Kókuszos álom

A költői név nem túlzás, annak aki szereti a kókuszt, ez valóban egy álom. Bounty rajongóknak kötelező darab, igazi Bounty életérzés.:) Többször csináltam már, de mivel nem egy fotogén süti, nem is került fel eddig a blogra. Most sem sikerült olyan képeket készítenem amit szerettem volna, és még ehhez is ki kellett mennem a hóesésbe, mert a lakás túl sötét volt. Viszont annyira finom, hogy muszáj megosztanom.

Sütöttem már (26 cm-es) tortaformában is, de mivel a belseje ragacsos és omlós mint a bounty csokinak, nehéz szeletelni, ezért a muffinforma ideálisabb választás. A mennyiségeket 6 nagy (vagy 12 kisebb) muffinformára adom meg, bár most én összesen csak két darabot csináltam. Nekem nem hiányzik a rengeteg kalória, és ezt sajnos lehetetlen abbahagyni. De tényleg. Ellenállni már csak akkor lehet, ha nincs belőle több. A férjem viszont nem volt boldog, hogy csak ennyit csináltam, úgyhogy holnap ismételnem kell. Azt állította, hogy ez a süti megszünteti a gyomorégését. Úgyhogy figyelem, ez nem egyszerűen finom édesség, ez orvosság! :)

Hozzávalók: 

30 dkg kókuszreszelék

15 dkg kókuszzsír (vagy vaj)

3 nagy tojás

30 dkg nyírfacukor (vagy kristálycukor)

6 csapott evőkanál liszt

20 dkg étcsokoládé (lehet tejcsoki is, bár akkor nagyon édes lesz a végeredmény.)

A tojásokat a cukorral habverővel fehéredésig vertem. A kókuszzsírt mikróban megolvasztottam, és ahogy egy kicsit hűlt, a cukros tojásokhoz kevertem. Belekevertem a kókuszt és a lisztet is. Muffinformába kanalaztam, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. Tűpróbát nem érdemes végezni, mert a belseje elkészülte után is puha és ragacsos marad. :) De 20 perc biztosan elég neki.
A csokoládét gőz felett felolvasztottam, és a süteményre csorgattam.

Az eredeti receptet itt találtam, de az idők során kicsit módosítottam rajta, mert liszt nélkül nekem mindig szétesett.