Már megint sikerült belenyúlnom a tutiba. Mármint receptileg. Ismét egy finom, édes, abbahagyhatatlan nyalánkság. Amerikai. Természetesen.
Még jó, hogy anyukám meglátogatott az unokahúgommal, és tekintélyes mennyiséget elpusztítottak a tekercsekből. Küldtem a testvéreimnek is belőle és nagy-nagy önuralommal egy adagot a férjemnek is hagytam. Így már nem fenyegetett az a szörnyű veszély, hogy egyedül megeszem az egészet. Az ember lánya ugyanis nekiesik és csak tépkedi, tépkedi ezt a ragacsos foszlós csodát, s közben nem gondol arra sem, hogy milyen kalóriamennyiséget tömköd éppen magába.
A cukor mennyiségét némiképpen csökkentettem az eredetihez képest, de így is éppen elég édes lett. A recept sötét nádcukrot ír, azzal biztosan még finomabb lett volna, de nekem most csak világos nádcukrom volt itthon. Akinek a szekrényében lapul a sötétebbik fajtából, próbálja ki azzal.
Hozzávalók a tésztához:
240 ml tej
5 dkg cukor
60 ml olaj
25+10 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő (7g)
1 kk só
1/2 kk szódabikarbóna
1/2 kk sütőpor
a kenéshez:
6 dkg olvasztott vaj
2 tk fahéj
8 dkg cukor
karamellszirup:
10 dkg vaj
15 dkg nádcukor
1 ek méz
1 ek tejszín
1 ek almapálinka, vagy brandy (én szokás szerint narancslikőrt használtam)
egy nagyobb savanykás alma
A tejet elkevertem az olajjal és a cukorral. Addig melegítettem, amíg a cukor elolvadt benne. (Nem kell forralni!) Kicsit kihűtöttem, és beleszórtam az élesztőt. Fakanállal elkevertem benne 25 dkg lisztet, és meleg helyen letakarva 1 órán keresztül kelesztettem.
10 dkg lisztet elkevertem a sóval, sütőporral, a szódabikarbónával és hozzákevertem a megkelt tésztához. Néhány mozdulattal átgyúrtam, és lisztezett felületre tettem. Kettévágtam, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Mindkét tésztából nagyjából 70 cm hosszú, 20 cm széles csíkot nyújtottam.
Megkentem olvasztott vajjal, megszórtam fahéjas cukorral, és feltekertem. A hosszú tekercseket 3-4 cm-es darabokra vágtam.
Közben egy lábosban alacsony lángon felolvasztottam a vajat. Miután felolvadt, hozzákevertem a cukrot. Kevergettem, amíg a cukor teljesen elolvadt, akkor hozzáadtam a tejszínt és a likőrt. Még egy percig főztem, és lehúztam a tűzről.
Az almát megpucoltam és apróra vágtam.
Egy 26 cm-es tortaformát sütőpapírral kibéleltem, és átkentem a maradék olvasztott vajjal. Beleöntöttem a karamellt, és rászórtam az almakockákat.
Elhelyeztem rajta a tésztadarabokat, és letakarva még fél órát kelesztettem.
A megsült tészta tetejére tányért tettem, és egy gyors mozdulattal átfordítottam, hogy az almás-karamelles rész kerüljön felülre.
20 megjegyzés:
Jaj, de szeretem az ilyen kalácsokat!! Nagyon guszta, főleg a felső fotón... Nyam-nyam. Az ilyesmikből én is temérdek mennyiséget vagyok képes megenni gondolkodás nélkül... :P
Nem kételkedem, hogy nagyon finom, különösen a karamellszirup miatt. :)
Én is elfogom készíteni. köszi a receptet! :)
Ez az a kalács amit minnél hamarabb ki kell próbálnom.
Mennyeiül nézz ki!!!
Köszönöm! Igen, a felső fotón már szét vannak tépkedve a kicsi tekercsek, így fotogénebbek a drágák...:))
Szívesen! :) A szirup tényleg nagyon finom rajta, és jól harmonizál az almával. Az meg a fahéjjal. Nem is folytatom tovább, mert csak kínzom magamat! :))
Nagyon köszönöm! :)) Biztos ízleni fog! Mondjuk nem tudom él-e a földön ember, akinek ez ne ízlene...:)))
Ez aztán az íz és kalóriabomba! Csuda finom lehet! Máris mentem! :o)
Csodásan néz ki,gyönyörű, ragacsos bűnbeesés:) Jobban járok, ha nem sütök ilyeneket, mert biztos, hogy még langyosan befalom a felét. De azért mentem ezt magamnak, csak ki kell próbáljam:)
Ez nagyon tuti! azt hiszem Trollanyu szavait csak ismételni tudnám!
Nálam is ez volt a probléma, hogy már langyosan megkóstoltam. Puha, szinte szétolvad az ember szájában, és csak ettem és ettem..:)
:)) Köszi!
Hát, jó lenne, ha negyedennyi kalória lenne csak benne. Mindjárt nem lenne bűntudatom! :)
Ezt viszem én is! A csigákat a gyerekek is imádják, legyen az kakaós, fahéjas vagy bármilyen más. Szerintem nyerő lesz ez is!
Biztosan szeretni fogják! :))
Készülök elkészíteni, és miután figyelmesebben elolvastam a receptet lenne egy kérdésem: a 35 dkg liszthez nem túl sok a 240 ml tej? Nem lesz túl ragacsos a tészta? Mert én 50 dkg liszthez szoktam kb. 210-220 ml tejet tenni, hogy jól formázható legyen.
Előre is köszönöm válaszod! :)
Az eredeti amerikai receptben ez a mennyiség volt megadva, én is ezzel dolgoztam. Meglehetősen lágy a tészta, főleg az első kelesztésnél, akkor még nem is lehet gyúrni, csak a másodiknál, ahol beleteszed a plusz 10 dkg lisztet. Nekem nem volt ragadós, jól tudtam vele dolgozni, remélem neked is sikerül!
Köszi a választ! A hétvégére tervezem elkészíteni, majd beszámolok hogy sikerült. :)
Már nem tudom hányszor meg kellett csinálnom ezt a finomsàgot,annyira megszerettük! Mennyei! ��
Már nem tudom hányszor meg kellett csinálnom ezt a finomsàgot, annyira megszerettük! Mennyei! ��
Örülök, hogy ilyen sikere van! :) Nálunk is nagyon szereti mindenki!
Megjegyzés küldése