Reform gulyásleves

Annyiban reform, hogy kókuszzsírral készült. Mint azt már egy másik posztban is említettem, a kókuszzsír nagyon egészséges, többek között azért is, mert nem emeli meg a vérben a rossz koleszterin szintjét, és az emésztéséhez nincs szükség az epe által termelt enzimre, így nem terheli meg a szervezetet. Ezen kívül antibakteriális hatású, javítja az anyagcserét is, ezért fogyókúrázóknak és pajzsmirigybetegeknek kifejezetten ajánlják.
A szűrt kókuszzsír színtelen, szagtalan, "íztelen", úgyhogy teljes mértékben alkalmas a különböző olajok, zsiradékok kiváltására. Csak saláta öntetet nem lehet belőle készíteni, mert 25C° fok alatt megszilárdul. (Felette folyékony halmazállapotú) Kókuszzsírt általában bioboltokban lehet vásárolni, sajnos meglehetősen borsos áron.
Néhány hónapja a pesterzsébeti piacon levő bioboltba hoztak szűrt kókuszzsírt 1500 Ft-ért. (1 kg) Ez már megfizethető ár, főleg mivel nagyon sokáig elég. Azóta szinte mindenhez ezt használom. A kókuszzsírral készült ételek nagyon finomak, és nem érződik rajtuk semmiféle mellékíz. Így tökéletes választás egy egészségesebb gulyásleves elkészítéséhez is.
Ha abszolút reformosan akarom elkészíteni, akkor pulykafelsőcombból csinálom, de mivel a háziúr marhából jobban szereti, ezért most kedveztem neki. Ugyanebből az okból kifolyólag került bele egy kis chilipaprika is.

Hozzávalók:
60 dkg marhahús (én most gyönyörű márványos marhanyakból csináltam)
2 púpozott evőkanál kókuszzsír
2-3 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 nagyobb paradicsom
2 nagyobb paprika
1 evőkanál pirospaprika
5-6 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
6-8 szem krumpli
3 szál angolzeller
1 kávéskanál kömény
só
ízlés szerint chilipaprika
(a gulyáslevesbe én nem szoktam tésztát tenni, anélkül is éppen elég tartalmas és sűrű)

A hagymát a zsíron megdinszteltem, és rádobtam a kockára vágott húst, amit fehéredésig pirítottam. Hozzáadtam az áttört fokhagymát, a felszeletelt paprikát és paradicsomot. Kicsit megfonnyasztottam, majd elkevertem benne a pirospaprikát. Megsóztam, beletettem a kömény felét, és felöntöttem egy kevés vízzel. Addig főztem, amíg a hús megpuhult, közben ha kellett utánaöntöttem egy kis vizet.
Miután a hús megpuhult beletettem a krumplit és a répát, a maradék köményt, a chilipaprikát, felöntöttem vízzel, sóztam, és megfőztem a zöldségeket is.

A három éves és a csokoládé

A testvérem kislánya ebben a hónapban lesz 3 éves. Bár a szülei megfogadták, hogy 3 éves koráig nem fognak neki csokit adni, ezt nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Azért arra odafigyelnek, hogy naponta egy kockánál ne egyen többet, és az is lehetőleg magas kakótartalmú étcsokoládé legyen. Mert a gyerek természetesen rajong a csokoládéért. Azt is rögtön kiszagolja, ha én titokban ettem egy kis csokit. Merthogy ugye én is rajongok a csokoládéért.
Ha eszek egy kocka finom csokit, utána egy darabig nem eszek, nem iszok semmit, hogy minél tovább ottmaradjon a csoki íze a számban.

