Vadas marha zsemlegombóccal

A mi magyar édes-savanyúnk. Nem állok neki sűrűn, pedig nagyon szeretem. Általában nagyon sok mártással csinálom, ennél az ételnél nálam ez az elsődleges, a hús csak egy finom kiegészítő. :) Bár ezidáig mindig tésztával készült, mostanság kezdek megbarátkozni a zsemlegombóccal is. (Igaz, a megmaradt mártáshoz már tésztát főztem ki. :) )

Kókuszos álom

A költői név nem túlzás, annak aki szereti a kókuszt, ez valóban egy álom. Bounty rajongóknak kötelező darab, igazi Bounty életérzés.:) Többször csináltam már, de mivel nem egy fotogén süti, nem is került fel eddig a blogra. Most sem sikerült olyan képeket készítenem amit szerettem volna, és még ehhez is ki kellett mennem a hóesésbe, mert a lakás túl sötét volt. Viszont annyira finom, hogy muszáj megosztanom.

Sütöttem már (26 cm-es) tortaformában is, de mivel a belseje ragacsos és omlós mint a bounty csokinak, nehéz szeletelni, ezért a muffinforma ideálisabb választás. A mennyiségeket 6 nagy (vagy 12 kisebb) muffinformára adom meg, bár most én összesen csak két darabot csináltam. Nekem nem hiányzik a rengeteg kalória, és ezt sajnos lehetetlen abbahagyni. De tényleg. Ellenállni már csak akkor lehet, ha nincs belőle több. A férjem viszont nem volt boldog, hogy csak ennyit csináltam, úgyhogy holnap ismételnem kell. Azt állította, hogy ez a süti megszünteti a gyomorégését. Úgyhogy figyelem, ez nem egyszerűen finom édesség, ez orvosság! :)

Hozzávalók: 

30 dkg kókuszreszelék

15 dkg kókuszzsír (vagy vaj)

3 nagy tojás

30 dkg nyírfacukor (vagy kristálycukor)

6 csapott evőkanál liszt

20 dkg étcsokoládé (lehet tejcsoki is, bár akkor nagyon édes lesz a végeredmény.)

A tojásokat a cukorral habverővel fehéredésig vertem. A kókuszzsírt mikróban megolvasztottam, és ahogy egy kicsit hűlt, a cukros tojásokhoz kevertem. Belekevertem a kókuszt és a lisztet is. Muffinformába kanalaztam, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. Tűpróbát nem érdemes végezni, mert a belseje elkészülte után is puha és ragacsos marad. :) De 20 perc biztosan elég neki.
A csokoládét gőz felett felolvasztottam, és a süteményre csorgattam.

Az eredeti receptet itt találtam, de az idők során kicsit módosítottam rajta, mert liszt nélkül nekem mindig szétesett.

Habos vaníliás szelet

Az öcsém finomságai után megint én ragadtam magamhoz a klaviatúrát. Míg ő libamájat prezentált, addig én tegnap paprikáskrumplit főztem.:) Régen volt már, jól is esett, de aztán történt úgy este 9 óra tájban, hogy édességet kívántunk, és nem volt itthon semmi. Én valami sütit ettem volna, a férjem pudingot. Muszáj volt valamit csinálni gyorsan, méghozzá úgy, hogy mindkettőnk kívánsága teljesüljön. Mivel tényleg késő volt már, egyszerű sütit akartam összedobni, vékony, nagyon csokis tésztával. Volt még a mélyhűtőben nyáron eltett eper, volt két kósza tojásfehérjém, ezeket is fel akartam használni a sütihez. Végül ez sikeredett belőle.
A férjem odáig volt érte, amikor kérdeztem milyen fantázianéven kéne feltenni a blogra, gondolkodás nélkül vágta rá: "a férjem kedvence". Elég merésznek találtam "kedvenc" jelzővel illetni egy olyan süteményt, amit most evett először, úgyhogy végül a habos vaníliás szelet mellett maradtam.
Igazából az adag egy 22 cm-es tortaformára van méretezve, de tönkrement az ilyen méretű formám, úgyhogy 26 centisben készítettem el. Így kicsit lapos lett, de az élvezeti értékéből ez semmit nem von le.
Egészben sajnos nem tudtam lefotózni, mert este már nem akartam képet csinálni, reggelre meg a fele eltűnt.
A piskóta krémesen csokis, a tojáshab a pudingot krémesíti minden egyes falatnál, és az eper már csak hab a tortán...


Hozzávalók:

100 g étcsokoládé
40 g vaj
0,5 dl cukor
0,5 dl liszt
1 ek tej
1 nagyobb tojás
1 ek bonbonmeggy likőr (vagy rum)

1 cs vaníliás pudingpor
0,5 l tej
3 ek cukor - ebből az egyik kanál vaníliás cukor (házi készítésű, őrölt vaníliadarabokkal)
20 g vaj

2 tojásfehérje
8 dkg porcukor

25 dkg eper



A csokoládét gőz felett felolvasztottam a vajjal és lehúztam a tűzről. Elkevertem benne a tojást, a tejet, a likőrt, majd hozzáadtam a cukrot, és beleszitáltam a lisztet is. A tésztát kivajazott-kilisztezett tortaforma aljára simítottam, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. (Nálam kb. 20 perc alatt sült meg, de mivel minden sütő más, végezzünk tűpróbát, ha már nem ragad a tészta, akkor készen van.)
Az epret félbevágtam és a kihűlt piskótát megpakoltam vele. A pudingot a szokott módon megfőztem, elkevertem benne a vajat és az epres tésztára öntöttem.
A tojáshehérjét a porcukorral gőz felett kemény habbá vertem. Teáskanállal halmokat tettem a közben kicsit megszilárdult puding tetejére. A sütőt grillfokozatra állítottam, és 1-2 perc alatt megpirítottam a hab tetejét.

