Padlizsános bolognaival töltött cannelloni

   Viszonyom a bolognaival nem újkeletű, az egyik kedvenc ételem, ami miatt egyáltalán elkezdtem főzni. Régóta készítem és ilyen-olyan befolyások alapján a recept folyamatosan alakul, változik, finomodik. Tisztában vagyok vele, hogy az eredeti bolognai nem így készül, de nincs is fényévekre tőle. Eredetileg a bolognai raguba nem kellenek zöldfűszerek, valamikor ki is hagyom őket, de legtöbbször teszek hozzá babért, rozmaringot és oregánót. Az esetek többségében vörösborral készítem, de a száraz fehérbor is megfelelő karaktert ad neki. Tejet néha teszek bele, néha nem, ha igen, akkor a végén adok hozzá egy dl-t. (Leginkább akkor adok hozzá, ha lasagne-hoz készítem.) Szóval, most épp itt tart az én bolognaim, amit jelen esetben egy kis padlizsánnal kiegészítve töltöttem cannelloni tésztába.

Hozzávalók:

0,4 kg darált marha- és sertéshús vegyesen
1 fej hagyma
10 dkg sárgarépa
5 dkg zeller
1 ek sűrített paradicsom
0,5 l passzírozott paradicsom
1 dl száraz vörösbor
3 ek vaj
3 ek olivaolaj
1 db babérlevél
kevés rozmaring, oregáno,
só, bors

1 közepes padlizsán
5 ek olivaolaj

25 g liszt
25 g vaj
4 dl tej
só, bors, szerecsendió

18-20 db cannelloni

20 dkg reszelt sajt

   Bolognai ragu:
   A felkockázott hagymát a vajon és olajon megfonnyasztom. Hozzáadom a lereszelt vagy apró kockára vágott sárgarépát és zellert, a babérlevelet, picit megpirítom. Hozzáteszem a darált húst. Nagy lángon addig keverem folyamatosan, amíg el nem veszti a nyers színét, így elkerülve, hogy összeálljon. Ha lepirult, hozzáadom a sűrített paradicsomot, ezzel is még kicsit átpirítom, majd jöhet a bor. Ha a bor elpárolgott, hozzáöntöm a passzírozott paradicsomot és 2-3 dl vizet. Sózom, borsot török rá, beleteszem a rozmaringot és az oregánót. Lefedve, nagyon kis lángon főzöm kb. 1,5-2 órát, vagy amíg igazán sűrű nem lesz.

   A padlizsánt felkockázom és az olivaolajon megsütöm. Ezt a kész bolognai raguhoz keverem. Habzsák segítségével betöltöm a cannellonikat és egy kivajazott tepsibe fektetem őket. Besamelt készítek. A vajat felmelegítem, hozzákeverem a lisztet, majd folyamatos keverés mellett öntöm fel a hideg tejjel. Sót, borsot adok hozzá és reszelek bele egy kevés szerecsendiót. Forrás után még kis lángon egy-két percet főzöm, majd ezzel öntöm le a tésztát. Fóliával lefedve 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöm. A fóliát levéve megszórom reszelt sajttal és visszatéve addig sütöm, amíg a sajt rá nem pirul.

Madártej torta

A férjem tegnap megkérdezte, hogy nincs-e valami sütemény itthon. Mindez azért érdekes, mert ugye ő egyáltalán nem édesszájú, ráadásul a tegnapi nap kivételével a héten minden nap evett valami desszertet vagy süteményt. Kezdem azt gondolni, hogy én rontottam el és rossz hatással vagyok rá. Azelőtt hetekig, hónapokig is elvolt úgy, hogy egy falat édesség nem ment le a torkán, most meg...
Na de ha a férj sütit kíván, akkor sütit kell csinálni. :) Mivel nagy kedvence a madártej, ezt prezentáltam neki torta formájában. 20 cm-es tortaformában készítettem.



