Házi krémes fehércsokival és Baileys-zel

 

Bár macerásnak tűnhet a vajas tészta készítése, igazából inkább csak időigényes. Többször próbáltam gyorsított változatát is, de sajnos nem ér a hagyományosan készült nyomába. Viszont ráérős napjainkon akár több adagot is készíthetünk egyszerre, amit kinyújtva és zsírpapírral feltekerve berakhatunk a mélyhűtőbe. Így bármikor előszedhetőek, ha éppen krémesre, tart-ra, vagy egyéb nyalánkságra vágyunk.

A legcsokisabb csokitorta "evör"

 

 

Ez az a sütemény, amit minden csokirajongónak egyszer meg kell kóstolnia. Aztán ha egyszer megkóstolja, akkor még egyszer, és megint és újra...  Az amerikaiak egyszerűen "Csokoládé általi halál"-nak (Death by Chocolate) nevezik az ilyen sütiket. Bár olyanról még nem hallottam, hogy valaki belehalt volna, de az biztos, hogy csokoládéból sokat kell beleölni. Én Rusty Poole receptje alapján (minimális módosítással) készítettem el, amiben külön érdekesség, hogy teljesen lisztmentes. Ez nagyszerű hír a lisztérzékenyeknek, végre ők is nyugodtan csokitortafüggők lehetnek.

Gödöllői töltött csirke

 

Ez a töltött csirke a hagyományostól picit eltérően készült, egy abálást követően serpenyőben sült pirosra. Hidegen is kiváló étel, ebben a formájában pedig hidegtálak csinos kiegészítője is lehet. Persze a hozzávalók alapján ugyanúgy elkészíthető a szokásos, bőr alá megtöltött csirke is, sütőben megsütve.

 

Gránátalmás joghurt mézzel

  

Addig is, amíg Csiperke igazoltan távol van: egy könnyű kis finomság reggelire. Annyira egyszerű, hogy szinte szégyellem közreadni. Krémes joghurt édes mézzel és a szánkban felrobbanó megannyi apró egészségbombával.

Hozzávalók 4 kis pohárhoz:

0,5 dl sűrű joghurt

2-4 kanál méz, ízlés szerint

1 közepes nagyságú gránátalma

Házi joghurttal készítettem, amit hagytam egy egész éjszakát csöpögni, így igazán krémes állagú lett. (El ne felejtsük a lecsöpögött savót a kenyérsütéshez felhasználni! :) ) A joghurtot simára kevertem, poharakba szedtem, mézet csorgattam rájuk, majd a tetejükre halmoztam az érett gránátalmát.

