Kókuszzsírban sült balzsamecetes-szójás csirkemell kenyérlángosba töltve, sült krumplival és szőlővel

Bizarrul hangzik? Pedig hihetetlenül finom!
Abban biztos voltam, hogy szőlőt akarok enni a hús mellé. Először tejszínesen akartam megcsinálni a húst, és belesütni a szőlőszemeket, de ezt elvetettem, amikor a férjem közölte, hogy ő nem szereti a sült szőlőt.
Mindenesetre első körben megsütöttem a húst, és amíg sült, az emberem addig pucolt nekem egy kis krumplit. De ahogy megkóstoltam a húst, úgy éreztem, hogy ez kenyérlángost kíván. A kókuszzsír-szójaszósz-balzsamecet kombinációtól olyan fantasztikus lett az íze, mintha kemencében sült volna. Gyorsan begyúrtam egy kis kenyértésztát, de közben nem tudtam mi legyen a megpucolt krumplival. Végül úgy döntöttem, hogy azt is megsütöm, és betöltöm a hús mellé, hiszen az emberek a mekdonálcban is sült krumplit esznek a hamburger mellé, és milyen jó is az.
Az i-re a pontot az elképesztően édes, roppanós szőlőszemek tették fel.
(Természetesen aki nem szereti a húst gyümölccsel, nyugodtan tehet bele paradicsomot, uborkát, hagymát, vagy amit szeret.)

Mostanában szívesen használom sütéshez a kókuszzsírt mert: nagyon egészséges, nem emeli meg a vér koleszterinszintjét, többször lehet benne sütni anélkül, hogy káros anyagok keletkeznének benne, javítja az emésztést, és még ezen kívül is számtalan jó tulajdonsággal rendelkezik.
Már régóta szerettem volna kipróbálni, de nagyon drágának találtam. Most viszont kaptam a piacunkon levő bioboltba elfogadható áron, és rögtön vásároltam is belőle. Nagyon finomak a benne készült ételek, mert kiemeli az ételek természetes ízét.
Én szűrt kókuszzsírt használok, mert annak nincs kókuszíze. A szűz kókuszzsír erőteljesen kókuszízű, inkább sütemények készítésére alkalmas.

Hozzávalók:
- néhány szem krumpli (tetszőleges formára, méretre vágva, és olajban megsütve)

- egy nagyobb csirkemell
- egy evőkanál szójaszósz
- egy evőkanál balzsamecet
- két evőkanál kókuszzsír (vagy olaj)
- só, bors

egy fürt szőlő
sűrű görögjoghurt, vagy tejföl

- egy adag kenyértészta
- kevés kókuszzsír a sütéshez (kókuszzsír híján vajban sütve a legfinomabb)

A kenyértésztához pontos receptet nem tudok írni, kb 3 dl langyos vízbe belemorzsoltam kb 1 dkg élesztőt, megszórtam egy csipet cukorral és sóval, és annyi lisztet kevertem hozzá, hogy kenyértészta sűrűségű legyen. Alaposan átgyúrtam, de azért olyan hosszú ideig nem dagasztottam, mintha kenyeret csinálnék. A tésztát letakartam, és kb fél óra alatt a duplájára kelt. Ekkor átgyúrtam, olyan teniszlabdányi golyókat formáltam belőle, és még 10 percet hagytam kelni. Palacsintasütő méretűre nyújtottam, és palacsintasütőben kevés kókuszzsírban megsütöttem.

A csirkemellet csíkokra vágtam, sóztam és borsoztam. A kókuszzsírt felhevítettem, rádobtam a húst, és fehéredésig pirítottam. Ekkor meglocsoltam a balzsamecettel és a szójaszósszal, majd pár perc alatt készre sütöttem.

A kenyérlángost megkentem enyhén megsózott tejföllel, megpakoltam az egyik felét hússal, krumplival, szőlővel, és a másik felét ráhajtottam.

