Szedres-kajszis crumble

A férjem tegnap este hazaállított 10 kg sárgabarackkal, mondván, hogy ezt most azonnal csináljam meg, mert annyira érett, hogy ki tudja mi lesz vele másnapig. Meg volt beszélve, hogy hoz barackot valamelyik nap, hiszen a polcról már csak a baracklekvár hiányzott. Az időzítés viszont ennél rosszabb nem is lehetett volna, ugyanis délben álltam neki 13 kg szilvát kimagozni és befőzni. Fáradt voltam, és mindenhez volt kedvem, csak nem egy újabb nagy adag gyümölcs kimagozásához, üvegek fertőtlenítéséhez, főzőcskézéshez. Megnéztem a barackot, de én is úgy ítéltem, hogy ez nem tűr halasztást. Nagyon finom édes, de tényleg határeset. A szilva még sehogy sem állt, látszott, hogy ebből így is - úgy is éjszakázás lesz, ezért úgy döntöttem, hogy nekikezdek a baracknak is. Közben egyre éhesebb lettem, és az előttem álló feladatok elvégzéséhez kellett valami finomság, ami energiával tölt fel. Sütit akartam, de valami gyorsan elkészíthetőt, amivel nem kell sokat pepecselni. A crumble pont ilyen. Nemcsak gyorsan összedobható, de nagyon finom is. A barack adta magát, amit párosítottam szederrel. A szeder picit savanykás íze nagyon jól harmonizál a barack édességével, a kettő együtt nagyon jól működött. A morzsatésztába diót is tettem, ami koronát tett az egészre. Tényleg nagyon finom lett.


Hozzávalók:
180 gr liszt
100 gr vaj
60 gr cukor (én nyírfacukrot használtam)
40 gr dió
250 gr szeder
250 gr sárgabarack
+ 2 evőkanál cukor
csipet fahéj
csipet szegfűszeg

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. A diót zacskóba tettem, és egy sodrófával kicsit megütögettem, hogy darabosra törjön. A cukorral együtt a diót is hozzámorzsoltam a lisztes vajhoz.
A barackot kimagoztam, negyedekbe vágtam, és összekevertem a szederrel. Belekevertem két evőkanál cukrot, pici fahéjat és szegfűszeget.
Egy sütőtálat kivajaztam, beleöntöttem a gyümölcsöt, és a tetejére szórtam a morzsát.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem.
Egy gombóc vanília fagyi feldobja, de magában is nagyon finom.

Sóban sült csirke grillezett burgonyával és kovászos uborkás paradicsomsalátával

Végre jól vagyok! Köszönöm mindenkinek, aki elhalmoztak a jókívánságaikkal, és gondoltak rám! Egy ici-pici fájdalom még van a derekamban, de ez már nem akadályoz semmiben, és napról napra egyre jobb. Ahogy utánaolvasgattam az isiásznak, nem ritka, ha valakinek 4-8 hétig is eltart mire felépül, ehhez képest én másfél hét alatt teljesen rendbejöttem. Csütörtökön, amikor még csak 4-5 percig tudtam állva maradni, még nem gondoltam volna, hogy szombaton már piacozni fogok.

Még nem akartam nagyon megterhelni a gerincemet, ezért a szombati bevásárlás után csak egy egyszerű ételt készítettem, ami egyszerűsége ellenére is a legnagyobb kedvencem.
Anyukám nagyon sokszor csinált sóban sült csirkét amikor még gyerek voltam, tőle tanultam ezt a végtelenül egyszerű receptet.  Paradicsomsalátát készítettem hozzá, mert ez a másik nagy kedvencem.
Amikor 10 évvel ezelőtt a férjemmel elkezdtünk randevúzni, éppen tél volt. Télen a paradicsom rossz ízű és drága, én mégsem tudom a napomat elképzelni nélküle. Amikor a férjem (aki akkor még nem volt az:) a kedvemben akart járni, akkor hozott nekem egy kosár  paradicsomot.
Tíz év elteltével a férjem már nem paradicsomot hord nekem haza, hanem csokit, de ez már egy másik történet...  Amúgy is hoz nekem csokit, de amikor közlöm vele, hogy most egy darabig ne hozzon, mert szigorúan diétázni akarok, akkor a következő nap tuti megjelenik 5-6 tábla különleges csokival. Ilyenkor a következő párbeszéd szokott lezajlani közöttünk:

-Nézd mit hoztam neked! Örülsz?
-Ezt most miért csinálod? Mondtam, hogy ne hozzál csokit, mert fogyózok!
-De nézd milyen finomak! Ez itt rumos aszalt szilvás, ez tökmagos narancsos...nem akarod megkóstolni?
-Nem érted, hogy fogyózni akarok?!
-Ezt kóstold meg! Meg ezt! Nézd ez milyen jól néz ki! Ne mondd, hogy nem akarod megkóstolni!
-Tényleg fogyózni akartam...
-Te szereted a csokit, én pedig téged szeretlek, azért hoztam. Na, kóstold meg!
-De dagadt vagyok, és így soha nem fogok lefogyni!
-Nem vagy dagadt! Ilyet ne mondjál! Kicsit molett vagy és kész! Különben is, én így is szeretlek...
És itt vége is a fogyókúrának. Két oka van annak, hogy így nézek ki: egy alulműködő pajzsmirigy, és egy szerető férj...