Eltűnök egy időre

Nincs semmi gáz, csak költözünk. A konyhám már teljesen összepakolva, minimál étkezésen vagyunk. Az, hogy mikor jelentkezek legközelebb, az a T-Home kegyeitől függ. 30 napos határidővel vállalták a szolgáltatás átköltöztetését, de őszintén remélem, hogy nem fog ilyen sokáig tartani. Egy olyan "netfüggőnél" mint amilyen én is vagyok, ez olyan, mintha kidobnának egy lakatlan szigetre, teljesen elvágva a külvilágtól.
Az, hogy tv nem lesz egy darabig, nem izgat. Na de a blog! Meg félve jegyzem meg: a facebook! -na ezek fognak nekem hiányozni. És persze legjobban a skype, a családommal való kommunikáció.
Nem megyünk a világ végére, csak néhány kerülettel arrébb, de nekem ez olyan, mintha városból a vidékre költöznék. Itt nőttem fel a 20. kerületben, és bár nem szeretem (már nem szeretem), mégis olyan, mintha most vágnák el a köldökzsinórt. Itt él anyukám, az öcsém, és itt van a PIAC. Az én piacom, a kedvenc árusaimmal. Tudom, a 17. kerületben is van piac, de az nem az én piacom, az egy idegen, ismeretlen valami, még nem az enyém.
Nem tudjuk hogy ez a távollét mennyi időre szól. Lehet, hogy csak néhány hónap, de igazából azt szeretnénk, ha ennél sokkal tovább tartana. A testvéremék egy állás miatt kiköltöztek Ausztriába, és egy helycserés támadással mi beköltözünk a gyönyörű házukba. Viskóból a palotába. Sokkal jobb lesz, mégis úgy érzem, hogy a szívem egy darabja itt marad. Nem tudom hogyan tud az ember ragaszkodni egy rosszhoz, amit sose szeretett igazán. Talán ez amolyan stockholm szindróma vagy mi.
Ragaszkodni egy olyan helyhez, ahol éjszakákat nem aludtunk a szomszédok rendszeres, hajnalig tartó bulizása miatt, ahol reszketve zuhanyoztunk a lepusztult, jéghideg fürdőszobában, hogy aztán reszketve bújjunk össze a paplan alatt a 15 fokos hálószobában, mert a kis kályha nem melegítette fel az egész lakást. Ahol az elmúlt években télen rendszeresen fenn voltam éjszaka is, hogy megpakoljam a kályhát, hogy reggelre ne legyen még hidegebb a lakás. Ahova télen a környék összes padlására rendszeresen beköltöztek az egerek, (azt mondják, az erdő közelsége miatt, de én ebben nem vagyok biztos) és úgy tűnt, hogy az egérírtó csak hízlalja őket, és ha a szomszédban nem volt buli, akkor ők rágcsálták a gerendákat a fejünk felett éjszakánként, hogy véletlenül se tudjunk aludni. (Az idén valamiért nem jöttek. Biztos megijedtek a sok aszott egérhullától, és nem akarták maguknak is ezt a sorsot.) Ahol évekig tartó küzdelmet folytattunk nyáron a lótetűk ellen, hogy végül győzedelmeskedve rajtuk, végül az aszály vágja tönkre a kertünket. Ahol füvet vetettünk, és csak a gaz nőtt helyette, ahol a szomszédok lopták a vizünket, és miután lebuktak, büntetésből összekarcolták az autónkat. Olyan hely, amit annyira szeretnek a pókok is, hogyha nem vonulok végig minden nap harci díszben irtva a hálóikat, akkor teljesen beszőttek volna minket. Ahol a főútvonal kosza miatt naponta takaríthattam, de fél óránál tovább nem élvezhettem azt, hogy rendben van a lakás. Ahol kemény volt az élet minden szinten, (legfőképpen télen, de nem sokkal kevésbé nyáron) és mégis, az elmúlt 6 évben ez a hely volt az otthonunk. A miénk. Az a hely, ahol megtanultunk tűrni, megbecsülni azt amink van, és hálásnak lenni érte. Ahol megtanultunk küzdeni, és azt, hogyan kell nem feladni a harcot. Ahol ért bennünket sok apró, és néhány nagy győzelem. Ahol megtudtuk, kik az igazi barátaink. Ahol a vendégeink jól érezték magukat, jókat ettek, és haza sem akartak menni.
Most valami új kezdődik, úgy érezzük, jobb jön. Nem csak a szebb és jobb ház, hanem vele együtt más jó dolgok is. Kíváncsian várom, hogyan alakul innentől kezdve az életünk.
Ha újra lesz internetünk, majd jelentkezem egy szép, és nagy konyhából. :)

Sertéssült házi flekken pácban

A szendvicsbe készülő sertéshúsok egy újabb variációja. Gyönyörű, kb. 1 kg-os lapockát vettem, amit igyekeztem téglalap alakúra farigcsálni. (A levágott részekből rizseshús készült.)
Még melegen széthúzogathatjuk szálakra, és úgy is betölthetjük a szendvicsekbe, lásd itt. Én most teljesen kihűtöttem és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Így nagyon vékonyan fel lehet szeletelni. Rozsos grillkenyeret készítettem hozzá, ebbe csomagoltam be hagyma, uborka és kápia paprika társaságában.

Hozzávalók:
70 dkg sertés lapocka
3 ek kacsazsír
pác:
1 kk cukor
1 kk pirospaprika
1 kk kömény
fél kk rozmaring
negyed kk oregánó
1 nagyobb gerezd zúzott fokhagyma
fél fej hagyma apróra vágva
só

A pác hozzávalóit összekeverjük, és alaposan bedörzsöljük a húsba. Letakarva egy-két órára a hűtőbe tesszük.
Serpenyőben felforrósítjuk a kacsazsírt és a húst körbepirítjuk benne vigyázva, hogy ne égjen meg a fűszer.
Felöntjük 2 dl vízzel, és lefedve a legkisebb hőmérsékleten addig pároljuk, amíg omlósra puhul.
A pároló lét leöntjük róla, és egy evőkanál kacsazsírt teszünk mellé. Rövid idő alatt újra körbepirítjuk a hús minden oldalát. Hidegen szendvicsbe vagy hidegtálakhoz is tökéletes, melegen hagymás tört krumpli mellé is nagyon finom.