Hozzávalók a piskótához:

1 tojás
35 g cukor
30 g liszt
1 ek víz
ici-pici csipet só

Krém:
50 g kukoricakeményítő (vagy 1 csom vaníliás pudingpor)
3 ek cukor
4 dl tej
3 tojás sárgája
2 tk vaníliaesszencia (vagy 1 rúd vanília kikapart magja)

Tetejére
3 tojás fehérje
4 ek cukor



A piskótához a tojást kettéválasztottam. A sárgáját a cukorral habosra kevertem, hozzákevertem a vizet is, és beleszitáltam a lisztet. Beleforgattam a pici sóval keményre vert fehérjét is. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt megsütöttem.
A keményítőt elkevertem a cukorral, felöntöttem a tejjel, belekevertem a tojások sárgáját és gőz felett kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítettem. Végül elkevertem benne a vaníliaesszenciát is, és ráöntöttem a piskótára.
A fehérjét a cukorral kemény habbá vertem. Kanállal ráhalmoztam a vaníliakrém tetejére. 160 fokos sütőbe toltam, és addig sütöttem, amíg a fehérje megkaramellizálódott a tetején.

Csicseriborsó raguleves

Tulajdonképpen egy szokványos raguleves, amiben a főszerepet most a finom és nagyon egészséges csicseriborsó kapta.

Hozzávalók
25 dkg száraz csicseriborsó (kb. 50 dkg főve)

40 dkg csirkemell
30 dkg gomba
2 nagyobb sárgarépa
1 fehérrépa
1 szál angolzeller
1  fej hagyma
2 púpozott evőkanál liszt
1 evőkanál morzsolt tárkony
2 evőkanál citromlé
1 dl tejszín
só, bors
2 liter víz
kevés olaj

A csicseriborsót előző nap beáztattam, majd enyhén sós vízben puhára főztem.
A hagymát kevés olajon megdinszteltem. Hozzáadtam a felszeletelt gombát, és amikor összeesett az apró kockára vágott csirkemellet. Amikor a hús kifehéredett, a felkockázott zöldségeket is beletettem. Kicsit átforgattam, beleszórtam a tárkonyt és a lisztet is. Fokozatos keverés mellett lassan belecsorgattam a vizet is. Sóztam, borsoztam, és addig főztem, amíg a hús és a zöldségek megpuhultak. Ekkor beletettem a csicseriborsót is, és ezzel még 2-3 percig főztem. Beleöntöttem a tejszínt, ízesítettem citromlével, és mégegyszer felforraltam.

Cappuccino panna cotta

Egyszerű, gyors, finom. A pihentetés miatt hosszúnak tűnhet az elkészítése, de maga a munka vele nem több, mint 10 perc. Ez a mennyiség 5-6 desszerthez elég. Nálunk akkora sikere volt, hogy egy héten belül kétszer is csinálni kellett...

Hozzávalók:
5 dl tejszín
4 dl zsíros házitej
1 dl kávé
4 púpozott kk porzselatin
6 ek víz
50+35 g cukor
2 tk vanília kivonat (vagy egy rúd vanília)
100 g étcsokoládé

2 púpozott kk zselatint kikevertem 3 evőkanál vízzel.
2 dl tejet elkevertem 2 dl tejszínnel, 1 dl kávéval és 5 dkg cukorral. Felforraltam, majd elkevertem benne a feloldott zselatint. Poharakba öntöttem, majd miután kihűlt, hűtőbe tettem, amíg teljesen megdermedt. (Ez kb. 2-3 óra)
1 dl tejszínt felforraltam, lehúztam a tűzről, és beletördeltem a csokoládét. Kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt, majd ráöntöttem a kávés réteg tetejére. Amikor kicsit hűlt, visszatettem a hűtőbe, amíg a csokiréteg is megdermedt.
A következő 2 kk zselatint is feloldottam 3 evőkanál vízzel.
A maradék 2 dl tejet és 2 dl tejszínt elkevertem a 3 dkg cukorral, és felforraltam. Lehúztam a tűzről, és belekevertem a vaníliát, majd a zselatint is.  Ráöntöttem a csokis réteg tetejére, picit vártam, hogy hűljön, majd visszatettem a hűtőbe, amíg az utolsó réteg is megdermedt.

Csirke Marbella

Egy sorozatot néztem éppen, és a főszereplő a konyhába lépve egy tál ínycsiklandó csirkesültre nézve izgatottan felkiáltott: "Chicken Marbella!". Na több sem kellett. Ha a hősnőt ilyen izgalomba hozta ez az étel, akkor ezt nekem is ki kell próbálnom. Rákerestem a neten, és végül Oprah Winfrey oldalán levő receptet választottam. Nem voltam annyira merész, így cukorból kevesebbet használtam, mint amennyit a recept ír, és a fokhagyma mennyiségét is feleztem. Ennek ellenére szerintem tökéletes lett.
Az olívabogyó, az aszalt szilva, a fokhagyma, az oregánó és a barnacukor csodálatos elegyet alkot a fehérborral. Érdemes kipróbálni!

