Padlizsános-paradicsomos csőtészta

Rajongok az olasz paradicsomos tésztákért. Viszont bevallom, nálam sajnos nem olyan régi felfedezett ez a fajta vastag csőtészta (mezze maniche rigate), de hamar az egyik kedvencem lett. Ha fokozni akarjuk az élvezeteket, akkor ezt az ételt be is süthetjük egy kis (khmm... sok-sok) sajttal.

Hozzávalók:

300 g mezze maniche rigate tészta
1 db padlizsán
4-5 db aszalt paradicsom
3 dl passzírozott paradicsom
4-5 gerezd fokhagyma (a jóból sosem elég)
0,5-1 dl száraz vörösbor
1 csokor bazsalikom
0,5-1 dl olivaolaj
só, bors
szarvasgombaolaj (opcionális)

A kisebb kockákra vágott padlizsánt több részletben kevés olivaolajon lepirítom, majd félreteszem. (A sütés közben ne nagyon pótoljuk az olajat, mert a padlizsán képes rengeteget magába szívni, ami a végén túlzottan olajossá teheti ételünket.) Kevés olivaolajon aranybarnára pirítom a szeletelt fokhagymát. Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, 1-2 dl vizet, a vörösbort, sózom, borsozom és 20-30 percig kis lángon főzöm. Ha besűrüsödött, hozzáadom a felkockázott aszalt paradicsomot, a padlizsánt, majd összeforralom. Végül a tűzről levéve beletépkedem a bazsalikomleveleket is. Összekeverem a kifőzött tésztával, tálalom és megöntözöm szarvasgombaolajjal.

Brownie narancslikőrben áztatott mazsolával

Kaptam egy doboz Merci csokit. Kivettem belőle a kávés-marcipános-mandulás darabokat, és a maradék ét-tej-és mogyorókrémes csokik felhasználásával egy fantasztikus krémes brownie-t sikerült összehozni. Az élvezetet a narancslikőrben áztatott mazsola fokozta. Aki nem szereti a mazsolát, használhat helyette áfonyát vagy aszalt meggyet is. De ezek nélkül is nyugodtan elkészíthető. Vaníliafagyival, vagy anélkül is nagyon finom!
Ui. Másnap, néhány óra hűtőben pihenés után még finomabb lett! Egy baja van csak: túl kevés...

Hozzávalók:
150 g csokoládé (tej és ét vegyesen)
80 g vaj
2 óriási tojás (vagy 3 normál)
80 g cukor
50 g liszt
csipet só
1 marék mazsola
narancslikőr az áztatáshoz








A mazsolát előző nap beáztattam annyi narancslikőrbe, ami éppen ellepte.
A csokoládét és a vajat vízgőz felett felolvasztottam. Elkevertem benne a cukrot, majd mikor már langyos volt, a tojásokat is. Beleszitáltam a lisztet, tettem bele egy leheletnyi sót és belekevertem a mazsolát is. Egy pici likőr maradt még az alján, amit a mazsola nem szívott magába, (1-2 teáskanálnyi) azt is beleöntöttem.
Egy 20 cm átmérőjű tortaformát kivajaztam és kiliszteztem. Hideg sütőbe tettem, és 200 fokra állítottam a hőmérsékletet. Kb. 20 percig sült. Akkor jó, amikor kívül már kialakul a kérge, de belül krémes, pudingos állagú marad.

Epres-mozzarellás saláta csirkenyárssal

Receptünk megjelent a Kifőztük magazin májusi számában. A fotókat Csongrádi Ferenc barátunk készítette.

Már idejét se tudom, hogy mikor teszteltem le ezt a receptet a családon. Bár akkoriban még szokatlannak tűnt a gyümölcs és saláta párosítása, ettől függetlenül (emlékeim szerint) sikere volt. Önmagában is finom saláta, de meleg nyári napok könnyű étkezéseinél kiváló kisérője lehet különféle sült húsainknak. Jelen esetben egy csirkemell nyárs társult be hozzá.