A tökéletes madártej

Legalábbis nekünk tökéletes. Nem túl híg, de azért nem is puding sűrűségű. Selymesen krémes és lágy. Gyerekkoromban utáltam. Sehol sem ettem igazán jót, anyukám és a nagymamám meg soha nem csinált. A legtöbb madártej, amit vendégségekben kóstoltam, nagyon híg volt, a habgaluska ízetlen, mert nem volt benne cukor, így egy idő után nem is voltam hajlandó megkóstolni sem.
Aztán megismerkedtem a férjemmel, és kiderült, hogy a kedvence. Muszáj volt megtanulnom az elkészítését. Ahogy már említettem, a család nőtagjai nem jeleskedtek a madártej készítésében, így mint azóta is már számtalan esetben: az öcsémhez fordultam segítségért. Az ő útmutatása alapján csináltam az első madártejemet, amit azóta én is megszerettem, és a férjem kedvéért elég sűrűn elkészítem.
Igazán finom házi tojásból, és házi tejből lesz. A házi tojást a barátnőmtől kaptam, a házi tejet a piacon veszem. Sajnos nem sikerült jó képet csinálni róla, nem adja vissza jól a színeket, pedig a házi tojástól gyönyörű élénk sárga lett, sokkal szebb, mintha bolti tojásokból készült volna.

Hozzávalók: (Ez 4-5 desszertestálhoz elég)
0,5 l tej
3 tojás
2+4 evőkanál cukor (én xilitet használtam)
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő (lisztet is lehet használni, de én azt tapasztaltam, hogy a keményítőtől sokkal krémesebb lesz az állaga)
2 teáskanál vanília aroma (vagy egy fél vaníliarúd kikapart magja)

A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét kemény habbá vertem 2 evőkanál cukorral.
(Itt jegyezném meg, hogy nem tudom honnan származik az a misztérium, hogyha minimális mennyiségű sárgája is kerül a fehérjébe, akkor már nem lehet felverni, de ez nem igaz! Nekem számtalan esetben került már a fehérjébe kicsi sárga, és mindig sikerült felverni a habot. Ma is az egyik tojássárga kicsit folyósabb volt, így pici belecsusszant a fehérjébe. Először gondoltam, hogy kihalászom, de aztán megrántottam a vállamat, és felvertem úgy. Tökéletes lett a hab. Na ennyit a misztériumokról.)
A tejet felmelegítettem úgy, hogy forró legyen, de még ne forrjon, és a legkisebb lángon tartottam ezt a hőmérsékletet. Kanállal a fehérjéből halmokat tettem a forró tejbe, és mindkét oldalukat kb 1 percig főztem.
A galuskákat szűrőlapáttal kiszedtem, és rácsra tettem, hogy lecsöpögjön.
A tejet leszűrtem, és hozzáöntöttem még annyi friss tejet, hogy újra fél liter legyen, és visszatetettem a tűzre, hogy felforrjon. (Van amikor vízben főzöm a habgaluskákat, igazából sem az ízében, sem az állagában nem lesz semmi különbség, ugyanolyan, mintha tejben főztem volna.)
A tojássárgát habosra kevertem 4 evőkanál cukorral, hozzákevertem a keményítőt és a vaníliakivonatot.
A felforralt tejet folyamatos keverés mellett vékony sugárban a sárgájához öntöttem, és az egészet visszatettem a tűzre, a legalacsonyabb lángra, és állandó keverés mellett besűrítettem. Nem szabad forrnia, mert akkor kicsapódik benne a tojás.
A krémet elosztottam a tálakban, és a habgaluskákat a tetejére tettem. Jól lehűtve a legfinomabb, bár nem mindig jut el ebbe a fázisba...

Update: Soha, de soha többet nem főzök habgaluskát. A mikróban egy perc alatt tökéletes lesz!
Itt elolvashatjátok hogyan...