Na de visszatérve az eredeti témánkhoz, jöjjön a recept:

A csirkét enyhén besózom, és bőven bedörzsölöm majorannával. Mással is lehet fűszerezni tetszés szerint, de én így szeretem a legjobban. Egy tepsibe 1 kg sót öntök, és erre teszem a csirkét. Vannak, akik az egész csirkét betapasztják a sóval, én ezt nem szoktam. Csak simán ráhelyezem a sóágyra. Kb 180 fokon sütöm, amíg teljesen átsül, és a bőre finom ropogós lesz. Időt azért nem írok, mert az a csirke méretétől függően változik. A csirke húsa a a só gőzétől finom porhanyós lesz, a bőre pedig jó ropogós.

A burgonyát megfőztem, megpucoltam, és vékony szeletekre vágtam. Egy palacsintasütőt kikentem vékonyan olajjal, és ezen sütöttem meg a burgonyaszeletek mindkét oldalát.

Két paradicsomot és két kovászos uborkát vékonyan felszeleteltem, és felváltva egymásra helyeztem.
Egy lilahagymát apróra vágtam, összekevertem fél evőkanál ecettel és két evőkanál olajjal. Ízesítettem sóval, borssal, bazsalikommal, majorannával, és egy pici édesítővel. Ezzel öntöttem le az uborkás paradicsomot.

Almás pite

Nem kevés almás pite recepttel lehet találkozni a neten, szakácskönyvekben és családi berkekben egyaránt. Hisz mindenkinek megvan a sajátja. De én ezt egyáltalán nem bánom. Általában az engem érdeklő ételeknél szeretek minél több receptet ha nem is kipróbálni, de megnézni, elolvasni és így megtalálni vagy több receptből összegyúrni "Az igazit". És azt hiszem meg is találtam a számomra megfelelő almás pite receptet. A lényeg pedig főleg a tésztán van. Régóta kerestem azt az igazán omlós tészát, végül egy tankönyv receptje lett a befutó. (Hogy miért nem ezzel kezdtem? :-) ) Bár ezzel a tésztával a legnehezebb dolgozni az összes eddigi kipróbált közül, de a végeredmény mellé tényleg ki lehet tenni a "Vigyázat! Omlásveszély!" táblát. Mivel nincs pitesütő formám, egy sima, 24 cm-es tortasütő formában készítettem el.

Hozzávalók:

A tésztához:
300 g liszt
200 g vaj
100 g porcukor (ebből egy része lehet vaníliás is)
1 tojássárgája
1 db citrom héja
csipetnyi só

A töltelékhez:
1 kg alma
35 g barnacukor
35 g házi vaníliás cukor
1 db citrom leve
2 ek keményítő
szegfűszeg
fahéj

1 tojásfehérje a lekenéshez

A tészta alapanyagait összegyúrom. Ha esetleg nem állna össze, egy-két kanál hideg vizet adok hozzá. Hűtőben pihentetem minimum egy órát, de az se baj, ha egy éjszaka ott áll. Az almát meghámozom, cikkekre vagy kockákra vágom, megöntözöm a citromlével, hozzákeverem a cukrot, keményítőt és fűszereket, majd állni hagyom egy órát. A tésztát egy kisebb (~250 g) és egy nagyobb (~ 350g) részre vágom. A nagyobb részt csak nagyjából kinyújtom, beleteszem a formába és ott egy kis mini nyújtó-hengerrel nyújtom tovább a szélek felé (mi mázlista vagyok, hogy nekem van :-), ennek hiányában használhatjuk ujjainkat is), majd már a kezemmel kialakítok egy kb. kétujjnyi magas és fél centi vastag peremet. Ha a tészta közben nagyon felmelegedett volna, akkor kicsit pihentetem a hűtőben a formával együtt, majd beleteszem a tölteléket. A kisebb lapot két sütőpapír között nyújtom ki. Erre szintén igaz, ha nagyon felmelegedett, akkor be vele a hűtőbe pár percre. Óvatosan leszedem az egyik réteg papírt, majd ráteszem az almára. Lehúzom a másik papírt is. A széleken a tésztát összenyomkodom, a felesleget levágom. Megszúrkálom, lekenem a tojásfehérjével. Előmelegített sütöben ~180 fokon sütöm 20 percig, majd ~150 fokon 30 percig. Ha kibírom, akkor kicsit hagyom hűlni felszeletelés előtt. Néha vaníliafagyival, de legtöbbször csak úgy magában eszem. Ha esetleg maradna másnapra (na jó, azért szokott), akkor hidegen is nagyon finom.