Hozzávalók: 

1 db csirkemell
szeletelt bacon
10 dkg madársaláta
1 csg mini mozzarella
20 dkg eper
1 csg fenyőmag
olivaolaj
málnaecet
olaj a sütéshez

 A csirkemellet ~3 cm-es kockákra vágom és a széltében félbevágott szalonnába tekerem. Nyársra húzom és kevés olajon megsütöm.

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom. Az epreket félbe- vagy negyedbe vágom. A salátához forgatom az epret és a mozzarellát, megöntözöm málnaecettel és olivaolajjal. Tányérra helyezem, megszórom a fenyőmaggal és a tetejére teszem a nyársat.

Fehércsokis mákfagylalt

Receptünk megjelent a Kifőztük magazin májusi számában. A fotókat Csongrádi Ferenc barátunk készítette.

 

Előbb-utóbb ránk köszön az igazi nyár, a vele járó hőséggel. És ez a helyzet fagylaltért fog kiabálni. Hideg, krémes és lágy fagyiért. Ez esetben vitatkozni nem érdemes, célszerűtlen, felesleges, hovatovább butaság. Egyetlen helyes megoldásként megtámadjuk a konyhát és azonnal nekilátunk kedvenc hűsítő finomságunk elkészítésének, mely lehet akár a fehércsokis mákfagyi is.

Hozzávalók:

2,5 dl tej

2,5 dl tejszín

4 tojássárgája

40 g házi vaníliáscukor

15 dkg fehércsokoládé

20 g mák

30 ml fehércsokoládé likőr

A tojássárgákat a vaníliás cukorral habosra keverem. A tejet és a tejszínt felforralom és  folyamatos keverés mellett a sárgájához öntöm. Visszateszem az edénybe és alacsony lángon folyamatosan keverve besűrítem, vigyázva, hogy fel ne forrjon. A tűzhelyről levéve, beletördelem a fehércsokoládét és addig keverem, amíg el nem olvad. Hozzáadom a mákot és a likőrt. Miután kihűlt, a fagyasztóba teszem és óránként átkeverem (botmixerrel, esetleg fakanállal), legalább négy alkalommal. Tálaláshoz omlós kekszet összetörök, ezt megöntözöm olvasztott csokival és erre helyezem a fagyit.

Parajos ricottával töltött cannelloni paradicsommártásban

Még az én spenótutáló férjem is szívesen megette. Igaz, "elfelejtettem" szólni, hogy spenót van benne, ő meg nem is vette észre. :)  Máskor is etettem már vele tejszínes-spenótos tésztát, akkor beköttem a szemét. Az is nagyon ízlett neki. De ha megmondom, hogy spenót, akkor már nem eszi meg. Érti ezt valaki? :))

A recept a Kifőztük magazin májusi számában jelent meg.

Az ételt az öcsém készítette, a fotókat pedig egy kedves barátunk. (http://eskuvoi-fotos.com/)

Hozzávalók 4 személyre:

16 db cannelloni

50 g vaj

10 dkg bébispenót

35 dkg ricotta

3 gerezd fokhagyma

só, bors

a paradicsommártáshoz:

5 dl paszírozott paradicsom

3 evőkanál olívaolaj

6 gerezd fokhagyma

1 dl száraz fehérbor

3 dl víz

egy csokor bazsalikomlevél

só, bors

a tetejére:

10 dkg reszelt sajt

A vajat felhevítjük, rádobjuk a zúzott fokhagymát, megfuttatjuk rajta a spenótot amíg összeesik. Miután kihűlt, hozzákeverjük a ricottát, sózzuk és borsozzuk.

A mártáshoz az olívaolajat felforrósítjuk és egy kicsit megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát. Felöntjük a paradicsomlével, a vízzel és a fehérborral. Alacsony lángon a felére visszaforraljuk, ízesítjük sóval, borssal, és beletépkedjük a bazsalikomleveleket.

A parajos ricottát habzsákba kanalazzuk, és betöltjük vele a cannellonikat. A töltött tésztát vékonyan kiolajozott tűzálló tálba fektetjük és ráöntjük a paradicsommártást. Fóliával lefedjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütjük. Kivesszük a sütőből, megszórjuk reszelt sajttal és visszatesszük fólia nélkül, amíg a sajt rápirul.

