Keresés ebben a blogban

2012. február 6., hétfő

Grillezett csirkemell wokban sült lilakáposztával







Gyors vasárnapi ebéd volt nálunk. Főleg akkor gyors, ha van egy férj aki besegít, és krumplipucolóval vékony szeletekre hámozza a répát. Ez a módszer bevallom picit macerás, de így finom igazán. Próbáltam már uborkagyaluval is, de úgy nem lett elég vékony. Szóval maradt a krumplipucoló. Férj hatékony segítségével az étel fél óra alatt az asztalon volt.
Előrebocsátom, hogy én szeretem a párolt lilakáposztát, de tényleg. Férj is szereti. De mióta először kitaláltam, hogy párolás helyett wokban sütöm meg, azóta nem kell párolva egyikőnknek sem. Mert így sokkal finomabb. Legalábbis mi így gondoljuk. Főleg ha kacsazsírban sül...
Már sokszor csináltam, de nem valami fotogén étel, így sose került fel a blogra. Most sem sikerült jó képet csinálnom, de úgy döntöttem nem kísérletezek tovább. Ha nem is szép, de tuti finom. Az uram azt mondta, hogy ez nyugodtan mehet a blogra. (Mármint nem a kép, hanem a recept.:)

Hozzávalók: (két személyre)
fél csirkemell
1 kisebb lilakáposzta (vagy egy nagyobb fele)
1 nagy fej lilahagyma
3-4 sárgarépa
2 evőkanál kacsazsír
só, bors
worchester szósz (néhány csepp)
vörösborecet (ízlés szerint)
szójaszósz (ízlés szerint)

A csirkemellet vékony szeletekre vágtam és egy kicsit kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam egy pici worchester szósszal, amit bele is dörzsöltem a húsba. Egy serpenyőben két evőkanál kacsazsírt hevítettem és a hús mindkét oldalát pirosra sütöttem.
A hagymát és a káposztát vékonyan felszeleteltem. A répát a fent említett módon férj krumplipucolóval szeletelte fel. (hosszában)
A hús sütéséből visszamaradt kacsazsírt átszűrtem a wokba és először a hagymát pirítottam meg. Nem kell addig sütni amíg összeesik, maradjon inkább roppanós. Kiszedtem a hagymát és a répát is átforgattam a zsírban. A répának is nagyon kevés idő kell, ha ilyen vékonyra van szeletelve. A répát is kiszedtem és a helyére a káposzta került. A káposztának egy kicsit több idő kell, hogy a roppanós állagot elérje. Én úgy 3-4 percig sütöttem, majd sóztam, borsoztam. Meglocsoltam a vörösborecettel és a szójaszósszal. Visszatettem a répát és a hagymát, és az egészet jól átforgattam. (Kóstoljuk meg elég sós-e, kíván-e még egy kis ecetet vagy szójaszószt.) Én csak hússal ettem, férj egy kis maradék rizst is falatozott mellé...

9 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Elhisszük :-) A kacsazsír nem rontott még el semmit! Próba lesz :-)

Roza írta...

Nagyon jó!:) De gondolom, nem muszáj lila káposztának lenni... Én a zöldet részesítem előnyben, de az ugyan így elkészíthető és talán kicsit fotogénebb:)
Ezt csak az aggodalmad miatt említettem meg.
Az ételed így csodás, ahogy van!:)

Csiperke írta...

Chef Viki!
Hát igen. A kacsazsír az egyik legjobb dolog a világon! (A csoki után...:)

Roza! Köszönöm! :) Fehér káposztával is biztosan nagyon finom, bár én még csak lilával csináltam eddig...

Nelli írta...

Jövök ebédelni!:)
Most még kacsazsírom is van!:)

Éva írta...

Nagyon finom lehetett! Guszta, jól mutat a fotón is !

Csiperke írta...

Nelli! Ez már tegnap elfogyott...:))
Éva! Köszi! Tényleg nagyon jó volt! :)

Seffer Lilla írta...

Nagyon jól néz ki!

trollanyu írta...

Kacsazsírom nincs, de még emlékszem íz ízére:) Szuper ebédet hoztatok össze, nagyon étvágygerjesztő:)

hekvanc írta...

Lilakáposztaaa! Nagyom guszta, van egy a hűtőben. Nekem is van rá receptem, de néha kell egy kis újítás. :-)