Gombás cukkini lasagne

Ha már szóba került a cukkinitekercsnél a paradicsommártás és amúgy is maradt egy cukkini, gondoltam összedobok egy lasagne-t, de a tésztát cukkini lapokkal helyettesítem. Alapvetően húst hússal eszem, de egy jó kis paradicsommártás kedvéért le tudok mondani róla. Ráadásul Oceancowboy most posztolt az ő paradicsomszószáról és ez külön felpezsdítette bennem az olaszos ízek iránti egyébként is olthatatlan szeretetemet. Igaz, én nem készítettem el hozzá a saját speckó szószomat, csak egy alap paradicsommártást. A következő recept két adagra elegendő.

Hozzávalók:

1 db cukkini (~ 250-300g)
300 g csiperke gomba
400 g passzírozott paradicsom
4 gerezd fokhagyma
1 dl olivaolaj
1 csokor bazsalikom
só, bors
kakukkfű
25 g vaj
25 g liszt
3 dl tej
szerecsendió
100 g reszelt edami sajt

A gombát nem túlzottan, de azért vékony szeletekre vágom. Kb. 4 evőkanál olivaolajon megpirítom, ha kell, akkor több részletben. Mikor megpirult, sózom, borsozom és dobok rá egy lehelletnyi kakukkfűvet. A paradicsommártáshoz a maradék olivaolajon aranybarnára pirítom a fokhagymát, majd hozzáöntöm a paradicsomot. Sózom, borsozom és kis lángon ~25-30 percig főzöm. A végén hozzáadom a bazsalikomleveleket. A levágott végű cukkiniket ismét az uborkagyalu segítségével felszeletelem. A besamelhez a vajat felmelegítem, hozzákeverem a lisztet, majd folyamatos keverés mellett öntöm fel a hideg tejjel. Sót, borsot adok hozzá és reszelek bele egy kevés szerecsendiót. Forrás után még egy-két percet főzöm. Egy tepsit kivajazok, beleteszem az első réteg cukkinit (ez nálam 3 szelet volt), rá 2-3 evőkanálnyi paradicsommártást, erre gombát, majd ezt ismétlem újra és újra. Az utolsó réteg cukkinire öntöm a besamelt és megszórom sajttal. 170 fokos előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütöm.

Szalonnás túróval töltött cukkinitekercs szamorodni sabayonnal

Remekül variálható meleg vagy akár hideg előétel. Adhatjuk egy finom bazsalikomos paradicsommártással, esetleg vendégváróként előre elkészítve, majd olivaolajjal meglocsolva friss, ropogós kenyérrel, de köretként egy szelet halhoz, szárnyashoz is el tudom képzelni, nem kevésbé egy jó borzaska mellé, fokhagymás tejföllel. Na de ezt most itt abba is hagyom. Mindezek mellett gyorsan elkészíthető. Én most melegen tálaltam, mellé pedig kedvenc boromból készítettem sabayont.

Hozzávalók:

1 db cukkini (~ 250 g)
100 g bacon
250 g túró
1 csg petrezselyem
3 db tojássárgája
só, bors
olivaolaj
1 dl tokaji száraz szamorodni
pár szem feketebors
csipet zsálya

A cukkiniből uborkagyaluval 12 szeletet vágok. Hosszában egyik szélüket egyenesen levágom, összetekerve ez lesz az aljuk és így nem fognak billegni. A levágott részeket és a maradék cukkinit, valamint a szeletelt bacont apró kockákra vágom. A cukkini szeleteket 1 percig gőzölöm. Ha nincs pl. bambuszrácsunk, akkor egyszerűen csak forraljunk egy edénybe kevés vizet, tegyünk rá egy sima szűrőt és ebbe tegyük a zöldséget, majd fedjük le. Persze a szűrő ne lógjon bele a vízbe. A meggőzölt cukkiniket feltekerem és egy olivaolajjal megkent tepsire teszem. A feltekeréshez egy vékonyabb sodrófát használok, így egyforma átmérőjűek lesznek. A bacont kevés olajon vagy vajon megsütöm, majd hozzáadom a cukkini kockákat, sózom, borsozom és kb. fél percig sütöm együtt őket. A végén beleteszem a felaprított petrezselyemzöldet. Ezt keverem a túróhoz és adok hozzá egy tojássárgáját. A tölteléket habzsákba teszem és így nyomom a cukkinitekercsek közepébe, egyszerűbb, mint belekanalazgatni. Előmelegített ~180 fokos sütőben 20 percig sütöm, de 15 perc után azért nem árt ránézni.