Mandulás-meggyes kalács

Hozzávalók:

450 g liszt
2,5 dl tej
25 g élesztő
60 g cukor
50 g vaj
10 g só
1 tojás
1 tojássárgája
100 g szeletelt mandula
50 g aszalt meggy
+
1 tojás a kenéshez

Libamáj mandulás-meggyes házi kaláccsal meggy tükrön, gránátalmával

                                                                                 

Na, ha már úgyis be vagyok harangozva, akkor jöttem megint egy kicsit garázdálkodni. Bár a libamáj (sajnos) nem állandó vendég nálam, most kedvezményes áron jutottam hozzá a liba eme így sem olcsó, de mindenféleképp legnemesebb darabjához. Egy részét libahájjal együtt alacsony hőmérsékleten, kevés fokhagymával, hagymával, szemes borssal, babérlevéllel sütöttem meg és a kisült zsírral lefedve hűtőbe tettem, hogy később friss kenyérrel, lilahagyma és némi ízes paradicsom társaságában kényeztessem vele ízlelőbimbóimat. A másik részéből pedig ezt a kis finomságot követtem el. A zsírral átitatott pirított kalácson a krémes máj az édes-savanykás meggyel és a kissé fanyar roppanós gránátalmával... hmm. Kérek még!!!

Fehérborban párolt csirkefalatok mazsolás-hagymás rizzsel

Az úgy volt, hogy férj vett 10 kg csirkefarhátat a kutyáknak. Többször előfordult már, hogy irigykedve nézte a kutyáknak főzött farhátat, mert nagyon szereti a csontos húsokat. Most nem állt meg a sóvárgásnál, látva, hogy a farhát jó húsos, gyorsan döntött. Közölte, hogy ebből vág ki magának húsosabb csontokat és azt legyek szíves megcsinálni neki. Végül a 10 kg farhátból kétszer egy kg húst tettünk el magunknak. Az egyik adagból pörköltet terveztem, a másikból pedig ez az étel kerekedett. Természetesen csirkemellből, vagy combból is elkészíthető.


A medence-részről vágta ki ezeket a gyönyörű húsdarabokat:

Hozzávalók:

Kb. 1 kg csirkehús (tetszés szerint)

3 ek olaj vagy zsír

2 dl fehérbor

1 dl húsleves (vagy víz)

curry

cayenne bors

feketebors

só

Köret:

40 dkg rizs

10 dkg mazsola

2 nagyobb fej lilahagyma

kevés olaj

2 ek balzsamecet

szegfűbors

só, bors

A húsdarabokat befűszereztem. Egy nagyobb serpenyőben olajat hevítettem és kicsit megpirítottam rajta a húsokat, majd felöntöttem a borral és a húslevessel. Közepes hőfokon pároltam fedő alatt amíg a hús megpuhult. Akkor levettem a fedőt, feljebb vettem a lángot, és amikor elpárolgott az összes lé, a visszamaradt olajban a húsokat még egy kicsit lepirítottam. Finom omlós husika lett belőle.

Egy teflon edényben kevés olajat melegítettem és felszeletelt hagymát megfonnyasztottam. Aláöntöttem a balzsamecetet, még egy percig sütöttem, majd kiszedtem az edényből. Utánaöntöttem még egy kis olajat és kicsit pirítottam rajta a rizst és a mazsolát. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam, borsoztam és beledobtam 4 szem szegfűborsot. Amikor felforrt lejjebb vettem a lángot, és fedő alatt megpároltam a rizst.

A szegfűborsot kidobtam belőle (fennmarad a tetején ha nem kavargatjuk főzés közben a rizst) és összekevertem a lilahagymával.

Ha minden igaz, akkor holnap az öcsém posztol valami finomságot...

                                

Tepertős-kolbászos pogácsa hajtogatás nélkül

Egy ideje újra rákattantam a kacsa/libazsírra. Eleinte készen vettem a zsírt, de hamar leszoktam róla, mert nem voltam teljesen biztos benne, hogy az van a dobozban ami rá van írva. Ha én veszem a hájat a piacon, garantáltan liba vagy kacsazsírt fogok kisütni belőle, ráadásul jóval olcsóbban.
Mindig testhájat veszek, mert abból több zsír sül ki, mint a bőrösből. A visszamaradt kevéske tepertőt általában a férjem szokta megenni. Tegnapelőtt is sütöttem ki hájat, de az a fránya töpörtyű most csak nem akart elfogyni.
Kézenfekvő megoldásnak látszott, hogy pogácsát készítsek belőle, de annyi nem volt amennyi a pogihoz kellett volna, ezért puha kolbásszal helyettesítettem a hiányzó mennyiséget. Sajnos sikerült megint olyat összehozni, amit lehetetlen volt abbahagyni. Amikor sült a pogácsa, a kolbásztól fantasztikus illatok terjengtek a lakásban. Persze a hajtogatott tepertős az igazi, de ha nincs annyi idő, vagy a kedv hiányzik a macerás műveletekhez, akkor ez egy nagyon jó alternatíva. Halkan súgom csak meg: nekem ez jobban ízlik. Másnap is nagyon finom! (Már ha marad belőle...:)

Hozzávalók:
30 dkg liszt
7,5 dkg tepertő
7,5 dkg puha füstölt kolbász
2 ek olvasztott liba/kacsazsír
50 g tejföl
1 nagyobb tojás sárgája
1 dl langyos tej
2 dkg élesztő
1 kk cukor
2 kk só
csipet feketebors


A tejben elkevertem a cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. A tepertőt és a kolbászt a késes robotgépemben pépesítettem.
A lisztet elkevertem a sóval, borssal, hozzáadtam a kolbászos tepertőt, a tojás sárgáját, a libazsírt, a tejfölt és végül az élesztős tejet. (Ha túl kemény lenne a tészta, pici zsírt még tegyünk bele, ha túl lágy lenne, kicsi lisztet adjunk hozzá.)
Alaposan összegyúrtam és letakarva meleg helyen a duplájára kelesztettem.
A megkelt tésztát átgyúrtam és lisztezett felületen kb 1 cm vastagságúra nyújtottam. (Igazából nem is nyújtottam, csak a kezemmel szétnyomkodtam a tésztát, mert nagyon könnyen formálható.) A tetejét bevagdostam, és mivel még mindig nincs pogácsaszaggatóm, így egy pici pohárral szaggattam ki a tésztát. Olyan egyszerre bekapható kicsi falatokat csináltam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

