Könnyű, olcsó, gyors: ropi házilag

Nincs benne hidrogénezett növényi zsír, sem tartósítószer. Nincs benne ízfokozó, sem egyéb adalékanyag.
Mindössze 4 összetevőből áll, mégis messze veri a bolti ropikat.
Véletlen kísérletezés szülte, de gyakran fogom készíteni, mert olcsó és nagyon finom. Ráadásul pillanatok alatt elkészül. Lehet ízesíteni sajttal, fokhagymával, különböző fűszerekkel, de így natúron is abszolút jó. Egy hét alatt már harmadszorra sütöm, annyira rákattantunk. Jól záródó dobozban napokig friss, ropogós marad. (Bár arra, hogy napokig ne egye meg senki, nem sok esély van.:)

Hozzávalók:
30 dkg liszt
12 dkg olvasztott liba vagy kacsazsír
15 dkg tejföl
só



A tészta hozzávalóit összegyúrom. Az olvasztott zsír miatt picit lágyabb lesz a tészta, de így hamarabb összeáll. Fóliába csomagolva a hűtőbe teszem néhány órára. A megkeményedett tésztát kb. fél centi vastagra nyújtom, csíkokra vágom, és a csíkokból pálcikákat sodrok. 180 fokra előmelegített sütőben ropogósra sütöm. (Nem néztem a pontos időt, de oda kell figyelni, mert hamar megsül.)

Habos meggyes-mákos

Finom, könnyű, krémes, habos álom. Egyszerű kevert tészta, nem sok munka van vele, hamar elkészül és pillanatok alatt elfogy. Este csináltam hirtelen felindulásból, mert valami mákosra vágytam. Az egész tortát nem tudtam lefotózni, mert túl sötét volt amikor elkészült, reggelre meg már csak 1-2 szelet maradt belőle...

Hozzávalók: (20 cm-es tortaformához)
12 dkg darált mák
10 dkg liszt
10 dkg cukor
1,5 dl tej
2 tojás sárgája
40 g olvasztott vaj
2 ek konyak (elhagyható)
1 citrom reszelt héja
30 dkg magozott meggy
tetejére:
2 tojás fehérje
8 dkg cukor






A hozzávalókat egy keverőtálban kézi habverővel csomómentes masszává keverem, legvégül beleforgatom a lecsöpögtetett meggyet. Kivajazott, kilisztezett tortaformába öntöm, és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm. A tojások fehérjét kemény, fényes habbá verem, elsimítom a tészta tetején, és villával körbe csíkozom. Néhány percre visszateszem a sütőbe, amíg a hab teteje megszilárdul.

Banános-túrós muffin

A testvéremék pénteken átruccantak a szomszédos Ausztriába, és anyuval együtt vigyáztunk a kisebbik gyerkőcre. Gondoltam meglepem őket valami finomsággal, mire hazajönnek. Körülnéztem a hűtőben és rengeteg túrót láttam, a gyümölcsöskosárban viszont erősen barnuló banánokat. A banánt összeházasítottam a túróval, és így született meg ez a muffin. A kóstolói szerint olyan, mint a banános túrórudi. Ebből a mennyiségből egyébként éppen 10 db lett.
(A kép mobillal készült, ezért elég életlen, de sajna nem volt nálam fényképezőgép.)

Hozzávalók:
2 tojás
10 dkg cukor (nyírfacukor)
12 dkg liszt
3 dkg kakaó
50 g olvasztott vaj
0,5 dl tej
1 tk szódabikarbóna
csipet só
1 tk vanília esszencia
túrós részhez:
25 dkg túró
1 érett banán
1 ek citromlé
fél citrom reszelt héja
2 ek cukor (nyírfacukor)
1 tojás
tetejére:
10 dkg étcsokoládé
0,5 dl tejszín

