesszük a mikróba.
A vaníliás habot a pudingra tesszük. (A hab napok múlva is kemény marad.)
A gyümölcsöt 2 evőkanál xilittel (cukorral) néhány percig főzzük úgy, hogy a gyümölcs levet engedjen, de még ne essen szét. Lehűtjük, és tálaláskor a puding tetejére kanalazzuk.
Már régóta terveztem megalkotni a saját cukormentes nutellámat, amit majdnem büntetlenül lehet kanalazni. Persze a kalóriatartalma így is magas, de legalább cukor nincs benne.
A házi nutellánkba tehetünk több mogyorót is, de én tudatosan nem vittem túlzásba, hiszen az eredeti nutellához közelálló ízhatást szerettem volna elérni, az pedig nem a túl magas mogyorótartalmáról híres. Mindenesetre aki erőteljesebb mogyoró ízt szeretne, az nyugodtan készítse dupla adag mogyoróval. Készülhet több kakaóval, vagy több xilittel is, tehát mindenki formálhatja a saját ízlése szerint. De szerintem ez így tökéletes. :)
A szavatossági ideje megegyezik a tejszín szavatossági idejével, ami akár lehet több hét is, de annyit nem fog megérni...
Hozzávalók:
100 g tejpor
50 g kakaó
150 g xilit
/Aki az eredeti Nutella émelygő édességére vágyik, az nyugodtan tegyen bele 200 g xilitet, vagy akár folyékony édesítőszerrel is tovább édesítheti./
300 ml habtejszín
/Nem hulala, nem főzőtejszín, igazi, állati habtejszín!/
100 g kókuszzsír
100 g török mogyoró
1 tk vanília esszencia (vagy vanília aroma)
A mogyorót megpirítjuk, egy konyharuha segítségével ledörzsöljük a héját, majd finomra daráljuk. (Nálam erre a célra a kávédaráló vált be a legjobban.)
A tejport elkeverjük a kakaóval és a xilittel úgy, hogy lehetőleg ne maradjanak benne nagyobb kakaócsomók. A tejszínt felforraljuk, és fokozatosan hozzákeverjük a tejporos keverékhez. Elég folyékonynak fog tűnni, de aggodalomra semmi ok, be fog sűrűsödni.
Hozzákeverjük a darált mogyorót és a vanília esszenciát is. A kókuszzsírt mikróban megolvasztjuk. (Nyáron valószínűleg alapból folyékony lesz, így akkor ez a lépés értelemszerűen kimarad.)
A folyékony kókuszzsírt (kókuszolajat) hozzákeverjük a masszánkhoz. Legyünk türelmesek, kis idő kell, mire homogén, egynemű lesz a massza. Amikor ez bekövetkezik, a nutellát üvegbe töltjük, majd a keverőtálat tisztára nyaljuk. A kész nutellát hűtőben tároljuk.
Jó étvágyat!
Kitűnő köret főleg a szárnyas húsok mellé, legyen az ropogós csirkecomb, sült kacsacomb, vagy éppen fűszeres csirkemell.
Hozzávalók 2 személyre:
1 édeskömény
1 nagyobb sárgarépa
1 kaliforniai paprika
1 nagyobb lilahagyma
1 ek kókuszzsír
1 ek szójaszósz
só
A hozzávalókat vékony csíkokra vágjuk, a hagymát a szokásosnál kicsit vastagabbra.
Egy mélyebb serpenyőben vagy wokban felhevítjük a kókuszzsírt, beletesszük az édesköményt és meglocsoljuk szójaszósszal. Sózni külön nem kell, mert a szójaszósz éppen elég sós.
Addig pirítjuk, amíg majdnem teljesen megpuhul, de még azért roppanós marad.
Félretesszük, és a répát kezdjük el pirítani. Amikor már majdnem teljesen elkészült, hozzáadjuk a paprikát és a hagymát, megsózzuk, és még kb 2 percig pirítjuk, majd visszatesszük az édesköményt, átforgatjuk az egészet, és lehúzzuk a tűzről.