Lecsós csirkecomb

Rajongok a paradicsomért. Legalább annyira mint a csokiért. Ha egyszer végleg le kéne mondanom valamelyikről, nem tudom melyiket választanám. Régebben télen sem bírtam ki egyetlen napot se paradicsom nélkül. Mindenki tudja, hogy a télen kapható spanyol, holland paradicsomnak nem sok köze van az igazi nyári paradicsomhoz. Amennyire nincs színe, úgy íze sincs. Ettől függetlenül rendületlenül ettem ezeket a borzalmakat, mert ezt is paradicsomnak hívják. Aztán láttam egy riportot, amiben felhívták a figyelmet, hogy ezeknek a paradicsomoknak a vitamintartalma szinte a nullával egyenlő, és a fogyasztása nemhogy hasznos, de kifejezetten károsnak tekinthető a rengeteg vegyszer miatt. A mikénteket nem részletezték, és én egy ideig próbáltam a hallottakat figyelmen kívül hagyni. Nemrég egy hollandiai kertészetben dolgozó ismerős erősítette meg a riportban hallott dolgokat. Azt állította, hogy ezeket a valamiket kicsi magokból mesterségesen, 12 vegyszer segítségével néhány nap alatt pumpálják fel eladható méretű paradicsommá. Tehát mérget eszünk amit paradicsomként adnak el nekünk. Megfogadtam, hogy többet nem eszek téli paradicsomot. Ennél sokkal jobb, ha a nyáron eltett igazi paradicsomokból főzött lecsót, vagy sűrített paradicsomot használunk az ételeinkbe. Még a bolti lecsó is jobb, mint ezek a műparadicsomok.

Hozzávalók:
4 db csirkecomb
1 üveg lecsó
3-4 dkg füstölt szalonna
2 fej hagyma
1 csapott evőkanál pirospaprika
kis darab füstölt kolbász (elhagyható)
só, bors, majoranna

A szalonnát egy serpenyőben zsírjára sütöttem. A szalonnadarabokat kiszedtem, és a helyére tettem a sóval, borssal, majorannával fűszerezett combokat. Mindkét oldalukat elősütöttem, majd a húst félretettem.
A zsírban megpirítottam a hagymát és megszórtam a pirospaprikával. Felöntöttem a lecsóval, felforraltam és visszatettem a combokat. Közepes lángon puhára pároltam és amikor megpuhult beletettem a karikára vágott kolbászt. Még egy percig főztem, és lehúztam a tűzről. Sült krumplival tálaltam.
(A krumplit felszeleteltem és kicsit előfőztem. Miután kihűlt a hűtőben teljesen lehűtöttem, és így sütöttem ki. Kívül ropog, belül olvad, mint a mekdonácban..:)

Tejfölös-csirkés spagetti

Az uram, mint a legtöbb férfi (tisztelet a kivételnek) utálja a bevásárlásokat. Ha már muszáj, akkor szívesebben megy nélkülem, mert azt állítja, hogy így sokkal gyorsabban végez. Valljuk be, ebben tényleg van valami. Mondjuk nem sokszor adom meg neki ezt az örömöt, mert vele ellentétben én szeretek vásárolni. Nő vagyok, na.
Ráadásul sokszor megtörténik, hogy bevásárlás során a háziasszony felfedez nélkülözhetetlen dolgokat, amik ugye nincsenek rajta a listán, de ahogy meglátja tudja, ezekre szükség van; sőt egyenesen úgy érzi, hogy nem tud nélkülük élni! Aztán ott vannak az akciók, melyek a férfiak szemét elkerülik, bezzeg az élelmes nő felsikkant az örömtől, hogy most feltöltheti hónapokra az olcsó, akciós termékből a kamrát. Nos ezek a dolgok hiányoznak a szatyorból, ha a férj egyedül vásárol. Pontos leírás mellett (pl.tejszín milli, 250 ml kék doboz) mindent megtalálok amit a listára felírtam, de ezt leszámítva csupa haszontalan dolog kerül elő a zacskóból, mint pl. chips, ropi, szotyi, tökmag és társai. (Időnként csoki is, de azt semmiképpen nem nevezném haszontalannak.:)
Nemrég férj szintén egyedül ment el vásárolni, és a listára a spagetti is fel volt írva. Amikor hazajött igazán meglepett, mert teljes kiőrlésű lisztből készült spagettit hozott. A spagettit általában a Lidl-ben vesszük, mert férj azt szereti a legjobban. Most meglátta, hogy van teljes kiőrlésű, (idáig még sose láttam ott) és azt vette meg. Úgy érzem határozottan fejlődik...:))

Hozzávalók: (két személyre)
250 g teljes kiőrlésű spagetti
2 db filézett egész csirkecomb
2 ek vaj
1/4 kk cayenne bors
1/4 kk feketebors
1/2 kk bazsalikom
1 kk só
2 gerezd fokhagyma
1 tk mustár
1 kisebb fej hagyma
2,5 dl húsleves (ha nincs, jó a víz is)
1 csapott ek liszt
1 dl tejszín
1 dl tejföl + tetszőleges mennyiség a tálaláshoz
kevés aprított petrezselyem (elhagyható)


Egy serpenyőben vajat hevítettem. Összekevertem a fűszereket és a forró vajba öntöttem, hozzáadtam a zúzott fokhagymát és a mustárt is. Beletettem a filézett combokat, és közepes lángon mindkét oldalukat rövid ideig pirítottam. Hozzáadtam az apróra vágott hagymát, és még egy percig azzal is pirítottam, majd felöntöttem a húslevessel. Fedő nélkül pároltam, amíg a combok megpuhultak.
Kivettem a húst, és a visszamaradt fűszeres, hagymás szaftot megszórtam a liszttel. Elkevertem, felöntöttem a tejszínnel, hozzáadtam a tejfölt is és belekevertem a petrezselymet. (Ha túl sűrű lenne, hígíthatjuk egy pici vízzel.)
A menet közben kifőzött spagettit leszűrtem, és átforgattam a mártásban. Tálalásnál egy evőkanál tejfölt tettem a tetejére, erre helyeztem a húsdarabokat és megszórtam frissen őrölt feketeborssal.

Vaníliás-szedres rétesfalatok

Tegnap leolvasztottam a hűtőt, és kincsre bukkantam. Találtam szedret és epret amit még nyáron tettem el. Már napok óta érlelődött bennem egy vaníliás-gyümölcsös rétes gondolata, de ábrándjaimban a gyümölcs szerepét eddig a cseresznye töltötte be, amit szintén nyáron tettem el befőtt formájában. Ahogy viszont a szedret megláttam, úgy döntöttem, hogy ez megy a rétesbe.
Férjem elégedett arcát nézve falatozás közben, nem volt kérdés, hogy jól döntöttem. Az első falat után elhangzott a már jól ismert, elismerésnek szánt mondata: " Húúúú, ez nagyon ott van, feltétlenül tedd fel a blogra!" :))
A rétesek nem lettek túl szépek, mert a lapok nehezen jöttek szét és nagyon törtek, de az íze kárpótolt mindenért. Ettől függetlenül soha többet Spar-os réteslapokat...



