Megint egy olcsó étel hónap végére, ráadásul még egészséges is. A recept egy régi Spar-os kiadványból származik némileg átalakítva. Főzelékek, párolt zöldség, saláta vagy rizs mellé kitűnő köret. Férj sárgaborsó főzelékkel ette, én csak magában kovászos uborkával. Egyszerű, könnyen elkészíthető, és szerintem finomabb is a húsos fasírtoknál, pedig én nagy rajongója vagyok a húsnak. Nálunk pillanatok alatt elfogyott. Még kisebb családokban is érdemes rögtön dupla adaggal kezdni, mert nagyon eteti magát.
Hozzávalók:
1 ek kacsazsír (vagy vaj)
80 g zabpehely
250 ml húsleves
1 közepes fej vöröshagyma
csipet kakukkfű
1 tk majoranna
1 nagyobb tojás
1 evőkanál mustár
2 gerezd fokhagyma
1 közepes fej lilahagyma
fél kk bors
só
4-5 ek zsemlemorzsa
kevés olaj, kókuszzsír vagy kacsazsír a sütéshez
A felkockázott vöröshagymát egy evőkanál kacsazsíron megdinszteltem. Felöntöttem a húslevessel és beletettem a zabpelyhet. Fűszereztem a kakukkfűvel és a majorannával. Addig főztem alacsony lángon, amíg a zabpehely magába szívta az összes levest. Kicsit kihűtöttem, hozzákevertem a mustárt, az apróra vágott lilahagymát, a zúzott fokhagymát, a borsot, és a tojást. Sóztam, és annyi morzsát kevertem hozzá, hogy összeálljon a massza. Kis lapos fasírtokat formáztam és kevés kacsazsírban mindkét oldalát pirosra sütöttem.
Az öcsém néhány évvel ezelőtt Amerikában járt és kincsekkel tért haza. Néhány különleges fűszer mellett gasztromagazinok is lapultak a bőröndjében. Na de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy én idáig erről nem is tudtam! Persze öcsém most azt mondaná, hogy ő mondta, meg mutatta is, dehát erre én emlékeznék! Vagy mégsem.:) Lényeg a lényeg, hogy most nálam vannak az újságok, tele jobbnál jobb receptekkel.
Az egyikből néztem ki ezt az ételt is. Már régen szerettem volna egy ilyen receptet kipróbálni, aminek hosszú ugyan a sütési ideje, de a végeredménye a puha, szétomló, szaftos hús.
Anyukám hozott nekem egy darab sertéslapockát, úgyhogy nem volt kérdés mi fog készülni belőle. Nagyon finom lett, még soha nem ettem ennyire puha sertéshúst.
Egyetlen hátulütője van ennek az elkészítési módnak: a villanyszámla. Azt hiszem most egy hétig a kertben bográcsban fogok főzni. Biztos jót tesz majd a friss levegő...:))
Hozzávalók:
1,2 kg sertés lapocka
3 tk só
1 tk bors
1 tk cayenne bors
1 tk pirospaprika
2 tk oregáno
1 tk kakukkfű
1 tk fokhagyma granulátum
1 tk chilipor (én ezt most kihagytam, nekem a cayenne bors is éppen elég csípős)
2-3 evőkanál olívaolaj
BBQ szósz: 250 g felkockázott konzervparadicsom
100 g apróra vágott hagyma
140 g sűrített paradicsom
3 ek nyírfacukor (vagy 2 ek méz)
3 dl diétás cola
50 g worchester szósz
50 g mustár
40 g fehérborecet (sima 10%-os ecet is jó)
60 g narancslekvár (nekem nem volt itthon, úgyhogy csaltam, és a saját készítésű diabetikus baracklekváromat kevertem ki két evőkanál narancslikőrrel:)
3 ek citromlé
1 ek tabasco (ez nálam most kimaradt)
15 g zúzott fokhagyma
1 csapot kk őrölt fektebors
1 csapott kk cayenne bors
só
A szósz hozzávalóit összekeverjük, és közepes lángon 30 percig főzzük. Még pikánsabbá lehet tenni a szószt, ha egy kis folyékony füstaromát adunk hozzá. Nekem nincsen füstaromám, de enélkül is igazán finom, a narancs aromája egészen különlegessé teszi. Üvegbe töltve, hűtőben tárolva néhány hétig eltartható.
