Keresés ebben a blogban

2012. február 28., kedd

Kókuszos álom







A költői név nem túlzás, annak aki szereti a kókuszt, ez valóban egy álom. Bounty rajongóknak kötelező darab, igazi Bounty életérzés.:) Többször csináltam már, de mivel nem egy fotogén süti, nem is került fel eddig a blogra. Most sem sikerült olyan képeket készítenem amit szerettem volna, és még ehhez is ki kellett mennem a hóesésbe, mert a lakás túl sötét volt. Viszont annyira finom, hogy muszáj megosztanom.

Sütöttem már (26 cm-es) tortaformában is, de mivel a belseje ragacsos és omlós mint a bounty csokinak, nehéz szeletelni, ezért a muffinforma ideálisabb választás. A mennyiségeket 6 nagy (vagy 12 kisebb) muffinformára adom meg, bár most én összesen csak két darabot csináltam. Nekem nem hiányzik a rengeteg kalória, és ezt sajnos lehetetlen abbahagyni. De tényleg. Ellenállni már csak akkor lehet, ha nincs belőle több. A férjem viszont nem volt boldog, hogy csak ennyit csináltam, úgyhogy holnap ismételnem kell. Azt állította, hogy ez a süti megszünteti a gyomorégését. Úgyhogy figyelem, ez nem egyszerűen finom édesség, ez orvosság! :)




Hozzávalók: 
30 dkg kókuszreszelék
15 dkg kókuszzsír (vagy vaj)
3 nagy tojás
30 dkg nyírfacukor (vagy kristálycukor)
6 csapott evőkanál liszt
20 dkg étcsokoládé (lehet tejcsoki is, bár akkor nagyon édes lesz a végeredmény.)

A tojásokat a cukorral habverővel fehéredésig vertem. A kókuszzsírt mikróban megolvasztottam, és ahogy egy kicsit hűlt, a cukros tojásokhoz kevertem. Belekevertem a kókuszt és a lisztet is. Muffinformába kanalaztam, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. Tűpróbát nem érdemes végezni, mert a belseje elkészülte után is puha és ragacsos marad. :) De 20 perc biztosan elég neki.
A csokoládét gőz felett felolvasztottam, és a süteményre csorgattam.

Az eredeti receptet itt találtam, de az idők során kicsit módosítottam rajta, mert liszt nélkül nekem mindig szétesett.

14 megjegyzés:

GasztroReni írta...

Ez a látvány egy kegyetlen döfés volt a szívem közepében így ebédidőben! :) Kezdem magam kissé kutyául érezni: a nyáladzást nem tudom abbahagyni :DDD

Csiperke írta...

Amennyiben dolgozol, haza kell kéredzkedni ismeretlen (nyáladzással járó) betegségre hivatkozva, és gyorsan meg kell csinálni. Az egész nem több, mint fél óra... :))

Éva írta...

Nagyon finom lehet látszik rajta hogy nem lehet abbahagyni abba a kategóriába esik. Guszta! Szerintem pedig az édesség inkább csinál savat, félrevezetett a férjurad! De azért süssél holnap is !

Babette írta...

Mi bounty imádók vagyunk!:)))Elmentettem!

Csiperke írta...

Igazából neki nem a sav miatt égett a gyomra, hanem attól, hogy előtte méregerős habanero paprikát evett...:)

Csiperke írta...

Mi is nagy rajongói vagyunk...:)

trollanyu írta...

Ha eszem csokit, az biztos Bounty:) Nem tudom miért mondod, hogy nem fotogén, nagyon jól néz ki.Én is pont kókuszosat sütöttem, nálunk mindenki szereti:)

Lilla írta...

Nekem is jöhetne belőle, a Bountyt imádom, szóval azt hiszem meg tudnék vele barátkozni...:)

Csiperke írta...

Láttad volna az előző próbálkozásaimat! Vállalhatatlanok voltak a képek...:)) Ezt a képet már vállalom, de ez sem adja vissza igazán azt, amilyen ez a süti. Fenséges! :))

Csiperke írta...

Próbáld ki! Nagyon-nagyon finom! Nem drága süti, pillanatok alatt össze lehet állítani, hamar megsül, és az íze...hmmm

timus írta...

Ó, de jó ötlet ez a muffin! És az eredeti ismeretében tényleg addiktív... :D

Csiperke írta...

Ne is mondd, akárhányszor ránéz a férjem erre a képre, mindig mondja, hogy csinálj még!! :))

Julesz írta...

Bocs, de a kép láttán a nyál is összefutott a számban......
Annyira kívánatos....
Falnám.... ;) :)

Csiperke írta...

Ha még tudnád milyen finom....