Hozzávalók:
6 db réteslap

1 csomag vaníliás pudingpor
4 dl tej
3 ek cukor (én most folyékony édesítőt használtam)

40 dkg szeder
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
csipet gyömbér és szegfűszeg
cukor ízlés szerint (én ezt is folyékony édesítővel ízesítettem)
2 tk kukoricakeményítő

olaj a réteslapok megkenéséhez
porcukor a szóráshoz


A vaníliás pudingot a szokott módon 4 dl tejjel  megfőztem és félretettem hűlni.
A szedret egy kis lábosban elkezdtem melegíteni a citromlével, hozzáadtam a citromhéjat, a gyömbért, a szegfűszeget és az édesítőt. Addig forraltam, amíg a szederszemek megpuhultak és összeestek.
A keményítőt egy pici vízzel kikevertem és a szederhez adtam. Még fél percig forraltam és lehúztam a tűzről.

A réteslapokat a hosszában három részre vágtam. Azokat a lapokat, amit éppen nem használtam, nedves konyharuhával takartam le, nehogy kiszáradjanak. A csíkokat megkentem olajjal, és a végébe egy nagy teáskanál vaníliát és ugyanannyi szedret tettem. Háromszög alakban felhajtogattam és sütőpapírral bélelt tepsire fektettem. A háromszögek tetejét is megkentem olajjal és megszórtam egy pici cukorral, hogy az sütés közben rákaramellizálódjon a tetejére.
A megsült falatokat porcukorral hintettem meg.

Sajtos ropi egyszerűen

Igazából ezt a posztot nem akartam közzétenni, csak magamnak elmenteni, mert nagyon finomak lettek ezek a sajtos rudacskák, és nem akarom elfelejteni ezeket az arányokat. Közzétenni azért nem akartam, mert nem volt kedvem pepecselni vele, megkenni a tetejét tojással, megszórni sajttal vagy szezámmaggal, hogy szép is legyen. Csak egy viszonylag gyors nasit akartam az esti filmnézéshez. A külső nem számított, csak a belbecs. Végül azért döntöttem a közzététel mellett, mert ha meghagyom piszkozatnak, akkor előbb-utóbb elvész a feledés homályában, ha pedig cetlire írom, ugyanez a sors vár rá...
A receptet Maxtól lestem el, de nálam módosultak az arányok. 1 dl joghurt kellett volna csak bele, de mivel kis doboz 150 gr-os joghurtom volt, nem tudtam volna a pici maradékkal mit kezdeni, ezért úgy döntöttem, hogy felhasználom az egészet. Természetesen így több liszt is kellett bele, és ha már több a liszt, hát sajtot is többet tettem a tésztába, viszont a vaj mennyiségén nem emeltem.  A végeredményről csak annyit, hogy addig ettük a férjemmel, amíg volt. Az egészet bekebeleztük egyszerre, mert egyszerűen nem tudtuk abbahagyni...

Hozzávalók:
30 dkg liszt (én 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet és 15 dkg kenyérlisztet használtam)
13 dkg  vaj
150 g joghurt (nálam házilag készült)
15 dkg reszelt sajt
só

A hozzávalókat jól összegyúrtam, és a tésztát 15 percre bedugtam a mélyhűtőbe. (Türelmesebbek a hűtőbe tegyék egy órára.)  A tésztát 0,5 cm vastagságúra kinyújtottam, és vékony rudakra vágtam. 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem, amíg szép aranybarna lett.  Miután kihűlt, ropogós lesz, mint a ropi...

Gombás-mustáros nyúlraguleves

Szombaton készültek a sörben sült nyúlcombok, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy elhatároztuk tavasszal belefogunk a nyúltartásba, hogy gyakrabban kerülhessen nyúlhús az asztalunkra. (Tavaly még egész olcsó volt a nyúl, de az idén nagyon felment az ára, 1 kg nyúlcomb 2000 Ft, ami rendszeres fogyasztáshoz azért elég drága.)
Hogyan fogjuk őket levágni, azt még nem tudom, de valahogy meg kell oldani.
Két éve tavasszal vettünk két kislibát. Igazából a kutyának vettük őket, hogy legyenek játszótársai.

Trisztán és Izolda nem lettek azok a kezes, barátságos háziállatok, ahogy azt mi romantikusan elképzeltük. Igazából "csak" libák voltak, hétköznapi nevükön a "kicsi és a nagy". Nem ragaszkodtak hozzánk és nem jártak a nyomunkban. Pontosabban csak akkor, ha a férjem kiült a kertbe szotyizni. Izolda ilyenkor is csak tisztes távolságból figyelte, de Trisztán odatipegett hozzá, és az egyik kezéből ő, a másikból pedig a kutya lopkodta ki a magokat. Trisztán a kutyával is elég jól kijött. Ahogy elkezdett nőni, egyre többet hajkurászták egymást. Hol a kutya kergette a libát, hol Trisztán üldözte a kutyát és ha utolérte jó nagyokat bele is csípett. Perverz módon ezt Gigi nagyon élvezte. (Mazohista egy állat.:)
Aztán jött az ősz és szembesültünk azzal, hogy nem vagyunk felkészülve két liba átteleltetésére. Viszont gyönyörű nagy libák lettek, éppen vágnivalóak. Meghoztuk a nehéz döntést: a libákat levágjuk.
Bár ezzel teljes mértékben egyetértettem, mégsem tudtam elviselni a gondolatot, hogy otthon legyek, amikor megtörténik. Fura módon a libák már reggel nagyon idegesek voltak, egyszerűen érezték, hogy valami rossz fog történni. Én elmentem anyukámhoz, a férjem pedig elhívta egy barátját, hogy segítsen neki, mert egyedül ő sem érezte elég erősnek magát. Végül megtörtént a dolog, és kiderült, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Ahogy a férjem szétbontotta a libákat, akkor látta, hogy Trisztán benyelt valahol egy hatalmas rozsdás szöget, ami kilyukasztotta a gyomrát, és a szög körül már el volt halva a gyomor. Ha életben hagyjuk, akkor nagy fájdalmak között pusztult volna el, Izolda meg a bánatba pusztult volna bele, mert ő Trisztán nélkül létezni sem tudott.
Nehéz volt őket levágni, de igazán fenséges fogások készültek belőlük, amit jóizűen fogyasztottunk el, a férjem csak annyit kérdezett evés közben, hogy most Trisztánt vagy Izoldát esszük? :)
Bár tényleg nem okozott gondot az elfogyasztásuk, azért a mai napig megemlékezünk róluk. Mégiscsak fél éven keresztül az életünk részei voltak...