Már régi módszer, de valahogy sose jutott eszembe kipróbálni. amikor madártejet készítettem Férj kedvében akartam járni a madártejjel, de nem volt kedvem túl sokat szöszölni vele, és akkor beugrott a mikró. Soha, de soha többet nem készítek másképp habgaluskát. Villámgyorsan készen van, a galuskákat nem kell lecsöpögtetni, nem áztatja el a krémet, szóval tökéletes.
Hozzávalók: (4-6 adag) 0,5 l tej 3 tojás 2+4 evőkanál xilit/cukor 1 csapott evőkanál kukoricakeményítő 1 tk vanília esszencia (vagy egy fél vaníliarúd kikapart magja)
1 dl tejszín
50 g étcsokoládé
A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét kemény habbá vertem 2 evőkanál xilittel, és félretettem. A tojássárgát habosra kevertem 4 evőkanál xilittel, és hozzákevertem a keményítőt. A tejet felforraltam a vaníliával, és folyamatos keverés mellett vékony sugárban a sárgájához öntöttem. Az egészet visszatettem a tűzre a legalacsonyabb lángra, és állandó keverés mellett besűrítettem. (A krémnek nem szabad felforrnia, mert akkor kicsapódik benne a tojás.)
A fehérjéből kanállal halmokat tettem egy nagyobb lapos tányérra egymástól kellő távolságra úgy, hogy legyen helyük megdagadni, és egy percre a mikróba tettem.
A tejszín felforraltam, lehúztam a tűzről, és beletördeltem a csokoládét. Amikor felolvadt, simára kevertem, és betöltöttem egy kis üvegbe. (A maradék csokiöntet a tejszín szavatossági idejétől függően a hűtőben akár néhány hétig is eltartható.)
A krémet elosztottam a poharakban, a habgaluskákat a tetejére tettem, majd meglocsoltam a csokoládé öntettel. Update: A hab másnap is tökéletes, egy picit sem esett össze.
Nemrég fedeztem fel a Lidl-ben kapható krémsajtot, amit 1 kg-os dobozos kiszerelésben árulnak.
Ízesítés nélkül a tejfölre hasonlít, cukorral és néhány csepp vaníliával kikeverve egy az egyben olyan, mint a krémtúró. Süteményekhez, pohárkrémekhez tökéletesen megfelel, és fele annyiba kerül, mint a mascarpone.
Hozzávalók: (6 pohárhoz)
40 dkg krémsajt
2 dl tejszín
3-4 evőkanál xilit/ porcukor (a lekvár édességétől függően)
1 kis üveg baracklekvár
50 g dió
50 g étcsokoládé
A krémsajtot jól kikeverjük a cukorral/xilittel. Ha savanykás a lekvár, akkor több cukrot tegyünk a krémsajthoz, de ha nagyon édes lekvárunk van, használjunk kevesebb cukrot. A tejszínből kemény habot verünk, és hozzáforgatjuk a krémsajthoz. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, majd durvára törjük.
A krém felét a poharak aljára halmozzuk, 3 kiskanál baracklekvárt teszünk rá, és megszórjuk a dió felével. Ráhalmozzuk a krém másik felét, erre is teszünk baracklekvárt, és a dió másik felét, majd megszórjuk apróra vágott étcsokoládéval.
Ez a saláta annyira, de annyira finom, hogy nem tudok betelni vele. Most gránátalma is került bele, de csak mandarinnal is készítettem már, úgy is nagyon finom. Fogyaszthatjuk előételként, vagy egy könnyű vacsoraként, de ehetjük reggelire is, ahogy én is teszem már napok óta.
Fontos, hogy jó minőségű balzsamecetet használjunk, mert ez a saláta lelke. Én a Lidl-ben kapható Deluxe márkájú modenai balzsamecetet használom, ami nagyon finom, sűrű és krémes.
Hozzávalók (egy személyre):
egy nagy marék ruccola
10 dkg csirke vagy pulykamell sonka
egy mandarin
egy gránátalma hatoda
kb 1 tk balzsamecet
néhány csepp citromlé
kókuszzsír a sütéshez
A sonkát csíkokra vágom, és kevés kókuszzsírban megpirítom. Amíg a sonka sül, a salátát egy keverőtálba teszem, meglocsolom a balzsamecettel valamint a citromlével, és jól átforgatom. A gránátalmát megpucolom, és a mandarint felkockázom. A megsült sonkáról nem csöpögtetem le a kókuszzsírt, hanem úgy ahogy van, zsírtól csöpögően átemelem a salátára, és átforgatom benne, hogy a zsírból is minden levélre jusson. A kókuszzsír egyrészt nagyon egészséges, másrészt finomabb lesz tőle a salátánk. Főleg ha előzőleg sonka sült benne.
