Az igazi medvecukor

Amikor gyerek voltam, a nagymamám elég gyakran megfordult Hollandiában, és nála is sűrűn megfordultak a holland ismerősei. Hollandia gyerekként számomra egyet jelentett a paradicsommal: a fantasztikusnál fantasztikusabb medvecukrok kifogyhatatlan tárházával. Kiváltságosnak éreztem magamat, hogy részesülhettem ebből a csodából. Amit sose értettem, miért köpik ki az emberek, ha megkóstolják? Mert számtalan ismerősömet megkínáltam, de egyetlen emberrel sem találkoztam, akinek ízlett volna. Viszont többen élvezettel rágcsálták az akkor Bocskorszíjnak nevezett förtelmet, ami olyan távol áll az igazi medvecukortól, mint az ég a földtől.
Ez az:

Mondjuk nagyon nem bántam, hogy senkinek sem ízlik a családunkon kívül, mert így legalább nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy nem osztom meg a részemet a barátaimmal.
18 éves voltam, amikor én is eljutottam Hollandiába, és szinte az összes pénzemet medvecukorra költöttem.
Mostanában nem járok Hollandia felé, utoljára Jeruzsálemből hoztam vagy 3 kg medvecukrot, de annak is már jónéhány éve. Itthon egy darabig lehetett kapni az IKEA-ban finom svéd medvecukrot, de mostmár ott sincs. A Sárkány Centerben néha lehet kapni a Haribonak a medvecukrát, ami  jó ha nincs más, de messze nem ez a legjobb fajta.
Erről van szó:

Most viszont a férjem megint arra járt, és talált két zacskó medvecukrot (ennyi volt öszesen), ami teljesen a gyerekkorom ízeit idézi. A fenti fotót erről készítettem. F.-et megkértem, hogy valamelyik hétvégén ruccanjon át Németországba, (a határ közelében dolgozik) és tankoljon fel nekem medvecukorból.
Ilyet akarok:

és ilyet:

ilyeneket is:

a halacskás az egyik gyerekkori kedvencem volt:

a másik nagy kedvenc:

Ti szeretitek a medvecukrot?