A csicseriborsó iránti rajongásom immár visszavonhatatlan és végérvényes. Tegnap este éppen a tévét kapcsolgattam, amikor is Jamie Oliver szájából meghallottam a varázsszót: "csicseriborsó". Nem is kapcsoltam tovább, hanem beállítottam a műsor felvételét, nehogy valamire később rosszul emlékezzek. Azonnal éreztem, hogy ezt a receptet ki kell próbálnom annak ellenére, hogy ennél az ételnél a csicseriborsó csak mellékszereplő. Ebbéli szándékomban még az sem akadályozhatott meg, hogy nem volt itthon minden hozzávaló, így kicsit változtatnom kellett a recepten. Azt kell mondanom, hogy így sem lett rossz. Sőt....
Hozzávalók:
egy csirkemell (eredetiben sült pulykamell)
3 fej lilahagyma (eredetiben 2 fej lila, és egy szál póréhagyma)
2 nagyobb sárgarépa
2 paprika (eredetiben kalifornia paprika)
3 dl sűrített paradicsom
egy evőkanál pirospaprika (eredetiben füstölt pirospaprika)
egy kis darab kolbász (eredetileg nincs benne, csak a füstölt íz miatt tettem bele)
fél evőkanál szárított chili (eredetiben 2 egész chilipaprika)
20 dkg száraz csicseriborsó (vagy 40 dkg konzerv)
2 doboz vörösbab konzerv (eredetiben fehérbab)
egy teáskanál római kömény
só
bors
A csicseriborsót, amit előző nap beáztattam, feltettem főni.
A csirkemellet felszeleteltem, sóztam, borsoztam, és egy teáskanál kacsazsíron pirosra sütöttem a szeletek mindkét felét.
Miután megsült csíkokra vágtam.
Egy nagyobb fazékba pici kacsazsírt tettem, és rádobtam az apróra vágott hagymát. Egy perc múlva hozzátettem az apró kockára vágott répát, majd a paprikát is. Megszórtam a pirospaprikával, és a chilivel, majd felöntöttem a sűrített paradicsommal. Mivel a paradicsomom az átlagnál is sűrűbb volt, még két dl vizet öntöttem hozzá. Végül beletettem a babot, a (megfőtt)csicseriborsót, az apróra vágott kolbászt, a csirkemellet és a római köményt, majd sóztam, borsoztam.
A fazekat 175 fokra előmelegített sütőbe tettem fedő nélkül, és másfél órán keresztül sütöttem, míg összeértek az ízek. Barnarizst főztem hozzá, de tésztával is finom lehet. (A képen a vaku miatt úgy tűnik, mintha fehér rizs lenne, de nem az.:)
2 megjegyzés:
Csiperke!Annyira guszták a fotók, hogy már a fotók motiválják az embert, hogy ezt el kell készíteni.:)
Köszönöm Nelli! Pedig az öcsém folyamatosan kritizálja a fotóimat, hogy nem elég jók...:))
Megjegyzés küldése