A salátát átemelem egy tányérra, rászórom a gránátalmát, a mandarint, és azonnal elfogyasztom.
Gyorsan összedobható, ha valami egyszerű, egészséges finomságra vágyunk. Tehetünk bele zabkekszet, vagy babapiskótát is, nem fogja elrontani. :)
Én most xilittel és steviával ízesítettem, de persze cukorral is elkészíthető
Nem írtam pontos mennyiséget, mert valaki édesebben, valaki kevésbé édesen szereti, úgyhogy kutyulgatás közben kóstolgassuk, hogy a saját ízlésünknek megfelelő legyen az édessége.
Hozzávalók 4-6 pohárhoz:
3 dl 20%-os tejföl (vagy görög joghurt)
2 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
1 evőkanál citromlé
300 g málna (fagyasztott)
porcukor (xilit, stevia) ízlés szerint
1 teáskanál zselatin
20 g étcsokoládé (nálam 99%-os)
A tejföllel elkevertem a xilitet, a citromlét, és a citrom héját. A tejszínt kemény habbá vertem, és beleforgattam a tejfölbe. Megkóstolva igényelt még egy kis cukrot, úgyhogy löttyintettem hozzá egy kis folyékony steviát. Az elkészült habot betettem a hűtőbe.
A fagyasztott málna felét egy kis lábosban elkezdtem melegíteni kb. 2 evőkanál xilittel. Amikor felmelegedett, és összeesett, hozzákevertem a zselatint, és folyamatosan kevergettem, amíg a zselatin teljesen felolvadt. Ekkor lehúztam a tűzről, és elkevertem benne a többi málnát. Amikor a fagyos málna is felengedett, eloszlattam a poharak alján, és egy fél órára a hűtőbe tettem. Fél óra elteltével elosztottam a habot a málna tetején, és apróra vágott csokoládéval szórtam meg.
A facebookon láttam egy orosz videóban, és azonnal ki kellett próbálnom. Azóta már sokszor készült nálunk.
Férj kiakadna, ha azt mondanám, hogy chips-függő, úgyhogy nem mondom. De minden héten eszik. Többször is. Én ezt nem díjazom, mert a bolti chipsek tele vannak transzzsírokkal, és az ugyebár annyira nem jó. Sőt rossz. Tudom, sokak szerint a mikró is egészségtelen, káros dolog, de én személy szerint a transzzsíroktól jobban tartok, mint a mikrótól. Ezért is örültem ennek a megoldásnak, és gondoltam megosztom a tapasztalataimat a nagyérdeművel.
A chipshez kell krumpli, só és olívaolaj, ezen kívül fűszerezhetjük bármivel tetszés szerint. Persze használhatunk étolajat is, de az olívaolajtól tűnik olyan egészségesnek. Kókuszzsírral is próbáltam, de valamiért nem lett az igazi. Kacsazsírral még nem próbáltam, de tervbe van véve.
A sütési idő függ a mikró teljesítményétől és a krumpli fajtájától. A sárga héjú sütnivaló burgonya nekem nem vált be. Kemény lett, rágós, de nem ropogós. Volt olyan krumplim, ami 4 perc alatt elkészült, (ez volt a kivétel, a csoda) volt aminek 10 perc kellett, de az átlag 6 perc a 800w-os mikrómban.
Sütőpapír is kell. Enélkül én alig tudtam felvakarni a tányérról. A sütőpapír jó, és többször felhasználható.
Macerás az elkészítés? Igen. De hetente egyszer-kétszer belefér, nem mellesleg férjnek sokkal jobban ízlik, mint a bolti chips. Míg a bolti chips tocsog a zsírban, ez nem. Meglepő módon krumpli íze van.
Láttam olyan videót, ahol félidőben megforgatták a szeleteket. Na, ez totál felesleges. Nem kell. Forgatás nélkül is ugyanúgy átsül.
