Chips a mikróból

A facebookon láttam egy orosz videóban, és azonnal ki kellett próbálnom. Azóta már sokszor készült nálunk.
Férj kiakadna, ha azt mondanám, hogy chips-függő, úgyhogy nem mondom. De minden héten eszik. Többször is. Én ezt nem díjazom, mert a bolti chipsek tele vannak transzzsírokkal, és az ugyebár annyira nem jó. Sőt rossz. Tudom, sokak szerint a mikró is egészségtelen, káros dolog, de én személy szerint a transzzsíroktól jobban tartok, mint a mikrótól. Ezért is örültem ennek a megoldásnak, és gondoltam megosztom a tapasztalataimat a nagyérdeművel.

A chipshez kell krumpli, só és olívaolaj, ezen kívül fűszerezhetjük bármivel tetszés szerint. Persze használhatunk étolajat is, de az olívaolajtól tűnik olyan egészségesnek. Kókuszzsírral is próbáltam, de valamiért nem lett az igazi. Kacsazsírral még nem próbáltam, de tervbe van véve.
A sütési idő függ a mikró teljesítményétől és a krumpli fajtájától. A sárga héjú sütnivaló burgonya nekem nem vált be. Kemény lett, rágós, de nem ropogós. Volt olyan krumplim, ami 4 perc alatt elkészült, (ez volt a kivétel, a csoda) volt aminek 10 perc kellett, de az átlag 6 perc a 800w-os mikrómban.
Sütőpapír is kell. Enélkül én alig tudtam felvakarni a tányérról. A sütőpapír jó, és többször felhasználható.
Macerás az elkészítés? Igen. De hetente egyszer-kétszer belefér, nem mellesleg férjnek sokkal jobban ízlik, mint a bolti chips. Míg a bolti chips tocsog a zsírban, ez nem. Meglepő módon krumpli íze van.
Láttam olyan videót, ahol félidőben megforgatták a szeleteket. Na, ez totál felesleges. Nem kell. Forgatás nélkül is ugyanúgy átsül.
Sütőben nem működik. Próbáltam. De ha valakinek sikerül sütőben elkészíteni, kérem, ossza meg velem is a titkot!

Én így készítem:
Mérettől függően kb. 2-4 szem krumplit használok. Néha megpucolom, néha nem.
Az uborkagyalun leszeletelt krumplit beáztatom kb. egy órára. Erre azért van szükség, hogy a keményítő kioldódjon a krumpliszeletekből. Így hamarabb megsül, és ropogósabb lesz.
A vizet leöntöm, a krumpliszeleteket egy konyharuhára borítom, és igyekszem lehetőség szerint (majdnem) szárazra törölni.
Ezután egy mélyebb tálba/dobozba teszem, meglocsolom olívaolajjal /nem kell sok, de azért vonja be a krumpliszeleteket/, lefedem, és jól összerázom.
Egy nagy tálat kibélelek sütőpapírral, és elhelyezem rajta a krumpliszeleteket úgy, hogy ne érjenek egymáshoz, és megsózom őket. Azért kell vigyázni, mert ahol összeérnek, nem lesz ropogós. A képen úgy tűnik, hogy összeérnek, pedig nem:

Beteszem a mikróba, amit 6 percre állítok. Általában 5 percig nem foglalkozom vele, addig mosogatok, vagy valami hasonlóan hasznos tevékenységgel töltöm az időt. 5 perc elteltével azért sűrűn lesem, nehogy elégjen. Ezt ki kell tapasztalni. Mindenkinek más a mikrója, ezért az elején többször ki kell venni, rá kell nézni. A krumpliszeletek először megfőnek, aztán sülnek, végül keményednek. Néhány szem, főleg ami középen van, kissé megbarnul, de nem lesz ettől égett íze. De ha már nagyon barna, akkor leállítom a mikrót, és ezeket a szeleteket kiveszem.
Ha megsültek/megkeményedtek a szeletek, kiveszem, és kb fél percig pihentetem, majd dobozba öntöm.
Azért, hogy gyorsabban haladjak, két sütőpapírt szoktam előkészíteni, és amíg az egyik adag sül, addig előkészítem a következő adagot. Meg mosogatok is, ahogy az előbb már említettem.
Az egész hercehurca kb 1 órát vesz el az időmből, ennyi idő alatt készül el egy zacskónyi házi chips. Kicsivel több idő, mint végig olvasni ezt a kisregényt, amit itt leírtam.
Ennél sokkal hamarabb tűnik el a dobozból az elkészült chips. Érdemes annyit készíteni, amennyit azonnal elfogyasztunk, mert ha az ember órákra a dobozban hagyja, képes megpuhulni, úgy meg már nem finom.