Sörben párolt omlós malacsült hamburgerzsömlében

Pár napja írtam arról, hogy kerülöm az olyan ételeket, amelyek adalékanyagokat tartalmaznak.Ez okból kifolyólag egy ideje nem veszek már felvágottat sem. Veszek házikolbászt, minőségi házi sonkát, szalonnát, de ha spórolni akarok, akkor egyszerűen húst veszek.
1000 Ft/kg áron maximum párizsit kapok, viszont  ennyiért tudok venni 1 kg sertés vagy malachúst, de akár csirkemellet is. (Persze a piacon, és nem a multiknál.) A csirkemellet mindig csontosan veszem, mert így sokkal gazdaságosabb. A csontból a kutyáknak főzök vacsit, vagy csinálok egy jó alaplevet, de a borsólevesbe is bele szoktam főzni az íze miatt.
Tehát miért is vennék bőrkét, meg ipari szalonnát, meg nyesedéket jó sok vízzel és adalékokkal keverve, ha ezért a pénzért színhúst is kaphatok? A párizsi hústartalma 6-8 % körül mozog (és ebben már a bőrke is benne van), míg a víztartalma 70 % körüli. A többi zsír, fűszeraroma, zselésítőanyag, színezék, ízfokozó. Az utóbbiból jó sok, hogy a készítménynek a csekély hústartalom ellenére is húsíze legyen. Mindössze ennyit kapunk a pénzünkért. És ne legyenek kétségeink, a többi felvágottal sem sokkal jobb a helyzet. Akkor miért nem választjuk helyette inkább a húst? Picit több vele a munka, de így összehasonlíthatatlanul értékesebb táplálékot ehetünk!

Ezen a héten gyönyörű malac combot kaptam, (900 Ft/kg) és ezt készítettem el szendvicshúsnak. Igaz volt benne kb. 10 dkg csont is, de ebből is készült egy jó kis alaplé, aminek egy részét ehhez az ételhez fel is használtam. A főtt csontnak meg örültek a kutyák.
A férjem kívánságára most édes, puha, foszlós hamburgerzsömlét készítettem hozzá, amit az öcsém posztolt korábban. Ez a hamburgerzsömle hasonlít leginkább a McDonalds-os zsömlékhez.

Hozzávalók:
1,2 kg malaccomb (csont nélkül)
3 dl húsleves
0,5 l sör
5 dkg füstölt szalonna
3 fej hagyma
2-3 sárgarépa
1 kisebb zeller (én most csaltam, és a húslevesből vettem ki a főtt zellert)
5-6 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
4 ág kakukkfű (vagy 1 kk szárított)
1 kk feketebors
2 babérlevél
2 ek vörösborecet  (vagy balzsamecet)
1 ek sűrített paradicsom (vagy 2-3 ek paszírozott paradicsom)
1 ek vaj


A kicsontozott húst bedörzsöltem sóval és borssal. A szalonnát felkockáztam, és egy mélyebb lábosban zsírjára sütöttem. A sült szalonnadarabokat kivettem és a forró zsírba tettem a húst. Minden oldalát megpirítottam, majd kivettem és félretettem. A felaprított hagyma került a helyére. Mikor üvegesre pirult, hozzáadtam a nagyobb darabokra vágott fokhagymát és a felkockázott sárgarépát, zellert. Kicsit átforgattam a zsírban, majd felöntöttem a húslevessel és a sörrel. Sóztam, borsoztam, beletettem a kakukkfüvet, a babérlevelet és a felaprított petrezselymet. Visszatettem a húst, fedőt tettem rá, és egészen alacsony lángon pároltam kb. 2 órán keresztül, amíg olyan puha lett a hús, hogy amikor beleszúrtam a villát, szétesett. Ekkor kiemeltem a húsdarabokat. (És a babérlevelet is.)
 A visszamaradt zöldséges szaftot botmixerrel pépesítettem. Beletettem az ecetet és a sűrített paradicsomot. Felforraltam és beledobtam a vajat is. Lehúztam a tűzről, és addig kevergettem, amíg a vaj elolvadt.