Vasárnap anyukám adott egy pici csokit a gyereknek, majd megkérdezte tőle, hogy kér-e egy kis vizet. Az öntudatos 3 éves közölte: "Nem kérek vizet, nehogy elmenjen a számból a csokiíz."
Azt hiszem ez a gyerek totál rám ütött. De hogy már 3 évesen hogy lehet ilyen bölcs, fel sem foghatom! :))

Egész csirke csont nélkül, sajttal, sonkával és almával töltve

A barátnőm küldött egy videót az egész csirke kicsontozásáról. Azonnal kellett vennem egy csirkét, hogy ezt kipróbáljam. A videón szereplő úriember ugyanis egészen elképesztő dolgokat művel a csirkével. Én először nem is mertem bevállalni, rábíztam a férjemre a műveletet, mert úgy gondoltam, hogy ehhez nem csak jó technika, hanem erő is kell. Persze miközben csinálta, folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy én biztosan jobban csináltam volna, és nehéz volt megállnom, hogy ne vegyem ki a kezéből a kést...:) (Majd a következő csirkével én próbálkozom.:) Egyébként ez sem lett rossz, egyben is maradt, ahogy kell, csak nem lett túl szép. Na de betöltve ebből már úgysem látszik semmi. (A bejegyzés végén megnézhető a videó)
Sajnos a szeletekről nincs képem, mert egy rossz mozdulattal sikerült letörölnöm a memóriakártyáról...:(
A csirke mindenesetre nagyon finom lett.

Hozzávalók:
1 egész csirke
10 dkg füstölt csemege karaj
20 dkg óvári sajt
1 nagyobb alma
majoranna
só, bors
kókuszzsír (vagy olaj)

A csirkét a videón látható módon szétbontjuk.
A belsejét sóztam, borsoztam.
A kiterített csirkére csemegekaraj szeleteket fektettem, megszórtam az apró kockára vágott sajttal és almával. Egymásra hajtottam a két szélét, és madzaggal összekötöztem.
Kívülről is megsóztam, borsoztam, és megszórtam majorannával.
A csirkét egy ecset segítségével mindenhol bekentem kókuszzsírral, és 200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem.

Túrós-tejfölös pogácsa

A férjem szerint nem tudok pakolni. Legalábbis vásárláskor nem jól pakolok a szatyorba, és ami ennél is nagyobb probléma, a hűtőbe sem jól pakolok. Szerinte. Mondjuk lehet benne valami igazság, tényleg nem vagyok egy logisztikai szakember. Ezt abból is gondolom, hogy tegnap a kezembe akadt egy doboz túró, aminek egy hete lejárt a szavatossága. Való igaz, hogy bevásárlás után a hűtőben egyszerűen hátra tolom a régi cuccokat, hogy az új szerzeményeim beférjenek. Így néhány dolog meglehetősen hosszú időt tölt el a hűtőben, mire felfedezem: jé, ilyet is vettem? Az első öröm után aztán általában el is komorodok, mikor felfedezem, hogy az örömöm tárgya jócskán romlott. Öregítettem már tojásfehérjét macaronhoz egy hét helyett egy-két hónapig is, aztán mire előkerült, a fehérje már csak egy kiszáradt csík volt a tálka szélén.
Néha olyan dolgok is előkerülnek, amiről a fólia lehámozása után meg sem tudom állapítani, hogy fénykorában mi is volt.
Tudom, nekem is azt kéne tennem, ami a közértekben bevett gyakorlat: a friss árut hátrapakolni, a régit pedig előre. Viszont sajnálom a hűtőt annyi ideig nyitva hagyni (főleg ebben a melegben), amíg minden egyes alkalommal teljesen kipakolom, majd újra be. Kíváncsi lennék, ti ezt hogyan csináljátok?

Na szóval, előkerült fél kiló túró, lejárt szavatossággal. Egy lépés a kuka felé, aztán megtorpantam. Gondoltam megkóstolom, mielőtt kidobom, meg különben is, ha csak kicsit romlott, jó lesz a kutyának.
Meglepetésemre semmi baja nem volt, úgyhogy gyorsan ki kellett találnom mit csináljak belőle. Hosszas vívódás után a túrós pogácsa mellett döntöttem. A legtöbb recept fél kiló túró mellé fél kiló vajat ír, de én ennyi vajat akkor sem tettem volna bele, ha lett volna itthon ilyen mennyiség. (de amúgy is csak 30 dekám volt.) A sok vaj helyett inkább tejfölt tettem bele, viszont így egy picivel több lisztet is kívánt. Volt még egy kis darab sajtom, gondoltam baj nem lesz belőle, ha beleteszem.
A lényeg a végeredmény: finom, könnyű, puha, foszlós belsejű pogácsa. Olyan abbahagyhatatlan fajta. Másnap is egészen jól ehető, de igazán frissen finom. Mivel az összes túrót meg akartam csinálni, így ez elég nagy adag lett. Persze egy nagyobb családban ahol van elég sok jó evőkével rendelkező gyerek, esetleg vendégség tényének fennállása esetén (mostanában egy ügyvédes sorozatot nézek) könnyen elpusztítható ez az adag. Nekünk kettőnknek picit sok lett, ezért a felét el is tettem a mélyhűtőbe. (Az majd csak ezután fog kiderülni hogyan bírja a tészta a fagyasztást.)

