Amikor észrevettem, hogy a nem édesszájú férjem a lassan romlásnak induló, házi készítésű nutella maradékát vakarja ki az üveg aljáról, tudtam, hogy azonnal tennem kell valamit. Itt bizony kitört az édesség utáni vágy, és ez sürgős beavatkozást igényelt. Ahogy a blogbejegyzéseimet néztem, valóban több mint egy hét eltelt azóta, hogy az utolsó édességet csináltam, és azért ez nagy idő. Főleg nálam.
Mivel az utóbbi idők legnagyobb slágere itthon az epres csokigolyó volt, úgy döntöttem, hogy elkészítem a cseresznyés változatát is. A piskóta alap összetevőit némiképpen módosítottam az epres golyóhoz képest. Picit többet akartam csinálni, de nem minden összetevő mennyiségén emeltem. (A cukor és a vaj mennyisége változatlan maradt.) Így is tökéletes lett a piskóta, csak egy kicsit több lekvárt vett fel. Az összeállításhoz a két hete készített csokis cseresznyelekvárt használtam. Talán még finomabb lett, mint az epres változat, pedig azt sem lehetett abbahagyni. Csokis cseresznyelkevár híján sima cseresznyelkevárral is finom lehet, de meggylekvárral is tuti a siker.
Hozzávalók a piskótához:
20 dkg liszt (nálam 10 dkg fehér tönköly, és 10 dkg zabliszt)
1 tojás
8 dkg vaj (én most kókuszzsírt használtam)
10 dkg gyümölcscukor
1,5 dl tej
2 evőkanál kakaó
6 gr sütőpor
csipet só
1 evőkanál bonbonmeggy likőr
6-7 evőkanál csokis cseresznyelekvár
300 gr csokoládé a bevonáshoz (jelen esetben Milka tejcsoki)
A szobahőmérsékletű kókuszzsírt (vagy vajat) a cukorral habosra kevertem, és hozzákevertem a tojást is. A sütőport, a sót és a kakaót a liszthez kevertem, és a tejjel felváltva ezt is a hozzáadtam a cukros masszához. 22 cm-es tortaformában 180 fokon kb. 15 perc alatt készre sütöttem. (Nem kell kivajazni a formát, nem ragad le.)
Amikor a piskóta kihűlt, a tésztát összemorzsoltam. Hozzákevertem a likőrt és a lekvárt, és kézzel egynemű masszává gyúrtam. A masszából golyókat formáltam. Egy kis edényben vizet forraltam, és amikor a víz már forrt, lejjebb vettem a hőmérsékletet. Az edényre tettem egy fém keverőtálat, és beletördeltem a csokoládét. Amikor a csoki felolvadt, az egészet lehúztam a tűzről. A keverőtálat rajta hagytam a még gőzölgő edényen, hogy a csokoládé ne szilárduljon meg idő előtt, mivel elég nagy mennyiségű golyót kellett megforgatni benne. Két kanál segítségével megforgattam a csokiban a golyókat, egy tálcára sorakoztattam, majd a hűtőbe tettem.