Az elkészült húst két villa segítségével egyszerűen széthúzogatjuk, és meglocsoljuk a sörös-zöldséges mártással. Krumplipüré, vagy rizs mellé is tökéletes, de a mártást akár tésztával is összeforgathatjuk, és mellé tálaljuk a sültet.
Ha szendvicset készítek, kettévágott a zsömléket kenem meg a mártással, és úgy pakolom meg az omlós malacsültel.

Túrós-áfonyás rombusz

Tavaly nyáron tettem el néhány üveg áfonyadzsemet. A többi dzsememhez hasonlóan ez is minimális cukorral készült, hogy a gyümölcs saját íze érvényesüljön. A túróval remekül harmonizál a savanykás áfonya, az élvezetet a ropogós levelestészta pedig csak fokozza.  Egy kiadós leves után tökéletes második fogás lett belőle.

Hozzávalók:
1 csomag levelestészta
250 g túró
2 ek tejföl
1 kisebb tojás (vagy egy nagy fele)
70 g cukor
1 tk vanília esszencia
1 ek narancslikőr vagy 1 narancs reszelt héja
1 ek zsemlemorzsa
1 csapott ek kukoricakeményítő
6 tk áfonyadzsem
+ 1 tojás a kenéshez

Nekem óriás, XXL-es méretű tojásom volt itthon, így összesen 1 tojást használtam megosztva a túróhoz és a kenéshez.
A tojást kicsit felvertem, így könnyebb volt kettéosztani. A nagyobbik felét a túróhoz kevertem, a kisebbik felét félretettem. A túróhoz kevertem a tejfölt, a cukrot, a vaníliát, narancslikőrt, belekevertem a zsemlemorzsát és a keményítőt is. Félretettem.
A levelestésztát lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtottam. Hat egyforma kockát vágtam belőle.
A kockákat félbehajtottam:

Bevágtam mindkét oldalát úgy, hogy a vége egybe maradjon:

Kihajtottam a tésztát:

Az egyik végigvágott felét áthajtottam a szembelevő oldalra:

Majd a másik felével megismételtem ugyanígy:

Megtöltöttem bőven túróval, és a közepére tettem egy nagy teáskanál áfonyadzsemet:

A maradék tojást kikevertem egy pici vízzel és megkentem a tésztát.  Sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Porcukorral megszórva tálaltam.

Lazac steak

A férjem kapott két gyönyörű szelet lazacot. Sokat töprengtem azon, hogyan készítsem el, de végül úgy döntöttem, hogy hagyom érvényesülni ennek a csodálatos halnak az ízét, és csak minimális fűszerezést kap.
A lazacot (ahogyan más halat sem) nem szabad túlsütni, mert kiszárad. Ha megfelelő ideig sütjük, puha és szaftos lesz, magától szétomlik az ember szájában.
Én általában nem szeretem a halat, de a lazac azon kevés halak egyike, amit jóízűen el tudok fogyasztani. Miért van ez nem tudom, de a fránya ízlésemnek köszönhetően csak a drága halak ízlenek...
Könnyű salátát ettünk mellé.

Hozzávalók 2 személyre:
2 szelet lazac
csipet rozmaring
só, bors
kevés olaj
Saláta:
fél fej jégsaláta
fél kígyóuborka
egy nagyobb retek
Öntet:
1 dl tejföl
1 dl tej (vagy tejszín)
majonéz, mustár, citromlé ízlés szerint
só, bors, kevés édesítő


A lazacból csipesszel kihúzzuk a szálkákat. A bőrös felét sózzuk, borsozzuk, a másik felét szintén, de megszórjuk kevés rozmaringgal is. Egy serpenyőben kevés olajat hevítünk. A lazacot bőrös felével lefelé betesszük az olajba, és közepes lángon sütjük addig, amíg a feléig kifehéredik. Ez 3-4 percig tart.
Ekkor megfordítjuk a halat és a másik oldalát is sütjük 2-3 percig, amíg teljesen átsül. Én a két oldalát is sütöttem oldalanként 20-20 másodpercig, csak hogy szép színe legyen.
A salátát szeletekre vágtam, az uborkát és a retket uborkagyalun lereszeltem. Az öntet hozzávalóit kikevertem és tálaláskor a salátára öntöttem.

Lepénykenyérke (vagy zsemle) gyorsan, anélkül, hogy bekapcsolnánk a sütőt

Egy ideje ritkábban sütök kenyeret, inkább csak hétvégéken, viszont mindig van bekeverve tészta az ilyen  kenyérlepényekhez:

Ennek az az oka, hogy jó ideje én csomagolom a reggelit (és az ebédet) a férjemnek, és a kenyérlepényekbe lényegesen több zöldséget bele tudok tekerni, mint amennyi a sima szendvicsekbe elférne. Mert a vitamin az kell. Magától meg nem eszi. Mert férfi.
Nemcsak azért csomagolok neki, mert szerető hitves, aranyos, kedves, jó feleség vagyok, (persze ez is igaz:) hanem azért, mert F. hasfájós volt az elmúlt években, mint egy gyerek. Meggyőződésem volt, hogy ezt a sok adalékanyag okozta, amit táplálék formájában magához vett.
De hiába figyeltem itthon arra, hogy minél kevesebb szemetet, (tartósítószert, génmanipulált szóját, hidrogénezett vackokat, izfokozókat, stb.) együnk, ha F munkába menet továbbra is ugyanezeket a szemeteket vette meg magának. Egy férfi hiába tudja, mi az ami egészséges és mi nem, a legtöbb esetben csak megrántja a vállát és továbbra is követi az általa kialakított rossz szokásokat, hacsak nincs résen a figyelmes feleség, hogy azonnal lecsapjon, és az ilyfajta kihágásokat megakadályozza, a próbálkozásokat csírájában elfojtsa.
Az erőfeszítéseim nem hiábavalóak, mert mióta F itthonról viszi az elemózsiát, fájdalmas emésztési tünetei egyszerűen megszűntek.
Így hát minden reggel előveszek egy-két adag tésztát, vékonyra nyújtom, és palacsintasütőben mindkét oldalát egy perc alatt megsütöm, és már lehet is tölteni különböző finomságokkal.  Pl. az omlósra sütött BBQ-s sertéspalpockával:

 

Na de mi van olyankor, amikor ott a hűtőben bekevert kenyérlepény tésztája, és nekem valami rendes szendvicsre támad kedvem rögtön de azonnal? Mindezt tetézi, hogy semmi kedvem kipakolni a sütőt, és nekiállni kenyeret/zsömlét sütni...
Szóval hirtelen felindulásból elgondolkoztam azon, hogyan is lehetne a sütőt kihagyva valami kenyérkét elővarázsolni a palacsintasütőm és egy fém keverőtál segítségével. A gondolatot tett követte, és megszületett a "lepénykenyérke". Bár helyesen inkább zsemlének kéne nevezni, mert tulajdonképpen ez egy palacsintasütőben sült zsemle.
Nekem villanytűzhelyem van, ami sokkal egyenletesebb hőt ad le, mint a gáz. Tehát azt, hogy gázégőnél hogyan működik a dolog a zsemlével, nem tudom. Még ha alacsony hőmérsékleten is sül, a palacsintasütő közepe sokkal nagyobb hőt kap, mint a többi része, és ez probléma lehet. Esetleg lángelosztót kell használni, akkor már nem lehet gond. Ki kell próbálni...

A tészta amit a kenyérlepényhez legtöbbször használok:
50 dkg liszt, 3 dl víz, kiskanál cukor, só (ízlés szerint), egy evőkanál kacsazsír vagy két evőkanál olaj, 1,5-2 dkg élesztő.

A hozzávalókból rugalmas tésztát dagasztok. Általában este dagasztom be a tésztát, és hidegen kelesztem a hűtőben. Ebből a tésztából reggel annyit veszek ki, amennyire éppen szükségem van. Két-három napig simán használható.
A lepénykenyér esetében így jártam el:
Kivettem egy öklömnyi tésztát a hűtőből, picit átgyúrtam és zsemle alakúra formáztam. Ellapítottam, hogy úgy nézzen ki, mint egy húspogácsa.

A főzőlapot a legkisebb hőmérsékletre állítottam, és picit előmelegítettem a palacsintasütőt. Rátettem a tésztát, és ráborítottam a fém keverőtálat.

