Sóban sült csirke grillezett burgonyával és kovászos uborkás paradicsomsalátával

Végre jól vagyok! Köszönöm mindenkinek, aki elhalmoztak a jókívánságaikkal, és gondoltak rám! Egy ici-pici fájdalom még van a derekamban, de ez már nem akadályoz semmiben, és napról napra egyre jobb. Ahogy utánaolvasgattam az isiásznak, nem ritka, ha valakinek 4-8 hétig is eltart mire felépül, ehhez képest én másfél hét alatt teljesen rendbejöttem. Csütörtökön, amikor még csak 4-5 percig tudtam állva maradni, még nem gondoltam volna, hogy szombaton már piacozni fogok.

Még nem akartam nagyon megterhelni a gerincemet, ezért a szombati bevásárlás után csak egy egyszerű ételt készítettem, ami egyszerűsége ellenére is a legnagyobb kedvencem.
Anyukám nagyon sokszor csinált sóban sült csirkét amikor még gyerek voltam, tőle tanultam ezt a végtelenül egyszerű receptet.  Paradicsomsalátát készítettem hozzá, mert ez a másik nagy kedvencem.
Amikor 10 évvel ezelőtt a férjemmel elkezdtünk randevúzni, éppen tél volt. Télen a paradicsom rossz ízű és drága, én mégsem tudom a napomat elképzelni nélküle. Amikor a férjem (aki akkor még nem volt az:) a kedvemben akart járni, akkor hozott nekem egy kosár  paradicsomot.
Tíz év elteltével a férjem már nem paradicsomot hord nekem haza, hanem csokit, de ez már egy másik történet...  Amúgy is hoz nekem csokit, de amikor közlöm vele, hogy most egy darabig ne hozzon, mert szigorúan diétázni akarok, akkor a következő nap tuti megjelenik 5-6 tábla különleges csokival. Ilyenkor a következő párbeszéd szokott lezajlani közöttünk:

-Nézd mit hoztam neked! Örülsz?
-Ezt most miért csinálod? Mondtam, hogy ne hozzál csokit, mert fogyózok!
-De nézd milyen finomak! Ez itt rumos aszalt szilvás, ez tökmagos narancsos...nem akarod megkóstolni?
-Nem érted, hogy fogyózni akarok?!
-Ezt kóstold meg! Meg ezt! Nézd ez milyen jól néz ki! Ne mondd, hogy nem akarod megkóstolni!
-Tényleg fogyózni akartam...
-Te szereted a csokit, én pedig téged szeretlek, azért hoztam. Na, kóstold meg!
-De dagadt vagyok, és így soha nem fogok lefogyni!
-Nem vagy dagadt! Ilyet ne mondjál! Kicsit molett vagy és kész! Különben is, én így is szeretlek...
És itt vége is a fogyókúrának. Két oka van annak, hogy így nézek ki: egy alulműködő pajzsmirigy, és egy szerető férj...

Na de visszatérve az eredeti témánkhoz, jöjjön a recept:

A csirkét enyhén besózom, és bőven bedörzsölöm majorannával. Mással is lehet fűszerezni tetszés szerint, de én így szeretem a legjobban. Egy tepsibe 1 kg sót öntök, és erre teszem a csirkét. Vannak, akik az egész csirkét betapasztják a sóval, én ezt nem szoktam. Csak simán ráhelyezem a sóágyra. Kb 180 fokon sütöm, amíg teljesen átsül, és a bőre finom ropogós lesz. Időt azért nem írok, mert az a csirke méretétől függően változik. A csirke húsa a a só gőzétől finom porhanyós lesz, a bőre pedig jó ropogós.

A burgonyát megfőztem, megpucoltam, és vékony szeletekre vágtam. Egy palacsintasütőt kikentem vékonyan olajjal, és ezen sütöttem meg a burgonyaszeletek mindkét oldalát.

Két paradicsomot és két kovászos uborkát vékonyan felszeleteltem, és felváltva egymásra helyeztem.
Egy lilahagymát apróra vágtam, összekevertem fél evőkanál ecettel és két evőkanál olajjal. Ízesítettem sóval, borssal, bazsalikommal, majorannával, és egy pici édesítővel. Ezzel öntöttem le az uborkás paradicsomot.