Nagyon-nagyon régen jártam erre, és sajnos nem is tudom megígérni, hogy a jövőben rendszeresen jelentkezem. A hosszú hallgatásnak két oka is van. Az egyik az augusztusi isiász, amivel másfél hónapot feküdtem, és sajnos még most sincsenek fájdalommentes napjaim. Ezért amennyire csak lehet, kímélem magamat.
A másik ok, (és ez a nyomósabb), hogy tavasz óta egy fantasztikus munkahelyen dolgozok, ahol ellátnak minden földi jóval. Szeptember óta az öcsém is ott szakácskodik, így finom ételeket hordok haza minden nap.Sokszor még hétvégére is jut belőlük, emiatt elég ritkán főzök, és nincs mit posztolnom. Ha nagyritkán főzök is, akkor sem érzem már azt a mindent elsöprő vágyat, hogy az ételeket lefotózzam, és megosszam. Talán ez azért változni fog, ha a derekam jobban lesz.
Ami miatt mégis úgy döntöttem, hogy megtöröm a hallgatást, az, hogy az elmúlt időkben egyre többen jelezték, hogy hiányoznak nekik az újabb posztjaim. Ez bevallom, jól esett. Miattuk erőt veszek magamon, és ha posztolásra érdemes étek kerül ki a konyhámból, azt megosztom a nagyérdeművel.
Most egy egyszerű csokoládét készítettem, aminek az eredetijét Pocak Pannánál láttam. Étcsoki kedvelőknek igazi csemege, a tejcsoki szerelmesei némi tejporral kiválthatják a kakaó egy részét. (a paleo diétázók kókusztejporral)
Nálam így készült:
50 g kakaó
50 g kókuszzsír
50 g virágméz
1 kk vaníliaesszencia
kb. 50 g vegyes aszalt gyümölcs (szilva, sárgabarack, mazsola)
A kókuszzsírt felolvasztottam, hozzáadtam a vaníliát, a kakaót és a mézet. Habverővel simára kevertem, majd belekevertem az apróra vágott aszalt gyümölcsöket is. Egy darab sütőpapírra tettem a masszát, és egy habkártya segítségével elsimítottam, és igyekeztem téglalap alakúra igazgatni. A sütőpapírral becsomagoltam, majd a hűtőbe tettem, hogy megdermedjen. Ha a lakásban több van 23 foknál, akkor érdemes a csokit hűtőben tartani, mert a kókuszzsír 24 foktól folyékonnyá válik.