Sörben sült csirkecomb

 

Éjszaka nem tudtam aludni, mert teljesen kiütött a szénanátha. Ez a szeles front felkavarta a polleneket, és úgy tűnik a környék összes pollenjét hozzánk fújta be a szél. Nem kaptam levegőt és nem tudtam abbahagyni a tüsszögést. Nem akartam felébreszteni a férjemet az általam keltett égszakadás-földindulással, úgyhogy inkább kivonultam a nappaliba. Hogy hasznosan töltsem az éjszaka további részét, szakácskönyveket lapozgattam. (És közben tovább tüsszögtem.)
Vilma néni szakácskönyvében bukkantam egy sörös csirke receptre, ami megragadta a fantáziámat. Nem lennék én, ha nem változtattam volna a recepten, de szerintem előnyére.
Olaj helyett füstölt szalonnát használtam, mert szerintem az remekül passzol a sörhöz. Mondom én, aki egyébként annyira utálom a sört, hogy egy kortyot sem bírok belőle lenyelni. Na de sörben főzni az más, mert mire kész az étel, a sörnek elillan a keserűsége, és csak egy fantasztikusan finom ízt hagy maga után.
Az eredeti receptben sárga és fehérrépa, valamint zeller is szerepelt. No én ezeket kihagytam, csak póréhagymával ízesítettem ezt a fejedelmi étket. Mert tényleg fejedelmi lett, pedig egyszerű, mint a pofon, és nem tartalmaz végtelenül sok hozzávalót. Íme a recept:

4 db csirkecomb
5 dkg füstölt szalonna
egy nagyobb póréhagyma fele
2 dl sör
mustár
só, bors

A csirkecombokat megmostam, lehúztam róluk a bőrt, és szárazra töröltem. Megsóztam, borsoztam, és vékonyan bekentem mindenhol mustárral.
Egy serpenyőben zsírjára sütöttem az apróra vágott szalonnát. A kisült pörcöt kiszedtem, és félretettem.
A zsírban hirtelen megpirítottam a hús mindkét felét. (Vigyázzunk, mert a mustár hamar megég!)
Rászórtam a húsra a felszeletelt póréhagymát, és felöntöttem a sörrel. Lejjebb vettem a lángot, és fedő alatt pároltam a combokat, amíg megpuhultak. (Érdemes többször ránézni a húsra, mert a sörben sokkal hamarabb megpuhul, mint vízben.)
Amikor a hús megpuhult, levettem a fedőt, feljebb vettem a lángot, és zsírjára sütöttem.
Tálalásnál ráhalmoztam a póréhagymát, és a sült szalonnadarabokat.
Bármilyen körettel finom lehet, mi most sült krumplit ettünk hozzá.

Mekis forró almástáska otthon elkészítve

Szeretem. De nem szeretem az ízfokozókat, tartósítószereket, és az egyéb egészségkárosító anyagokat, amit beletesznek. Emiatt már időtlen idők óta nem is ettem. Ma viszont megkívántam. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom otthon előállítani.
Első körben a már jól bevált samosa tésztához nyúltam. Jó választásnak bizonyult. Nem mondom, hogy 100 %-osan tökéletes a mekis életérzés, de azt lehetetlen is elérni, pont a fent említett okok miatt. No de azért egy 85-90%-ot megszavaznék a hasonlóságra. Ja, és az sem elhanyagolható szempont, hogy egyetlen mekis almástáska árából otthon 8 méretes darabot tudunk elkészíteni.

Hozzávalók a tésztához:
25 dkg liszt
5 evőkanál olvasztott vaj
10-12 evőkanál víz
fél kiskanál só

Töltelék:
2 nagyobb alma (megpucolva magház eltávolítása után éppen 30 dkg)
1 evőkanál citromlé
kevés citromhéj
1 dl víz
4 evőkanál cukor (én xylitolt használtam)
1 evőkanál főzős vaníliás pudingpor
kis fahéj

olaj a sütéshez

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrtam, és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem egy órára.
A vizet fokozatosan keverjük hozzá, mert az evőkanalak mérete eltérhet egymástól. (Az én evőkanalammal 12 kanálnyi víz szükséges a tésztához.) Lényeg az, hogy egy félkemény, jól nyújtható tésztát kapjunk.

