Szedres-kajszis crumble

A férjem tegnap este hazaállított 10 kg sárgabarackkal, mondván, hogy ezt most azonnal csináljam meg, mert annyira érett, hogy ki tudja mi lesz vele másnapig. Meg volt beszélve, hogy hoz barackot valamelyik nap, hiszen a polcról már csak a baracklekvár hiányzott. Az időzítés viszont ennél rosszabb nem is lehetett volna, ugyanis délben álltam neki 13 kg szilvát kimagozni és befőzni. Fáradt voltam, és mindenhez volt kedvem, csak nem egy újabb nagy adag gyümölcs kimagozásához, üvegek fertőtlenítéséhez, főzőcskézéshez. Megnéztem a barackot, de én is úgy ítéltem, hogy ez nem tűr halasztást. Nagyon finom édes, de tényleg határeset. A szilva még sehogy sem állt, látszott, hogy ebből így is - úgy is éjszakázás lesz, ezért úgy döntöttem, hogy nekikezdek a baracknak is. Közben egyre éhesebb lettem, és az előttem álló feladatok elvégzéséhez kellett valami finomság, ami energiával tölt fel. Sütit akartam, de valami gyorsan elkészíthetőt, amivel nem kell sokat pepecselni. A crumble pont ilyen. Nemcsak gyorsan összedobható, de nagyon finom is. A barack adta magát, amit párosítottam szederrel. A szeder picit savanykás íze nagyon jól harmonizál a barack édességével, a kettő együtt nagyon jól működött. A morzsatésztába diót is tettem, ami koronát tett az egészre. Tényleg nagyon finom lett.


Hozzávalók:
180 gr liszt
100 gr vaj
60 gr cukor (én nyírfacukrot használtam)
40 gr dió
250 gr szeder
250 gr sárgabarack
+ 2 evőkanál cukor
csipet fahéj
csipet szegfűszeg

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. A diót zacskóba tettem, és egy sodrófával kicsit megütögettem, hogy darabosra törjön. A cukorral együtt a diót is hozzámorzsoltam a lisztes vajhoz.
A barackot kimagoztam, negyedekbe vágtam, és összekevertem a szederrel. Belekevertem két evőkanál cukrot, pici fahéjat és szegfűszeget.
Egy sütőtálat kivajaztam, beleöntöttem a gyümölcsöt, és a tetejére szórtam a morzsát.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem.
Egy gombóc vanília fagyi feldobja, de magában is nagyon finom.