Hát itt vagyok...

Sokat töprengtem azon, hogy megírjam-e miért tűntem el lassan egy hónapja, de végül úgy döntöttem nem bonyolódok fájdalmas részletekbe, meg a családom tagjai amúgy sem járultak hozzá, hogy közszemlére tegyem a fájdalmukat.
Legyen elég annyi, hogy az idén nálunk nem volt boldog a karácsony, mondhatjuk úgy is, hogy a karácsony érdeklődés hiányában elmaradt. Egy családtagunk már a mennyben van, és hiába hisszük, hogy neki már jó, azoknak akik ittmaradtak nagyon nehéz, így sem okuk sem kedvük nem volt az ünneplésre.
Közhelyesen hangzik, de az életnek valóban mennie kell tovább, lassan én is összeszedem magamat az első sokk után, és belépek az elfogadás periódusába. A hitünk erőt és reménységet ad még ebben az időszakban is, és lassan újra nevetni is tudunk.
Nemsokára újra jelentkezem, addig is mindenkinek nagyon boldog új évet!