Mustáros csirkemell

Hosszas hallgatásomat most megtöröm egy nem túl fotogén, ámde annál finomabb étel bemutatásával.
Rég nem jártam erre, ami nem azt jelenti, hogy mostanában nem főzök, csak fotózni és írni nem volt kedvem.
(A héten csináltam egy nagyon finom tortát is, de nem tudtam rávenni magamat arra, hogy lefényképezzem és megírjam hozzá a bejegyzést. A közeljövőben biztosan elkészítem mégegyszer, mert igazán blogra való finomság...)
 Ez a csirke viszont igazán egyszerű, néhány hozzávalóból áll csak, mégis annyira finom, hogy megér egy posztot. A tálaláshoz, fotózáshoz most sem volt türelmem, ez látszik is a képen, de remélem elnézitek nekem.

Hozzávalók:
1 csirkemell
mustár
1 ek vaj
2 ek olívaolaj
1 dl tej
2 dl tejföl
só, bors
chili pehely ízlés szerint (elhagyható)

A csirkemellet felszeleteltem. A szeleteket sóztam, borsoztam, és jó vastagon bekentem mustárral.
Az olajat a vajjal együtt felhevítettem, és hirtelen megpirítottam a hús mindkét oldalát. Hozzáöntöttem a tejet, és visszavettem a hőmérsékletet. Addig pároltam alacsony lángon, amíg a hús visszasült zsírjára. Ekkor a szeleteket kivettem a serpenyőből, és a helyére öntöttem a tejfölt. Átforraltam, hogy a serpenyőben maradt pörzsanyagok feloldódjanak benne, ízesítettem sóval, borssal és még egy kis mustárral. Ezzel a mártással tálaltam a húst. Én most tésztát főztem mellé, de rizzsel is nagyon finom lehet. A férjem kedvéért egy kis chili pehellyel is megszórtam.

Isiász 5, avagy a zsíros kenyér a legjobb fogyókúra?

Többen megjegyezték, hogy nagyon passzív vagyok mostanában, és nem látnak semmi újdonságot a blogon. Az ok egyszerű: 8 hónappal az utolsó rémálom után most újabb két hetet töltöttem ágyban isiásszal. Mióta rendbejöttem eltelt másfél hét, de a laptopomat azóta is ritkán kapcsolom be, és a főzésre is nehezen veszem rá magamat. Először ezt azzal indokoltam, hogy túl meleg van, most meg azzal, hogy fázok.:) Várom, hogy valami kizökkentsen ebből az állapotból, remélem nem fog sokáig tartani. Persze azért főzök most is, csak nem olyanokat, amit posztolni érdemes. (Húsleves, lecsó meg társai.)
Amíg feküdtem, rengeteget olvastam és tévéztem, naponta 2-3 fogyókúrás műsort is végignéztem a LifeNetwork-ön, meg a FEM3-mon. Mivel a fájdalom miatt néhány másodpercnél nem tudtam tovább állva maradni, a zsíros kenyér volt az egyetlen, amit meg tudtam csinálni magamnak. Kacsazsíros kenyeret reggeliztem, kacsazsíros kenyeret ebédeltem fekve, és közben néztem ahogy mások kemény diétával és és rengeteg mozgással hetente 1-2 kg-ot tornáznak le magukról. Ettől annyira nyomorultul éreztem magamat, hogy kellett egy kis vigasztalás. Így a zsíros kenyér mellé minden nap betermeltem egy tábla csokit is. Szégyelltem is magamat rendesen és megfogadtam: ha jobban leszek, én is kemény diétába kezdek ahogy a tévében látott személyek.
Két hét elteltével, amikor végre ki tudtam egyenesedni, kíváncsi voltam mit tett velem a fekvés + zsíros kenyér + csoki kombináció. Ráálltam a mérlegre, és nem akartam hinni a szememnek: 4 kg-ot fogytam!
Így eszem ágában sincs diétázni, idáig úgyis minden fogyókúra alatt híztam, de komolyan. Mióta 10 éve a pajzsmirigyem rejtélyes okokból ici-picire zsugorodott, sokféle diétát kipróbáltam, hogy a hormonhiány miatt hirtelen felszaladt 30 kg-tól megszabaduljak. Sajnos egyikkel sem jártam sikerrel, mert a fogyókúrák alatt vésztartalékolásra kapcsol a szervezetem, és a mérleg nyelve felfelé kúszik, ahelyett, hogy lefelé menne. Végül felhagytam a kísérletezéssel, mert nem akartam tovább hízni.
Most úgy tűnik megtaláltam a számomra tökéletes diétát: fekvés, zsíros kenyér és némi jófajta csokoládé...:)

Majd valamikor valamilyen kajás poszt is jön, csak győzzétek kivárni.:)