Hozzávalók:
1,5 kg csirkecomb
1 dl olívaolaj
1 dl vörösborecet
20 dkg aszalt szilva (legközelebb legalább 30 dkg-ot teszek hozzá, annyira finom volt)
10 dkg zöld olívabogyó (nálam fekete)
6 babérlevél
fél fej fokhagyma (eredetlieg egy egész, de szerintem a fele bőven elég)
2 ek szárított oregánó
só, bors ízlés szerint
1,5 ek barnacukor (eredetlieg egy csésze, de egy húsételbe azért az talán picit túlzás:)
2 dl száraz fehérbor
1-2 ek aprított petrezselyem v. koriander

A csirkecombok bőrét lehúztam, a combokat kettévágtam.
Az olajat kikevertem az ecettel, beletettem a zúzott fokhagymát, a babérlevelet, az oregánót, a feldarabolt szilvát és az olívabogyót. A pácba forgattam a húst, és hűtőbe tettem néhány órára. Igazából egy egész éjszakán keresztül kellett volna pácolni, de nekem most nem volt ennyi időm.
A húst szétterítettem egy tepsiben, sóztam, borsoztam, és leöntöttem a pácléval. Megszórtam a cukorral, és aláöntöttem a bort. 180 fokra előmelegített sütőben kb. egy órán keresztül sütöttem.
A húst nem kell letakarni, de időnként forgassuk meg, hogy a boros pác mindenhol jól átjárja sülés közben.
A megsült csirkét apróra vágott petrezselyemmel, vagy korianderrel megszórhatjuk, látványnak kitűnő, de őszintén szólva legközelebb én kihagyom, mert az íze nem hiányzott.
Köretként krumplipürét ettünk hozzá, de rizzsel is biztosan finom.

Vajon a kutyák gondolkodnak?

Áll egy szakadt pad a szakadt műhely előtt, amit öt éve (mióta 3 hónaposan hozzánk került ez a gyönyörű, nemes, intelligens argentin dog hölgyemény), csak a "Gigi padjának" nevezünk. Ugyanis ez a törzshelye, a napozóágya, megfigyelőállomása, a pihenőszobája, egyszóval a kedvenc helye.
Öt éves tradíció az is, hogy legyen bár tél vagy nyár, eső vagy hóvihar, amikor a férjem hazajön a munkából leül a padra, a kutya felugrik mellé, és elterül az ölében. Ezek az ő meghitt perceik, ebben a szertartásban én sem szoktam megzavarni őket.

8 hónappal ezelőtt becsattogott az életünkben egy bullterrier-jack russel terrier keverék kislány, akire még véletlenül sem lehet rásütni a hölgy jelzőt.

Legtöbbször "mocskos terroristaként" utalunk rá, de néha a férjem egyszerűen csak "minden gonoszsággal teljes, megátalkodott némbernek" nevezi. Ugyanis méretei ellenére rendkívül erőszakos, sokáig szó szerint terrorban tartotta Gigit, aki kerülve a konfliktust, legtöbbször engedett neki. Nem értettük miért tűri, hogy ez a harcias csöppség elzavarja a közelünkből, hörögve rátámadjon amikor megkapják a vacsorájukat, vagy egyszerűen csak véresre harapdálja a vádliját. Féltünk, hogy boldogtalan lesz, hogy a kis vakarcs megkeseríti az életét, ezért felmerült az a lehetőség is, hogy elajándékozzuk a picurt annak ellenére, hogy nagyon megkedveltük.

Idővel aztán rájöttünk, hogy Gigi úgy van a Lütyővel, mint anya a neveletlen gyerekével: mindent ráhagy, csupa szeretetből. Mert ez a mamlasznak tűnő lakli anyatigrissé válik még most is, ha az ő kis terroristáját fenyegeti valami külső veszély. Megtisztogatja a szemét ha begyullad, a Dunaparton döglött halat keres neki, hogy megetesse, vagy éppen három hatalmas kan kutyát kényszerít megalázkodásra, ha úgy gondolja, bántani akarják az ő szeme fényét.
Bár nagyon nem szereti az erőszakot, mostanában többször előfordul, (amikor már nagyon tele van a hócipője) hogy alaposan elveri az időközben hajadonná serdült szemtelenkedőt, és ilyenkor egy ideig nem kérdés ki a főnök. Legtöbbször viszont ennél intelligensebb megoldáshoz folyamodik érdekei érvényesítéséhez, mint ahogy az néhány nappal ezelőtt is történt.