A húshoz a fűszereket összekevertem, és alaposan beledörzsöltem a húsba. Egy kicsi olívalolajat is öntöttem rá és egy egész éjszakán át hagytam pácolódni, de minimum 1-2 órát hagyjuk állni a pácban.
Egy sepenyőt felhevítettem, és néhány perc alatt elősütöttem a hús minden oldalát. (Így a nedvességet bezárjuk a húsba, és ettől marad a belseje szaftos. Semmiképpen ne szúrjunk bele villát amikor megfordítjuk!)
110 fokra előmelegített sütőben lefedve 6-8 órán keresztül kell sütni, amíg teljesen megpuhul. Az eredeti recept 3-4 óra sütést írt, de nekem 3-4 óra múlva még kemény volt a húsom. Utána néztem a neten más hasonló recepteknek, és mindenhol legalább 6-8 órát írtak, úgyhogy lehet, hogy a receptben történt egy elírás, vagy a sütőmmel nem stimmel valami. Mondjuk az utóbbi is lehetséges, mert a hőfok jelzés a sütő vásárlása után már egy hónappal már lekopott, úgyhogy azóta csak találgatok, hány fok lehet éppen a sütőben. A lényeg, hogy alacsony hőmérsékleten süssük a húst egészen addig, amíg szinte magától szétomlik. Én 4 óra elteltével alufóliába tekertem a húst, és így sütöttem tovább. Miután teljesen megpuhult, lezártam a sütőt, és még egy fél órát hagytam a húst bent az alufóliában. (Legközelebb már az elején be fogom csomagolni alufóliába a húst, talán így le tudom rövidíteni némileg a sütési időt.)
A megsült húst egy vágódeszkára tettem, és két villa segítségével széthúzogattam a rostokat, és összekevertem a BBQ szósszal.
Azt is megtehetjük, hogy a megsült húst átkenjük néhány evőkanál szósszal, és fólia nélkül még visszatoljuk a sütőbe 10-15 percre, így a rásült szósztól a hús kap egy pikáns kérget.
Reggelire zsömlébe töltve ettük, ebédre görög babot csináltam mellé, aminek a receptjét szintén az egyik amerikai magazinból lestem el. Holnap azt is posztolom.
Ha esetleg nem fogyna el a BBQ szósz (amit kétlek), akkor alkalmazzuk az alábbi videóban látható technikát:
Találtam a szekrényben egy zacskó mákot. Első gondolatom az volt, hogy házilag készítek egy kis széles metéltet, és mákos tészta lesz az ebéd, férj úgyis nagyon szereti. Tovább filóztam, és egy kis citromhéjat is gondoltam bele. Ezt a gondolatot megosztottam az éppen nálam tartózkodó öcsémmel, mit szól hozzá a "profi." Azt mondta, hogy szerinte a mákos tésztához nem illik annyira a citrom, csináljak inkább nudlit. Na de ha már mákos nudli, akkor tehetnék bele egy kis narancslikőrt is. (úgyis rengeteg van még) Na és ha mák, meg citromhéj meg narancslikőr, akkor csináljam mézzel, és egy kis fahéjat feltétlenül tegyek bele.
Megfogadtam a tanácsait. Én nem vagyok egy mákos nudli rajongó, de ez életem legjobbja volt...
A nudlihoz:
600 g hajában főtt burgonya
30 g puha vaj
150 g liszt
1 tojás
3 g só
A kifőzött nudlinak csak a felét használtam most el, a további mennyiségek már csak a fél adaghoz szólnak:
1 evőkanál méz
3-4 evőkanál mák
csipet fahéj
1 citrom reszelt héja
3 evőkanál narancslikőr
kandírozott narancshéj
egy darabka vaj
porcukor (darált nyírfacukrot használtam)
A krumplit héjában megfőztem, megpucoltam és miután egy picit hűlt, krumplinyomóval alaposan összetörtem. hozzákevertem a puha vajat, a tojást, majd a lisztet és a sót is. Jól átgyúrtam, és kicsi golyókat formáltam belőle, amit aztán nudli alakúra sodortam.
Egy lábosban vizet forraltam, és beletettem a nudlikat. Amikor feljöttek a víz felszínére, alaposan lecsöpögtetve, szűrőkanál segítségével kiszedtem.