Az almát apró kockákra vágtam, meglocsoltam a citromlével, megszórtam a xylitollal, kevés fahéjjal, és egy kevés citromhéjat is reszeltem rá. Összekevertem, ráöntöttem a vizet, és feltettem főni.
Forrás után egy percig főztem. Egy evőkanál pudingport kikevertem kevés vízzel, és hozzákevertem az almához. Még egy fél percig főztem, majd lehúztam a tűzről, és kihűtöttem. (Ha forrón tennénk a tésztára, nagyon ellágyítaná, és nem lehetne vele dolgozni.)

A tésztát kivettem a hűtőből, és 8 egyenlő részre vágtam. Mindegyik részt igyekeztem egészen vékony téglalap alakra nyújtani. Egy evőkanál tölteléket halmoztam az egyik felére, a másik felét ráhajtottam, és a széleket egy kicsit felsodortam.
Forró olajban néhány perc alatt mindkét felüket aranybarnára sütöttem. Érdemes sütés közben forgatni, hogy egyenletesen süljön.
Sütőben sütve nem lesz az igazi, csak a forró olajos sütés működik!

Pizza bolognese avagy Bolognai pizza

Hőség  van, most nincs kedvem regényt írni eme műremekhez. Elég legyen annyi, hogy pizzát kívántam. Bolognait. Megcsináltam. Finom lett. Mint mindig. Megettük. Most megyek, és lehűtöm magamat a kerti kis pancsolós medencében. Mert nekünk csak ez van. Nem úgy, mint a nővéreméknek, akiknek rendes nagy medencéjük van. Ellenben nincs Mercedeszük. És pónijuk sem. De ezt már megbeszéltük, amikor isiászom volt. Ami már hál'Istennek már régen elmúlt.
Azt hiszem a hőség megártott. Vagy valami ilyesmi. Megyek is a vízbe...:)

A ragu hozzávalói:
40 dkg darált marha (vagy sertés)
2 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál sárgarépa
2 szál angolzeller
600g sűrített paradicsom (vagy konzervparadicsom, vagy akár friss paradicsom)
só, bors
oregáno
bazsalikom
olaj
kb. 1 teáskanál cukor (elhagyható. Öcsém sose tenne bele, anyukám mindig. Én meg anyám lánya vagyok, tehát teszek bele. Persze ha a sűrített paradicsom eleve cukrozott, akkor természetesen nem kell.)

Pizzatészta:
50 dkg liszt (nálam a fele teljes kiőrlésű tönköly)
2,5 dl langyos víz
1 csomag szárított élesztő (vagy fél csomag friss)
5 evőkanál olaj (olíva, vagy egyéb hidegen sajtolt)
csapott teáskanál só

sajt a pizza tetejére
(akármilyen. Ínyenceknek parmezán, az olyan "érettsajtutálóknak" mint amilyen én is vagyok, megteszi a trappista is.)

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, néhány percig dagasztottam, majd egy kelesztőtálban letakarva hagytam a duplájára kelni. (Most mondhatnám, hogy meleg helyre tettem kelni, de mivel 30 fok van a konyhában, így mindenhol meleg van. Szóval ilyen időben akárhova tesszük, pikk-pakk megkel a tésztánk...)

Amíg a tészta kelt, kevés olajon az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam, rádobtam a darált húst, és fehéredésig pirítottam.
A répát lereszeltem, a zellerszárat apró kockákra vágtam, hozzáadtam a húshoz az áttört fokhagymával együtt, és egy kicsit pirítottam együtt a hússal.
Sóztam, borsoztam, és felöntöttem a sűrített paradicsommal.
Alacsony lángon, fedő alatt főztem tovább a ragut, hogy az ízek jól összeérjenek. (kb egy órán keresztül)
A főzési idő felénél megszórtam bazsalikommal és oregánóval.
(A végén még kóstoljuk meg, ha kell, fűszerezzünk utána.)

A tésztából golyókat formáltam, és vékony köröket nyújtottam. (Én általában palacsinta méretű pizzákat szoktam csinálni, hogy én is megbirkózzak egy egésszel.) A tésztát átemeltem sütőpapírra, hogy könnyebb legyen betenni a sütőbe. (Erre a célra alufóliát is szoktam használni, de az éppen elfogyott.)
A pizzát megkentem a raguval, megszórtam sajttal, és hagytam még 10 percig pihenni, amíg a sütőt előmelegítettem 230 fokra a benne lévő tepsivel együtt. A pizzát a sütőpapírral együtt a tepsire tettem, és néhány perc alatt ropogósra sütöttem.
A ragu természetesen tésztával is kitűnő. Csak én most pizzát kívántam, ahogy azt már az elején említettem...