A tojásokat habosra keverjük a cukorral, majd a vajat is hozzácsorgatjuk. Beleöntjük a tejet és a vaníliaesszenciát. Elkeverjük benne az előzőleg csomómentesre kevert száraz összetevőket is.
A túrót és a banánt villával vagy botmixerrel összetörjük, belereszeljük a citromhéjat, és belekeverjük a  citromlét a cukrot és a tojást.
Szilikon (vagy kivajazott) muffinformák alján eloszlatunk fél evőkanál tésztát, erre egy evőkanál túrós tölteléket teszünk, végül újabb fél evőkanálnyi tésztával borítjuk be. (Nem biztos, hogy teljesen el tudjuk oszlatni a töltelék tetején, de sülés közben szét fog terülni a tészta, és befedi teljesen.)
180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig süssük. Inkább nézzünk rá gyakrabban, de ne süssük túl, mert akkor száraz, fojtós lesz az egyébként puha, lágy tészta. Ha beleszúrjuk a tűt és nem ragad rá semmi, azonnal vegyük ki a sütőből, akkor finom puha marad.
A tejszínt felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, és beletördeljük a csokoládét. Hagyjuk magától elolvadni, majd keverjük simára, és vonjuk be vele a muffinok tetejét.

Bulgur gombával és házi parasztsonkával

Nagyon szeretek piacra járni. Egyrészt mert jóval olcsóbban tudok vásárolni mint a multiknál, másrészt mert sokkal nagyobb a választék, harmadrészt mert sok olyan áru van a piacokon, amivel egy multilátogató soha nem találkozik.

Szerdán például gyönyörű, friss laskagombát vettem, kilóját 350 forintért. A fejes saláta annyira zsenge volt, hogy valóságos fájdalmat okozott volna, ha nem vehetem meg.

Van ami nem olcsóbb a piacon, mégis szívesen vásárolok belőle. Ilyen a hagyományos füstölésű házi parasztsonka, ami ugyan dupla annyiba kerül mint a gyorspácolt füstaromával ízesített tömegtermékek, de nem tartalmaz semmilyen egészségre káros anyagot, cserébe viszont sokkal finomabb, intenzívebb az íze. Ebből elég egy hajszálvékony szelet a szendvicsbe, mégsem érezzük kevésnek.

Régebben készítettem már ezt az ételt bolti sonkával is, amiből 20 dkg-ot is bele kellett tenni, hogy valami íze legyen. Most a házi sonkából csak 5 dkg-ot használtam, mégis összehasonlíthatatlanul finomabb, ízletesebb lett. Bár abszolút megállja a helyét önálló egytálételként is, mi halmoztuk a gomba-élvezetet, és rántott laskát ettünk mellé, zsenge ecetes salátával.

Hozzávalók:
25 dkg bulgur
25 dkg gomba (csiperke és laskagomba vegyesen)
5 dkg füstölt parasztsonka
3 dkg füstölt szalonna
2 fej hagyma
rozmaring, só, bors

A bulgurt felforraljuk 0,5 l vízzel. Amikor a víz felforrt, sózzuk, borsozzuk, lefedjük, és a legalacsonyabb lángon tarjuk, amíg a bulgur az összes vizet magába szívja.

A felkockázott füstölt szalonnát zsírjára sütjük. A pörcöket kivesszük, és a zsírban megfonnyasztjuk a hagymát. Átforgatjuk benne  a vékonyan felszeletelt, majd felkockázott sonkát és hozzáadjuk a szeletelt gombát. Sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük rozmaringgal és megpirítjuk. Ha elkészült, elkeverjük a megfőtt bulgurral.

Zabpelyhes keksz csokoládéval és aszalt gyümölcsökkel

A reggeli a nap legfontosabb étkezése. Ha nincs reggeli, akkor nem indul be rendesen az emésztés, nem úgy működik a szervezet, ahogy kellene. Na de néha megtörténik, hogy az ember lánya elúszik a készülődéssel, mert a haja nem akar úgy állni ahogy kellene. Fésüli erre, fésüli arra, de egyre rosszabb lesz. Tupírozza, lakkozza, majd kifésüli a lakkot, és kezdi elölről. Feltesz egy hajpántot, de úgy se jó. A hajpánt viszont lenyomta a tupírt, ezért újra kezdi. Fésüli ide-oda, tupírozza, lakkozza, végül úgy dönt, hogy ez így már jó lesz, de annyit foglalkozott a hajával, hogy a reggelire már nem maradt idő.
Még gyakrabban megtörténik, hogy nincs egyetlen normális ruhadarab sem, amit felvehetne. Előrelátóan már tegnap este kikészítette amit fel akar venni, de ami tegnap este még csinos volt, ma már förtelmesen néz ki rajta. Az egész szekrényt kipakolja, már hatalmas hegy áll a kanapén a felpróbált ruhákból, de egyszerűen semmi sem áll jól. Ez kövérít, az öregít, amaz sápaszt, emez meg a hajához nem passzol valahogy. Végül felveszi azt, amit este kikészített, mert még mindig az a legelfogadhatóbb. Miközben elpakolja a hegyet, dohog magában, hogy már megint elment az idő, és nem tudott reggelizni.  Ilyenkor jól jön egy kis gyorsan bekapható keksz, amiben vannak egészséges összetevők is bőségesen, és bár a kiadós reggelit nem helyettesítheti, mégis segít beindítani a napot.

