Gombás-mustáros nyúlraguleves

Szombaton készültek a sörben sült nyúlcombok, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy elhatároztuk tavasszal belefogunk a nyúltartásba, hogy gyakrabban kerülhessen nyúlhús az asztalunkra. (Tavaly még egész olcsó volt a nyúl, de az idén nagyon felment az ára, 1 kg nyúlcomb 2000 Ft, ami rendszeres fogyasztáshoz azért elég drága.)
Hogyan fogjuk őket levágni, azt még nem tudom, de valahogy meg kell oldani.
Két éve tavasszal vettünk két kislibát. Igazából a kutyának vettük őket, hogy legyenek játszótársai.

Trisztán és Izolda nem lettek azok a kezes, barátságos háziállatok, ahogy azt mi romantikusan elképzeltük. Igazából "csak" libák voltak, hétköznapi nevükön a "kicsi és a nagy". Nem ragaszkodtak hozzánk és nem jártak a nyomunkban. Pontosabban csak akkor, ha a férjem kiült a kertbe szotyizni. Izolda ilyenkor is csak tisztes távolságból figyelte, de Trisztán odatipegett hozzá, és az egyik kezéből ő, a másikból pedig a kutya lopkodta ki a magokat. Trisztán a kutyával is elég jól kijött. Ahogy elkezdett nőni, egyre többet hajkurászták egymást. Hol a kutya kergette a libát, hol Trisztán üldözte a kutyát és ha utolérte jó nagyokat bele is csípett. Perverz módon ezt Gigi nagyon élvezte. (Mazohista egy állat.:)
Aztán jött az ősz és szembesültünk azzal, hogy nem vagyunk felkészülve két liba átteleltetésére. Viszont gyönyörű nagy libák lettek, éppen vágnivalóak. Meghoztuk a nehéz döntést: a libákat levágjuk.
Bár ezzel teljes mértékben egyetértettem, mégsem tudtam elviselni a gondolatot, hogy otthon legyek, amikor megtörténik. Fura módon a libák már reggel nagyon idegesek voltak, egyszerűen érezték, hogy valami rossz fog történni. Én elmentem anyukámhoz, a férjem pedig elhívta egy barátját, hogy segítsen neki, mert egyedül ő sem érezte elég erősnek magát. Végül megtörtént a dolog, és kiderült, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Ahogy a férjem szétbontotta a libákat, akkor látta, hogy Trisztán benyelt valahol egy hatalmas rozsdás szöget, ami kilyukasztotta a gyomrát, és a szög körül már el volt halva a gyomor. Ha életben hagyjuk, akkor nagy fájdalmak között pusztult volna el, Izolda meg a bánatba pusztult volna bele, mert ő Trisztán nélkül létezni sem tudott.
Nehéz volt őket levágni, de igazán fenséges fogások készültek belőlük, amit jóizűen fogyasztottunk el, a férjem csak annyit kérdezett evés közben, hogy most Trisztánt vagy Izoldát esszük? :)
Bár tényleg nem okozott gondot az elfogyasztásuk, azért a mai napig megemlékezünk róluk. Mégiscsak fél éven keresztül az életünk részei voltak...

Na de visszatérve a nyúlhoz, most a csontos részéből készítettem egy nagyon finom ragulevest.

Hozzávalók:
a nyúl csontosabb részei (mehet bele az első comb is, bár nálam az a hátsó combbal együtt a sörben sült.)
30 dkg laskagomba
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
2 közepes krumpli
2 tk tárkony
1 ek mustár
1 dl tejszín
2 ek liszt
só, bors
kevés olaj

Egy fazékban olajat hevítettem, és a húsdarabokat fehérdésig hevítettem benne. Hozzáadtam az apróra vágott hagymát és még egy percig pirítottam. Beletettem a felszeletelt gombát és tovább dinszteltem, majd hozzáadtam az apró kockákra vágott répát, krumplit és az zúzott fokhagymát is. Ezzel is pirítottam rövid ideig, hozzáadtam a mustárt, tárkonyt, borsot és felöntöttem kb. 2 l vízzel. Felforraltam, sóztam, majd visszavettem a hőmérsékletet és alacsony lángon főztem, amíg a hús megpuhult. A tejszínt kikevertem a liszttel, és a levesből fokozatosan mertem hozzá, hogy átvegye a hőmérsékletét. Az egészet visszaöntöttem a fazékba és még néhány percig forraltam.