Túrós-tejfölös pogácsa

A férjem szerint nem tudok pakolni. Legalábbis vásárláskor nem jól pakolok a szatyorba, és ami ennél is nagyobb probléma, a hűtőbe sem jól pakolok. Szerinte. Mondjuk lehet benne valami igazság, tényleg nem vagyok egy logisztikai szakember. Ezt abból is gondolom, hogy tegnap a kezembe akadt egy doboz túró, aminek egy hete lejárt a szavatossága. Való igaz, hogy bevásárlás után a hűtőben egyszerűen hátra tolom a régi cuccokat, hogy az új szerzeményeim beférjenek. Így néhány dolog meglehetősen hosszú időt tölt el a hűtőben, mire felfedezem: jé, ilyet is vettem? Az első öröm után aztán általában el is komorodok, mikor felfedezem, hogy az örömöm tárgya jócskán romlott. Öregítettem már tojásfehérjét macaronhoz egy hét helyett egy-két hónapig is, aztán mire előkerült, a fehérje már csak egy kiszáradt csík volt a tálka szélén.
Néha olyan dolgok is előkerülnek, amiről a fólia lehámozása után meg sem tudom állapítani, hogy fénykorában mi is volt.
Tudom, nekem is azt kéne tennem, ami a közértekben bevett gyakorlat: a friss árut hátrapakolni, a régit pedig előre. Viszont sajnálom a hűtőt annyi ideig nyitva hagyni (főleg ebben a melegben), amíg minden egyes alkalommal teljesen kipakolom, majd újra be. Kíváncsi lennék, ti ezt hogyan csináljátok?

Na szóval, előkerült fél kiló túró, lejárt szavatossággal. Egy lépés a kuka felé, aztán megtorpantam. Gondoltam megkóstolom, mielőtt kidobom, meg különben is, ha csak kicsit romlott, jó lesz a kutyának.
Meglepetésemre semmi baja nem volt, úgyhogy gyorsan ki kellett találnom mit csináljak belőle. Hosszas vívódás után a túrós pogácsa mellett döntöttem. A legtöbb recept fél kiló túró mellé fél kiló vajat ír, de én ennyi vajat akkor sem tettem volna bele, ha lett volna itthon ilyen mennyiség. (de amúgy is csak 30 dekám volt.) A sok vaj helyett inkább tejfölt tettem bele, viszont így egy picivel több lisztet is kívánt. Volt még egy kis darab sajtom, gondoltam baj nem lesz belőle, ha beleteszem.
A lényeg a végeredmény: finom, könnyű, puha, foszlós belsejű pogácsa. Olyan abbahagyhatatlan fajta. Másnap is egészen jól ehető, de igazán frissen finom. Mivel az összes túrót meg akartam csinálni, így ez elég nagy adag lett. Persze egy nagyobb családban ahol van elég sok jó evőkével rendelkező gyerek, esetleg vendégség tényének fennállása esetén (mostanában egy ügyvédes sorozatot nézek) könnyen elpusztítható ez az adag. Nekünk kettőnknek picit sok lett, ezért a felét el is tettem a mélyhűtőbe. (Az majd csak ezután fog kiderülni hogyan bírja a tészta a fagyasztást.)

Hozzávalók:
60 dkg liszt
50 dkg túró
30 dkg puha vaj
20 dkg tejföl
5 dkg reszelt sajt
3 dkg élesztő
2 tojás sárgája
2 teáskanál só
+ 1 tojás a kenéshez
szezámmag

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, és egy órára a hűtőbe tettem.
A lehűlt tésztát lisztezett felületre borítottam, és kinyújtottam. Félbe, majd mégegyszer félbehajtottam, és újra kinyújtottam. Megismételtem a hajtogatást, és kb. 1 cm vastagságúra nyújtottam a tésztát. Pogácsaszaggató híján kis pohárral kiszaggattam. A tetejét megkentem tojással, és megszórtam szezámmaggal.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsült.