Fűszeres bundás csirkefalatok tárkonyecetes salátával

Nemrég az öcsémnél megint hamburgert ettünk, és az egész család egy emberként állapította meg, hogy ez a legfinomabb hamburger volt, amit valaha ettünk. Persze ehhez hozzájárult a házi készítésű hamburgerzsömle is, ami szintén kategóriája legjobbja, de a hús valami fantasztikus volt. Ezt fűszeres bundás csirkét kíséreltem meg most elkészíteni öcsém instrukciói alapján.

Hozzávalók a fűszerkeverékhez:
2 kk majoranna
2 kk rozmaring
1 kk kurkuma
1 kk őrölt kömény
1 kk pirospaprika
1 kk fokhagymagranulátum
1/2 kk kakukkfű
1/2 kk cayenne bors
1/2 kk feketebors
1/2 kk curry
1/2 kk chili
1/3 kk fahéj
1/3 kk gyömbér
csipet szegfűszeg
csipet koriander
(A maradék fűszerkeveréket eltehetjük egy következő alkalomra.)
További hozzávalók: 4 filézett csirkecomb
A panír: liszt, 1 tojás, 0,5 dl víz, 0,5 dl tej
Saláta: fél kínai kel, fél jégsaláta, egy nagyobb retek, fél kígyóuborka, 1 fej hagyma, 1 nagyobb répa
Öntet: 2 evőkanál tárkonyecet, 2 evőkanál hidegen sajtolt olaj (olíva vagy egyéb), 2 evőkanál víz, 1 gerezd zúzott fokhagyma, só, bors, kevés édesítő ízlés szerint
olaj a sütéshez

A combokat kifiléztem, és 4-5 felé vágtam. Besóztam és megszórtam a fűszerkeverékkel.
A tojást kissé felvertem, elkevertem a tejjel és a vízzel. A húsdarabokat először lisztbe, aztán a tojásos keverékbe, majd végül újra lisztbe forgattam. A húst forró olajban, fedő alatt(!) sütöttem meg.
A salátához az öntetet összekevertem, és a felvágott/lereszelt zöldségekre öntöttem.

 

Tejfölös-sajtos-kolbászos kombe

Az elmúlt időszakban rengeteg recept került mentésre a "Megcsinálni" nevezetű mappámban, melyek aztán szépen feledésbe is merültek, mert állandóan tele vagyok megvalósításra váró ötletekkel, és eme mappára rá se nézek. Viszont a gasztrokollegínák receptjei is annyira fantaszikusak, hogy igazán megérdemlik a velük való foglalkozást. Ezért úgy döntöttem, hogy hetente legalább egy receptet elkészítek a fent említett mappából. Ez a sorozat első darabja.
Már régóta szemeztem Chef Vikinél ezzel a recepttel, és nem bántam meg, hogy belevágtam a kombe projektbe. Pontosan olyan fantasztikusan finom, ahogy Viki is beszámolt róla. A teteje ropogós, a belseje puha foszlós, maga a tökély. Igaz a tészta nyújtogatása kicsit macerásnak tűnhet, (annyira nem is) de a végeredmény feledteti a vele való munkát. Ráadásul ezzel a tésztával nagyon könnyű dolgozni, nem szakad, úgyhogy a sikerélmény garantált. Én most csak fél adag tésztát készítettem kettőnknek, de ide a teljes adagot írom le.

Hozzávalók a tésztához (teljes adag):
60 dkg liszt
3,5 dl tej
1 dl víz
2,5 dkg élesztő
1 tk cukor
1 tk só
10 dkg olvasztott vaj
5 ek olaj

Töltelék: (fél adag tésztához!)
3 dl tejföl (enyhén megsózva)
10 dkg reszelt sajt
1 közepes fej hagyma
fél szál parasztkolbász
só
1 tojás, szezámmag, lenmag a tetejére

A tejet és a vizet meglangyosítottam, beletettem a cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. Hozzákevertem a lisztet és a sót. Rugalmas, lágy tésztát dagasztottam néhány perc alatt, amit három részre osztottam.

Alaposan belisztezett felületen egészen vékony (szinte átlátszó) tésztát nyújtottam, megkentem a vaj és olaj keverékével.

A következő lapot is kinyújtottam, ráhelyeztem a vajas tészta tetejére. Rákentem a tejfölt, rászórtam a sajtot, megszórtam az apróra vágott hagymával és kolbásszal. 

Kinyújtottam a harmadik lapot is, rátettem a töltelékre és megkentem a maradék olajos vajjal.

A tészta két oldalát behajtottam a közepéig, valahogy így:

Aztán felülről és alulról egymásra hajtottam a tésztát:

A teljes adag tészta kb. egy 20x30-as tepsibe fér be. A fél adagot én egy 22 cm-es tortaformába igazgattam el:

Egy éles késsel átlósan bevagdostam, megkentem a felvert tojással, és megszórtam a magokkal.