Konyhai baklövések - a tojás

Történt úgy, hogy sajtos rudat csináltam, amibe egy tojássárga kellett, és megmaradt a fehérje. Ételt nem dobunk ki, egy fehérjét nem fagyasztok le, de valamit kezdeni kéne vele. Persze akár le is kenhettem volna vele a sajtos rudak tetejét, de ilyenekkel nem akartam pepecselni, hiszen nem flancos, blogra készülő rudakról volt szó, hanem egy kis esti nasiról a férjemnek. Ő meg tévézés közben nem azt nézi, hogy szép fényes-e a rudak teteje, sőt az sem érdekli, hogy kívülről megszórtam-e sajttal (ha belül van elég), csak tolja befelé a szájába. Na de mit csináljak egy darab fehérjével? Megvan. Habcsók. Mondjuk azt férj nemigen szereti. Nekem meg nem kéne ilyenekkel tömnöm magamat. Két nap elteltével aztán, úgy éjfél körül eszembe jutott, hogy pár hónapja csináltam habcsókot pirított dióval, és karamelles Milka-darabokkal. Na arra nem mondta a férj, hogy nem ízlik neki, szorgalmasan pusztította. Jó, legyen olyan. Csak éppen a karamelles Milka és a dió hiányzik hozzá. Na és akkor jött az ötlet. Csinálok márványos habcsókot a csokis sűrített tejemből. Nosza neki is láttam, még az sem tartott vissza, hogy addigra már fél 1 is elmúlt. Éreztem, ahogy szétárad bennem a zseni, és akkor megszólalt a vészcsengő. Ugyanis a bennem levő zseni szinte mindig hülyeséget csinál. Azt hiszi, hogy ő az ász, pedig egy balfék.
Próbáltatok már egyetlen picurka tojás fehérjéből kemény habot verni? Piszkosul nehéz. Ráadásul a két napja hűtőben tanyázó fehérje nagyon nehezen akart felverődni. Teljesen nem is sikerült neki. De a zseni nem hagyta magát. Néha felülkerekedett bennem józanság, amely azt bizonygatta, hogy ez a picurka fehérje tökéletes lenne arcpakolásnak. (És tényleg. A fehérje csodálatosan kisimítja az arcbőrt. Ha még nem próbáltátok, tegyétek meg.) De a zseni csak verte tovább a fehérjét, majd hirtelen mozdulattal két evőkanál porcukrot is zúdított mellé. Annyi az arcpakolásnak. Itt már nem volt megállás, és egy evőkanál csokis sűrített tej cuppant a hab közepén. A zseni pálcikát ragadott, és körkörös mozdulatokkal eldolgozta a csokis masszát a habban. Sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal pici, helyes halmokat rakott. Mivel pont akkor készült el a kenyér, a sütő kb. 200 fokos volt. Józanság azt mondta, hogy kapcsoljuk le végre a sütőt, hagyjuk csak száradni a habcsókokat, és menjünk aludni. Majd hozzátette, hogy reggelre úgyis egy összefolyt, összeaszott, ragacsos valami lesz belőle. Zseni bizonygatta, hogy jó lesz. Reggel aztán kiderült, hogy józanságnak lett igaza. Zseni szomorúan ingatta a fejét: Na, ma se posztolunk semmit. Józanság azt felelte: de igen. Posztolunk. Mindenkinek meg kell tudnia végre, hogy te nem tudsz főzni. A főzéshez józanság kell. Zseni még motyogott valamit arról, hogy a zsenik viszik előre a világot, meghogy kisérletezés nélkül soha nem születne semmi új, de józanság arcát látva picire húzódott össze, és eltűnt a csigaházában. Józanság sóhajtott nagyot, és mivel ételt nem dobunk ki, befalta a puha, löttyedt, ámde jóízű csokis maszatokat.