A sabayonhoz a bort a zsályával és a szemes borssal a felére beforralom, leszűröm, hűlni hagyom. Két tojássárgája hozzáadásával vízgőz fölött habverővel folyamatosan verve besűrítem, a térfogata minimum megduplázódik. Vigyázat, ez a mennyiség nagyon hamar elkészül, ne melegítsük túl, mert szamorodni rántotta lesz belőle. A végén pici sót adok hozzá.

Vörösboros csirkecomb

Bár a coq au vin eredetileg kakasból készül, mára már elterjedt és elfogadott dolog csirkéből is készíteni. Én csak csirkecombot használtam hozzá, mert sokkal szaftosabb és ízesebb, mint a mell.

Hozzávalók:

4 db csirkecomb, kétfelé vágva
150 g húsos szalonna, vastag hasábokra vágva
2 közepes fej hagyma, nagyobb kockára vágva
250 g gomba, negyedbe vágva
4 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
5 dl száraz vörösbor
5 dl csirkehúsleves vagy alaplé
1 ek paradicsompüré
30 g liszt és 30 g vaj keveréke, hidegen (beurre manié)
olivaolaj
babérlevél, rozmaring, kakukkfű
1 csomag petrezselyem, aprítva
só, bors

A combokat sózom, borsozom. Egy nagyobb lábasban kevés olivaolajon megsütöm a szalonnát, majd kiveszem és félreteszem. A visszamaradt zsiradékon megdinsztelem a hagymát, ezt is kiveszem és félreteszem. Hasonlóan járok el a gombával is. Jöhet egy kis olivaolaj ismét és elősütöm a combokat, hogy egy kis aranybarna színt kapjanak. (Szükség esetén több részletben, hogy piruljanak, és ne főjenek.) Hozzáadom a fokhagymát, a rozmaringot, kakukkfüvet, babérlevelet, a paradicsompürét, majd nagyon rövid pirítás után beleteszem a szalonnát és felöntöm a borral és a húslevessel. Felforralom, majd kis lángon főzöm 30-40 percig, amíg a hús meg nem puhul. Ekkor a combokat kiveszem, a levet pedig beforralom, kb. 4-5 deciliternyire. A lisztes vajjal sűrítem, majd visszateszem a combokat és hozzáadom a gombát és a hagymát is, valamint az aprított petrezselyemzöldet. Egy-két perc alatt összefőzöm. Friss házi kenyérrel sem utolsó, de én főtt, vajas zöldségekkel tálaltam.

Isiász

Másfél hétig nyomtam az ágyat (mostmár tudom, hogy egy viszonylag enyhébb lefolyású) isiásszal. Végre aztán eljött a nap, amikor már fájdalom nélkül tudtam létezni. Gyógyultnak nyilvánítottam magamat, és a következő nap befőztem néhány kiló barackot, megcsináltam a Sárgabarackos Tart-ot, amitől azóta is a nyálam folyik, ha rá gondolok.

A gyógyulásom második napján -élvezve a mozgás okozta szabadságot- kimentünk a nővéremékhez úszni. (Apropó. Ismeritek a BBC-n időnként levetítésre kerülő Keeping Up Appearances című sorozatot? Nekem nagy kedvencem, a létező legjobb angol sitcom, évente legalább egyszer megnézem. A főszereplő, a látszatra sokat adó Hyacinth rendszeresen dicsekszik a nővérével, akinek medencéje, pónija és Mercedese van. Na, nekem is van egy ilyen nővérem. Bár nem Mercedes-szel járnak és pónijuk sincs, viszont van egy jó kis medencéjük. Nem is olyan kicsi.)

Na szóval, ott tartottam, hogy elmentünk úszni, és nagyon élveztem. Másnap már éreztem, hogy a derekam megint nincs rendben, újra jelentkezett az éles, késszúrás-szerű fájdalom. Ennek ellenére következő nap lementem megint Gárdonyba meggyet szedni, mert akartam még egy kis szörpöt csinálni. A szörpöt másnap már a férjem főzte meg, én meg az ágyból dirigáltam, mert fel sem tudtam kelni. Három csodás nap után rámköszönt életem legbrutálisabb isiásza. (Pedig volt már egy párszor, de ilyen durva még soha.) Mosdóba is csak járókerettel, tudok kivánszorogni, mert nem tudok kiegyenesedni. Ugyanis ilyenkor az izom begörcsöl, így védekezik a fájdalom ellen. Hülye egy védekezés, mert az izomgörcs maga sokkal rosszabb, mint az idegbecsípődés kiváltotta fájdalom, és így járni sem lehet. Minden egyes másodperccel, amit állva töltök, fokozódik a görcs, és így a fájdalom is. Az előző másfél hét isiásza sétagalopp volt ehhez képest.