Letakarva egy órán keresztül kelesztettem, majd kb. 200 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt megsütöttem. A kihűlt tésztát a vágások mentén egyszerűen szét lehet tépkedni, és jóízűen befalatozni. A képen az én kombém viszont nem tépve, hanem vágva van, ugyanis nem bírtunk várni vele, és forrón nekiestünk. A forróságot viszont az ujjaink nem toleráltak volna, így maradt a kés...

Medvehagymás spagetti

A férjem tegnap reggel kiugrott a piacra. Vett egy nagyobb darab finom házi kolozsvári szalonnát, és egy nagy csokor medvehagymát. (Na meg hozott nekem néhány tábla különleges ízesítésű Milka csokit is, de ennek a posztnak most nem ez a témája.:)
Mivel nem volt túl sok időm főzőcskézni, ezért ezeknek az alapanyagoknak a felhasználásával egy gyors tésztát dobtam össze. A férjemnek annyira ízlett, hogy még az én részemet is betermelte. Kérésére ma újra ez lesz a vacsi. :)

Hozzávalók: (elméletileg 2 személyre:)
250 g spagetti
10 dkg kolozsvári szalonna
nagyobb csokor medvehagyma
1 kisebb fej hagyma
2 dl tejföl (20%-os)
2 dl tejszín
pici olaj
só, bors
reszelt sajt a tetejére

A szalonnát és a hagymát is egészen apróra vágtam. Kevés olajon picit pirítottam a szalonnát, majd hozzáadtam a hagymát is. Felöntöttem a tejszínnel és a tejföllel. Megszórtam frissen őrölt borssal és 1-2 percig főztem, amíg kicsit besűrűsödött a mártás. A szalonna elég sok sót kienged magából, úgyhogy a főzés végén sózzuk csak meg, ha szükséges. Miután lehúztam a tűzről, elkevertem benne a felaprított medvehagymát, és hozzáforgattam a megfőtt spagettit. Reszelt sajttal tálaltam

Vörösboros-erdei gombás nyúlragu almával

Kaptam a testvéremtől egy csomag szárított gombát, és volt mellékelve hozzá egy kis receptes füzet is.

Megtetszett az egyik recept, és egy picit átvariáltam. Hogy történhetett, nem tudom, de éppen nem volt itthon marhabélszínem, :)) viszont volt nyúlgerinc, úgyhogy ebből készítettem ezt a finomságot.

Hozzávalók:
1 nyúlgerinc (nyúl-bélszín)
50 g szárított gomba
1 kisebb fej hagyma
1 alma
1 szál angolzeller
5 dl vörösbor
csipet kakukkfű
só, bors
1 tk méz
kis darabka vaj
olaj

 

A hagymát apróra vágtam és kevés vajon megfuttattam. Hozzáadtam a szárított gombát, a vékonyan felszeletelt zellert, sóztam, borsoztam és megszórtam kakukkfűvel. Felöntöttem a borral, és elkevertem benne a mézet.
A nyúlról levágtam a hártyát, lefejtettem a húst a gerincről és vékonyan felszeleteltem. Sóztam, borsoztam és kevés olajon kicsit megpirítottam. Hozzáadtam a gombás raguhoz, és együtt pároltam tovább. Mire a hús megpuhult, a ragu is besűrűsödött. Ekkor hozzáadtam a felkockázott almát, és még néhány percig pároltam.
Rizzsel tálaltam.

Citromos-csokis torta

Elnézve a blogomat, az elmúlt időben szinte csak sütemények kerültek fel, pedig esküszöm, rendes ételeket is eszünk. Most viszont születésnapom volt, ezért megleptem magamat egy tortával. Sokat vívódtam, hogy csokis avagy citromos tortát csináljak, végül úgy döntöttem, hogy kombinálom a kettőt. A citromos-babapiskótás réteg Illéskrisz receptje, ezúton is hadd fejezzem ki hálámat ezért a fantasztikus finomságért!
A piskóta kakaós, és a csokis ízhatást fokozandó, a tetejére tejszínes csokiréteg is került. Minden túlzás nélkül állíthatom, életem egyik legfinomabb tortája lett! (Bár ha jól meggondolom, akkor az "egyik" el is maradhat a mondatból.:)

Hozzávalók: (26 cm-es tortaformához)
Piskóta:
10 dkg liszt
2 dkg kakaó
1 kk szódabikarbóna
1 kk sütőpor
1 tojás
15 dkg cukor
0,5 dl olaj
10 dkg tejföl
1 tk vanília esszencia

Citromos réteg:
1 csomag babapiskóta (200 g)
3 dl tejszín
3 dl tejföl
12 dkg porcukor
1 citrom leve+reszelt héja
1 csomag zselatinfix

