Hatlapos csokis sütemény

Nem tudom mi történik a férjemmel. Sose volt egy nagy édesség rajongó, ha sütöttem valami süteményt megette, meg is dicsérte, de ha nem sütöttem, azt sem bánta. Decemberben aztán teljesen leálltam a sütögetéssel, merthogy diéta van, férj meg ugye igazából nem igényli. Mostanáig. Ugyanis az utóbbi két hétben a férjem állandóan sütit vagy csokit enne.
Tegnap elmentünk vásárolni a Spar-ba. Gyors léptekkel elhaladtam a süteményes pult mellett és közben rutinosan el is fordítottam a fejemet, nehogy elcsábuljak. Észrevettem, hogy férj eltűnt mellőlem. Visszanézek, hát látom, hogy a süteményes pultot nézi sóvárogva, mint egy gyerek. Amikor odaértem hozzá, egy sóhaj hagyta el az ajkát: "nézd milyen jól néz ki az a hatlapos süti!" Hiába bíztattam, hogy vegyen magának néhány szeletet, nem volt rá hajlandó. Miután hazaértünk, odament a dugicsokis fiókomhoz (még jó, hogy az öcsémtől kaptam karácsonyra vagy 2 kg csokit), és elmajszolt néhány kockát. Úgy éreztem, hogy itt tényleg sürgős beavatkozásra van szükség. A hat lapos sütemény elkészítése nemcsak azért tűnt jó ötletnek, mert a férj azt kívánta meg, hanem azért is, mert elég sokáig eltartható és az idő előrehaladtával csak egyre finomabb lesz. Így pont ideális az olyan férjek számára, akik naponta csak egy szelet sütit kívánnak, nem többet. (Merthogy ő nem jár ám rá a süteményekre. Lehet az akár a világ legfinomabb sütije, ő akkor is naponta egyszer és maximum egy szeletet eszik!)
Egyetlen dolog zavart csak, hogy ez a sütemény eredetileg szalakálival készül, márpedig én ilyen mérget nem vagyok hajlandó beletenni az ételbe. Tehát a szalakálit sütőporra cseréltem, de így is tökéletesen sikerültek a lapok. Legközelebb vaníliás, azután pedig karamellás krémmel is ki fogom próbálni. Előnye, hogy nagyon egyszerűen elkészíthető, olcsó sütemény, még tojás sem kell hozzá, ezért is szokták a szegények krémesének nevezni. (A mai tojásárak mellett ez nem is hátrány.:)
Elméletileg ezt tepsiben szokás sütni, de én most tortaformára készítettem.

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg liszt
12 g sütőpor (1 csom. Dr Oetker)
8 dkg lágy vaj
8 dkg porcukor
2 dl tej
1 ek rum (elhagyható)

Krém:
7,5 dl tej
2,5 dl tejszín (vagy összesen 1 l tej)
12 dkg liszt
5 dkg kakaó
30 dkg cukor
1 ek vanília esszencia (elhagyható)
3 dkg vaj

A lisztet összekevertem a sütőporral és a porcukorral. Összemorzsoltam a vajjal, beledolgoztam a tejet és a rumot is. (Ha nem akarna összeállni a tészta, tegyünk hozzá még egy kis tejet.) A tésztát lemértem és hat egyenlő részre osztottam. A tésztákat 26 cm átmérőjű kör alakra nyújtottam. Rátettem a tortaformám alját, és a kilógó részeket körbevágtam.

Egy sütőlemezre sütőpapírt tettem, és ezen sütöttem meg a lapokat 200 fokra előmelegített sütőben,
4-5 perc alatt. Ahogy a lapok széle elkezd barnulni, azonnal vegyük ki a sütőből. Nem szabad túlsütni a lapokat, mert akkor törni fognak! Amíg az egyik lap sült, kinyújtottam a következőt, így fél óra alatt készen voltam az egésszel.

A krémhez a tejet a cukorral feltettem főni egy kis fazékban. Közben a kakaót összekevertem a liszttel. Fokozatosan hozzákevertem a tejszínt, a vaníliaaromát és kézi habverővel csomómentesre kevertem. Amikor felforrt a tej, vékony sugárban folyamatos keverés mellett hozzáöntöttem a lisztes keverékhez, majd az egészet visszaöntöttem a fazékba. Alacsony lángon, a kézi habverővel keverve sűrűre főztem. Lehúztam a tűzről és elkevertem benne a vajat. Kicsit kihűtöttem és megkentem a krémmel a lapokat. Minden réteg megkenése után vártam néhány percet, hogy kicsit dermedjen a krém, és úgy tettem rá a következő lapot. Az elkészült sütemény akkor a legfinomabb, ha legalább egy napot áll és a tészta megpuhul a krémtől. A sütemény köré tettem az állítható tortaformát és lefedtem egy tányérral. Így nálam két-három óra múlva már megpuhultak a lapok, de csak másnap vágtuk fel. Most csak porcukorral szórtam meg, de csokit is olvaszthatunk a tetejére.