Hozzávalók:
60 dkg liszt
50 dkg túró
30 dkg puha vaj
20 dkg tejföl
5 dkg reszelt sajt
3 dkg élesztő
2 tojás sárgája
2 teáskanál só
+ 1 tojás a kenéshez
szezámmag

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, és egy órára a hűtőbe tettem.
A lehűlt tésztát lisztezett felületre borítottam, és kinyújtottam. Félbe, majd mégegyszer félbehajtottam, és újra kinyújtottam. Megismételtem a hajtogatást, és kb. 1 cm vastagságúra nyújtottam a tésztát. Pogácsaszaggató híján kis pohárral kiszaggattam. A tetejét megkentem tojással, és megszórtam szezámmaggal.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsült.

Kókuszzsírban sült balzsamecetes-szójás csirkemell kenyérlángosba töltve, sült krumplival és szőlővel

Bizarrul hangzik? Pedig hihetetlenül finom!
Abban biztos voltam, hogy szőlőt akarok enni a hús mellé. Először tejszínesen akartam megcsinálni a húst, és belesütni a szőlőszemeket, de ezt elvetettem, amikor a férjem közölte, hogy ő nem szereti a sült szőlőt.
Mindenesetre első körben megsütöttem a húst, és amíg sült, az emberem addig pucolt nekem egy kis krumplit. De ahogy megkóstoltam a húst, úgy éreztem, hogy ez kenyérlángost kíván. A kókuszzsír-szójaszósz-balzsamecet kombinációtól olyan fantasztikus lett az íze, mintha kemencében sült volna. Gyorsan begyúrtam egy kis kenyértésztát, de közben nem tudtam mi legyen a megpucolt krumplival. Végül úgy döntöttem, hogy azt is megsütöm, és betöltöm a hús mellé, hiszen az emberek a mekdonálcban is sült krumplit esznek a hamburger mellé, és milyen jó is az.
Az i-re a pontot az elképesztően édes, roppanós szőlőszemek tették fel.
(Természetesen aki nem szereti a húst gyümölccsel, nyugodtan tehet bele paradicsomot, uborkát, hagymát, vagy amit szeret.)

Mostanában szívesen használom sütéshez a kókuszzsírt mert: nagyon egészséges, nem emeli meg a vér koleszterinszintjét, többször lehet benne sütni anélkül, hogy káros anyagok keletkeznének benne, javítja az emésztést, és még ezen kívül is számtalan jó tulajdonsággal rendelkezik.
Már régóta szerettem volna kipróbálni, de nagyon drágának találtam. Most viszont kaptam a piacunkon levő bioboltba elfogadható áron, és rögtön vásároltam is belőle. Nagyon finomak a benne készült ételek, mert kiemeli az ételek természetes ízét.
Én szűrt kókuszzsírt használok, mert annak nincs kókuszíze. A szűz kókuszzsír erőteljesen kókuszízű, inkább sütemények készítésére alkalmas.

Hozzávalók:
- néhány szem krumpli (tetszőleges formára, méretre vágva, és olajban megsütve)

- egy nagyobb csirkemell
- egy evőkanál szójaszósz
- egy evőkanál balzsamecet
- két evőkanál kókuszzsír (vagy olaj)
- só, bors

egy fürt szőlő
sűrű görögjoghurt, vagy tejföl

- egy adag kenyértészta
- kevés kókuszzsír a sütéshez (kókuszzsír híján vajban sütve a legfinomabb)

A kenyértésztához pontos receptet nem tudok írni, kb 3 dl langyos vízbe belemorzsoltam kb 1 dkg élesztőt, megszórtam egy csipet cukorral és sóval, és annyi lisztet kevertem hozzá, hogy kenyértészta sűrűségű legyen. Alaposan átgyúrtam, de azért olyan hosszú ideig nem dagasztottam, mintha kenyeret csinálnék. A tésztát letakartam, és kb fél óra alatt a duplájára kelt. Ekkor átgyúrtam, olyan teniszlabdányi golyókat formáltam belőle, és még 10 percet hagytam kelni. Palacsintasütő méretűre nyújtottam, és palacsintasütőben kevés kókuszzsírban megsütöttem.