Tetejére:
200 g csokoládé (nálam fele ét, fele tejcsoki)
1 dl tejszín

A cukrot habosra kevertem a tojással, hozzáadtam az olajat, a tejfölt és a vaníliát. A lisztet elkevertem a kakaóval, a sütőporral, szódabikarbónával és a tojásos keverékhez szitáltam. Belesimítottam egy sütőpapírral bélelt 26 cm-es tortaformába, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.
A tejfölt kikevertem a citrommal, a citromhéjjal és a porcukorral. A tejszínt felvertem, és óvatosan a tejfölös krémhez forgattam. Beleszórtam a zseltaninfixet, és azzal is elkevertem.
A kihűlt tortalapra halmoztam néhány kanál citromos krémet és elsimítottam. Kiraktam babapiskótával, és a maradék krémet eloszlattam a tetején. Hűtőbe tettem, amíg megdermedt a krém.
A csokoládét a tejszínnel vízgőz felett felolvasztottam, és ráöntöttem a torta tetejére. Visszatettem a hűtőbe még néhány órára, majd jól megettük.:)

Narancsos tejkaramella

Nemrég sűrített tejet csináltam a kávézáshoz, de nem fogyott olyan ütemben, ahogy azt vártam, így a maradékból karamell készült palacsinta-öntetnek. Hogy egy kicsit megbolondítsam, narancslikőrt tettem bele. Annyira finom lett, hogy mostmár a kávémat is ezzel iszom. (Eszméletlenül finom ám a narancsos-karamelles kávé! :) Frissen elkészülve tortára, pitére is önthetjük, kekszeket is összeragaszthatunk vele. Ha hűtőbe tesszük, megszilárdul. Én üvegben tartom, mert mint említettem, leginkább a kávéba használom, de bonbonformába is önthetjük, vagy kisebb tepsibe, így szilárdulás után felszeletelhető. Melegítéssel újra folyékonnyá válik.

Hozzávalók:
0,5 l 3,5 %-os tej
1 dl tejszín
40 dkg cukor
6 dkg vaj
1 tk vaníliaesszencia
50 ml narancslikőr

A hozzávalókat a narancslikőr és a vanília kivételével egy lábasba tesszük. Ha felforrt, a legkisebb lángon főzzük tovább néhány órán keresztül. Nem kell folyamatosan kavargatni, néha ha arra járunk keverjük meg, aztán végezhetjük egyéb dolgainkat, amikor már szép karamell színű lesz, akkor sűrűbben keverjük meg.
Ekkor hozzáadhatjuk a narancslikőrt és a vaníliát is.

Nem kell teljesen besűríteni, akkor jó, ha még könnyen keverhető, olyan joghurt sűrűségű. Hűlés közben teljesen be fog sűrűsödni.

Az elkészült karamellt még forrón öntsük üvegbe, vagy formába, és kihűlés után hűtőszekrénybe tároljuk.

Óriás vaníliás csiga

Eredetileg vaníliás kalácsnak akartam nevezni, de az öcsém szerint ez nem kalács. Gondoltam akkor tekercsnek nevezem, de könyörgött, hogy azt ne tegyem. Végül csiga lett, de erről nem szóltam neki, mert lehet, hogy ezt is megvétózta volna.
A tészta tulajdonképpen az aranygaluskáé, de nevezhetjük divatosan monkey breadnak is. Ugyanis a két édesség ikertestvér, az összetételük és elkészítésük ugyanaz, csak az egyik dióba, a másik fahéjba van forgatva.
Na de én most az aranygaluskás irányba kívántam elmenni a vaníliás-diós ízvilággal. Csak itt a vanília most nem öntet lett, hanem töltelék. A végeredmény egy abbahagyhatatlan, könnyű finomság, ami inkább ízletes, mint látványos. (Persze kit érdekel a külcsín, ha ilyen nemes a belbecs!:)
A vaníliapudingba belecsempésztem egy kis narancslikőrt is. Természetesen ez elhagyható, de ha van otthon, akkor nem érdemes kihagyni, mert nagyon finom lesz tőle. Ahogy a citromhéj is sokat dobott rajta. Aki nem szereti, mazsolát ne tegyen bele. (Vagy piszkálja ki belőle:)
Mivel sehonnan semmi nem folyik belőle, tökéletesen el lehet csomagolni reggelinek, vagy tízórainak, vagy uzsonnának, vagy piknikre, vagy csak úgy....
Ui. A kelt tészták általában igazán csak frissen jók. Ez egy nap elteltével még finomabb lett. Ki érti ezt?

