Hülyeségem története, avagy hogyan ne csináljunk fahéjas-csokis kávét

Ma reggel éppen kávét akartam csinálni, amikoris eszembe jutott a zseniális ÖTLET. Már egy hónapja is van annak, hogy a kávémat fahéjjal főzöm.
Igen ám, de én nemcsak a fahéjas kávét szeretem, hanem a csokisat is. Na itt szabadult el a fantáziám: gondoltam, hogy a kávé és a fahéj tetejére bepasszintok még egy púpozott kiskanál kakaót is a kávéfőzőbe. Előre örültem milyen remek fahéjas-csokis kávét fogok én inni. Úgy éreztem, hogy ezzel az ötlettel már-már a zsenialitás határát súrolom.
Szóval, odatettem a kávét és vártam. Aztán egyszercsak a kávéfőzőm elkezdte az oldalán ezerrel kinyomni a gőzt. Éreztem, hogy ebből már nem lesz Nobel díj, és lekaptam a tűzről. Mikor már kicsit kihűlt, szétszedtem a kávéfőzőt, és láttam mi a baj. A fahéj még átereszti a vizet a kávéhoz hasonlóan, viszont a kakaó már nem. Valamennyi forró vizet magába szívott, jól megkeményedett, és a többi vizet már nem engedte át, ezért jött ki a kávéfőző oldalán a gőz.
Igaz ebből nem lett csokis kávé, de rájöttem hogyan tudok nagy valószínűséggel előállítani 100 %-os kakaótartalmú csokoládét. Szóval ezügyben tovább kísérletezek majd...
Végül főztem le még egy adag sima fahéjas kávét, a bögrémbe tettem egy kiskanál kakaót, fokozatosan kevergetve hozzáöntöttem a forró kávét, majd felöntöttem egy kis tejjel is.
Így lett mégis csokoládés-fahéjas a reggeli kávém...