Sütőben nem működik. Próbáltam. De ha valakinek sikerül sütőben elkészíteni, kérem, ossza meg velem is a titkot!
Én így készítem:
Mérettől függően kb. 2-4 szem krumplit használok. Néha megpucolom, néha nem.
Az uborkagyalun leszeletelt krumplit beáztatom kb. egy órára. Erre azért van szükség, hogy a keményítő kioldódjon a krumpliszeletekből. Így hamarabb megsül, és ropogósabb lesz.
A vizet leöntöm, a krumpliszeleteket egy konyharuhára borítom, és igyekszem lehetőség szerint (majdnem) szárazra törölni.
Ezután egy mélyebb tálba/dobozba teszem, meglocsolom olívaolajjal /nem kell sok, de azért vonja be a krumpliszeleteket/, lefedem, és jól összerázom.
Egy nagy tálat kibélelek sütőpapírral, és elhelyezem rajta a krumpliszeleteket úgy, hogy ne érjenek egymáshoz, és megsózom őket. Azért kell vigyázni, mert ahol összeérnek, nem lesz ropogós. A képen úgy tűnik, hogy összeérnek, pedig nem:
Beteszem a mikróba, amit 6 percre állítok. Általában 5 percig nem foglalkozom vele, addig mosogatok, vagy valami hasonlóan hasznos tevékenységgel töltöm az időt. 5 perc elteltével azért sűrűn lesem, nehogy elégjen. Ezt ki kell tapasztalni. Mindenkinek más a mikrója, ezért az elején többször ki kell venni, rá kell nézni. A krumpliszeletek először megfőnek, aztán sülnek, végül keményednek. Néhány szem, főleg ami középen van, kissé megbarnul, de nem lesz ettől égett íze. De ha már nagyon barna, akkor leállítom a mikrót, és ezeket a szeleteket kiveszem.
Ha megsültek/megkeményedtek a szeletek, kiveszem, és kb fél percig pihentetem, majd dobozba öntöm.
Azért, hogy gyorsabban haladjak, két sütőpapírt szoktam előkészíteni, és amíg az egyik adag sül, addig előkészítem a következő adagot. Meg mosogatok is, ahogy az előbb már említettem.
Az egész hercehurca kb 1 órát vesz el az időmből, ennyi idő alatt készül el egy zacskónyi házi chips. Kicsivel több idő, mint végig olvasni ezt a kisregényt, amit itt leírtam.
Ennél sokkal hamarabb tűnik el a dobozból az elkészült chips. Érdemes annyit készíteni, amennyit azonnal elfogyasztunk, mert ha az ember órákra a dobozban hagyja, képes megpuhulni, úgy meg már nem finom.
Egyszerű, gyors és nagyon finom. Ehetjük tésztával, rizzsel, krumplival, vagy csak úgy magában.
Ha dupla mennyiségű zöldséggel készítjük, köret sem kell hozzá.
Hozzávalók:
2 db csirkecombfilé bőr nélkül
40 dkg mirelit vegyes zöldség
1 púpozott ek zsír, vagy 2 ek. olaj (nálam most éppen kókuzszsír)
1 dl tejszín
2 ek tejföl
2 gerezd fokhagyma
1 ek mustár
só, bors, majoranna
Egy mélyebb serpenyőben felhevítjük a zsírt, és beledobjuk a felkockázott csirkét. Sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük a majorannával, majd hozzákeverjük a mustárt is. Amikor már pirul a húsdarabok széle, a zúzott fokhagymát is beletesszük, és még egy percig pirítjuk. Felöntjük a tejszínnel és elkeverjük benne a tejfölt is. Hozzáadjuk a fagyos zöldségeket is, annyi vizet adunk hozzá, hogy teljesen ellepje, és alacsony lángon főzzük tovább. Mire a víz elfő, a hús és a zöldségek is tökéletesen megpuhulnak. Ha szükséges, a végén még sózzuk, borsozzuk.
Ez most nem étel, bár attól sem lenne bajunk, ha megennénk. Karácsonyra nagyüzemi gyártásba kezdtem ezekből az apróságokból, mert annyira jó, és szinte fillérekből előállítható. A hozzávalókat megvásárolhatjuk bioboltban, vagy megrendelhetjük webáruházban is, 2-3 nap alatt kiszállítják.
