Keresés ebben a blogban

2011. november 4., péntek

Fokhagymás nyúlcomb almás-hagymás pitével






A férjem szereti a főztömet, mindig dicséri. De vannak ételek, amelyek a szimplán "nagyon finomak" közül is kiemelkednek. Ilyenkor szokott elhangzani a következő mondat: "Ezt feltétlenül tedd fel a blogra!"  Persze, ha nem mondja, akkor is felteszem a blogra, de ezek a megjegyzései a legnagyobb elismerést jelentik számomra. Szóval ilyen "tedd fel a blogra" étel volt a mai menü is.

Nagyon ritkán veszek nyulat. Van bennem egy kettősség a nyúllal kapcsolatban. Egyrészt szeretem az ízét, másrészt valamiért idegenkedek is tőle. Nem azért, mert a nyúl olyan aranyos és édes, hiszen libák is nőttek már úgy a szívemhez, hogy megsirattam őket a levágásukkor, de ettől függetlenül továbbra is megeszem a libahúst. Szóval ez nem valami szentimentális ok, csak valahogy a nyúl nem vált az étkezési kultúránk részévé. Gyermekkoromban anyukám csinált néhányszor, de az nem hagyott mélyebb nyomokat bennem.
Pedig a nyúl finom és rendkívül egészséges. Ezért időnként elhatározom, hogy többször fogok venni, aztán megfeledkezem róla. A mai étel után megint szilárdan elhatároztam, hogy nyúlnak többször kell az asztalunkra kerülnie.
Köretnek nem akartam a nálunk megszokott krumpli-rizs-bulgur-kenyérlepény variációkat, így rövid töprengés után megszületett az almás-hagymás pite ötlete. A nyúl finom porhanyós volt, (a férjem azt gondolta, hogy csirkét eszik, amíg el nem árultam neki, hogy az bizony nyúl), az almás-hagymás pite meg egyszerűen fantasztikus, önmagában is megállná a helyét.

Hozzávalók: (2 személyre)
2 nyúlcomb
majoranna
rozmaring
zsálya
csipet curry
3-4 gerezd fokhagyma
kb 2 evőkanál kacsazsír


Hagymás lepény:
175 g liszt
110 g vaj
1 tojás sárgája
30 ml víz
1 teáskanál só
Töltelék:
5 nagyobb fej lilahagyma
1 savanykás alma
2 evőkanál gyümölcscukor
3-4 evőkanál balzsamecet
só, bors
tetejére reszelt sajt

A nyulat előző este felöntöttem annyi tejjel, amennyi ellepte, és betettem a hűtőbe egész éjszakára.
Ma elővettem, letörölgettem róla a tejet és bevagdostam a tetejét. Mindkét oldalát sóztam, megszórtam bőven majorannával, zsályával, kakukkfűvel és egy leheletnyi curryvel. A fokhagymagerezdeket felvágtam és belenyomkodtam a vágásokba.
Egy jénai alján eloszlattam 1 evőkanál kacsazsírt, ráfektettem a combokat, és a tetejére is tettem néhány fagyos kacsazsírdarabkát.
Kb. 200 fokra előmelegített sütöbe tettem. 10 perc elteltével felöntöttem 2 dl vízzel. Fedő alatt sütöttem, amíg teljesen megpuhult, majd fedő nélkül pirítottam 5 percig.

A vajat kis kockákra vágtam, és tészta hozzávalóit gyorsan összedolgoztam. Folpackba csomagoltam és 1 órára a hűtőbe tettem. Közben elkészítettem a tölteléket.
Egy serpenyőbe öntöttem a cukrot és kicsit karamellizáltam. Rádobtam a felszeletelt lilahagymát és átforgattam a cukorban. Mikor kicsit már összeesett, beleöntöttem a balzsamecetet is. Sóztam, borsoztam, és addig pároltam, amíg a hagyma megpuhult. Ekkor hozzákevertem az apró kockákra vágott almát is, majd lehúztam a tűzről, és kihűtöttem.
A tésztát 8 részre vágtam és kis vékony köröket nyújtottam. Egy evőkanál tölteléket tettem a közepére, és a széleket ráhajtottam. A megtöltött pitéket visszatettem a hűtőbe, hogy a közben kicsit megolvadt vaj újra megszilárduljon. Fél óra elteltével kivettem a pitéket a hűtőből, megszórtam kevés reszelt sajttal, és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem.

9 megjegyzés:

Petra írta...

Örülök, hogy feltetted a blogra. Szuper recept. :)

Éva írta...

Nagyon guszta! Az én konyhámban még nyúl nem volt, elhiszem hogy nagyon finom de talán életemben egyszer ettem.
Finom lehetett a hagymás lepényed is!

Vicuska írta...

Érdekes a nyuszi fűszerezése, no de az a hagymás lepény!!!!!! megér egy misét :D Nagyon tetszik a recept!

trollanyu írta...

Nagyon ínyenc, istenien néz ki:) Nyulat még sosem főztem, csak ettem egyszer. Ettől is valahogy ódzkodom, mint a báránytól, nem tudom miért.

Csiperke írta...

Petra! Köszönöm! :)

Éva! Ki kéne próbálnod! Ha egészben veszi az ember a nyulat, akkor nem is drága húsféle, és tényleg finom! (Ahogy a hagymás lepény is:)

Vicuska! A fűszerezésnél én is kíváncsi voltam a végeredményre, mert ami a kezem ügyébe akadt, abból szórtam rá. A currynél meg is ijedtem egy kicsit, hátha túlságosan elviszi más irányba az ízeket, (és azt nem akartam volna,) de végül tényleg nagyon finom lett, nagyon jól harmonizáltak együtt ezek a fűszerek, bár a fokhagyma volt a domináns.

Csiperke írta...

Trollanyu!
A bárányal én sem próbálkoznék, mert egyszer ettem életemben, és annak is borzalmas faggyú-íze volt. De a nyúl, ha jól van elkészítve, akkor tényleg nagyon hasonlít a csirkéhez. Ettől függetlenül megértelek, mert ahogy írtam a bejegyzésben, picit én is idegenkedek tőle, pedig én már tudom milyen finom. Többet kell csinálnom, és akkor megszokom a tudatot, hogy nyulat eszek...

Julesz írta...

Én is ugyanúgy vagyok a nyúllal, mint Te! Nem tudom elfogyasztani. Talán azért, mert bundás állat.
És különben is, annyira aranyos!
De ez a comb, annyira gyönyörű! És a lepények ...
Lehet, hogy egy kísérletet megpróbáltam volna az elfogyasztásával! :)

Csiperke írta...

Igen Julesz, a nyúl nagyon aranyos. De ott van a csúnya disznó, amit lelkiismeretfurdalás nélkül megeszünk, pedig egyre többen tartják kedvencként, hiszen okosabb a kutyánál is. És megesszük az édes nagyszemű bocit is. Akkor miért idegenkedünk ennyire a nyúltól? Én csak abban látom az okot, hogy nem szoktuk meg. Állítólag a tengerimalac is nagyon finom, mégsem tudom elképzelni, hogy ezen éljünk. De ugyanígy a csigát sem tudnám megenni, pedig az mégcsak nem is aranyos...:))

Lilla írta...

Nálunk majdnem minden héten készül valami olyan étel ami nyúlhúsból van. Örülök ennek a receptnek, mert ezt a variációt is ki fogom próbálni. Köszi...:)