A padlón fekvés, amit ilyenkor szoktak ajánlani nekem nem jött be, sokkal rosszabbul lettem tőle. Ma kitaláltam, hogy a férjem hozza be a kertből a műanyag napozóágyat. Most ezen fekszem. Kemény is, mégis kényelmesebb mint a padló, és végre a hasamra fektetett laptot is tudom használni. A legrosszabb az, hogy nem tudok főzni. Nemhogy főzni nem tudok, még egy szendvicset sem tudok megcsinálni magamnak. Reggelente a férjem (mielőtt elmegy dolgozni,) süt egy rakás bundáskenyeret, vagy szalonnát, és azt eszem reggelire és ebédre is. Ráadásul a jó kis tönkölykenyereim helyett fehérkenyeret vagyok kénytelen enni. A férjemnek most rengeteg munkája van, még hétvégén is dolgozik, szóval nem várhatom el tőle, hogy a sok munka mellett főzzön is nekem, meg rohangáljon minőségi kenyér után, így marad a szemben lévő kisközért szerény kínálata, a szeletelt fehérkenyér. Brrrr... Amikor az ember már hozzászokott a saját sütésű házikenyérhez, a bolti fehérkenyér ehetetlennek tűnik, olyan, mintha fűrészport ennék.

Egyik nap a tesóm (akinek úszómedencéje van, de nincs pónija és Mercedes-e :), eljött hozzám takarítani, és hozott nekem ebédre egy McDonalds-os menüt. Bár könyörögtem, hogy inkább gyrost hozzon, neki a McDonalds esett útba. De ezért is nagyon hálás voltam, ez is némi változatosságot jelentett. Aztán tegnap egyhangú étkezésemet végre megtörte anyukám, aki az öcsém (Winebeershot) főztjével lepett meg. Remélem nemsokára olvashatjátok a blogon, mert különlegesen finom volt. Rágom az öcsém fülét, hogy tegye fel végre...

Minden nap úgy alszom el, hogy holnap talán már fájdalom nélkül ébredek. Szeretnék hamar rendbe jönni, mert egyrészt ez egy szörnyű állapot, másrészt meg főzni akarok!!! (Harmadrészt nem kéne tovább híznom a mozgáshiány miatt...) Na megírtam életem leghosszabb posztját, ráadásul kaja nélkül. Bár egy szót sem szólhattok, eleget beszéltem közben arról, mit eszek és mit nem...:) Remélem nemsokára jelentkezhetek valami pozitívabb poszttal, addig is Winebeershot-é a terep. Csak vegyen végre erőt magán, és írjon...

Padlizsánkrém

Most írhatnék a kapcsolatomról a padlizsánnal, de nem teszem. Meleg van. Különben sincs szoros kapcsolatom vele. Néha padlizsánkrém formájában találkozunk, én meg jól megeszem. Úgy kell neki. Hőségriadós napokon könnyű esti vacsora. Meg egyébként is.

Hozzávalók:

1 kg padlizsán
4 gerezd fokhagyma (magamfajta fokhagyma-rajongóknak, de lehet kevesebb is)
fél citrom leve
1 dl olivaolaj + a padlizsánok sütéséhez
1 csomag petrezselyem
só, bors

A "kalapjuktól" megszabadított padlizsánokat hosszában félbevágom, bevagdosom, sózom, borsozom, olivaolajjal bedörzsölöm. 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöm. Kicsit hagyom hűlni, majd egy kanállal kiszedem a héjából a padlizsánhúst. (Ami attól még zöldség. Hehe.) Hozzáadom a citrom levét, a fokhagymát, ha szükséges még, akkor sót és borsot, valamint az 1 dl olivaolajat. Összeturmixolom. Végül mehet bele az apróra vágott petrezselyem. (Majonézes változatához 1-2 dl majonézt keverek még hozzá. Az sem rontja el.) Pirítóssal tálalom. Ha maradna a krémből, hűtőben pár napig eláll.

Sárgabarackos Tart

Kaptam néhány kiló sárgabarackot, nagyobb részéből lekvár készült, de szerettem volna valami barackos lepényt is csinálni.
Én a gyümölcsös süteményeket úgy szeretem, ha kevés a tészta, és rengeteg a gyümölcs. A sok tésztában árválkodó néhány szem gyümölcs engem nem hoz lázba. A testvérem az ilyen sütiket részesíti előnyben, sőt, neki az sem baj, ha a gyümölcsös sütiből kimarad a gyümölcs. Nem tudom hogyan is lehetünk ennyire különbözőek, pedig ikrek vagyunk. Mondjuk két petéjűek, de akkor is...
Szóval barackos sütit akartam sok gyümölccsel, és viszonylag kevés tésztával.
Itt találtam rá a megfelelő tésztára: http://www.joyofbaking.com/RaspberryTart.html
Annyira finom lett, hogy ezt minden héten meg kell ismételni újabb és újabb gyümölcs variációkkal.

