Két és fél hónap után már megint... Ezt viszont most én szúrtam el.
A múltkori ugye az úszás miatt következett be, amit azóta sem igen értek. De most tutira én vagyok a hibás. A legutóbbi bejegyzésemben írtam, hogy 23 kg-ot cipeltem haza a piacról. Hát ezt tényleg nem kellett volna. Főleg, hogy már 8 évvel ezelőtt megmondta az orvos -amikor kiderült, hogy porckopás van a gerincemben,-hogy tilos nehezet emelnem.
A férjem ugyan mondta, hogy várjak szombatig, és akkor együtt bevásárolunk, na de én nem bírok magammal, ha rámjön a vásárolhatnék, azonnal mennem kell. Először azt gondoltam, hogy csak a legszükségesebbeket veszem meg, és a nehezebb cuccokért kocsival kimegyünk szombaton. Amikor viszont a piacon voltam, azt gondoltam, erős lány vagyok én, megbirkózok a nehezebb feladatokkal is. Rettentő nagy okosságom következtében ismét kényszerpihenőn vagyok. Már megint csak kenyeret eszek, mert sajna annyi időre sem tudok állva maradni, amíg összedobnék egy tojásrántottát. Bár holnap már nagyon jó lesz, mert jön a barátnőm, és főz nekem! :) Már alig várom! Rántott husit akarok és sok-sok salátát!!
A hülyeségem kiváltó oka tulajdonképpen Moha volt, miatta van az egész! :)) Nála láttam ugyanis azt a sütit, ami úgy bemozgatta a fantáziámat, hogy úgy éreztem nem tudok várni, azonnal meg kell csinálnom. Tulajdonképpen ezért indultam el a piacra. No persze a sütihez nem kell 23 kg hozzávaló, csak hát ha már a piacon voltam...
Még aznap meg is csináltam a Moha sütit, és mondhatom, fantasztikus volt, az egész családnak nagyon ízlett. Viszont másnap, amikor fel lett vágva, én már nem bírtam felkelni, így fotó sem készült róla. De sebaj, annyira finom volt, hogy ha végre lábraállok, újra meg fogom csinálni, és akkor felkerül a fotó és a recept is, mert néhány apróságon változtattam. Csak tartanék már ott...
Most akkor nyugi! Pihenjél ha már ilyen okos voltál és nem vártál a hétvégéig hogy a férjed segítsen! Mondom ezt én, aki szintén ilyen bugyuta mint Te, hiszen nekem sem lenne szabad 5 kg.-nál többet cipelnem. Mindent én cipelek haza, kivéve ha a gyerekek hétvégén eljönnek és segítenek. Azért az egész hét akkor is ott van, férjuram is elég ramaty, marad Évike aki mindent visz! Pedig sokszor elgondolkodom, mi lesz ha én nem bírom? Vigyáznom kéne jobban magamra, hogy a "futómű" tovább tartson!:-)
VálaszTörlésGyógyuljál meg mielőbb !
Nagyon együttérzek veled, én sokat szenvedek a hátammal és a térdemmel is. Jobbulást neked és sok rántott húst:)
VálaszTörlésÉva! Sajna mást nem is tudok tenni, mint pihenni, mert sem állni, sem ülni, sem menni nem tudok. De ebből most tanultam, többet nem leszek ilyen felelőtlen!
VálaszTörlésTrollanyu, köszönöm! Én nagyon ritkán csinálok rántott húst, pedig minden nap meg tudnám enni. Már várom a holnapot...:))
Jobbulást kívánok! Én is ha a fejembe veszek valamit, nem tudok várni, így megértelek, főleg, ha a piacon sok minden finomságot találtál. Remélem hamarosan rendbe jössz. Addig finom rántott húsit kívánok!
VálaszTörlésJobbulást!!!! Aztán meggondolni azt a cipekedést legközelebb :))
VálaszTörlésMrita! Köszönöm! Csak vásároltam, és vásároltam, aztán a végén kaptam észbe, hogy ez milyen sok lett...:)
VálaszTörlésMóni! Köszönöm! Jelen pillanatban azt gondolom, hogy ezt így soha többet. De az ember sajna gyorsan felejt...:)
Jobbulást neked! Pihenj! :)
VálaszTörlésRemélem már jobban érzed magad? A héten azért piacra nem muszály menned!:-)) Szia!!
VálaszTörlésGyors felépülést kívánok!!!
VálaszTörlésPetra, Vicuska! Köszönöm!
VálaszTörlésÉva! Már megint jót nevettem!:))
Köszönöm, valamivel jobban vagyok már. Ez azt jelenti, hogy már ki tudok egyenesedni, de a fájdalom sajna még elég erős. (Mintha kés lenne a derekamban) De azért holnap már megpróbálok főzni valamit. Piacra nem megyek még a héten, a férjem ügyes ember, ezt is megoldja...:)))