Cointreau-s csirke tejfölös-hagymás bulgurral

Vessetek meg, de most így 30 évesen (+10 év, csak hogy néz már ki az, hogy 40? :) vettem életemben először Cointreau likőrt...
Miért nem vettem eddig? Mert alkoholt én kizárólag sütéshez-főzéshez használok, (azt is csak ritkán) és a Cointreaut túl drágának találtam ahhoz, hogy évente egyszer-kétszer pepecseljek belőle valami édességet, és egyébként meg csak ott álljon a polcon.
Miért vettem akkor most? Mert a bolti ár töredékéért sikerült hozzájutnom. Az öcsém jelenleg egy német hajón szakácskodik, és az alkalmazottak nagyon kedvezményesen tudnak maguknak és családtagjaiknak italokat vásárolni.
Nem mondom, hogy innentől kezdve csak alkoholos ételeket, süteményeket fogok gyártani, de az biztos, hogy többször fognak előfordulni, mint idáig.

Na de visszatérve a Cointreau-hoz. Először azt gondoltam, hogy ezt az erős narancsaromájú italt csak  édességekhez fogom felhasználni, de ma leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy a sültcsirkéhez is kipróbáljam.
Nem lett nagyon intenzív narancsos íze, ahhoz többet kellett volna hozzá használnom, de így is nagyon finom lett, a bőre az alkoholtól egyszerűen gyönyörűre sült, és kellemesen érződött rajta a fűszerek és narancs aromája.

Hozzávalók:
4 db csirkecomb
2 evőkanál olaj
2-3 evőkanál Cointreau likőr
1 evőkanál citromlé
1 teáskanál méz
citrombors
zsálya
só

A csirkecombokat megmostam, megtöröltem, sóztam, borsoztam, és megszórtam szárított zsályával.
Az olajat összekevertem a mézzel, likőrrel citromlével, és egy ecset segítségével bekentem vele a combok mindkét felét.
Egy jénai tálba fektettem a combokat, és lefedve előmelegített sütőbe tettem.
180 fokon sütöttem addig, amíg a hús meg nem puhult, és közben többször átkentem a likőrös keverékkel.
Amikor a hús már kellően puha volt, levettem a fóliát, a maradék pácot rákentem a tetejére, kissé megemeltem a hőmérsékletet, és pár perc alatt pirosra sütöttem.

Hozzávalók a körethez:
40 dkg bulgur
8 dl víz
2 nagy fej hagyma
3 dkg mangalicaszalonna
3 dl tejföl
só, bors

A bulgurt felöntöttem a vízzel, megsóztam, felforraltam, majd lehúztam a tűzről. Lefedtem, és hagytam, hogy a bulgur magába szívja a vizet.
A szalonnát apróra vágtam, zsírjára sütöttem, majd megfonnyasztottam rajta a felszeletelt hagymát.
Beleöntöttem a tejfölt, sóztam, borsoztam, majd hozzákevertem a bulgurt is.

Zabpelyhes morzsatorta sok gyümölccsel vegyesen

Tegnap délután egyszercsak rám tört a vágy: sütit de azonnal! Sok gyümölcsöset kívántam kevés tésztával.
Hogy minél hamarabb hozzájussak sütiadagomhoz, a jól bevált crumble receptemhez nyúltam némi változtatással. Nem sütőtálban (vagy piteformában) sütöttem meg, hanem tortaformában. Nemcsak a tetejére tettem a morzsatésztából, hanem a tortaformába is nyomkodtam belőle. Mivel nem volt itthon dióm, most zabpelyhet tettem a tésztába. Igen-igen finom lett.:)

Hozzávalók a tésztához:
180 g liszt (nálam fehér tönköly)
100 g vaj
60 g cukor (nálam xylitol/nyírfacukor)
40 g zabpehely