(Azért ennek a történetnek lehet hogy mégegyszer nekifutok rendesen felvert, friss tojásfehérjével is.)

Spórolási tippek

Kép forrása itt.

Mióta az eszemet tudom, a január mindig egyet jelentett az áremelkedésekkel. Vannak szerencsés emberek, akiket az árak változása sosem rendített még meg, de sokkal többen vannak azok, akiket ez igen érzékenyen érint.
Nálunk igazából nem a január a mumus, hanem maga a tél. A férjem ács, így ebben az időszakban lényegesen kevesebb a bevételünk. Ilyenkor trükköznöm kell, hogy kevesebb pénzből is jó minőségű ételeket tudjak az asztalra varázsolni. Az ember eldöntheti, hogy sír a drágaság miatt, vagy okosan beosztja a pénzét, hogy mindenre jusson. Régen csak mosolyogtam a nagymamámon, aki egy napot is eltöltött a vásárlással, hogy ide-oda rohangálva mindent a legolcsóbban tudjon beszerezni. Most nekem is több listám van: Piac, Lidl, Spar feliratokkal. (Auchan, Tesco nekünk nem jött be. Összességében mindig sokkal többet költöttünk ott, mint a drágábbnak tartott Sparban.)

Az első számú célpont még mindig a piac. Itt olcsóbb a hús, a tojás és nem utolsósorban az egészséges házi tejtermékeket is sokkal jobb áron tudom megvenni, mint a bolti vizezett vackokat. A házi tejből aztán otthon készül a finom joghurt és a túró is. Ezek mellétermékeként keletkező savóból pedig fantasztikus ízű kenyeret sütök.
A húsokkal is remekül lehet spórolni. Decemberben pl. vettem a hentesnél. 8 kg csirkemellcsontot 128 forintért kilóját. Áldom a hentes kezét, aki hanyagul filézte a csirkemellet, így a csont tele volt hatalmas húsdarabokkal. A 8 kg mellcsontról 2 kg színhúst szedtem le, ezen kívül lett 2 kg húsos csirkecsontom borsó vagy zöldséglevesbe, (férjem nagyon szereti ezeket a húsos csontokat) és maradt 4 kg csont, amit a kutyának főztem meg. Mindezért összesen 1.000 Ft-ot fizettem. A 2 kg színhúst ledaráltam, és rengeteg csibefasírt készült belőle. Olcsóbb, és egészségesebb bármilyen felvágottnál. Ha éppen nem csibefasírtot sütök, akkor omlós sertéssültet készítek a szendvicsekbe, ami szintén olcsóbb mint a ki tudja mit rejtő felvágottak. Ha esetleg unnánk a húst, akkor tojáskrémet, kőrözöttet, vagy egyéb szendvicskrémeket gyártok a reggelikhez.
Piacon veszem a hagyományos füstölésű házi sonkát, szalonnát is. Sokkal kevesebb kell belőle, mint a gyorsérlelésű, nitrátos pácban ázó, gyorsan romló, füstaromával ízesített termékekből. Elég egy pici ezekből, hogy fantasztikus ízt adjanak az ételeknek, így bár drágábbak, összeségében mégis olcsóbban jövök ki, és nem mérgezzük magunkat. Ráadásul amíg felvágottakat, gyorsérlelésű szalonnákat vettem, a maradékot mindig ki kellett dobnom, mert néhány nap alatt megromlottak. A hagyományos füstölésű húsárú hónapokig is eláll.
A piacon olcsóbbak a zöldségek is, bár ezeket csak akkor veszem meg, ha enyhébb az idő. Fagyban piacon nem veszek gyümölcsöt, zöldséget, mert dobáltam már ki kilószámra a fagyott cuccokat, úgyhogy nem kockáztatok. Enyhe időben próbálok feltankolni a zöldségekből, mínuszokban pedig marad a Spar vagy a Lidl. Itt is ért már kellemetlen meglepetés, pl. legutoljára a hagymáról derült ki, hogy el volt fagyva, de azért ez sokkal ritkább.

