Hát ez nem kifejezetten diétás étel. Egészségesnek sem nevezhetném. De néha igazán belefér egy-egy ilyen kaja is. Főleg ha ennyire finom.
Életemben először csináltam dödöllét, de valószínűleg nem utoljára. A férjem odáig volt érte, és nekem is nagyon ízlett. Csütörtökön a BNV-n voltam, és ott árultak dödöllét. Akkor nem kóstoltam meg, de annyira jól nézett ki, hogy úgy döntöttem, ezt nekem is ki kell próbálnom.
Több receptet megnéztem a neten, de leszámítva a krumpli-liszt arányát, az elkészítés módját illetően mindegyik azonos volt: olajat/zsírt hevítünk, rajta hagymát pirítunk, erre szaggatjuk rá kanállal a lisztes krumplit.
Két adag dödöllét csináltam, az egyik adagot eltettem a hűtőbe másnapra, a másik adagot pedig a recept szerint az üvegesre pirított hagymára szaggattam.
Nem lett rossz, de egy pici gondom volt vele: nem úgy sült át a krumpli, ahogyan én szerettem volna, és túl sok zsírt szívott magába. Az ok egyszerű: a hagyma kicsit lehűti a forró zsírt, ráadásul valamennyi nedvességet is enged, és a krumpli fő is (pontosabban szétfő) és sül is egyszerre a zsírban. Nem kétlem, hogy a dödöllének pont ilyennek kell lennie, de én jobban szerettem volna, ha egy kicsit ropogósabb lesz.
Nos, a hűtőben pihenő adag lett az igazi. Az egy napos állás kifejezetten jót tett neki. A sütési sorrenden is változtattam, és így egyszerűen tökéletes lett. A férjemnek is ez a variáció ízlett jobban.
Hozzávalók
70 dkg krumpli
kb 15-20 dkg liszt (a krumpli minőségétől függ a mennyisége)
10 dkg füstölt mangalica szalonna
2 fej lilahagyma (természetesen vöröshagyma is jó, de szerintem lilával finomabb)
ízlés szerint tejföl (jó minőségű 20 %-os, de még finomabb a piacokon is beszerezhető házi)
só
A krumplit megpucoltam, apró kockákra vágtam, és annyi vízben tettem fel főni, ami éppen ellepte. Enyhén megsóztam, és puhára főztem. Takarékra vettem a lángot, és krumplinyomóval pépesítettem a krumplit a főzővízzel együtt. Még mindig takarékon tartva folyamatos keverés mellett hozzáadtam a lisztet. Annyi liszt kell bele, hogy egy sűrű masszát kapjunk, amit már alig lehet keverni, és el is válik az edény falától. (Az utolsó mozdulatokhoz én már nem is voltam elég erős, úgyhogy a férjemet hívtam segíteni.)
Amikor a liszt már jól elkeveredett lehúztam a tűzről. Itt ezen a ponton rögtön lehetne is sütni a dödöllét, de ahogy fent említettem, nagyon jót tesz neki ha néhány órát, vagy egy egész napot áll a hűtőben.
(A legtöbb recept arányaiban sokkal több lisztet ír, mint amennyit én használtam, de nekem nem kellett túl sok ahhoz, hogy kemény masszát kapjak. Ha sok lisztet vesz fel a krumpli, akkor valószínűleg túl sok volt a főzővíz rajta. Én igyekeztem annyi vízben főzni, ami éppen csak ellepte, mert nem akartam hogy túlságosan lisztízű legyen a dödöllém. Ha túl sok a víz, inkább öntsünk le belőle egy keveset, mielőtt összetörjük a krumplit.)
A hideg dödölle tésztából kiskanálnyi adagokat vettem ki, és nudlikat formáztam belőle. Persze lehet kanállal is beleszaggatni a zsírba, de így szebb lett a formája.
A szalonnát apró kockára vágtam, és zsírjára sütöttem. A zsírból kimertem a megsült szalonnakockákat, és elkevertem néhány evőkanál tejföllel.
A hagymát nagyobb kockákra vágtam, és félretettem.
A forró zsírba beletettem a nudlikat és addig sütöttem, amíg minden oldalán egy kis kérget kapott. Amíg nem sül kéreg a krumplira, nem szabad semmilyen eszközzel kevergetni mert szétesik, inkább csak rázogassuk a serpenyőt.
Mellédobtam a hagymát is, picit megsóztam és együtt készre sütöttem.
Tálalásnál a szalonnás tejföllel locsoltam meg.
Így magában is tökéletes, de süthetünk mellé ropogós kolbászkarikákat, vagy akár néhány szelet angolszalonnát is.