Ez került bele:
2 óriási őszibarack
4 óriási ringló
3 marék szeder
fél citrom leve
2 evőkanál xylitol (vagy cukor)
csipet gyömbér
csipet szegfűszeg
csipet fahéj

A lisztet, a zebpelyhet és a xilitet összekevertem, beledaraboltam a vajat, és az egészet öszemorzsoltam.
A tészta felét belenyomkodtam egy 22 cm-es tortaforma aljába.
Rátettem a feldarabolt gyümölcsök felét, megszórtam a fűszerekkel, és egy evőkanál cukorral.
A gyümölcsök másik felét is ráhalmoztam, ráfacsartam a citrom levét, megszórtam a másik kanál xilittel, majd rámorzsoltam a tészta másik felét is.
180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a morzsa a tetején szépen megpirult.
Sütésnél a tortaforma alá egy tepsit tettem, mert a gyümölcs leve kifolyhat, (ki is folyt:) és könnyebb egy tepsit elmosni, mint az egész sütőt kisikálni.

Tokaji aszúban párolt csirke kókuszzsírban sült burgonyalepénnyel

Pár hónapja kaptam egy üveg 3 puttonyos Tokaji aszút. Már hosszú ideje felé sem néztem, végül úgy döntöttem, hogy főzéshez használom fel. A férjem szerint vétek ezt a jó bort erre felhasználni, de ez van. Én az ételekben jobban élvezem az ízét. Már sokszor próbáltam rávenni magamat arra is, hogy naponta megigyak 1 dl vörösbort, merthogy az nagyon egészséges, de pár nap után mindig feladtam. Valamiért nem megy ez nekem.
Természetesen ez az étel nemcsak aszúval, hanem bármilyen félédes fehérborral elkészíthető.

Hozzávalók a csirkéhez:
4 db csirkecomb (vagy 8 db csirkefelsőcomb)
4 evőkanál olaj
1 kis fej vöröshagyma
1 dl félédes fehérbor
2 dl víz
1 evőkanál liszt
2 dl tejföl
5 dkg mazsola
1 csapott mokkáskanál fehérbors
só

A combokról lehúztam a bőrt, és a hús mindkét oldalát besóztam.
A hagymát egészen apróra daraboltam, és az olajon megfonnyasztottam.
Rátettem a combokat, és mindkét oldalukat kicsit megpirítottam.
Ezután aláöntöttem a bort és a vizet, lefedtem, és puhára pároltam.
A puha csirkét kivettem a levéből, és félretettem.
A tejfölt simára kevertem a liszttel, és ráöntöttem a serpenyőben lévő szaftra. Sóval és borssal ízesítettem.
Beleöntöttem a mazsolát, és a mártást addig forraltam, amíg a mazsolaszemek megduzzadtak.
 A combokat visszatettem a szaftba, és mégegyszer felforraltam.

Hozzávalók a burgonyalepényhez:
0,5 kg burgonya
3 evőkanál liszt
1 tojás
0,5 dl tej
1 kis fej apróra vágott vöröshagyma
fél mokkáskanál szerecsendió
1 evőkanál olaj
só, bors
szűrt kókuszzsír a sütéshez (vagy kacsazsír, vagy olaj)

A tojást habosra kevertem, hozzákevertem a tejet, a lisztet, a hagymát, az olajat és a fűszereket.
A masszát 10 percre félretettem pihenni. Közben a megpucolt krumplit lereszeltem, majd ezt is hozzáforgattam a tojásos masszához.
Palacsintasütőben kevés kókuszzsírt forrósítottam, és evőkanállal kis halmokat tettem bele. A halmokat egy kissé lenyomkodtam, és miután az alsó felük pirosra sült, óvatosan megfordítottam, és a másik oldalát is
megsütöttem.

A receptek egy régi Nők Lapja szakácskönyvben találhatóak.