A Sparban elsősorban a pénztárcakímélő Budget márkát részesítem előnyben ezekben a nehezebb időszakokban. Nem minden Budget cucc finom, de pl. a liszt nagyon jó, és az ára is kiváló. Finom a Budget konzervkukorica is, és a fagyasztott zöldborsó. Nagyon jó áron kapható a Budget paszírozott paradicsom, és elfogadható a rizs minősége is. Viszont mindenkit óva intek attól, hogy Budget ketchupot, majonézt vagy mustárt vegyen. Ezek ehetetlenek. Általánosságban azt tudom mondani, hogy minden Budget jó, ami egy, maximum két összetevőt tartalmaz. Ami ennél többet, azt inkább kerüljük el.

Ilyenkor a Lidl-ben veszem meg az étcsokikat, amit a sütéshez használok. Olcsó és sütni tökéletes. Nyáron flancolok a drágább csokikkal, de ilyenkor fő szempont az ár. (A tejcsokiforrásom a piacon a kínai, ahol a 300 g-os Milkát 550 Ft-ért megkapom.) A Lidl-ben szerzem be a tejszínt és a mascarponét is, megbízható, jó minőség nagyon kedvező áron.
De a Lidl legfőképpen a tisztítószerek beszerzésének a forrása: jó áron vannak és jó a minőségük. A konyhai tisztításra ma már leginkább ecetet és szódabikarbónát használok, de a fürdőszobába még használok klóros tisztítószert is. Koncentrált formában már nemigen használom, keveset töltök egy szórófejes palackba, és vízzel hígítom. Tökéletesen tisztít így is, és így egy liter klóros tisztító nagyon sokáig elég. Régebben elképesztő mennyiségben locsoltam el a különböző tisztítószereket, ma már nagyon figyelek arra, hogy ezekből a lehető legkevesebbet használjam, így a környezetet sem szennyezem olyan brutál mértékben.
(Tudom, át kéne térnem a mosószódára, de még nem találtam a közelünkben jó lelőhelyet, neten meg nem akarok rendelni, mert több a postaköltség, mint maga az áru.)
Nem szeretem az olcsó, rossz minőségű wc papírt, papírzsebkendőt és papír kéztörlőt, mert egyrészt rossz használni ezeket, másrészt nagyon gyorsan fogynak. A Lidl-ben kapható 4 rétegű papírtermékek nem drágák, nagyon jó minőségűek és sokáig tartanak.

Amennyire tudom figyelem az akciókat, a tartós élelmiszerekből, valamint mosóporból, öblítőből lehetőleg ilyenkor tankolok fel.
Előre eltervezem a hetet, és tartom magam a listáimhoz. Pici mozgásteret hagyok magamnak, hogyha valami váratlan, kihagyhatatlan akciós áru jön velem szembe meg tudjam venni, de mindig fix pénzösszeggel indulok útnak, így nem esek kísértésbe. Ma már arra is nagyon figyelek, hogy csak annyit főzzek, amit biztosan meg is eszünk, mert luxus az, hogy az el nem fogyasztott étel végül a kutya tányérjában kössön ki. A reggelit és az ebédet is én csomagolom a férjemnek, ezzel egyrészt olcsóbban is jövünk ki, másrészt így tudom mit eszik. Amióta nem eszik házon kívül mindenféle vackot, megszűntek az emésztési problémái is.

Kiegészítés. Régebben nagyon sokat költöttem felmosó folyadékokra. Mostanában egy pöttynyi mosogatószert teszek a felmosóvízbe. Tökéletesen tisztít, és illatos is, tizedannyiért. De felmosásilag is áttérek hamarosan a mosószódára.
Ahogy az egyik kommentben írtam, a bútorápoláshoz lehelletnyi öblítőt használok. (Egy takarítós műsorban láttam még régebben a tippet) Szépek és illatosak tőle a bútorok, és olcsóbb, mint a bútorápolók.

