A ravasz, az agy és a füstölgő puskacső

Ez még mindig nem gasztrobejegyzés, de gondoltam megosztom veletek.
3 napja egy újabb jövevénnyel osztjuk meg az otthonunkat. Ő egy 2 hónapos kis szuka, bullterrier és Jack Russel terrier keverék. A teste inkább bullos, de az agya egy Jack Russelé. Rendkívül okos, intelligens, de a fejét állandóan a rosszaságon töri.
3 nap alatt több parancsszót is megtanult, mindet 2-3 perc alatt, időnként mégis megpróbálja figyelmen kívül hagyni az utasításokat, hátha nem is gondoltuk olyan komolyan, amit mondtunk neki.
Pl. már tudja, hogy a lakásba csak akkor jöhet be, ha engedélyt kapott rá, és az esetek többségében ha kinyitom az ajtót, szépen le is ül és vár. Viszont ha úgy látja, hogy a figyelmem elkalandozott, már bent is van. Ilyenkor hajkurászhatom, ami most nem túl könnyű, mert bár javulok isiászilag, azért még mindig nagyon fáj a derekam.

A másik kutyánk egy 4 éves argentin dog, szintén egy nagyon okos kutya. Ráadásul nagyon jó kutya. Volt.
Soha semmi kárt nem csinált, kölyökkorában sem szedett szét semmit, bármit előhagyhattunk, mert amire nem mondtuk, hogy az övé, ahhoz nem nyúlt. A kedvenc kajája is ott lehetett egész éjjel az orra előtt, mégsem nyúlt hozzá.
Amióta itt van a kicsi, azóta a mi nagyszerű kutyánk az intelligenciáját arra használja, hogy a kicsi kedvében járjon. Amit elér, azt ellopja, és odahordja a kicsinek, hogy elszórakoztassa vele. (Tegnap a férjem több szerszáma áldozatul esett az akcióinak.) Ha a kicsi talál ki valami rosszaságot, hatalmas lelkesedéssel segít neki a kivitelezésben. Ha a kicsi ás egy pici gödröt, a nagy befejezi a munkát, és készít egy hatalmas árkot. Ha a kicsi megtépkedi a borsmenta bokrot, akkor a nagy ki is ássa neki. Szóval a kicsi az agy, a nagy a ravasz, mi meg csak füstölgünk a férjemmel, és el sem tudjuk képzelni, hogy mi lesz még itt...