Hozzávalók:
175 gr liszt
113 gr hideg vaj (ha nem sikerül pontosan kimérni, az sem baj, nem katasztrófa, ha 110 vagy éppen 115 gr lesz...:)
1 evőkanál gyümölcscukor (vagy kristálycukor)
fél teáskanál só
30 ml jéghideg víz

Töltelék:
kb 15 db sárgabarack (nem számoltam pontosan, de annyi barack kell, amennyi ráfér)
2-4 evőkanál gyümölcscukor
csipet fahéj
1 evőkanál olvasztott vaj

Első lépésben a vizet betettem a fagyasztóba egy kis időre, hogy jól lehűljön.
A lisztet összekevertem a cukorral és a sóval. A vajat kisebb darabokra vágtam,  elmorzsoltam a liszttel, a vizet hozzáöntöttem, és gyorsan meggyúrtam a tésztát.
Fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, az egész ne tartson 1 percnél tovább. Még jobb, ha robotgéppel keverjük össze a tésztát, mert akkor nem melegszik meg a kezünktől.
Én most kézzel gyúrtam, mert nem volt kedvem a robotgépet mosogatni. Így a gyorsaság miatt maradtak egészben benne kis vajdarabok, de ez nem probléma.
A meggyúrt tésztát folpackba csomagoltam és 1 órára a hűtőbe tettem.

A pihentetés után a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam kb 26 cm átmérőjű köralakra. Ebben a melegben nem könnyű a vajas tésztával bánni, mert nagyon hamar olvad, ezért olyan gyorsan dolgoztam vele, ahogy csak tudtam.
Elővettem egy 22 cm-es tortaforma alját, és ráfektettem a tésztát úgy, hogy minden oldalon ugyanannyi tészta lógjon le. A tészta 22 cm átmérőjű közepét megszórtam egy evőkanál cukorral, egy csipet fahéjjal, és megpakoltam a félbevágott barackokkal. A tészta 4 cm-es szélét ráhajtottam a barackra, megkentem az olvasztott vajjal. A vaj maradékával a barackok tetejét is átkentem, és megszórtam cukorral és egy csipet fahéjjal úgy, hogy a tésztára is jusson belőle. Ha nagyon érett, édes barackot használunk, elég egy evőkanál cukor is, de az enyém nem volt túl érett, így két evőkanál cukrot oszlattam el a tetején.
A tésztát a tortaforma aljával együtt átemeltem egy tepsire, és 200 fokra előmelegített sütőben ropogósra sütöttem. (20-25 perc). A tetejét megszórhatjuk porcukorral, vagy tehetünk mellé egy gombóc vanília fagylaltot is, de magában is tökéletes.

Egyszerű csokis szelet egyszerű málnahabbal

Tegnap reggel amíg aludtam, a férjem kiment a piacra és bevásárolt. Mire felébredtem, már mindent el is pakolt. (Ugye milyen jó férjem van?:)
Normál esetben ragaszkodok hozzá, hogy együtt menjünk a piacra, ugyanis számomra ez a hét egyik fénypontja. Most viszont sajnos képtelen lettem volna a piacozásra, mert ülőideggyulladásom van, (magyarul isiász) és 4-5 percnél hosszabb ideig nem tudok állva maradni a fájdalom miatt.
Amikor reggel kivánszorogtam a konyhába, a bevásárlás megtörténtét csak két doboz málna jelezte az asztalon. Bár a bevásárlólistán nem szerepelt málna, F. mégis hozott nekem, mert eszébe jutott, hogy mennyire szeretem. (Ugye milyen jó férjem van?:) Naszóval, gondoltam meghálálom a figyelmességét, és készítek neki valami finomságot. Az isiászból kifolyólag semmi bonyolult nem jöhetett szóba, csak valami gyorsan összekutyulható dolog, ami elkészül, még mielőtt összeesnék a fájdalomtól.

Hozzávalók:
50 gr csokoládé (én most Milka tejcsokit használtam)
120 gr vaj
20 gr kakaó
100 gr xylitol (vagy cukor)
2 nagy tojás
100 gr liszt (nálam fehér tönkölyliszt)
csipet fahéj
csipet só
1 teáskanál sütőpor

Málnahab:
2 tojásfehérje
10 dkg gyümölcscukor (vagy 12-13 dkg porcukor)
20 dkg málna

A csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam. Lehúztam a tűzről, belekevertem a xylitolt és a két tojást. A lisztet kikevertem a kakaóval, fahéjjal, sóval és sütőporral, és a folyékony masszához adtam. Egy 22 cm-es kivajazott tortaformába öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben kb.15 percig sütöttem.
A sütés végén végezzünk tűpróbát, ha már nem ragad rá a beleszúrt tűre, akkor kész a süteményünk. Ne süssük túl, mert akkor száraz lesz. Igazából ehhez a mennyiséghez bőven elég a 18 cm-es tortaforma is, de nekem sajnos még nincs, ezért sütöttem 22-esben.

