Ez az a sütemény, amit minden csokirajongónak egyszer meg kell kóstolnia. Aztán ha egyszer megkóstolja, akkor még egyszer, és megint és újra... Az amerikaiak egyszerűen "Csokoládé általi halál"-nak (Death by Chocolate) nevezik az ilyen sütiket. Bár olyanról még nem hallottam, hogy valaki belehalt volna, de az biztos, hogy csokoládéból sokat kell beleölni. Én Rusty Poole receptje alapján (minimális módosítással) készítettem el, amiben külön érdekesség, hogy teljesen lisztmentes. Ez nagyszerű hír a lisztérzékenyeknek, végre ők is nyugodtan csokitortafüggők lehetnek.
A csokit úgy válasszuk meg hozzá, hogy mindenféleképpen hangsúlyos szerepe lesz a süteményben, szóval csokirajongásunk függvényében készítsük kisebb vagy nagyobb kakaótartalmú csokoládéval. Én minitortákat készítettem, 12 db-os muffin sütőformában sütve meg a tortalapocskákat.
Hozzávalók 6 db minitortához:
A tortához:
100 g csokoládé
50 g vaj + kenéshez
2 tojás, szétválasztva
3 ek cukor (2 ek cukor és 1 ek házi vaníliás cukor keveréke)
50 g vaj + kenéshez
2 tojás, szétválasztva
3 ek cukor (2 ek cukor és 1 ek házi vaníliás cukor keveréke)
A ganache-hoz:
300 g csokoládé
150 ml tejszín
A sütőt előmelegítem 170 fokra. A sütőformát kivajazom, az aljára 12 db kis sütőpapírt vágok. A vajat és a csokoládét egy edényben kis lángon felolvasztom folyamatos keverés mellett, majd félreteszem, hogy langyosra hűljön. A sárgákat 1 ek cukorral addig keverem, míg sűrű és krémes állagú nem lesz. Ezután a langyos csokis keveréket a felvert sárgájához keverem. A fehérjéket 2 ek cukorral habbá verem, majd két részletben, óvatosan egy spatulával a csokis masszához keverem, vigyázva, hogy ne törjem a habot. Ha teljesen elkevertem, akkor arányosan elosztom a sütőformába. Egy nagyobb tepsibe vizet engedek, ebbe a vízfürdőbe állítom a muffin sütőformát és így teszem a sütőbe. Kb. 30 percig sütöm. (A tetején egy vékony réteg felpúposodik és ropogós lesz, ha pedig tűpróbát végeznénk, pár morzsa mindenféleképp rá fog ragadni.) Hagyom kihűlni, majd kiveszem a kis lapokat a formából.
A ganache-hoz a tejszínt forrpontig melegítem, majd lehúzom a tűzről és a kockára tört csokoládét beleszórom. Magára hagyom pár percig, majd alaposan összekeverem.
A 12 lapból egyet-egyet egy kis ganache-sal összeragasztok, majd az így kapott hat tortácskát bevonom kívül is a krémmel, majd a fagyasztóba teszem kb. 5 percre, hogy megdermedjenek. Ezután kiveszem, és újra bevonom őket. Ezt addig ismétlem, amíg van a ganache-ból. Tálalás előtt hűtőben dermesztem. Adhatunk hozzá tejszínhabot, vaníliafagyit, én legutoljára egy tejszínes Baileys öntetet készítettem hozzá.
Ui.: Ha valaki nagy tortát szeretne készíteni, akkor a hozzávalók háromszoros mennyiségéből két darab 23 cm-es formában tud kettő lapot sütni, laponként kb. 50 perc sütési idővel. Onnantól pedig ugyanaz az eljárás: egy kis krém a két lap közé, majd bevonni vele annyiszor, ameddig tart a ganache.
Egy régebben készült példány
18 megjegyzés:
Ez brutál finom lehet:)) Én is sokszor használom a ganache csokikrémet.
WOW! Ez nekem kötelező! :)))
Atyaúristen... 40 dkg csoki/6 tortácska :-)))
Magamra ismertem, mint csokirajongó :-)))
Szuper guszta és milyen jó csokis. :)
Én is kérek belőle. :P
Ránézek a képre, nagyokat nyelek. Elolvasom a receptet, írdatlanul megkordul a gyomrom...Vajon mi lehet a megoldás?!..:)
Brutál finom és brutál tömény. :)
Ez mindenkinek kötelező! :)
Hááát, izé, na... Mit lehet tenni... :)
Majd a következő adagból. Ez sajnos már csokihalált halt. :)
Irdatlan csokimennyiség azonnali beszerzése, majd a sütő beizzítása. :)
Na most mi a helyzet azokkal, akik nem csokirajongók? Azoknak is kötelező! Mert a csokis süti a legjobb a világon! Főleg ganache-sal. :-))
De jól néz ki, és milyen egyszerű! Ezt meg kell csinálnom nekem is. De 40 dkg csoki??? Huhh, sutba a diétával, most az eccer :).
Jaj nekem...Még jó, hogy nem előttem van. Baromi guszta!
Én engedékeny vagyok, annak a 4-5 embernek nem kötelező, max kimaradnak a jóból. :)
Ááá, ki kell találni a csokoládé diétát. :) (Bár az is lehet, hogy már létezik.)
Nekünk is jajj volt. :)
Ez aztán az igazi csokis desszert hmmmm egy igazi boldogsághormon :)
Hujjujjjuj! Ez nagyon-nagyon kegyetlen! A gond az, hogy én nem tudok megálljt parancsolni, csak ha elfogyott! :)) Hú, de muszáj nekiállnom!
Megjegyzés küldése