Kb. 10 perc alatt a tészta megkelt. Levettem a keverőtálat, belülről bevizeztem, és visszatettem a tészta fölé. Egy fokozattal feljebb vettem a hőmérsékletet, és időnként megforgatva kb. 20-25 percig sütöttem.

Miután megsül, pihentetni kell legalább 10 percig, mert ha rögtön felvágjuk, szottyos lesz a belseje. (Mint a kenyérnél)

Ilyen a belseje:

Természetesen ez a módszer nem alkalmas egy nagycsalád azonnali ellátására, akkor már inkább a sütő. De 2-3 személyes adag teljesen jól elkészítehető így. A tészta mennyiségét lehet növelni teljes palacsintasütő méretűre, de akkor kissé hosszabb lesz a sütési idő is. Mindenesetre kettőnknek sokat fogom használni ezt a módszert, főleg nyáron, amikor nem szeretném, hogy a sütő mégjobban bemelegítse az amúgyis forró lakást...

Sajtos rúd kacsazsírral

 Tegnap este könnyelműen megkérdeztem a férjemet, enne-e valami sós rágcsát. Rögtön rávágta, hogy igen. Rohantam a konyhába (a rohanást értsük képletesen, mindössze 6-7 lépés választja el a konyhát a kedvenc fotelemtől a nappaliban:), hogy a szeretett személynek a kedvében járjak. Igen ám, de akkor jött a felismerés, hogy vajam egy szál sem. Szeretem én a férjemet, de az ő kedvéért sem indulok el este 8-kor a nagyvilágba vajat keresni. Kellett valami más alternatíva. Megvilágosodtam, és rájöttem a tökéletes megoldásra: kacsazsír!! Nosza, gyorsan összedobtam a tésztát, és nem sokkal később már sültek is a fantasztikus illatot árasztó rudacskák.
Szóval ha valaki hasonlóképpen járna mint én, ne feledje, hogy a kacsazsír ilyen esetekben tökéletes alternatíva!
A képen látható menyiségnek kb. a duplája lett, csak az első adaggal a férjem azonnal elvonult...:)




Hozzávalók:
30 dkg liszt
12 dkg kacsazsír (vagy libazsír)
15 dkg tejföl
15 dkg reszelt sajt
1 tojás sárgája
só (ízlés szerint)
a tetejére:
1 tojás fehérje
szezámmag, lenmag

A tészta hozzávalóit összegyúrtam és mivel siettem, 15 percre a mélyhűtőbe tettem. (Egyébként egy óra pihenés kell neki a hűtőben.) Fontos, hogy a tészta jól lehűljön, így is picit nehezebb dolgozni vele, mint a vajas tésztával, mert a zsír gyorsabban olvad. Ezért amennyire csak lehet, gyorsan dolgozzunk vele.
A tésztából lisztezett felületen kb. 1 centi vastag téglalapot nyújtottam. A tojás fehérjét kikevertem egy kis vízzel, hogy könnyebb legyen kenni, és átkentem vele a tésztát. Megszórtam a magokkal és csíkokra vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem, és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem.
A maradékot légmentesen zárható dobozba tettem, így másnap is nagyon finom, tökéletes állagú maradt.

Narancsos trüffel és rumos-kávés trüffel

A blogon egyébként már szereplő trüffel receptem megjelent a Büfében.
Ide kattintva elolvashatod

Sírni tudnék!!