Hozzávalók:

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 tojás
3 evőkanál olvasztott vaj
2 dkg friss élesztő (vagy 1 tasak szárított)
3 evőkanál cukor
töltelék:
1 csomag vaníliás pudingpor
0,5 l tej + 3 ek cukor
1 citrom reszelt héja
2 ek narancslikőr
5 dkg mazsola
a tetejére:
1-2 evőkanál olvasztott vaj
5 dkg darált dió
5 dkg kristálycukor

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, és belemorzsoltam az élesztőt. Miután felfutott, elkevertem benne a tojást, a maradék cukrot, az olvasztott vajat, és beleszitáltam a lisztet. Rugalmas tésztát gyúrtam belőle, és letakarva meleg helyen a duplájára kelesztettem.
Közben a vaníliapudingot a szokásos módon megfőztem, belekevertem a citromhéjat és a narancslikőrt.
A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, megkentem a vaníliapudinggal és megszórtam mazsolával.

Szorosan feltekertem, egy ecset segítségével körben megkentem mindenhol olvasztott vajjal, és megszórtam a dió és a cukor keverékével.
Összetekerve tepsire fektettem, és hagytam, hogy újra megkeljen. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Nagyon tejszínes csokitorta

Vasárnap este rámtört a tortasüthetnék. Akkor még nem tudtam, hogy hétfőn majd váratlanul betoppan az egész család. Még jó hogy ilyen nagyot sütöttem, mert mindenki repetázott a tortából, így végül egyetlen árva szeletkét sikerült megmentenem a fotózáshoz.

Hozzávalók: (26 cm-es tortaformához)
Piskóta:
20 dkg liszt
20 dkg cukor
2 tojás
10 dkg tejföl
1 dl olaj
2 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
2 evőkanál narancslikőr (vagy rum, esetleg tej)
1 tk vanília esszencia

Csokikrém:
20 dkg tejcsokoládé
10 dkg étcsokoládé
4 dl tejszín
2 tk zselatin
4 ek tej
(vagy 2 csomag zselatinfix)

A tetejére:
4 dl tejszín
2 ek porcukor
2 tk vaníliaesszencia
1 csapott evőkanál zselatin
5 ek tej

A tojást habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az olajat és a tejfölt. A lisztet összekevertem a szódabikarbónával és a sütőporral, majd a tojásos masszához szitáltam. Végül belekevertem a vaníliát és a narancslikőrt is. A tortaformát kibéleltem sütőpapírral és beleöntöttem a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem, amíg a beleszúrt tűre már nem ragadt rá semmi. (Ha nagyon pirulna a teteje, alufóliával takarjuk le.)
Amíg a tortalap hűlt, elkészítettem a csokikrémet. A csokoládét gőz felett felolvasztottam és félretettem. A zselatint egy kis lábasban kikevertem a tejjel, és alacsony lángon felforrósítottam, amíg teljesen feloldódott a tejben. (nem kell forralni.) Langyosra hűtöttem. A tejszínt a legalacsonyabb fokozaton felvertem, belekevertem a zselatint és hozzácsorgattam a csokoládét is. (Használhatunk zselatinfixet is a zselatin helyett.)
A tortalapot kettévágtam és az egyik felét megkentem a csokoládékrémmel. Rátettem a tortalap másik felét is és betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a tejszínt a tetejére.
A tejszínt felvertem a porcukorral. A zselatint ugyanúgy elkészítettem mint a csokikrémnél, és hozzákevertem a tejszínhez a vanília esszenciával együtt. A tejszínt habzsákba töltöttem és bevontam vele a tortát. Néhány órára tegyük a hűtőbe, de kifejezetten jót tesz neki, ha egy egész napot áll.

Felvidéki brassói

A barátaink nemrég megvendégeltek minket, és náluk ettük ezt a fajta brassóit. A hagyományos brassóitól némiképpen különbözik: sütőben készül rengeteg fokagymával és majorannával. Viszont nincs benne szalonna, paradicsom és paprika. Eredetileg filézett kacsacombból készítik, de disznóhússal is nagyon finom. Ehetjük sültkruplival, de salátával is tökéletes.

Hozzávalók:
1 kg sertéslapocka
2 nagy fej hagyma
1 fej fokhagyma
2 evőkanál majoranna
só, bors
kacsazsír vagy olaj

A húst felkockáztam, sóztam, borsoztam és megszórtam a majorannával. A hagymát felkarikáztam és átforgattam a hússal és a felszeletelt fokhagyma felével. Egy kisebb tepsit kiolajoztam és beletettem a hagymás húst. Fólia alatt sütöttem 180 fokon, amíg megpuhult, (nálam ez két óra volt) közben 30 percenként kicsit átforgattam. Amikor megpuhult levettem a fóliát, kicsit feljebb vettem a hőmérsékletet, rászórtam a fokhagyma másik felét és még 30 percig sütöttem.