Egy ideje ritkábban sütök kenyeret, inkább csak hétvégéken, viszont mindig van bekeverve tészta az ilyen kenyérlepényekhez:
Ennek az az oka, hogy jó ideje én csomagolom a reggelit (és az ebédet) a férjemnek, és a kenyérlepényekbe lényegesen több zöldséget bele tudok tekerni, mint amennyi a sima szendvicsekbe elférne. Mert a vitamin az kell. Magától meg nem eszi. Mert férfi.
Nemcsak azért csomagolok neki, mert szerető hitves, aranyos, kedves, jó feleség vagyok, (persze ez is igaz:) hanem azért, mert F. hasfájós volt az elmúlt években, mint egy gyerek. Meggyőződésem volt, hogy ezt a sok adalékanyag okozta, amit táplálék formájában magához vett.
De hiába figyeltem itthon arra, hogy minél kevesebb szemetet, (tartósítószert, génmanipulált szóját, hidrogénezett vackokat, izfokozókat, stb.) együnk, ha F munkába menet továbbra is ugyanezeket a szemeteket vette meg magának. Egy férfi hiába tudja, mi az ami egészséges és mi nem, a legtöbb esetben csak megrántja a vállát és továbbra is követi az általa kialakított rossz szokásokat, hacsak nincs résen a figyelmes feleség, hogy azonnal lecsapjon, és az ilyfajta kihágásokat megakadályozza, a próbálkozásokat csírájában elfojtsa.
Az erőfeszítéseim nem hiábavalóak, mert mióta F itthonról viszi az elemózsiát, fájdalmas emésztési tünetei egyszerűen megszűntek.
Így hát minden reggel előveszek egy-két adag tésztát, vékonyra nyújtom, és palacsintasütőben mindkét oldalát egy perc alatt megsütöm, és már lehet is tölteni különböző finomságokkal. Pl. az omlósra sütött
BBQ-s sertéspalpockával:
Na de mi van olyankor, amikor ott a hűtőben bekevert kenyérlepény tésztája, és nekem valami rendes szendvicsre támad kedvem rögtön de azonnal? Mindezt tetézi, hogy semmi kedvem kipakolni a sütőt, és nekiállni kenyeret/zsömlét sütni...
Szóval hirtelen felindulásból elgondolkoztam azon, hogyan is lehetne a sütőt kihagyva valami kenyérkét elővarázsolni a palacsintasütőm és egy fém keverőtál segítségével. A gondolatot tett követte, és megszületett a "lepénykenyérke". Bár helyesen inkább zsemlének kéne nevezni, mert tulajdonképpen ez egy palacsintasütőben sült zsemle.
Nekem villanytűzhelyem van, ami sokkal egyenletesebb hőt ad le, mint a gáz. Tehát azt, hogy gázégőnél hogyan működik a dolog a zsemlével, nem tudom. Még ha alacsony hőmérsékleten is sül, a palacsintasütő közepe sokkal nagyobb hőt kap, mint a többi része, és ez probléma lehet. Esetleg lángelosztót kell használni, akkor már nem lehet gond. Ki kell próbálni...
A tészta amit a kenyérlepényhez legtöbbször használok:
50 dkg liszt, 3 dl víz, kiskanál cukor, só (ízlés szerint), egy evőkanál kacsazsír vagy két evőkanál olaj, 1,5-2 dkg élesztő.
A hozzávalókból rugalmas tésztát dagasztok. Általában este dagasztom be a tésztát, és hidegen kelesztem a hűtőben. Ebből a tésztából reggel annyit veszek ki, amennyire éppen szükségem van. Két-három napig simán használható.
A lepénykenyér esetében így jártam el:
Kivettem egy öklömnyi tésztát a hűtőből, picit átgyúrtam és zsemle alakúra formáztam. Ellapítottam, hogy úgy nézzen ki, mint egy húspogácsa.
A főzőlapot a legkisebb hőmérsékletre állítottam, és picit előmelegítettem a palacsintasütőt. Rátettem a tésztát, és ráborítottam a fém keverőtálat.
Kb. 10 perc alatt a tészta megkelt. Levettem a keverőtálat, belülről bevizeztem, és visszatettem a tészta fölé. Egy fokozattal feljebb vettem a hőmérsékletet, és időnként megforgatva kb. 20-25 percig sütöttem.
Miután megsül, pihentetni kell legalább 10 percig, mert ha rögtön felvágjuk, szottyos lesz a belseje. (Mint a kenyérnél)
Ilyen a belseje:
Természetesen ez a módszer nem alkalmas egy nagycsalád azonnali ellátására, akkor már inkább a sütő. De 2-3 személyes adag teljesen jól elkészítehető így. A tészta mennyiségét lehet növelni teljes palacsintasütő méretűre, de akkor kissé hosszabb lesz a sütési idő is. Mindenesetre kettőnknek sokat fogom használni ezt a módszert, főleg nyáron, amikor nem szeretném, hogy a sütő mégjobban bemelegítse az amúgyis forró lakást...