Ma észrevettem, hogy az utolsó néhány bejegyzésemet nem cimkéztem fel. Pótoltam a hiányosságokat, felcimkéztem a posztokat, majd mint aki jól végezte dolgát, kiléptem. Legközelebb mikor visszanéztem, akkor vettem észre, hogy az utolsó két hónap bejegyzéseit kitörölte a blogger! Pedig én semmiféle törlés" parancsot nem adtam ki sehol!
Sajnos soha nem készítek biztonsági mentéseket, sem a képeket, sem a recepteket nem tárolom máshol, úgyhogy ezek menthetetlenül elvesztek. Egy-két képet le tudok szedni a facebookról, de a recepteknek annyi. Van amit meg tudok írni fejből, de van olyan, amiről már fogalmam sincs hogyan csináltam. Sokat improvizálok a konyhában, és a legjobban sikerült ételeket lejegyzem, legfőképpen magamnak, hogy később is meg tudjam ismételni. Ha a blogírásom kezdetekor elkövetett posztok tűntek volna el a kritikán aluli képekkel, egy szót sem szólnék. De most úgy érzem pótolhatatlan veszteség ért, és nagyon szomorú vagyok. :(((
Az a baj, hogy a biztonsági mentés csak a sablont állítja vissza. Nem is tudom, ennek mi az értelme...
Ha valakinek van valami tippje, hogyan lehet a törölt adatokat visszahozni, írjon please!

Karamellszirupos almás-fahéjas tekercs

Már megint sikerült belenyúlnom a tutiba. Mármint receptileg. Ismét egy finom, édes, abbahagyhatatlan nyalánkság. Amerikai. Természetesen.
Még jó, hogy anyukám meglátogatott az unokahúgommal, és tekintélyes mennyiséget elpusztítottak a tekercsekből. Küldtem a testvéreimnek is belőle és nagy-nagy önuralommal egy adagot a férjemnek is hagytam. Így már nem fenyegetett az a szörnyű veszély, hogy egyedül megeszem az egészet. Az ember lánya ugyanis nekiesik és csak tépkedi, tépkedi ezt a ragacsos foszlós csodát, s közben nem gondol arra sem, hogy milyen kalóriamennyiséget tömköd éppen magába.
A cukor mennyiségét némiképpen csökkentettem az eredetihez képest, de így is éppen elég édes lett. A recept sötét nádcukrot ír, azzal biztosan még finomabb lett volna, de nekem most csak világos nádcukrom volt itthon. Akinek a szekrényében lapul a sötétebbik fajtából, próbálja ki azzal.

Hozzávalók a tésztához:
240 ml tej
5 dkg cukor
60 ml olaj
25+10 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő (7g)
1 kk só
1/2 kk szódabikarbóna
1/2 kk sütőpor
a kenéshez:
6 dkg olvasztott vaj
2 tk fahéj
8 dkg cukor

karamellszirup:
10 dkg vaj
15 dkg nádcukor
1 ek méz
1 ek tejszín
1 ek almapálinka, vagy brandy (én szokás szerint narancslikőrt használtam)

egy nagyobb savanykás alma

A tejet elkevertem az olajjal és a cukorral. Addig melegítettem, amíg a cukor elolvadt benne. (Nem kell forralni!) Kicsit kihűtöttem, és beleszórtam az élesztőt. Fakanállal elkevertem benne 25 dkg lisztet, és meleg helyen letakarva 1 órán keresztül kelesztettem.

10 dkg lisztet elkevertem a sóval, sütőporral, a szódabikarbónával és hozzákevertem a megkelt tésztához. Néhány mozdulattal átgyúrtam, és lisztezett felületre tettem. Kettévágtam, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Mindkét tésztából nagyjából 70 cm hosszú, 20 cm széles csíkot nyújtottam.

Megkentem olvasztott vajjal, megszórtam fahéjas cukorral, és feltekertem. A hosszú tekercseket 3-4 cm-es darabokra vágtam.

Közben egy lábosban alacsony lángon felolvasztottam a vajat. Miután felolvadt, hozzákevertem a cukrot. Kevergettem, amíg a cukor teljesen elolvadt, akkor hozzáadtam a tejszínt és a likőrt. Még egy percig főztem, és lehúztam a tűzről.

Az almát megpucoltam és apróra vágtam.
Egy 26 cm-es tortaformát sütőpapírral kibéleltem, és átkentem a maradék olvasztott vajjal. Beleöntöttem a karamellt, és rászórtam az almakockákat.

Elhelyeztem rajta a tésztadarabokat, és letakarva még fél órát kelesztettem.

180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem alufóliával letakarva, majd még 10 percet fólia nélkül.

A megsült tészta tetejére tányért tettem, és egy gyors mozdulattal átfordítottam, hogy az almás-karamelles rész kerüljön felülre.