Egy serpenyőben egy kis darab vajat hevítettem, és átforgattam benne a nudlikat. Hozzátettem egy bő evőkanál mézet, három evőkanál narancslikőrt és közben rázogattam a serpenyőt, hogy az ízek jól elkeveredjenek. Megszórtam kevés fahéjjal és ráreszeltem a citrom héját. Mégegyszer átforgattam, majd a mákot is rászórtam. Ezzel is jól összeráztam. Kevés porcukorral és kandírozott narancshéjjal tálaltam.
Anyukám és a nagynéném nálam járt a héten valamelyik nap és itt is ebédeltek. Gulyáslevest ettünk, hozzá kefíres kenyérlángost sütöttem. Nagyon ízlett nekik, a nagynéném el is kérte a kenyérlángos receptjét. Na én ilyenkor vagyok bajban. Ugyanis ha nem tervezem feltenni a blogra, akkor soha nem méricskélek semmit, csak érzésre csinálom. Főleg a kenyereket és a kenyérlángosokat. Ráadásul ebben semmi koncepció nem volt, egyszerűen csak volt itthon egy kis kefírem amit el akartam használni, mielőtt megromlik, így került bele a tésztába.
Most viszont kedvenc nagynéném kedvéért újra elkészítettem pontosan kimérve, így már ő is meg tudja csinálni. A tésztából kenyérlángos és néhány zsemle is készült.
A víz mennyiségét azért nem adom meg pontosan, mert lisztje is válogatja melyik mennyi folyadékot vesz fel. De nem csak a liszt a meghatározó, hanem a kefír sűrűsége is. Ha sűrűbb a kefír, akkor a vízből is pici több kell. Ha hígabb, akkor kevesebb víz is elegendő. Az biztos, hogy összesen minimum 350 ml folyadék (víz+ kefír) kell.
A lényeg, hogy egy jól formázható, rugalmas, könnyű tésztát kapjunk, ami inkább lágy, (de nem túl lágy!) de semmi esetre sem kemény. Múltkor fele-fele arányban tettem bele kenyérlisztet és teljes kiőrlésű rozslisztet. Azzal a tésztával lényegesen nehezebb volt dolgozni, de igazán megéri a fáradozást, mert a rozstól hihetelenül finom aromája lesz. Most csak tisztán kenyérliszttel készítettem el, így is nagyon finom!
A zsemlék pedig talán a legfinomabbak lettek azok közül, amit valaha is produkáltam...
Hozzávalók:
560 g kenyérliszt
200 ml kefír
150-180 ml víz
2 evőkanál olaj (lehetőleg jó minőségű hidegen sajtolt olaj, pl. extra szűz olívaolaj)
1 evőkanál ecet
20 g friss élesztő (vagy egy csomag szárított élesztő)
2 teáskanál só (Ezt is érdemes apránként hozzádolgozni, közben kóstolgatni a tésztát, mert a sók sóssága is eltérő. A mostani sóm pl. annyira "sótlan", hogy nekem 3 teáskanálra is szükségem volt ehhez a tésztához, de általában a 2 teáskanál bőségesen elég)
a lángos tetejére:
kevés puha házikolbász (vagy lángolt kolbász)
tejföl
reszelt sajt
sütéshez kacsazsír, kókuszzsír vagy olaj
Most hideg kelesztéssel készítettem a tésztát, ami azt jelenti, hogy este csak összeöntöttem a hozzávalókat, alaposan megdagasztottam és konyharuhával letakarva a hűtőszekrénybe tettem. Reggelre tökéletesen megkelt a tészta. Pontosan 1 kg-ot nyomott, így 2 db 150 g-os lángost sütöttem belőle reggelire, és 7 db 100 g-os zsemlét.
A lángosokat lisztezett felületen egy nagyobb palacsintasütő méretére nyújtottam. Megszórtam kevés összemorzsolt puha házikolbásszal, és a sodrófával kicsit beledolgoztam a tésztába.
Palacsintasütőben egy teáskanál kacsazsírt hevítettem, és először a lángos sima oldalát sütöttem meg. Amikor már hólyagosodott a tészta, akkor megfordítottam, és a kolbászos oldalát is megsütöttem.
Megkentem egy evőkanál tejföllel és megszórtam kevés reszelt sajttal.
