Sárgaborsó főzelék sült hagymakarikával

Azt már említettem, hogy nem vagyok egy nagy leveses. Hát, a főzelékeket még kevésbé szeretem.
A sárgaborsót meg főleg nem. Viszont a férjem szereti. Én meg őt szeretem, ezért ma ezt csináltam neki.
Mikor elkészült, rájöttem, hogy mégis szeretem a sárgaborsót, különösen akkor, ha van benne egy kis füstölt szalonna. Az valahogy minden ételt ehetővé varázsol. Szóval életemben először ettem egy egész tányér sárgaborsót, és hát kimondottan finom volt. Lehet, hogy a varázshoz csak az kellett, hogy én főzzem meg.
A főzelék mellé sütött hagymakarikák csak emeltek az élvezeten.

Hozzávalók:
0.5 kg sárgaborsó
5 dkg füstölt szalonna
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál liszt (nekem egyik kanál zabpehelyliszt volt)
2 babérlevél
kis darab füstölt parasztkolbász
só

2 nagy fej hagyma
liszt
olaj

A borsót még tegnap este beáztattam.
Ma leöntöttem róla a vizet, és egy kicsit átmostam.
A szalonnát pici kockákra vágtam, és egy fazékba odatettem sülni. Mikor kisült a zsírja, rádobtam az apróra vágott hagymát, és üvegesre pirítottam. Ráöntöttem a borsót, és kicsit átforgattam a forró szalonnazsírban.
Meghintettem a két kanál liszttel, és apránként, folyamatos kevergetés mellett felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Belenyomtam a fokhagymát, sóztam, és beletettem a babérlevelet.
Fedő alatt puhára főztem, és amikor már majdnem teljesen megpuhult, akkor tettem bele a karikára vágott kolbászt. Főzés közben viszonylag sűrűn meg kell keverni, mert a liszt miatt könnyen leragad. Mégis jobban szeretem ezt a módszert, mint külön rántást csinálni. Nekem az valahogy sose jön össze. Vagy túl sok lesz a rántás, vagy túl kevés, vagy lisztízű marad a egész főzelék. Ha még az elején keverem hozzá a lisztet, akkor egészen biztosan nem lesz lisztíze, mire megfő.
A hagymát karikára vágtam, lisztbe forgattam, és kevés olajon megsütöttem.