A tojásfehérjéket gőz felett elkezdtem felverni, fokozatosan hozzákevertem a cukrot, és kemény habbá vertem. Beleöntöttem a málnát, és a habverővel azt is belekevertem.
Betettem a mélyhűtőbe azzal a célzattal, hogy megfagyasztom, de nem bírtuk kivárni, amíg megfagy. Türelmesebbek várjanak azzal a málnahabbal, mert mélyhűtve még finomabb! (A második adagot már úgy ettük...)

Zöldséges raguleves csirkemellcsonttal

Jó ideje már, hogy nem veszek csirkemellfilét, csak egész csirkemellet, több okból is. Egyrészt olcsóbb, még akkor is, ha kidobom a csontot és a bőrét is. Másrészt viszont soha nem dobom ki a csontot és a bőrét. Ugyanis ezen él a kutyánk. De nem csak a kutya szereti a csirkemellcsontot. A férjem is rajong érte, mint minden csontos húsért. Sokszor bánatosan nézi a fazekat, amiben a kutya mellcsontja fő, és szomorúan fanyalodik rá a csirkemellre, ha már ő csontot nem ehet... Ma megkönyörültem rajta, és neki is főztem mellcsontból egy "kis" levest.

Hozzávalók:
1 kg csirkemellcsont
1 hagyma
4 szál sárgarépa
2 szál angolzeller
60 dkg újkrumpli
50 dkg mirelit zöldborsó
3 púpozott evőkanál liszt
kb. 1 teáskanál majoranna
csipet lestyán
só
bors (véletlenül elég sok borult bele, de kifejezetten jót tett neki:)
2 evőkanál olaj
1 dl főzőtejszín (10%-os)
citromlé ízlés szerint (Én kb. negyed citrom levét facsartam bele)

A zöldségeket apró kockára vágtam, a mellcsontot feldaraboltam.
Egy nagyobb lábasban felhevítettem az olajat, és megdinszteltem rajta a hagymát. Hozzáadtam a répát, a zellert, és egy kicsit ezt is átpirítottam. Végül beletettem a húst is, és fehéredésig pirítottam.
Megszórtam liszttel, és folyamatos keverés mellett felöntöttem 3 liter vízzel.
Amikor a hús már majdnem megpuhult, hozzáadtam az apró kockára vágott krumplit és a borsót. (Ha friss borsót használunk, akkor a répával együtt az elején tegyük bele a levesbe.)
Sóztam, fűszereztem a levest, és még pár percig főztem, amíg a krumpli és a borsó is megpuhult.
Beleöntöttem a tejszínt, megvártam amíg újra felforr, belefacsartam a citromlét, és lehúztam a tűzről.

Csibeburger, avagy a CsipChicken szendvics

Nagyon megkívántam a McChicken szendvicset, de már elvből sem megyek McDonalds-ba, úgyhogy megcsináltam a saját CsipChicken szendvicsemet. (Az sem elhanyagolható szempont, hogy kb. másfél McChiken szendvics árából én 9 darab hamburgert készítettem...)
A hamburgerzsemlét az öcsém receptje alapján csináltam. Ez egy könnyű, foszlós, édeskés zsemle, azok közül, amit idáig próbáltam, talán ez hasonlít a legjobban a McDonalds-os hamburgerzsemléhez. Az enyém a szokásosnál picit sötétebb lett, ez annak köszönhető, hogy a liszt fele teljes kiőrlésű tönkölyliszt volt. Sajnos későn vettem észre, hogy nincs itthon szezámmag, így az most lemaradt a tetejéről.
A húspogácsa receptje szerepel már a blogon csiberopogós néven, de ide is leírom. Most is tettem bele petrezselymet, mert nagyon feldobja, de petrezselyem nélkül azért McChickenesebb. (de szép szó:)
A hamburgerbe természetesen saját készítésű majonéz került, és bár az eredeti szendvicsben csak saláta van, én paradicsomot és paprikát is tettem bele.