Cukkinis Capellini

Gyors, egyszerű étel, remek módja, hogy a férfiakkal megetessük az egyébként gyűlölt cukkinit. Mivel a cukkini világos színű, ha nem szólunk nekik előre talán észre sem veszik, hogy a raguban zöldség is van. (Persze ez csak akkor igaz, ha a cukkinit megpucoltuk, és nem héjastól tettük az ételbe.) Az én "cukkiniutálómnál" bejött a furfang, vacsora után elárultam neki, hogy mit evett. Megállapította, hogy ő akkor mégis szereti a cukkinit...:)

Hozzávalók:
1 csomag Capellini tészta
2 zsenge cukkini
3 dkg mangalica szalonna
3-4 gerezd fokhagyma
2 dl tejföl
2 dl tejszín
só, bors
csipet őrölt rozmaring
csipet lestyán
reszelt sajt a tetejére

A cukkinit megpucoltam, uborkagyalun lereszeltem, és besóztam. Fél órát állni hagytam, hogy kieressze a levét, majd jól kinyomkodtam.
A szalonnát apró kockákra vágtam, és zsírjára sütöttem. Rádobtam a cukkinit, és néhány percig sütöttem, amíg kicsit összeesett. Belenyomtam a fokhagymát, és elkevertem.
Hozzáadtam a tejfölt a tejszínt, fűszereztem. Jól átforrósítottam, majd belekevertem az előzőleg megfőzött és leszűrt tésztát. Reszelt sajttal tálaltam.

Csicseriborsós lecsó

Ahány ház annyi lecsó, tartja a mondás. (Vagy valami ilyesmi...:) Mindenki a saját lecsójára esküszik, és ez így is van jól. Van aki több paradicsomot tesz bele, és kevesebb paprikát, van aki több paprikát és kevesebb paradicsomot. Van aki tesz bele fokhagymát, van aki nem.  Van aki olajjal csinálja, van aki zsírral.
Nos, én a kiegyenlített paradicsom-paprika arány mellett teszem le a voksomat. Fokhagymát sosem teszek bele, mert az kicsit más irányba viszi el az ízét. Persze vannak, akik úgy szeretik. Viszont amihez ragaszkodok, hogy valami füstölt dolog legyen benne: vagy szalonna, vagy kolbász, vagy mindkettő, csak füstölt íze legyen. Ezen kívül nálunk általában tojás vagy rizs is kerül a lecsóba, mert a férjem úgy szereti. Én már kicsit untam ezt a két verziót, úgyhogy újításon törtem a fejemet. Mivel a csicseriborsó nagyon szereti a füstölt, paradicsomos dolgokat, én meg a csicseriborsót szeretem, így az került bele. Egészen biztos, hogy nem utoljára készült így lecsó nálunk, mert nagyon-nagyon finom lett. Kenyérlángost ettünk hozzá. (De erről majd egy másik posztban...:)

Így készült:
5 dkg mangalica szalonna
3 fej hagyma
6 közepes paradicsom
4 nagyobb paprika
1 evőkanál pirospaprika
10 dkg száraz csicseriborsó (vagy 20 dkg konzerv)
20 dkg virsli vagy krinolin
néhány karika parasztkolbász
só

A csicseriborsót előző este beáztattam.
Ma kevés sóval és egy kávéskanál szódabikarbónával feltettem főni. Ha szódabikarbónát teszünk a főzővízbe, sűrűn rá kell nézni, mert nagyon hamar megfő. Így a főzési idő 2 óráról lecsökkenthető 20-25 percre. Én mindig száraz csicseriborsót veszek. Igaz, hogy több vele a macera, viszont így garantáltan nincs benne tartósítószer, ízfokozó, és hozzáadott cukor.
A megfőtt csicseriborsót leszűrtem.
A szalonnát apróra vágtam, és zsírjára sütöttem. Hozzáadtam a felaprított hagymát, és üvegesre pirítottam.
Hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot és paprikát. Ahogy egy kicsit összeesett, elkevertem benne a pirospaprikát, és megsóztam. (Ha a paradicsom nem engedne elég levet, akkor egy kicsi vizet lehet tenni hozzá.)
Amikor már majdnem készre főtt, hozzáadtam a virslit, a kolbászt, a csicseriborsót, és még néhány percig főztem.