Hozzávalók:
20 dkg vaj
20 dkg cukor (most 10 dkg kristály és 10 dkg gyümölcscukor)
20 dkg liszt
20 dkg zabpehely
20 dkg vegyes aszalt gyümölcs apróra vágva
(nálam 8 dkg áfonya
4 dkg sárgabarack
4 dkg füge
4 dkg aszalt szilva)
10 dkg tejcsokoládé (természetesen lehet ét is)
2 tojás
1 tk szódabikarbóna
1 kk fahéj
nagy csipet só






A vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként belekeverjük a tojásokat is. Fakanállal belekeverjük a szódabikarbónával, fahéjjal, sóval elkevert lisztet, a zabpelyhet, az aszalt gyümölcsöket és a felaprított csokoládét. A masszából fél evőkanálnyi adagokat veszünk ki, golyókat formálunk belőle, és kicsit ellapítjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk úgy, hogy legyen hely egy kicsit elterülni a kekszeknek.
180 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt megsütjük. Amikor kivesszük a sütőből még puha, de ha kihűlt, megszilárdul. Jól záródó dobozban napokig friss marad.

Hétköznapi csokoládés almatorta

Azért hétköznapi, mert egy egyszerű, gyorsan elkészíthető sütemény. Nem kell vele bíbelődni órákig, nem kell gyönyörűre csinálni, csak összedobni és jóízűen megenni együtt a családdal. A végeredmény egy szaftos, puha, kevert sütemény, amit abszolút feldob a citromhéjjal és kardamommal ízesített csoki a tetején. A tésztát lehet fűszerezni egy kis fahéjjal, szegfűszeggel is. Ez most nálam kimaradt, de legközelebb úgy is kipróbálom.

Hozzávalók:
25 dkg liszt
25 dkg cukor
10 dkg puha vaj
2 tojás
175 ml tej
25 g kakaó
1 tk vanília esszencia
1 tk szódabikarbóna
20 dkg reszelt alma
tetejére:
10 dkg tejcsokoládé
1 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
csipet kardamom






A lisztet összekeverjük a kakaóval és a  szódabikarbónával. A tojást habosra keverjük a cukorral, hozzákeverjük a vajat is, majd a vanília aromát. A kakaós lisztet  a tejjel felváltva beledolgozzuk, végül elkeverjük benne a reszelt almát is. Kivajazott, kilisztezett 22 cm-es tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órán keresztül, tűpróbáig sütjük. (Ha a teteje nagyon sülne, takarjuk le egy darab alufóliával.)
A tejszínt felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, és beletördeljük a csokoládét. Amikor a csoki felolvadt, simára keverjük, belereszeljük a citromhéjat és ízesítjük egy csipet kardamommal. A tejszínes csokit hűtőben lehűtjük, majd habbá verjük. Bevontjuk vele a süteményt, megszórjuk kakaóval, és reszelt csokoládéval díszítjük.