A zsemléket megformáztam és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem. Ráborítottam egy mélyebb tepsit, ami alatt elférnek a megkelt zsemlék is, és duplájára kelesztettem. A mélyebb tepsit bespricceltem vízzel visszatettem a zsemlékre, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Időnként azért fel kell emelni a tepsit és alákukkantani hogy állnak a zsemlék. Amikor megsültek rácsra tettem őket hűlni.
A lángos/zsemle készülhet normál kelesztéssel, ennek a menetét most nem írom le, itt elolvasható.
Ha nem létezne már ez a név, akkor a blogomat átnevezném válságkonyhának, mivel sajnos a válság szele minket is megcsapott. Remélem ez csak egy átmeneti állapot, de most kicsit össze kell húzni a nadrágszíjat. Mondjuk idáig sem dőzsöltünk, de most kifejezetten spórolósra kellett vennünk a figurát.
Ez az időszak megtanít arra, hogyan lehet olcsó alapanyagokból is nagyon finom ételeket főzni.
Ezért is örültem, amikor valamelyik nap megláttam ezt a Rachel Allen receptet. Kicsit módosítottam rajta, mert eredetileg korianderzöld volt benne petrezselyem helyett, de azt nem szeretjük, meg amúgy sincs itthon. (Mivelhogy nem szeretjük.:)) Fokhagyma sem volt Rachel ételében, de én tettem bele, és nagyon jót tett neki.
Nevezhettem volna kukoricafasírtnak is, de megkóstolva sokkal inkább a lángosra emlékeztetett az íze. Igazán nagyon finom, magában is el lehet eszegetni egy kis fokhagymás tejföllel, de mi most köretnek fogyasztottuk. Köretként ez a mennyiség kettőnknek két napra is elég...
A kukoricáról leöntöttem a levét, és az aprítógépben kicsit pépesítettem. Hozzáadtam a tojást, a fokhagymát, a sütőporral elkevert lisztet és a felszeletelt póréhagymát. Sóztam, borsoztam és az aprítógépben az egészet kicsit átkevertem.
Egy serpenyőben kevés olajat hevítettem, evőkanállal halmokat raktam bele a masszából és kicsit ellapítottam. Közepes lángon mindkét oldalát pirosra sütöttem.
Tudom, hogy ez egy gasztroblog meg minden, de nem tudom megállni, hogy ne írjak már megint az unokahúgomról. (Kicsit bele vagyok szeretve, na. Ez van.:)
A testvérem most küldött át egy emailt az aranyköpéseiről, és sírtam a röhögéstől. Persze nekem aki ismerem kicsit más, de remélem, hogy nektek is tudok okozni ismét egy-két vidám percet.
Ma nálam gitározás közben:
(Ez egy kicsit gasztro:)
Fürdés közben főzőcskézett és a tesóm megkérdezte tőle: mi finomat főztél?
„Pulykamelles hasat.”
Testvérem kolléganőjével beszélgetett telefonon, ő kérdezte a Zoét, hogy most mit csinál.
„Teraszon a hintágyban fekszek."
Kolleganő: De jó neked, én is szeretnék hintaágyazni…
Zoé: „De ez a mi hintaágyunk! (kedves kioktató hangon): Majd menj el nyáron, és vegyél magadnak.”
Este a teknősbékáját a komódra tette, de reggel már fenn a polcon volt. Nézi, kérdezi hogy került oda. A testvérem mondta, hogy biztos felmászott. Közben bejött az apja is a szobába, Zoé ránéz:
„Te másztattad fel a teknőst?”
Az anyjával beszélgettek arról, hogy majd esni fog a hó, meg lesz jég. Zoé mondta, hogy majd szánkózunk, meg korcsolyázunk. A tesóm válaszolt neki, hogy "korcsolyázni csak te fogsz apával, mert én nem tudok." Erre Zoé megsimogatta a fejét és együttérző hangon mondta: „Nem baj édesem, majd megtanulsz.”
Odaadta az anyjának a kedvenc játékát, a Pinokkióját és azt mondta: „tessék anya, játssz!”
„Még ott van a pocimban a kisbaba…de nem kisbaba, hanem kiscsibe, de nem az a fehér, amelyiken a tojáshéj van, mert az már kijött.”
„…majd Malacka, ráteszem neked a mobil bilit a WC-re, akkor kakilhatsz..de inkább ne is kakiljál a drága popiddal, csak pisiljél, mert nagyon szőrös vagy.”