Mint említettem, Giginél hagyomány esténként a gazdihoz való bújás a padon, bár Lütyő érkezése ezt is felborította. Amíg még pici volt és nem tudott felugrani a padra, nem volt semmi gond. Néhány hónap múlva viszont a magasság már nem jelentett akadályt a kis rugólábúnak, így a gazdin is osztozni kellett. A képlet mostanában úgy néz ki, hogy gazdi ölében a Gigi, Gigi hátán a Lütyő. Bár ez így nem túl meghitt, főleg mivel Lütyő a természeténél fogva képtelen nyugton maradni, valahogy mégis működik.
Na de történt egyik nap, hogy Gigi kissé elbambult, így amikor a férjem leült a padra, Lütyő már ott is termett az ölében, kiszorítva így a nagyot a fő helyről.
Pillanatnyi tanácstalanság után okos kutyánk fejében megszületett a Terv. Elrohant, és felkutatta azt a szakadt focilabdát, amelyet a férjem néhány hete talált, és ami már oly sok boldog percet okozott a két ebnek, és amihez különösen Lütyő ragaszkodott szenvedélyesen.
A kis törpe nem nézhette tétlenül, hogy a kedvenc labdája illetéktelen kezekbe (akarom mondani szájba) került, így ahogy meglátta, azonnal leugrott a férjem öléből, és kikapta a labdát a Gigi szájából. Diadalmas képpel elrohant vele, míg Gigi sztoikus nyugalommal felugrott a padra, és látva, hogy terve tökéletesen működött, elégedetten nyúlt el a gazdája ölében. Boldogan sóhajtott egyet, miközben némi megvetéssel nézte fogadott lányát, aki "egy tál lencséért eladva az örökségét",  fel s alá rohangált a labdával a szájában. Talán még gúnyosan el is mosolyodott egy picit...


Dunaparti séta:

Sport szelet fagyi

                                                                               

 

Azaz a rumos csokoládé fagylalt. Legutóbb csokitortával tálaltam, de persze magában vagy más fagyik társaságában is megállja a helyét. Bár most végre nincs kánikula (rohanok is pizzát sütni), de jól jöhet még egy hűsítő nyalánkság a nyárra. Vagy majd az őszre. Vagy bármikorra.

Hozzávalók:

2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
4 db tojássárgája
150 g barnacukor
1 db vaníliarúd
30 g kakaó
100 g csokoládé
0,5 dl rum (ízlés szerint lehet kevesebb is)

A kakaót egy kevés tejjel csomómentesre keverem. Hozzáadom a többi tejet, a tejszínt, 100 g cukrot, a vaníliarúd kikapart magjait és magát a rudat is, majd felforralom. A tojások sárgáját habosra keverem 50 g cukorral. A felforrt folyadékból a vaníliarudat kiszedem, majd lassan és folyamatos keverés mellett hozzáöntöm a felvert sárgájához. Hozzáadom az összetört csokoládét és addig keverem, amíg el nem olvad teljesen. A rumot is beleöntöm. Visszateszem a tűzhelyre és kis lángon folyamatos keverés mellett besűrítem, kb. 2-3 perc alatt, de semmiképpen nem forralom már. Ha kihűlt, a fagyasztóba rakom. 1-1,5 óra múlva egy műanyag kanállal vagy botmixerrel átkeverem. Ezt óránként megismétlem, legalább még 3-4 alkalommal.

Hershey's csokitorta

A piskóta receptje a Hershey's kakaósdoboz hátulján található. Igazi egyszerű, keverem-kavarom sütemény, tömör tésztával. Lehet több lapot is sütni és krémmel megtölteni, de szerintem a legjobb így, csokival bevonva.

Hozzávalók:

Piskóta:
180 g cukor (nálam barna)
20 g házi vaníliás cukor
110 g liszt
50 g kakaó
1 tk sütőpor
0,5 tk szódabikarbóna
60 g olvasztott vaj
1 db tojás
120 ml tej
120 ml forró víz

Ganache:
100 g csokoládé
50 ml tejszín

A sütőt előmelegítem 175 fokra. A száraz anyagokat összekeverem, majd hozzáadom a tojást, vajat és a tejet. Addig keverem, amíg a cukor el nem olvad teljesen. Ezután további folyamatos keverés mellett nagyon lassan hozzáöntöm a forró vizet is. A masszát egy sütőpapírral bélelt 22 cm-es formába öntöm és kb. 30-35 perc alatt megsütöm. A ganache-hoz a tejszínt felmelegítem, majd a tűzhelyről levéve beletöröm a csokit és magára hagyom pár percre. Ezután egy habverővel összekeverem, majd bevonom vele a teljesen kihűlt piskótát. Hűtőben megdermesztem, rumos csokifagyival tálalom.