Na de visszatérve a nyúlhoz, most a csontos részéből készítettem egy nagyon finom ragulevest.

Hozzávalók:
a nyúl csontosabb részei (mehet bele az első comb is, bár nálam az a hátsó combbal együtt a sörben sült.)
30 dkg laskagomba
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
2 közepes krumpli
2 tk tárkony
1 ek mustár
1 dl tejszín
2 ek liszt
só, bors
kevés olaj

Egy fazékban olajat hevítettem, és a húsdarabokat fehérdésig hevítettem benne. Hozzáadtam az apróra vágott hagymát és még egy percig pirítottam. Beletettem a felszeletelt gombát és tovább dinszteltem, majd hozzáadtam az apró kockákra vágott répát, krumplit és az zúzott fokhagymát is. Ezzel is pirítottam rövid ideig, hozzáadtam a mustárt, tárkonyt, borsot és felöntöttem kb. 2 l vízzel. Felforraltam, sóztam, majd visszavettem a hőmérsékletet és alacsony lángon főztem, amíg a hús megpuhult. A tejszínt kikevertem a liszttel, és a levesből fokozatosan mertem hozzá, hogy átvegye a hőmérsékletét. Az egészet visszaöntöttem a fazékba és még néhány percig forraltam.

Egyszerű vizes zsemle fehér rozsliszttel

Már jó ideje, hogy tönkölymániás lettem. Tönkölyliszttel készítem a kenyereimet, sokszor tönkölylisztet teszek a sütemények tésztájába is. De mostanában a tönköly mellett egyre nagyobb szerepet kap a rozsliszt is a konyhámban. A teljes kiőrlésű rozslisztet különösen szeretem a kenyérlángosokhoz használni. Kicsit nehéz vele dolgozni, de megéri, mert nagyon különleges az aromája
A fehér rozsliszttel már könnyebb a munka, és ami igazán jó, hogy kifejezetten egészségesnek mondható. Ugyanis a fehér rozsliszt kevésbé emeli meg a vércukorszintet, mint a teljes kiőrlésű búzaliszt, és jobban el is telít.
Ez a zsemle most fele-fele arányban tartalmaz fehér rozslizstet és kenyérlisztet. Természetesen csak kenyérliszttel is elkészíthető.

Hozzávalók:
280 g fehér rozsliszt
280 g félfehér kenyérliszt
3,5 dl langyos víz
2 ek olaj (vagy olvasztott vaj)
1 ek ecet
10-12 g só
1 tk cukor
20 g élesztő

A vízben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és megszórtam egy pici liszttel. Meleg helyre tettem és amikor az élesztő felfutott összegyúrtam az összes többi hozzávalóval. Kb. 15 percig dagasztottam (kézzel), és letakarva a radiátor közelébe tettem. Amikor a duplájára kelt a tészta, átgyúrtam és lemértem. Pontosan 9 felé osztottam el a tésztát a mérleg segítségével. Lisztezett kézzel megformáltam a zsemléket, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam.

Egy mélyebb tepsit borítottam a tetejére, és újra duplájára kelesztettem a tésztát.
180 fokra előmelegítettem a sütőt. A mélyebb tepsit meglocsoltam vízzel, és visszatettem a zsemlékre. (Így tulajdonképpen gőzben sülnek a zsemlék.) A zsemléket én kb. 40 percig sütöttem, de sütés közben inkább nézzünk rá többször, nehogy túlsüljenek. (Előfordult már, hogy kicsit túlsütöttem a zsemléket és keményebbek lettek a kelleténél. Ilyenkor sincs semmi gáz, terítsünk egy konyharuhát a még forró zsemlékre, és megpuhulnak.)
Az utolsó 5 percben levettem a felső tepsit, és így sütöttem szép színűre a zsemléket. Kivettem a sütőből, átkentem egy kis vízzel és rácson hagytam kihűlni.

Sörben sült nyúlcombok

A nyúl az az állat, aminek a fogyasztása a legjobban megosztja az embereket. Sokan csak azért nem eszik meg, mert aranyos és sajnálják. Ettől függetlenül megeszik a szintén aranyos borjút, bárányt, vagy éppen a malacot, ami pedig egy intelligens, okos állat; a képességei a kutyáéval vetekednek, mégsem sajnálja senki. Elismerem, a nyúl nagyon cuki, de a húsa egészségesebb még a csirkénél is, és nem utolsósorban nagyon finom.
Nekem nincs problémám vele, ha a hentesnél már csak a húst látom. Viszont mostanában egyre többször eszembe jut, hogy kéne tartani nyulakat. A telkünk nagyon kicsi, más állat tartására nem alkalmas, de a nyulaknak igazán nem kell sok hely. Mondjuk azt már nem tudom nem szakadna-e meg a szívem, ha a saját nyulainkat kéne levágni...

Na de most anyukám a piacról hozott nekem egy egész nyulat. A csontosabb részéből leves készül majd, a lapockarészéből szintén valami sültet tervezek. Vagy esetleg egy jó ragut, majd meglátjuk. Most a combok voltak soron. Nem túlzok, ha azt állítom, ez volt életem legfinomabb nyúlsültje.

Hozzávalók:
4 darab nyúlcomb (nálam két első és két hátsócomb)
5 dkg füstölt szalonna
2 fej hagyma
6 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
kis darab zeller (vagy egy szál angolzeller)
0,5 l sör
só, bors
egy csipet majoranna, lestyán, kakukkfű
1 evőkanál sűrített paradicsom
1 evőkanál vaj

A szalonnát felkockáztam, és egy teflon lábosban zsírjára sütöttem. A zsírból kiszedtem a szalonnadarabokat és félretettem. A combokat sóztam, borsoztam és a szalonnazsírban mindkét oldalukat megpirítottam. Az edényt lehúztam a tűzről, és a combokat félretettem.

