2012. január 16., hétfő

Gyerekszáj

Tudom, hogy ez egy gasztroblog meg minden, de nem tudom megállni, hogy ne írjak már megint az unokahúgomról. (Kicsit bele vagyok szeretve, na. Ez van.:)
A testvérem most küldött át egy emailt az aranyköpéseiről, és sírtam a röhögéstől. Persze nekem aki ismerem kicsit más, de remélem, hogy nektek is tudok okozni ismét egy-két vidám percet.


Ma nálam gitározás közben:


































(Ez egy kicsit gasztro:)
Fürdés közben főzőcskézett és a tesóm megkérdezte tőle: mi finomat főztél?
„Pulykamelles hasat.”

Testvérem kolléganőjével beszélgetett telefonon, ő kérdezte a Zoét, hogy most mit csinál.
„Teraszon a hintágyban fekszek."
Kolleganő: De jó neked, én is szeretnék hintaágyazni…
Zoé: „De ez a mi hintaágyunk! (kedves kioktató hangon): Majd menj el nyáron, és vegyél magadnak.”

Este a teknősbékáját a komódra tette, de reggel már fenn a polcon volt. Nézi, kérdezi hogy került oda. A testvérem mondta, hogy biztos felmászott. Közben bejött az apja is a szobába, Zoé ránéz:
„Te másztattad fel a teknőst?”

Az anyjával beszélgettek arról, hogy majd esni fog a hó, meg lesz jég. Zoé mondta, hogy majd szánkózunk, meg korcsolyázunk. A tesóm válaszolt neki, hogy "korcsolyázni csak te fogsz apával, mert én nem tudok." Erre Zoé megsimogatta a fejét és együttérző hangon mondta: „Nem baj édesem, majd megtanulsz.”

Odaadta az anyjának a kedvenc játékát, a Pinokkióját és azt mondta: „tessék anya, játssz!”

„Még ott van a pocimban a kisbaba…de nem kisbaba, hanem kiscsibe, de nem az a fehér, amelyiken a tojáshéj van, mert az már kijött.”

„…majd Malacka, ráteszem neked a mobil bilit a WC-re, akkor kakilhatsz..de inkább ne is kakiljál a drága popiddal, csak pisiljél, mert nagyon szőrös vagy.”

Kakaót véletlenül kiszórta reggel, mire közli: „Na, ezt jól megcsináltad, ezt a hülyeséget...”

Fürcsinél az apja valamit mondott neki, hogy mit ne csináljon, mire Zoé: „édes, te ezzel ne foglalkozzál!”

Zoé azt akarta, hogy az apja emelgesse, és mondta: „Úgy, hogy föllingjünk meg lelingjünk!"

Csütörtökön a nagymamával sétáltak az erdőben, és egy tisztásról felhívtak engem telefonon. Kérdeztem tőle, hogy most hol van?
Zoé: itt.
Én: de hol az az itt?
Zoé: Hát ITT!
Én: De én még most sem tudom hol vagy...
Zoé: Hát itt, ezen a nagy tájon...

1 megjegyzés:

  1. Nem unatkozhattok mellette! Tündér, jók ezek a mondásai, biztos sokat van felnőttek közt, meg általában a kislányok cserfesebbek!

    VálaszTörlés