A csirkemellet csíkokra vágtam, sóztam és borsoztam. A kókuszzsírt felhevítettem, rádobtam a húst, és fehéredésig pirítottam. Ekkor meglocsoltam a balzsamecettel és a szójaszósszal, majd pár perc alatt készre sütöttem.

A kenyérlángost megkentem enyhén megsózott tejföllel, megpakoltam az egyik felét hússal, krumplival, szőlővel, és a másik felét ráhajtottam.

A tökéletes madártej

Legalábbis nekünk tökéletes. Nem túl híg, de azért nem is puding sűrűségű. Selymesen krémes és lágy. Gyerekkoromban utáltam. Sehol sem ettem igazán jót, anyukám és a nagymamám meg soha nem csinált. A legtöbb madártej, amit vendégségekben kóstoltam, nagyon híg volt, a habgaluska ízetlen, mert nem volt benne cukor, így egy idő után nem is voltam hajlandó megkóstolni sem.
Aztán megismerkedtem a férjemmel, és kiderült, hogy a kedvence. Muszáj volt megtanulnom az elkészítését. Ahogy már említettem, a család nőtagjai nem jeleskedtek a madártej készítésében, így mint azóta is már számtalan esetben: az öcsémhez fordultam segítségért. Az ő útmutatása alapján csináltam az első madártejemet, amit azóta én is megszerettem, és a férjem kedvéért elég sűrűn elkészítem.
Igazán finom házi tojásból, és házi tejből lesz. A házi tojást a barátnőmtől kaptam, a házi tejet a piacon veszem. Sajnos nem sikerült jó képet csinálni róla, nem adja vissza jól a színeket, pedig a házi tojástól gyönyörű élénk sárga lett, sokkal szebb, mintha bolti tojásokból készült volna.

Hozzávalók: (Ez 4-5 desszertestálhoz elég)
0,5 l tej
3 tojás
2+4 evőkanál cukor (én xilitet használtam)
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő (lisztet is lehet használni, de én azt tapasztaltam, hogy a keményítőtől sokkal krémesebb lesz az állaga)
2 teáskanál vanília aroma (vagy egy fél vaníliarúd kikapart magja)

A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét kemény habbá vertem 2 evőkanál cukorral.
(Itt jegyezném meg, hogy nem tudom honnan származik az a misztérium, hogyha minimális mennyiségű sárgája is kerül a fehérjébe, akkor már nem lehet felverni, de ez nem igaz! Nekem számtalan esetben került már a fehérjébe kicsi sárga, és mindig sikerült felverni a habot. Ma is az egyik tojássárga kicsit folyósabb volt, így pici belecsusszant a fehérjébe. Először gondoltam, hogy kihalászom, de aztán megrántottam a vállamat, és felvertem úgy. Tökéletes lett a hab. Na ennyit a misztériumokról.)
A tejet felmelegítettem úgy, hogy forró legyen, de még ne forrjon, és a legkisebb lángon tartottam ezt a hőmérsékletet. Kanállal a fehérjéből halmokat tettem a forró tejbe, és mindkét oldalukat kb 1 percig főztem.
A galuskákat szűrőlapáttal kiszedtem, és rácsra tettem, hogy lecsöpögjön.
A tejet leszűrtem, és hozzáöntöttem még annyi friss tejet, hogy újra fél liter legyen, és visszatetettem a tűzre, hogy felforrjon. (Van amikor vízben főzöm a habgaluskákat, igazából sem az ízében, sem az állagában nem lesz semmi különbség, ugyanolyan, mintha tejben főztem volna.)
A tojássárgát habosra kevertem 4 evőkanál cukorral, hozzákevertem a keményítőt és a vaníliakivonatot.
A felforralt tejet folyamatos keverés mellett vékony sugárban a sárgájához öntöttem, és az egészet visszatettem a tűzre, a legalacsonyabb lángra, és állandó keverés mellett besűrítettem. Nem szabad forrnia, mert akkor kicsapódik benne a tojás.
A krémet elosztottam a tálakban, és a habgaluskákat a tetejére tettem. Jól lehűtve a legfinomabb, bár nem mindig jut el ebbe a fázisba...