 

Felkarikáztam a hagymát, és kiraktam vele a lábos alját. Megszórtam a felszeletelt fokhagyma felével és ráhelyeztem a combokat. Mellétettem a feldarabolt répát, zellert és a maradék fokhagymát. A szalonnadarabokat is visszatettem az edénybe, majd az egészet megszórtam kevés kakukkfűvel, majorannával, lestyánnal, sóval és borssal. Felöntöttem a sörrel, lefedtem és a 160 fokra előmelegített sütőbe tettem. Kb. 2 órán keresztül sültek a combok. Akkor van kész, amikor a hús már szinte leomlik a csontról. Az elkészült húsokat kivettem az edényből és félretettem. A zöldségeket és a visszamaradt sört botmixerrel pépesítettem. Beletettem egy evőkanál sűrített paradicsomot, és az egészet a felére visszafőztem. Amikor a mártás besűrűsödött még egy evőkanál vajat adtam hozzá. A vajjal még egy percig forraltam, majd lehúztam a tűzről.
Nagyobb hasábokra vágott, vízben előfőzött, majd olajban kisütött burgonyával tálaltam. Nagyon finom lehet rizzsel vagy párolt zöldséggel is.

Változok

Most azt hiszem néhányan kicsit haragudni fognak rám. De már olyan régóta szerettem volna ezt meglépni!
Egyszer, egyik éjjel már megpróbálkoztam vele. Csak néhány órát volt ebben a formában, mégis reklamáló emailek sokaságát kaptam (na jó, csak négyet, de éjszaka volt!), így reggel visszaállítottam az egészet.
Aztán a barátaim körében szavazásra bocsátottam a dolgot, és mindenki (egy kivételével) a régi meghagyása mellett voksolt.
Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt blogom, egyszer láttam egy hasonlót. Nagyon tetszett, annyira más volt mint a többi. Aztán elkezdtem írni az enyémet, és nem volt kérdés: az enyémnek is "olyannak" kell lennie! Tetszett is, nagyon szerettem, büszke voltam rá, mert valljuk be, ilyen tényleg kevés van. De pár hónapja elkezdett nem tetszeni. Mindenki másét szebbnek, áttekinthetőbbnek  láttam. Akkor csináltam néhány mósosítást, jobb is lett, de nem az igazi. Megkerestem azt a régen felfedezett blogot, hátha visszatér a régi érzés, de döbbenten láttam, hogy a blog írója is váltott. Akkor kezdtem el igazán vágyni én is valami más után.
Mostmár nyíltan ki merem jelenteni: Rettentően untam már a sötét hátteremet! Na, kimondtam, ez van.
Akik olvassák, szeretik a blogomat, biztosan nem a sötétszürke háttér miatt tették, így remélem fehér háttérrel is látogatni fognak. :)) Ha esetleg ismét sokan reklamálnának, elgondolkozom az eredeti állapot visszaállításán, de legalább egy ideig had gyönyörködjek a fehér hátterű blogomban!
Írjátok meg, szerintetek hogyan jobb??

Minden sütemények királynője: a Flódni

Mivel a hatlapos süti valamivarázslatfolytán két nap alatt eltűnt a hűtőből, ráadásul a férjem sütikívánása sem csillapodott, így újra sütnöm kellett. Először valami diós sütire gondoltam. Dióm van rengeteg, mert ősszel a nagynénémmel egy zsáknyit gyűjtöttünk a telkén. Aztán eszembe jutott, hogy mák is van itthon nem kevés, és nagyon nem lenne jó, ha megavasodna. De valami lekvár is jó lett volna bele, mert nyáron rengeteget tettem el, és még alig használtam el belőle. Lassan összeállt a kép: a Flódni a tökéletes választás. Egy csapásra leapaszthatom a dió, lekvár és mák készletemet. Ráadásul végre felavathatom a hónapokkal ezelőtt megvásárolt, de még sose használt csatos tepsimet.
Az elkészítése kicsit hosszúnak tűnhet, sokat kell mosogatni, takarítani utána, de minden egyes falat megéri a belefektetett energiát.
Figyelem! Akaratgyenge személyek tartózkodjanak a fogyasztásától, mert erőteljes függőséget képes kialakítani!

Hozzávalók egy 25x35 cm-es tepsihez:
A tésztához:
60 dkg liszt
30 dkg vaj
2 tojás sárgája
1 egész tojás
(az én tojásaim hatalmas, xxl méretűek voltak. Kisebb tojásnál használjunk 3 sárgáját és egy egész tojást)
12 dkg porcukor
nagy csipet só
2 dl fehérbor (a tojások méretétől függően ez lehet egy picivel kevesebb vagy több is)

Diós réteg:
30 dkg darált dió
15 dkg cukor
5 dkg mazsola
1 citrom reszelt héja
csipet fahéj
csipet szegfűszeg
2 dl fehérbor

Máktöltelék:
30 dkg darált mák
5 dkg cukor (én 10 dkg-ot tettem bele, mert a baracklekváromban nagyon kevés a cukor. Édesebb lekvárnál elég az 5 dkg cukor, de inkább kóstoljuk meg.)
3 ek narancslikőr (vagy 1 narancs reszelt héja)
csipet fahéj
csipet őrölt szegfűszeg
2,5 dl baracklekvár
10 dkg aszalt sárgabarack aprítva (elhagyható)
1 dl fehérbor

Alma:
70 dkg reszelt alma
1 citrom leve
1 nagy evőkanál méz
1/2 evőkanál fahéj
kevés őrölt szegfűszeg
2 evőkanál zsemlemorzsa

3 dl szilvalekevár
kevés bor a kikeveréséhez.
10 dkg aprított aszalt szilva

1 enyhén felvert tojás a tetejére

Először a tésztát készítettem el. A lisztet összekevertem a porcukorral és a sóval, és elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojásokat és fokozatosan a fehérbort is. A tésztát jól összegyúrtam. Puha és ragacsos marad, de miután 1-2 órát pihent a hűtőben, utána már könnyű volt dolgozni vele.
Közben megcsináltam a töltelékeket. A diós tölteléket és a mákosat is az összes hozzávalóval együtt néhány perc alatt felfőztem. Ha túl száraz lenne, egy kis bort keverjünk még hozzá. Ha túl folyós, akkor addig főzzük, amíg kicsit besűrűsödik.
Az almát lereszeltem, hozzáadtam a citromlét, a fűszereket és a mézet. Addig pároltam, amíg a levének a nagy részét elfőtte. Lehúztam a tűzről és belekevertem a zsemlemorzsát. A szilvalekvárt kikevertem egy kis borral és az aprítógépben felaprított aszalt szilvával. A töltelékeket kihűtöttem.