Majonézes tésztasaláta

A kedvenc tésztasalátám. Vagy így, majonézzel készítem, vagy pedig azt és a mustárt kihagyva a receptből, olivaolajat adok hozzá és kevés balzsamecetet. A paradicsom húsa és leve a salátát és öntetét gazdagító kihagyhatatlan és egyik legfontosabb összetevője ennek az ételnek. Oké, akik nem szeretik a paradicsomot, felmentést kapnak. De kizárólag ők! :)

Hozzávalók:

1.5 dl majonéz
0.5 dl tej
1/4 citrom leve
1 tk mustár
1 szál rozmaring zöldje, apróra vágva
1 csokor petrezselyem, apróra vágva
3 gerezd zúzott fokhagyma
10 dkg húsos szalonna
10 dkg főtt-füstölt tarja
2 szál újhagyma (helyettesíthető póréhagymával)
2-3 db paradicsom
só
bors
250 g tészta (nálam épp ditali lisci)

 

A szalonnát kis kockákra vágom és megsütöm. A sütés vége felé hozzáadom a szintén felkockázott tarját. A majonézt, tejet, citromlevet, mustárt egy tálban összekeverem. Hozzáadom a zöldfűszereket, kevés sót, borsot és a fokhagymát. A hagymát felszeletelem, a paradicsomot négybe, majd szeletekre vágom. A majonézhez adom a szalonnás-tarjás keveréket, a hagymát és a paradicsomot, végül a kifőtt tésztát. (Csak leszűrve, nem leöblítve.) Bár jelen állapotában már fogyasztható meleg saláta, de tekintettel az időjárásra,  ha kihűlt, hűtőbe teszem pár órára és hidegen tálalom.

Kovászos uborka

Mit is lehetne hozzáfűzni az ország kedvenc nyári savanyúságához? Finom és hűsítő, nagy melegben egy igazi magyar snack. (Ma például vagy fél kiló tűnt el, csak úgy, magában.) Ha meg éppen nincs hőség és nekiállunk pörköltet vagy rántott húst készíteni, mi lehetne jobb kísérő, mint a kovászos uborka?

Hozzávalók:
(Ez a mennyiség pont elfér egy 5 literes üvegben.)

2 kg uborka
3 ek mustármag
3 ek koriandermag
10 szem egész bors
1 csokor kapor
2-2,3 l meleg víz
~60 g só (30g/l víz)
2 vastagabb szelet kenyér

Az uborkákat alaposan átmosom. Az üveg aljára teszem a fűszereket és rájuk helyezem az uborkákat. A vízben elkeverem a sót és az uborkára öntöm. A tetejére helyezem a kenyeret és egy kis tálkával lefedem. Meleg helyre teszem és tálcát rakok alá, hogy a megindult lének legyen hová folynia. Pár nap múlva szüretelem. :) Az uborkákat kiszedem, a lét rájuk szűröm és a hűtőbe teszem.

Nagyon nagy melegben inkább rakjuk árnyékos helyre és 2-3 napig érleljük, de a második nap már kóstoljuk meg, kész van-e már. Hűvösebb időben akár 5-7 napot is bent csücsülhetnek az üvegben, de a harmadik-negyedik naptól nyugodtan teszteljük le naponként. (Idén először pont egy egyhetes esős-hűvös időben tettem el. Ha kisütött a nap egy órára, már rohantam is ki vele, majd vissza a tűzhely mellé. Kenyérsütés után a hűlő sütőbe is betettem. :)  A nyolcadik napon vettem ki őket. Mindezidáig ez volt a legjobb eresztés.) Ha a lé beindult, a kenyeret ki is lehet venni. Volt, hogy kivettem, de olyan is, hogy végig bent maradt. A kenyér igazából lehet bármilyen, de talán a rozsliszttel készült kenyérrel volt eddig a legjobb az íze. A hűtőben egy-két napot állva még tovább érik és eléri végleges, legfinomabb zamatát.