Update: Soha, de soha többet nem főzök habgaluskát. A mikróban egy perc alatt tökéletes lesz!
Itt elolvashatjátok hogyan...

Sörben sült csirkecomb

 

Éjszaka nem tudtam aludni, mert teljesen kiütött a szénanátha. Ez a szeles front felkavarta a polleneket, és úgy tűnik a környék összes pollenjét hozzánk fújta be a szél. Nem kaptam levegőt és nem tudtam abbahagyni a tüsszögést. Nem akartam felébreszteni a férjemet az általam keltett égszakadás-földindulással, úgyhogy inkább kivonultam a nappaliba. Hogy hasznosan töltsem az éjszaka további részét, szakácskönyveket lapozgattam. (És közben tovább tüsszögtem.)
Vilma néni szakácskönyvében bukkantam egy sörös csirke receptre, ami megragadta a fantáziámat. Nem lennék én, ha nem változtattam volna a recepten, de szerintem előnyére.
Olaj helyett füstölt szalonnát használtam, mert szerintem az remekül passzol a sörhöz. Mondom én, aki egyébként annyira utálom a sört, hogy egy kortyot sem bírok belőle lenyelni. Na de sörben főzni az más, mert mire kész az étel, a sörnek elillan a keserűsége, és csak egy fantasztikusan finom ízt hagy maga után.
Az eredeti receptben sárga és fehérrépa, valamint zeller is szerepelt. No én ezeket kihagytam, csak póréhagymával ízesítettem ezt a fejedelmi étket. Mert tényleg fejedelmi lett, pedig egyszerű, mint a pofon, és nem tartalmaz végtelenül sok hozzávalót. Íme a recept:

4 db csirkecomb
5 dkg füstölt szalonna
egy nagyobb póréhagyma fele
2 dl sör
mustár
só, bors

A csirkecombokat megmostam, lehúztam róluk a bőrt, és szárazra töröltem. Megsóztam, borsoztam, és vékonyan bekentem mindenhol mustárral.
Egy serpenyőben zsírjára sütöttem az apróra vágott szalonnát. A kisült pörcöt kiszedtem, és félretettem.
A zsírban hirtelen megpirítottam a hús mindkét felét. (Vigyázzunk, mert a mustár hamar megég!)
Rászórtam a húsra a felszeletelt póréhagymát, és felöntöttem a sörrel. Lejjebb vettem a lángot, és fedő alatt pároltam a combokat, amíg megpuhultak. (Érdemes többször ránézni a húsra, mert a sörben sokkal hamarabb megpuhul, mint vízben.)
Amikor a hús megpuhult, levettem a fedőt, feljebb vettem a lángot, és zsírjára sütöttem.
Tálalásnál ráhalmoztam a póréhagymát, és a sült szalonnadarabokat.
Bármilyen körettel finom lehet, mi most sült krumplit ettünk hozzá.

Mekis forró almástáska otthon elkészítve

Szeretem. De nem szeretem az ízfokozókat, tartósítószereket, és az egyéb egészségkárosító anyagokat, amit beletesznek. Emiatt már időtlen idők óta nem is ettem. Ma viszont megkívántam. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom otthon előállítani.
Első körben a már jól bevált samosa tésztához nyúltam. Jó választásnak bizonyult. Nem mondom, hogy 100 %-osan tökéletes a mekis életérzés, de azt lehetetlen is elérni, pont a fent említett okok miatt. No de azért egy 85-90%-ot megszavaznék a hasonlóságra. Ja, és az sem elhanyagolható szempont, hogy egyetlen mekis almástáska árából otthon 8 méretes darabot tudunk elkészíteni.