A tésztát lemértem, és a mérleg segítségével pontosan öt részre osztottam. Alaposan belisztezett felületen a tepsi méretére nyújtottam az első lapot és megkentem a diós töltelékkel. A második lapot mákkal, a harmadik lapot almával, a negyedik lapot a szilvalekvárral kentem meg. Az ötödik lapot is kinyújtottam és a sütemény tetejére helyeztem. Megkentem tojással és villával megszurkáltam. A piszkosul nehéz tepsit 150 fokra előmelegített sütőbe tettem és kb. 2 órán keresztül sütöttem. Akkor van kész, ha a beleszúrt tűre nem ragad rá semmi.
Ennek a süteménynek is jót tesz, ha fogyasztás előtt egy napot még pihen. Két nap után még finomabb. Három nap után annál is finomabb. Ahogy érnek össze az ízek napról napra egyre nehezebb abbahagyni.:))

Grillezett csirkemell wokban sült lilakáposztával

Gyors vasárnapi ebéd volt nálunk. Főleg akkor gyors, ha van egy férj aki besegít, és krumplipucolóval vékony szeletekre hámozza a répát. Ez a módszer bevallom picit macerás, de így finom igazán. Próbáltam már uborkagyaluval is, de úgy nem lett elég vékony. Szóval maradt a krumplipucoló. Férj hatékony segítségével az étel fél óra alatt az asztalon volt.
Előrebocsátom, hogy én szeretem a párolt lilakáposztát, de tényleg. Férj is szereti. De mióta először kitaláltam, hogy párolás helyett wokban sütöm meg, azóta nem kell párolva egyikőnknek sem. Mert így sokkal finomabb. Legalábbis mi így gondoljuk. Főleg ha kacsazsírban sül...
Már sokszor csináltam, de nem valami fotogén étel, így sose került fel a blogra. Most sem sikerült jó képet csinálnom, de úgy döntöttem nem kísérletezek tovább. Ha nem is szép, de tuti finom. Az uram azt mondta, hogy ez nyugodtan mehet a blogra. (Mármint nem a kép, hanem a recept.:)

Hozzávalók: (két személyre)
fél csirkemell
1 kisebb lilakáposzta (vagy egy nagyobb fele)
1 nagy fej lilahagyma
3-4 sárgarépa
2 evőkanál kacsazsír
só, bors
worchester szósz (néhány csepp)
vörösborecet (ízlés szerint)
szójaszósz (ízlés szerint)

A csirkemellet vékony szeletekre vágtam és egy kicsit kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam egy pici worchester szósszal, amit bele is dörzsöltem a húsba. Egy serpenyőben két evőkanál kacsazsírt hevítettem és a hús mindkét oldalát pirosra sütöttem.
A hagymát és a káposztát vékonyan felszeleteltem. A répát a fent említett módon férj krumplipucolóval szeletelte fel. (hosszában)
A hús sütéséből visszamaradt kacsazsírt átszűrtem a wokba és először a hagymát pirítottam meg. Nem kell addig sütni amíg összeesik, maradjon inkább roppanós. Kiszedtem a hagymát és a répát is átforgattam a zsírban. A répának is nagyon kevés idő kell, ha ilyen vékonyra van szeletelve. A répát is kiszedtem és a helyére a káposzta került. A káposztának egy kicsit több idő kell, hogy a roppanós állagot elérje. Én úgy 3-4 percig sütöttem, majd sóztam, borsoztam. Meglocsoltam a vörösborecettel és a szójaszósszal. Visszatettem a répát és a hagymát, és az egészet jól átforgattam. (Kóstoljuk meg elég sós-e, kíván-e még egy kis ecetet vagy szójaszószt.) Én csak hússal ettem, férj egy kis maradék rizst is falatozott mellé...

Hatlapos csokis sütemény

Nem tudom mi történik a férjemmel. Sose volt egy nagy édesség rajongó, ha sütöttem valami süteményt megette, meg is dicsérte, de ha nem sütöttem, azt sem bánta. Decemberben aztán teljesen leálltam a sütögetéssel, merthogy diéta van, férj meg ugye igazából nem igényli. Mostanáig. Ugyanis az utóbbi két hétben a férjem állandóan sütit vagy csokit enne.
Tegnap elmentünk vásárolni a Spar-ba. Gyors léptekkel elhaladtam a süteményes pult mellett és közben rutinosan el is fordítottam a fejemet, nehogy elcsábuljak. Észrevettem, hogy férj eltűnt mellőlem. Visszanézek, hát látom, hogy a süteményes pultot nézi sóvárogva, mint egy gyerek. Amikor odaértem hozzá, egy sóhaj hagyta el az ajkát: "nézd milyen jól néz ki az a hatlapos süti!" Hiába bíztattam, hogy vegyen magának néhány szeletet, nem volt rá hajlandó. Miután hazaértünk, odament a dugicsokis fiókomhoz (még jó, hogy az öcsémtől kaptam karácsonyra vagy 2 kg csokit), és elmajszolt néhány kockát. Úgy éreztem, hogy itt tényleg sürgős beavatkozásra van szükség. A hat lapos sütemény elkészítése nemcsak azért tűnt jó ötletnek, mert a férj azt kívánta meg, hanem azért is, mert elég sokáig eltartható és az idő előrehaladtával csak egyre finomabb lesz. Így pont ideális az olyan férjek számára, akik naponta csak egy szelet sütit kívánnak, nem többet. (Merthogy ő nem jár ám rá a süteményekre. Lehet az akár a világ legfinomabb sütije, ő akkor is naponta egyszer és maximum egy szeletet eszik!)
Egyetlen dolog zavart csak, hogy ez a sütemény eredetileg szalakálival készül, márpedig én ilyen mérget nem vagyok hajlandó beletenni az ételbe. Tehát a szalakálit sütőporra cseréltem, de így is tökéletesen sikerültek a lapok. Legközelebb vaníliás, azután pedig karamellás krémmel is ki fogom próbálni. Előnye, hogy nagyon egyszerűen elkészíthető, olcsó sütemény, még tojás sem kell hozzá, ezért is szokták a szegények krémesének nevezni. (A mai tojásárak mellett ez nem is hátrány.:)
Elméletileg ezt tepsiben szokás sütni, de én most tortaformára készítettem.