Hozzávalók a hamburgerzsemléhez:

430 g liszt (én 200 gr finom és 230 gr teljes kiőrlésű tönkölylisztet használtam)
2,5 dl víz
50 gr gyümölcscukor
30 gr vaj, szobahőmérsékletű
1 tojás
10 gr só
20 g friss élesztő (vagy egy evőkanál szárított)
1 tojásfehérje  a zsemlék megkenéséhez (A sárgáját felhasználtam a majonézhez)

szezámmag

A vizet a cukorral langyosra melegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, belekevertem 2 kanál lisztet, és a tetejére is szórtam egy kicsit. Miután az élesztő megkelt, hozzáadtam a többi hozzávalót, és 10-15 percen keresztül dagasztottam. A lisztek minősége változó, ha túl lágy lenne a tészta, adjunk még lisztet hozzá. A tészta ne legyen kemény, inkább kissé lágy, de jól dagasztható. (Akkor jó a tészta állaga, ha dagasztás közben az edény falától elválik, de az aljához még kissé odatapad.) Dagasztás után a tésztából gombócot formáztam, bekentem olajjal, kelesztőtálba tettem és  letakarva a duplájára kelesztettem. (Sőt, igazából nem is duplájára, hanem minimum a triplájára, de lehet, hogy a négyszerese is volt.)
Miután megkelt, lisztezett felületen kicsit átgyúrtam. Lemértem a tésztát (nekem most pont 900 gr lett), és kilenc egyenlő részre osztottam. (Hogy egyforma zsemléket kapjak, a golyókat formázás előtt  igyekszem pontosan 100 gr-osra kimérni). A megformázott zsemléket sütőpapírral bélelt tepsire teszem, letakarom és még kb. fél óráig kelesztettem, míg a duplájukra nőttek. A zsemléket megkentem tojásfehérjével, és ha lett volna szezámmagom, azzal is megszórtam volna. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 percig sütöttem.

Hozzávalók a csiberopogóshoz:

450 gr darált csirkemell (ez kb egy egész csirkemell, ha 40-50.grammal több, az nem probléma)
1 apróra vágott vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma lereszelve
2 evőkanál aprított petrezselyem
6 evőkanál tej
2 tojás
8 evőkanál zsemlemorzsa
só, bors

+liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz
olaj a sütéshez

A csirkemellet kisebb darabokra vágtam, és bedobtam az aprítógépbe. Miután pépesre daráltam, beledobtam a cikkekre vágott hagymát, fokhagymát, a petrezselymet, és ezekkel tovább pépesítettem. Ezután kivettem a kést az aprítóból, villával belekevertem a tojást, a tejet a zsemlemorzsát, majd sóztam, borsoztam.
Kevés olajat hevítettem, és megsütöttem egy kis masszát, hogy ellenőrizzem elég sót és borsot tettem bele.
A masszának jót tesz, ha néhány órára a hűtőbe tesszük, hogy jól összeérjenek az ízek. Most nekem erre nem volt időm, de így is finom lett. A a masszából evőkanálnyi adagokat emeltem ki, gombócot formáltam belőle, majd kézzel ellapítottam. Lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgattam, a kiszedő kanállal még lapítottam picit rajta, majd forró olajban kisütöttem. Ebből a mennyiségből mérettől függően 12-16 darab lesz.

Currys csirkeleves

Ezt a levest tegnap ettem a testvéremnél, aki a Könnyű és gyors csibefalatok c. könyv receptjét használta fel az elkészítéséhez, egy-két változtatással. Én nem vagyok a kapornak nagy rajongója, mondhatni egyáltalán nem szeretem, de ebben a levesben egész finom volt, nagyon jól passzolt a curryhez. Összeségében ez egy nagyon finom, tartalmas leves, érdemes a megörökítésre...
Tehát a nővérem leírása:

Hozzávalók:
60 g vaj
2 fej felaprított hagyma
2 gerezd fokhagyma
3-4 sárgarépa
2 fehérrépa
1 szál angolzeller feldarabolva (ennek hiányában sima zeller)
3 e.k. liszt
1 e.k. curry
1.5 liter víz
20 dkg zöldborsó
3 fél csirkemell feldarabolva
fél csomag petrezselyem
néhány szál kapor
só

Vajon megpároljuk a zöldségeket a borsó kivételével. Én itt már hozzáadtam a húst, de az eredeti recept szerint főtt hús kell bele, és azt forrás után kell a leveshez adni a zöldborsóval együtt.
Rászórjuk a lisztet és curryt, picit pirítjuk, majd fokozatosan engedjük fel a vizzel. Hozzáadjuk az ételízesítőt és sót. Közepes lángon forrásig főzzük állandóan kavargatva. Ekkor lejjebb vesszük a lángot, hozzáadjuk a
zöldborsót (és a főtt csirkehúst). Még 10 percig főzzük. Beletesszük a petrezselymet és kaprot, még 3-4 percig főzzük.
Időt akartam spórolni azzal, hogy együtt főzöm a húst a levessel, de utólag beláttam, hiba volt, mert így kicsit zavaros lett a leves. Az ízén nem látszik. :)
Az eredeti recept ír még tejfölt is (250 g), amit a végén kell a petrezselyemmel beletenni, én ezt kihagytam.