Hozzávalók a tésztához:
25 dkg liszt
5 evőkanál olvasztott vaj
10-12 evőkanál víz
fél kiskanál só

Töltelék:
2 nagyobb alma (megpucolva magház eltávolítása után éppen 30 dkg)
1 evőkanál citromlé
kevés citromhéj
1 dl víz
4 evőkanál cukor (én xylitolt használtam)
1 evőkanál főzős vaníliás pudingpor
kis fahéj

olaj a sütéshez

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrtam, és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem egy órára.
A vizet fokozatosan keverjük hozzá, mert az evőkanalak mérete eltérhet egymástól. (Az én evőkanalammal 12 kanálnyi víz szükséges a tésztához.) Lényeg az, hogy egy félkemény, jól nyújtható tésztát kapjunk.

Az almát apró kockákra vágtam, meglocsoltam a citromlével, megszórtam a xylitollal, kevés fahéjjal, és egy kevés citromhéjat is reszeltem rá. Összekevertem, ráöntöttem a vizet, és feltettem főni.
Forrás után egy percig főztem. Egy evőkanál pudingport kikevertem kevés vízzel, és hozzákevertem az almához. Még egy fél percig főztem, majd lehúztam a tűzről, és kihűtöttem. (Ha forrón tennénk a tésztára, nagyon ellágyítaná, és nem lehetne vele dolgozni.)

A tésztát kivettem a hűtőből, és 8 egyenlő részre vágtam. Mindegyik részt igyekeztem egészen vékony téglalap alakra nyújtani. Egy evőkanál tölteléket halmoztam az egyik felére, a másik felét ráhajtottam, és a széleket egy kicsit felsodortam.
Forró olajban néhány perc alatt mindkét felüket aranybarnára sütöttem. Érdemes sütés közben forgatni, hogy egyenletesen süljön.
Sütőben sütve nem lesz az igazi, csak a forró olajos sütés működik!

Pizza bolognese avagy Bolognai pizza

Hőség  van, most nincs kedvem regényt írni eme műremekhez. Elég legyen annyi, hogy pizzát kívántam. Bolognait. Megcsináltam. Finom lett. Mint mindig. Megettük. Most megyek, és lehűtöm magamat a kerti kis pancsolós medencében. Mert nekünk csak ez van. Nem úgy, mint a nővéreméknek, akiknek rendes nagy medencéjük van. Ellenben nincs Mercedeszük. És pónijuk sem. De ezt már megbeszéltük, amikor isiászom volt. Ami már hál'Istennek már régen elmúlt.
Azt hiszem a hőség megártott. Vagy valami ilyesmi. Megyek is a vízbe...:)

A ragu hozzávalói:
40 dkg darált marha (vagy sertés)
2 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál sárgarépa
2 szál angolzeller
600g sűrített paradicsom (vagy konzervparadicsom, vagy akár friss paradicsom)
só, bors
oregáno
bazsalikom
olaj
kb. 1 teáskanál cukor (elhagyható. Öcsém sose tenne bele, anyukám mindig. Én meg anyám lánya vagyok, tehát teszek bele. Persze ha a sűrített paradicsom eleve cukrozott, akkor természetesen nem kell.)

Pizzatészta:
50 dkg liszt (nálam a fele teljes kiőrlésű tönköly)
2,5 dl langyos víz
1 csomag szárított élesztő (vagy fél csomag friss)
5 evőkanál olaj (olíva, vagy egyéb hidegen sajtolt)
csapott teáskanál só

sajt a pizza tetejére
(akármilyen. Ínyenceknek parmezán, az olyan "érettsajtutálóknak" mint amilyen én is vagyok, megteszi a trappista is.)

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, néhány percig dagasztottam, majd egy kelesztőtálban letakarva hagytam a duplájára kelni. (Most mondhatnám, hogy meleg helyre tettem kelni, de mivel 30 fok van a konyhában, így mindenhol meleg van. Szóval ilyen időben akárhova tesszük, pikk-pakk megkel a tésztánk...)