Malac-gulyás a sütőből

Ez a módszer olyan embereknek való, akik hozzám hasonlóan utálják, amikor a pörköltszag mindenbe beeszi magát főzés közben. Én nem vagyok nagy pörkölt rajongó, ha a férjemnek nem a pörkölt alapú ételek lennének a kedvencei, talán sose csinálnék. Neki szívesen elkészítem, de nagyon nem szeretem, amikor az egész lakásban tömény kajaszag van, és még a hajamból is ez árad.
Ma, amikor a férjem azt mondta, hogy gulyáslevest enne, eszembe jutott a Jamie Oliver féle, sütőben készülő pörkölt, és úgy döntöttem, hogy a gulyást is sütőben fogom elkészíteni. Igaz, a főzés első fázisa tűzhelyen történik, de a legszagosabb része a sütőben zajlik, így a lakásban nem lesz olyan tömény a pörkölt illat, sokkal könnyebben kiszellőzik. A végeredmény tökéletes gulyás, talán egy kicsit még intenzívebb ízzel. Hirtelen jött a kívánság, nem volt itthon marhahús, ezért most malacból főztem.
Nézzétek el nekem, hogy a kép kivételesen nem a sajátom, mert a sötét, borús idő miatt egyszerűen nem tudtam elfogadhatót készíteni. (De pontosan így nézett ki az én gulyásom is. :) (Kép forrása itt)

Hozzávalók:
80 dkg malac comb (csont és bőr nélkül)
1 púpozott evőkanál kacsazsír
2-3 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 nagyobb paradicsom
2 nagyobb paprika
1 evőkanál pirospaprika
5-6 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
6-8 szem krumpli
3 szál angolzeller (vagy egy kis darab gumós zeller)
2 kávéskanál kömény
só, bors

A hagymát a zsíron megdinszteltem egy olyan fazékban, aminek nincs műanyag alkatrésze. Felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi. Visszafőztem zsírjára, majd  rádobtam a kockára vágott húst, és fehéredésig pirítottam. Hozzáadtam az áttört fokhagymát, a felszeletelt paprikát, zellert, paradicsomot, és elkevertem benne a pirospaprikát. Sóztam, borsoztam és beletettem a kömény felét. A fazekat lefedtem és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. A malac viszonylag hamar, kb. 25 perc alatt megpuhult. Kivettem a fazekat, beletettem a zöldségeket, a kömény másik felét, és visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet feljebb vettem kb. 200-210 fokra, és a sütőben fejeztem be a főzést. Az utolsó fázist, a zöldségek levesbe főzését egyébként már csinálhatjuk a tűzhelyen is, az hamar megvan és nem is annyira "szagos".

Ropogósra sült rozmaringos csirkecomb petrezselymes burgonyával

Ezt az egyszerű, de annál finomabb csirkét még szombaton csináltam. Hosszú évekig a korszellemet követve a csirkét megfosztottam a zsíros bőrétől, magamat pedig az élvezettől. Mióta a zsír már nem ellenségem, újra élvezem a ropogós bőr fantasztikus ízét.

Hozzávalók:
csirkecomb (Tetszés szerinti mennyiségben. Én nyolcat sütöttem:))
2-3 evőkanál olvasztott kacsazsír
só, bors, rozmaring

kb. 1 kg krumpli
2 evőkanál kacsazsír
egy csomag petrezselyem
só, bors

A combokat besóztam, borssal és rozmaringgal fűszereztem. Egy tepsit megkentem olvasztott zsírral, és beletettem a combokat. Felülről is meglocsoltam egy kis kacsazsírral, és lefedve a hűtőbe tettem egy éjszakára. Másnap a tepsit fedés nélkül a 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Amikor a combok megpuhultak, néhány percre feljebb vettem a hőmérsékletet, amíg a bőr is szép ropogósra sült.
A megpucolt krumplit felkockáztam. Egy edénybe kevés kacsazsírt hevítettem, átforgattam benne a krumplit, majd lefedve alacsony lángon sütöttem tovább. Amikor a krumpli megpuhult, sóztam, borsoztam, és magasabb lángon picit még pirítottam. Megszórtam az apróra vágott petrezselyemmel, és alaposan átforgattam a krumplit, hogy mindenhova jusson, és lehúztam a tűzről. Házi kovászos uborkát ettünk mellé.

Kávé bomba

Az Like magazinba készült ez a desszert még három héttel ezelőtt. Nagyon finom lett, de amit ma másképp csinálnék, az a piskóta. Eredetileg nehezebb, vajas piskótát csináltam alapnak, de egy könnyű vizes piskóta jobban illik hozzá, ezért ennek a receptjét írom le ide.