Kakaót véletlenül kiszórta reggel, mire közli: „Na, ezt jól megcsináltad, ezt a hülyeséget...”
Fürcsinél az apja valamit mondott neki, hogy mit ne csináljon, mire Zoé: „édes, te ezzel ne foglalkozzál!”
Zoé azt akarta, hogy az apja emelgesse, és mondta: „Úgy, hogy föllingjünk meg lelingjünk!"
Csütörtökön a nagymamával sétáltak az erdőben, és egy tisztásról felhívtak engem telefonon. Kérdeztem tőle, hogy most hol van?
Zoé: itt.
Én: de hol az az itt?
Zoé: Hát ITT!
Én: De én még most sem tudom hol vagy...
Zoé: Hát itt, ezen a nagy tájon...
Vagy lencsés káposztaleves. Kinek hogy tetszik. Igazából szárazon a lencse kevesebb volt, mint a káposzta, de áztatva a lencse lett kicsit nehezebb. Az ötletadó Belly káposztás bablevese volt, de én most a lencsét házasítottam össze a káposztával.
A káposzta jól passzol a lencséhez, nagyon finom leveske sikeredett belőle. Mondjuk a leveske kifejezés nem is állja meg a helyét, mert ez egy tartalmas, nehéz leves ami után az ember csak sóhajt egyet, és lefekszik 1-2 órára, hogy kipihenje az evés fáradalmait. Férj azt mondta, hogy ilyet máskor is kell csinálnom. Nem tudom mit mond majd három nap múlva, mert legalább addig fogjuk enni, olyan sok lett.:)
Hozzávalók:
30 dkg lencse
50 dkg savanyú káposzta
10 dkg füstölt szalonna
fél pár füstölt kolbász (vagy füstölt sonka, vagy lapocka, vagy ami tetszik)
2 fej hagyma
3 gerezd zúzott fokhagyma
1 evőkanál pirospaprika
3 evőkanál liszt
1 evőkanál mustár
2,5 dl tejföl
3 babérlevél
1 kiskanál őrölt bors
só
A szalonnát felkockáztam és zsírjára sütöttem. Rádobtam az apróra vágott hagymát és üvegesre pirítottam. Hozzáadtam a fokhagymát, elkevertem benne a pirospaprikát. Felöntöttem kevés vízzel, és a lisztet is elkevertem benne. Ízesítettem mustárral, sóval, borssal. Beleöntöttem a lencsét és a kétszer átmosott káposztát. Felöntöttem vízzel, beletettem a babérlevelet is. Fedő alatt puhára főztem. A levesből kiszedtem egy keveset és kikevertem vele a tejfölt, majd visszaöntöttem az egészet.
Nagyon finom lepénykenyeret ettünk mellé.
Valamelyik nap férj elment piacra, hogy csirkefarhátat vegyen a kutyáknak, de nem kapott. Hazatért 4 kg sertéscsonttal, hogy ezt hozta helyette, nézzem mennyi hús van rajta, hogy fogják a kutyák ezt szeretni! Én meg csak bámultam rá nagy szemekkel: ezt a finomságot elpazarolni a kutyákra?
Szeretem én a kutyákat, na de azért ez túlzás! Kapjanak tápot, mi meg megesszük azt a csontocskát! Férj: ja, jóóó...
Egy részéből levest terveztem, a másik részét gondoltam bepácolom, finom omlósra sütöm és majd jól leszopogatjuk a csontokról a finom husikát. Ilyen célra még sose használtam sertéscsontot, de tényleg sajnáltam a kutyáktól, és a végeredmény engem igazolt.
Bár a képen úgy néz ki, mintha megégett volna, ez ne tévesszen meg senkit. A rossz fényviszonyok miatt tűnik feketének a finoman sötétbarnára karamellizálódott méz.
Férj szerint ennek az ételnek az "Alpok finom gyöngye" nevet kellett volna adnom. Honnan jött ez neki, nem tudom, ahogyan azt sem tudtam, hogy ilyen költői lélek lakozik benne...:)
A pácot természetesen "rendes" húshoz is fel lehet használni, legközelebb én oldalast fogok így készíteni.