Amíg a tészta kelt, kevés olajon az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam, rádobtam a darált húst, és fehéredésig pirítottam.
A répát lereszeltem, a zellerszárat apró kockákra vágtam, hozzáadtam a húshoz az áttört fokhagymával együtt, és egy kicsit pirítottam együtt a hússal.
Sóztam, borsoztam, és felöntöttem a sűrített paradicsommal.
Alacsony lángon, fedő alatt főztem tovább a ragut, hogy az ízek jól összeérjenek. (kb egy órán keresztül)
A főzési idő felénél megszórtam bazsalikommal és oregánóval.
(A végén még kóstoljuk meg, ha kell, fűszerezzünk utána.)

A tésztából golyókat formáltam, és vékony köröket nyújtottam. (Én általában palacsinta méretű pizzákat szoktam csinálni, hogy én is megbirkózzak egy egésszel.) A tésztát átemeltem sütőpapírra, hogy könnyebb legyen betenni a sütőbe. (Erre a célra alufóliát is szoktam használni, de az éppen elfogyott.)
A pizzát megkentem a raguval, megszórtam sajttal, és hagytam még 10 percig pihenni, amíg a sütőt előmelegítettem 230 fokra a benne lévő tepsivel együtt. A pizzát a sütőpapírral együtt a tepsire tettem, és néhány perc alatt ropogósra sütöttem.
A ragu természetesen tésztával is kitűnő. Csak én most pizzát kívántam, ahogy azt már az elején említettem...

Cointreau-s csirke tejfölös-hagymás bulgurral

Vessetek meg, de most így 30 évesen (+10 év, csak hogy néz már ki az, hogy 40? :) vettem életemben először Cointreau likőrt...
Miért nem vettem eddig? Mert alkoholt én kizárólag sütéshez-főzéshez használok, (azt is csak ritkán) és a Cointreaut túl drágának találtam ahhoz, hogy évente egyszer-kétszer pepecseljek belőle valami édességet, és egyébként meg csak ott álljon a polcon.
Miért vettem akkor most? Mert a bolti ár töredékéért sikerült hozzájutnom. Az öcsém jelenleg egy német hajón szakácskodik, és az alkalmazottak nagyon kedvezményesen tudnak maguknak és családtagjaiknak italokat vásárolni.
Nem mondom, hogy innentől kezdve csak alkoholos ételeket, süteményeket fogok gyártani, de az biztos, hogy többször fognak előfordulni, mint idáig.

Na de visszatérve a Cointreau-hoz. Először azt gondoltam, hogy ezt az erős narancsaromájú italt csak  édességekhez fogom felhasználni, de ma leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy a sültcsirkéhez is kipróbáljam.
Nem lett nagyon intenzív narancsos íze, ahhoz többet kellett volna hozzá használnom, de így is nagyon finom lett, a bőre az alkoholtól egyszerűen gyönyörűre sült, és kellemesen érződött rajta a fűszerek és narancs aromája.

Hozzávalók:
4 db csirkecomb
2 evőkanál olaj
2-3 evőkanál Cointreau likőr
1 evőkanál citromlé
1 teáskanál méz
citrombors
zsálya
só

A csirkecombokat megmostam, megtöröltem, sóztam, borsoztam, és megszórtam szárított zsályával.
Az olajat összekevertem a mézzel, likőrrel citromlével, és egy ecset segítségével bekentem vele a combok mindkét felét.
Egy jénai tálba fektettem a combokat, és lefedve előmelegített sütőbe tettem.
180 fokon sütöttem addig, amíg a hús meg nem puhult, és közben többször átkentem a likőrös keverékkel.
Amikor a hús már kellően puha volt, levettem a fóliát, a maradék pácot rákentem a tetejére, kissé megemeltem a hőmérsékletet, és pár perc alatt pirosra sütöttem.

Hozzávalók a körethez:
40 dkg bulgur
8 dl víz
2 nagy fej hagyma
3 dkg mangalicaszalonna
3 dl tejföl
só, bors

A bulgurt felöntöttem a vízzel, megsóztam, felforraltam, majd lehúztam a tűzről. Lefedtem, és hagytam, hogy a bulgur magába szívja a vizet.
A szalonnát apróra vágtam, zsírjára sütöttem, majd megfonnyasztottam rajta a felszeletelt hagymát.
Beleöntöttem a tejfölt, sóztam, borsoztam, majd hozzákevertem a bulgurt is.