Az alábbi mennyiségből én éppen négy ajakápoló tokot tudtam megtölteni. Az elkészítés csak néhány percet vesz igénybe, és a végeredmény egy narancsos csoki illatú csoda, ami messze sokkal jobb, mint a kereskedelemben kapható ajakápolók.
Hozzávalók:
2 ek olívaolaj (az egyik kanál olívaolajat lecserélhetjük aloe vera olaj, makadámdió olaj, és körömvirág olaj kombinációjára is, de tehetünk bele kevés glicerint is.)
1 ek kakaóvaj
1 csapott ek méhviasz
néhány csepp narancs aroma
4 db ajakápoló tok
A hozzávalókat egy edényben gőz felett összemelegítjük, majd amikor teljesen egyneművé vált, az ajakápoló tokokba öntjük. Nagyon hamar megdermed, gyorsan kell vele dolgozni. Ha mégsem sikerülne, elsőre beönteni a tokokba, csak tegyük vissza a gőz fölé, amíg újra folyékonnyá válik.
Vettem egy egész nyulat. A gerinc melletti szűz részt serpenyőben megsütöttem, és tortillában lelte végzetét. A csontos részekből nagyon finom leves készült, míg a combok... A combokról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. 4 napig pácolódtak, majd alacsony hőmérsékleten sültek, míg puhán és porhanyósan omlottak szét a szánkban...
Hozzávalók:
4 db nyúlcomb
1 nagy fej hagyma
fél fej fokhagyma
2-3 babérlevél
fél kk kakukkfű
fél kk fektebors
mustár
kb 0,5 l olaj (annyi, hogy a húst teljesen ellepje)
A combokat alaposan bekentem mustárral, és egy tálba tettem. Ráhalmoztam a karikára vágott hagymát, fokhagymát. Az olajban elkevertem a fűszereket, és ráöntöttem a combokra. Négy nap után kivettem a hűtőből, a húsokat alaposan megtöröltem, megsóztam, és kevés olajon mindkét oldalon 1-1 percig pirítottam. A combokat ezután tepsibe tettem, felöntöttem a pácolaj felével, és lefedve 130 fokon sütöttem, amíg a hús már majdnem leomlott a csontról. Akkor levettem a fóliát, feljebb vettem a hőmérsékletet, és még picit pirítottam a combokon. Az elkészült húsról papír törlővel leitattam a felesleges olajat, és pirított hagymakockákkal megszórt salátával tálaltam. (Férj kapott mellé némi pecsenyeolajban sült krumplit is.)
Itt az eperszezon, és elkészült az első adag eperlekvár. Most egy kicsit másképp csináltam, mint szoktam, és ez lett életem legfinomabb eperlekvárja. Koncentrált eperíz, ami csak pont annyira édes, amennyire kell.
A finomsághoz persze hozzájárult az is, hogy gyönyörű, tökéletesen hibátlan és nagyon jó ízű epret sikerült vásárolnunk a piacon. Egyenlőre 5 kg-ot tettem el, de jövő héten jön az újabb adag.
A befőttes üvegeket nem szoktam kifőzni. Alaposan elmosogatom, majd 1-2 ujjnyi vizet teszek az üvegekbe, és hármasával-négyesével 5 percre a mikróba teszem. Nem használok befőzőfóliát, sem szalicilt, és nem dunsztolom a lekvárokat. Évek óta így csinálom, de még soha egyetlen lekvárom sem romlott meg.
Hozzávalók:
5 kg eper
80 dkg gyümölcscukor
3 db citrompótló (vagy egy késhegynyi citromsav)
2 cs 3:1 dzsemfix
Az eperről eltávolítottam a szárát, és alaposan megmostam. Viszonylag nagy szemek voltak, ezért négyfelé vágtam, és ráöntöttem a cukrot. Egy napig állni hagytam, majd leöntöttem a levét. (A léből szörp készült) Az eperhez kevertem a dzsemfixet, az összetört citrompótlót, és feltettem főni. Amikor felforrt, még kb 3-4 percig főztem. Megtöltöttem a befőttes üvegeket, rácsavartam a tetejét, és fejre állítottam. 5 perc után vissza lehet fordítani, de én így szoktam kihűteni, utána mehet a helyére.