Hozzávalók:
Kb. 1,5 kg húsos sertéscsont
180 g sűrített paradicsom
1 nagy fej hagyma egészen apróra vágva
3-4 gerezd zúzott fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál vörösborecet
2 evőkanál méz
50 ml Worcester szósz
1/2 kiskanál bazsalikom
1/2 kiskanál kakukkfű
1/2 kiskanál bors
só
A pác hozzávalóit egy kis lábasban kikevertem és felforraltam. Miután kihűlt bekentem vele az húsos csontdarabokat és egy tepsibe helyeztem. Alufóliával letakartam és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam. Amikor a hús megpuhult, levettem a fóliát és pirosra sütöttem.
Úgy döntöttem, ma babot főzök. A bab nemcsak olcsó étel, de rendkívül egészséges is. Azt mondják az orvosok, hogy hetente legalább egyszer enni kéne. A férj is nagyon szereti. Főleg a bablevest, de unalmas lenne mindig azt főzni, úgyhogy babos ötletért most megint Pol Martinhoz fordultam.
Most először csalódtam Pol Martin receptben. Már elkezdett puhulgatni a bab, amikor megkóstoltam, és nagyon jellegtelennek tűnt az étel. Olyan semmilyen volt. Jól lehetett érezni a fűszereket is, de mégis hiányérzete maradt az embernek utána. Gondoltam egyet, gyorsan pucoltam egy kis sárgarépát és beletettem. Ez már segített rajta, de még mindig nem volt az igazi. Nosza beleöntöttem egy kis vörösborecetet. Határozottan javult. Aztán nem bírtam ezzel a magyar véremmel és felkarikáztam egy kis darab füstölt kolbászt is. Na ez feltette az i-re a pontot és így már igazán finom étel született. Fokhagymás kacsazsírban pirított kovászos kenyeret ettünk mellé. Még én is jót falatoztam belőle, pedig nekem kicsit csípős volt.
Hozzávalók:
500 g fehér bab
5 dkg vaj
2 nagyobb fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 szál angol zeller
fél kiskanál feketebors
1 kiskanál cayenne bors
1 kiskanál bazsalikom
1 kiskanál taco fűszerkeverék
fél kiskanál kakukkfű
1 kiskanál pirospaprika*
3 sárgarépa*
3 evőkanál vörösborecet*
kis darab füstölt kolbász*
só
A babot előző este beáztattam. Ma leszűrtem, és félretettem.
Egy teflon lábasban felforrósítottam a vajat, és kicsit megfonnyasztottam rajta a felaprított hagymát.
Hozzáadtam a zúzott fokhagymát és az apróra vágott zellert. 1-2 percig még pirítottam, majd hozzáadtam a babot is. Megszórtam a fűszerekkel, sóztam és felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Fedő alatt főztem közepes lángon. (Ha szükséges, öntsünk utána vizet.) Amikor a bab már majdnem megpuhult, hozzáadtam a felkockázott répát és a balzsamecetet. Amikor a bab és a répa is megpuhult, hozzáadtam a kolbászt, és még 2-3 percig főztem. Nem maradt sok leve, de annál egy picit szaftosabb, mint amilyennek a képen tűnik.
A *-gal jelölt hozzávalók nem szerepeltek az eredeti receptben.
Ez nem recept, csak egy ötlet. Gondoltam, megosztom veletek az utóbbi idők egyik legfinomabb reggelijét. Már napok óta ezt eszem és képtelen vagyok megunni.
Igazi lángos fíling, csak sokkal hamarabb elkészül és nincs szükség hozzá sok zsiradékra. Olajjal is lehetne készíteni, de őszintén szólva úgy nem az igazi. Legjobban kacsazsírral szeretem, de kókuszzsírral is nagyon finom. Házi tejfölt teszek rá, mert az klasszisokkal finomabb, mint a bolti. A bajor rozskenyér nagyon jól illik hozzá.
Ahogy általában a legfinomabb ételek, ez sem egy diétás darab, ezért egy kis szeletnél meg is szoktam állni. Már amikor sikerül...
Palacsintasütőben 1-2 teáskanál zsírt hevítek és megpirítom rajta a kenyérszeletek mindkét oldalát.
Megkenem tejföllel és megszórom sajttal. A tetejére egy vékony szelet angolszalonnát sütök.
Érdemes kipróbálni, mert egyszerű és nagyon-nagyon finom!