Hozzávalók a piskótához:
4 tojás
20 dkg cukor
20 dkg liszt
4 ek víz
csipet só

kávés réteg:
25 dkg mascarpone
2 dl tejszín
1 dl presszókávé
10 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart magja
1 csomag dr.Oetker lapzselatin

tetejére:
200 g tejcsokoládé


A tojásokat kettéválasztjuk. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral. Beleszitáljuk a lisztet és hozzáadjuk a vizet is. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, és óvatosan a masszába forgatjuk.
Egy 30x40-es tepsit kibélelünk sütőpapírral, és a masszát elsimítjuk benne. 180 fokon rövid idő alatt megsütjük, és hagyjuk kihűlni.
A lapzselatint 5 percre beáztatjuk annyi vízbe, amennyi ellepi. Kinyomkodjuk belőle a vizet, egy kis lábosban alacsony lángon felolvasztjuk, (nem szabad forralni!) és kihűtjük.
A mascarponét kikeverjük a porcukorral. Hozzáadjuk a kávét és a vaníliát, majd a zselatint is. A tejszínt kemény habbá verjük és óvatosan beleforgatjuk a mascarponés krémbe.
Négy desszertes tálat kibélelünk folpackkal, és elosztjuk bennük a krémet. A piskótákból akkora karikákat vágunk, amekkora a desszertes tálak szája. (A maradék piskótát felkockázva a krémbe keverhetjük, vagy akár kókuszgolyó, is készülhet belőle.) A piskótakarikákat a krém tetejére helyezzük, és folpackkal rászorítjuk. Néhány órára tegyük hűtőbe, amíg a kávékrém megdermedt.
Az elkészült desszerteket a tálakból borítsuk ki, és húzzuk le róla a fóliát. A fólia alá kicsit befülledhet a krém, ha így történik, kéztörlővel itassuk fel a nedvességet, hogy a csoki könnyebben megtapadjon rajta.
A csokoládét gőz felett olvasszuk fel, és vonjuk be vele a desszerteket.

Az igazi medvecukor

Amikor gyerek voltam, a nagymamám elég gyakran megfordult Hollandiában, és nála is sűrűn megfordultak a holland ismerősei. Hollandia gyerekként számomra egyet jelentett a paradicsommal: a fantasztikusnál fantasztikusabb medvecukrok kifogyhatatlan tárházával. Kiváltságosnak éreztem magamat, hogy részesülhettem ebből a csodából. Amit sose értettem, miért köpik ki az emberek, ha megkóstolják? Mert számtalan ismerősömet megkínáltam, de egyetlen emberrel sem találkoztam, akinek ízlett volna. Viszont többen élvezettel rágcsálták az akkor Bocskorszíjnak nevezett förtelmet, ami olyan távol áll az igazi medvecukortól, mint az ég a földtől.
Ez az:

Mondjuk nagyon nem bántam, hogy senkinek sem ízlik a családunkon kívül, mert így legalább nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy nem osztom meg a részemet a barátaimmal.
18 éves voltam, amikor én is eljutottam Hollandiába, és szinte az összes pénzemet medvecukorra költöttem.
Mostanában nem járok Hollandia felé, utoljára Jeruzsálemből hoztam vagy 3 kg medvecukrot, de annak is már jónéhány éve. Itthon egy darabig lehetett kapni az IKEA-ban finom svéd medvecukrot, de mostmár ott sincs. A Sárkány Centerben néha lehet kapni a Haribonak a medvecukrát, ami  jó ha nincs más, de messze nem ez a legjobb fajta.
Erről van szó:

Most viszont a férjem megint arra járt, és talált két zacskó medvecukrot (ennyi volt öszesen), ami teljesen a gyerekkorom ízeit idézi. A fenti fotót erről készítettem. F.-et megkértem, hogy valamelyik hétvégén ruccanjon át Németországba, (a határ közelében dolgozik) és tankoljon fel nekem medvecukorból.
Ilyet akarok:

és ilyet:

ilyeneket is:

a halacskás az egyik gyerekkori kedvencem volt:

a másik nagy kedvenc:

Ti szeretitek a medvecukrot?