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg liszt
12 g sütőpor (1 csom. Dr Oetker)
8 dkg lágy vaj
8 dkg porcukor
2 dl tej
1 ek rum (elhagyható)

Krém:
7,5 dl tej
2,5 dl tejszín (vagy összesen 1 l tej)
12 dkg liszt
5 dkg kakaó
30 dkg cukor
1 ek vanília esszencia (elhagyható)
3 dkg vaj

A lisztet összekevertem a sütőporral és a porcukorral. Összemorzsoltam a vajjal, beledolgoztam a tejet és a rumot is. (Ha nem akarna összeállni a tészta, tegyünk hozzá még egy kis tejet.) A tésztát lemértem és hat egyenlő részre osztottam. A tésztákat 26 cm átmérőjű kör alakra nyújtottam. Rátettem a tortaformám alját, és a kilógó részeket körbevágtam.

Egy sütőlemezre sütőpapírt tettem, és ezen sütöttem meg a lapokat 200 fokra előmelegített sütőben,
4-5 perc alatt. Ahogy a lapok széle elkezd barnulni, azonnal vegyük ki a sütőből. Nem szabad túlsütni a lapokat, mert akkor törni fognak! Amíg az egyik lap sült, kinyújtottam a következőt, így fél óra alatt készen voltam az egésszel.

A krémhez a tejet a cukorral feltettem főni egy kis fazékban. Közben a kakaót összekevertem a liszttel. Fokozatosan hozzákevertem a tejszínt, a vaníliaaromát és kézi habverővel csomómentesre kevertem. Amikor felforrt a tej, vékony sugárban folyamatos keverés mellett hozzáöntöttem a lisztes keverékhez, majd az egészet visszaöntöttem a fazékba. Alacsony lángon, a kézi habverővel keverve sűrűre főztem. Lehúztam a tűzről és elkevertem benne a vajat. Kicsit kihűtöttem és megkentem a krémmel a lapokat. Minden réteg megkenése után vártam néhány percet, hogy kicsit dermedjen a krém, és úgy tettem rá a következő lapot. Az elkészült sütemény akkor a legfinomabb, ha legalább egy napot áll és a tészta megpuhul a krémtől. A sütemény köré tettem az állítható tortaformát és lefedtem egy tányérral. Így nálam két-három óra múlva már megpuhultak a lapok, de csak másnap vágtuk fel. Most csak porcukorral szórtam meg, de csokit is olvaszthatunk a tetejére.

Sárgabarackos csirkemell

Amikor megláttam ezt a receptet az egyik amerikai újságban, amit az öcsém hozott, azonnal tudtam, hogy ki kell próbálnom. Baraclekvár és aszalt barack sült hússal- csak jó lehet. Ezt a véleményt nem osztaná a nővérem, aki a baracklekvárnál jobban csak a gyümölcsös húsokat utálja. De mi a férjemmel szeretjük, ráadásul egy hadseregnek való baracklekvárt tettem el nyáron, szóval nekünk ez az étel pont ideális. Én minimális cukorral tettem el a lekvárokat, ezért inkább savanykásak mint édesek. Ha nagyon édes lekvárt használ valaki, akkor picivel több almaecetet tegyen bele. (Legalább két evőkanállal)
Az eredeti receptben karaj mellé készült ez a mártás, de csirkemellel is nagyon finom. Bevallom őszintén, én nem tudtam leállni, amíg volt belőle...

Hozzávalók:
1 csirkemell
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál almaecet
3 dl húsleves (vagy víz)
fél citrom reszelt héja
3 evőkanál sárgabaracklekvár
10 dkg aszalt sárgabarack
1 evőkanál vaj
só, bors
2 evőkanál kókuszzsír (vagy vaj)

A csirkemellet szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam és 2 evőkanál kókuszzsíron közepes lángon mindkét oldalát pirosra sütöttem.
A visszamaradt kókuszzsírban megpirítottam az apróra vágott hagymát és hozzáadtam a zúzott fokhagymát.
Felöntöttem húslevessel és beletettem az almaecetet. 10 percig forraltam, amíg a felére visszasűrűsödött. Akkor hozzáadtam a baracklekvárt, az aszalt sárgabarackot és még öt percig főztem. Beledobtam egy evőkanálnyi vajat és amikor teljesen felolvadt, lehúztam a tűzről. A csirkemell szeleteket ezzel a mártással tálaltam. Rizi-bizit készítettem mellé.
Amennyiben nem húslevessel öntjük fel a mártást csak vízzel, fűszerezzük sóval, borssal és pici majorannával is.

Francia gombaleves

Kaptam egy kis doboz vegyes gombát, benne csiperke, barna csiperke és laskagomba volt. Gondoltam készítek belőle valami jófajta ragut, de férj levest kívánt. Nagy rajongója vagyok a tárkonyos raguleveseknek és valami hasonlót képzeltem el, de most tárkony nélkül. Átlapoztam gyorsan néhány szakácskönyvet, hogy ötletet merítsek, és az egyik francia szakácskönyvben bukkantam rá erre a receptre. Na nem teljesen erre, mert nálam némileg módosult. A múltkori görög bab project kissé elvette a kedvemet a kakukkfűtől, márpedig ebben a receptben is az szerepelt. Megtanácskoztam magammal a dolgot és a kakukkfűt lestyánra cseréltem. Ez a döntés helyesnek bizonyult.
Én most csirkenyakat tettem bele, mert férj azt kérte, de sokkal elegánsabb leves is készülhet, ha apróra kockázott csirkemellet vagy combot használunk nyak helyett. A citromkarikát és a szerecsendiót  nem érdemes kihagyni, nagyon feldobja a levest és a lestyánnal is nagyon jól harmonizál. Férjnél a leves nagy sikert aratott...

Hozzávalók:
40 dkg gomba vegyesen
50 dkg csirkenyak
4-5 sárgarépa
2 fej vöröshagyma
egy darab póréhagyma (úgy 20 cm-es volt)
2 gerezd fokhagyma
2 karika citrom
2 babérlevél
1 kk lestyán
1 kk őrölt bors
csipet szerecsendió
só
2 ek tejföl
2 ek liszt
kis darab vaj

A gombát vékony szeletekre vágtam, és pici vajon kicsi megfonnyasztottam. Hozzáadtam a húst, és fehéredésig pirítottam a gombával együtt. Felöntöttem kb. 2 liter vízzel, beletettem egészben a két hagymát, póréhagymát, a két gerezd fokhagymát és a felkockázott répát. Hozzáadtam a két citromkarikát, fűszereztem és készre főztem. A tejfölt kikevertem a liszttel, a megfőtt levesből kivettem néhány kanállal és simára kevertem, majd visszaöntöttem a levesbe. Néhány percig még főztem és forrón tálaltam.