A legfinomabb csibefasírt hamburgerzsömlében, franciasalátával

A legújabb kedvencünk. Napok óta ezt csomagolom a férjemnek, és nem tudja megunni, ahogy én sem. Csak sütöm a hambizsömléket meg a fasírtot, gyártom az újabb és újabb adag salátákat, és nem tudunk betelni vele.
A blogon szerepel már egy csibefasírt, ami szintén nagyon finom, de ez most mindent visz.
A hamburgerzsemle könnyű, foszlós mint a McDonlald's zsemléi, de nem annyira édes, mert én jóval kevesebb cukorral készítem. A tökéletes élmény érdekében a zsömléket kettévágom, és pici kacsazsírral kikent serpenyőben először a vágott felüket, majd a külsejüket is kicsit megpirítom. A szendvicsbe ezután kerül egy szelet sajt, egy szelet pirított bacon, franciasaláta, majd végül a csibefasírt.
És igen. Nem lehet szépen enni. De nem is ezért szeretjük. :)

Hozzávalók a csibefasírthoz:
0,5 kg csirkemell vagy csirkecomb filé
1 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
fél citrom leve
3 ek szójaszósz
2 tk worchester szósz
só, bors
1-2 ek zsemlemorzsa (elég lágy marad a massza, de nem kell bele több, így lesz finom!)

A húst a hagymával, fokhagymával és a tojással aprítógépben pépesítem. Hozzákeverem a többi hozzávalót, majd sóval, borssal ízesítem. Egy pici masszával mindig csinálok próbasütést, hogy ellenőrizzem, elég fűszeres-e.
Az evőkanálnyi masszákat van amikor hagyományos módon bepanírozom, és bő zsiradékban sütöm ki.
Legtöbbször azonban kevés kacsazsíron sütöm meg, panírozás nélkül. Evőkanállal a serpenyőbe adagolom a fasírtot, amennyire tudom, ellapítom, és mindkét felét rövid idő alatt megsütöm. Bárhogy is készüljön, panírral vagy anélkül, mindenhogy nagyon finom, akár körettel fogyasztjuk, akár szendvicsbe kerül.
Mivel mostanság felvágott helyett is ezt esszük, egyszerre nagyobb mennyiségű masszát készítek, és amit nem használok fel azonnal, azt bepanírozom. A panírozott fasírtokat halványsárgára elősütöm, papírtörlőn kihűtöm és négyesével lefagyasztom. A fagyasztóból elővett fasírtokat tetszés szerint akár bő olajban, akár sütőben is ki lehet sütni.

Hamburgerzsömle receptje itt.  A változás annyi, hogy az 50 g cukor helyett csak 10 g-ot teszek bele. No és időnként a vaj helyett olívaolaj kerül a tésztába. (De készült már kacsazsírral is.)

Hozzávalók a franciasalátához:
20 dkg főtt borsó
20 dkg apró kockákra vágott főtt sárgarépa
20 dkg apró kockákra vágott főtt krumpli
20 dkg apró kockákra vágott alma
20 dkg főtt kukorica (tudom nem autentikus, de én így szeretem)
1 nagyobb csemege uborka lereszelve
1 nagy doboz tejföl (450g)
majonéz (ízlés szerint)
mustár (ízlés szerint)
fél citrom leve
só, bors, cukor

Január és az ő fogadalmai

Ki ne fogadkozott volna már janár elsején, hogy innentől kezdve minden másképp lesz? Különösen így van ez a karácsonykor felszaladt kilók miatti fogadalmakkal. Bevallom, én már sokszor jártam így, de remélem az idén másképp lesz:

Januártól fogyókúrázok. Januártól nincs csoki, nincs kenyér, semmi szénhidrát. Ne is hozzál nekem csokit, mert szigorú diéta van. Lefogyok, akárki meglássa. Mozogni is kéne? De mit? Azt mondta az orvos, már napi egy óra séta is nagyon hasznos. De hideg van. Meg esik az eső. Meg a hó. És hideg van. Egyre hidegebb. Én ilyen időben nem sétikálok. Találjunk ki valami mást. Hoppá, megvan! Ott van az az eklektikus tréner, vagy elliptikus tréner, vagy mindegy minek hívják. Tudod, a lépegető. Jó lesz az. Az is mozgás. Kezdem kicsiben, aztán majd növelem a mennyiséget. Igazad van, minden évben behoztad néhány hétre, hogy aztán a műhelyben kössön ki újra. De most más lesz, megígérem. Most elhatároztam, komolyan veszem. Mondjuk csinálom a Híradó alatt. Azt úgyis mindig megnézem, így nem unatkozom közben, hamar elmegy az idő. Fél óra kezdetnek nagyon jó. Aztán majd később lehet egy óra is...

Első nap. Megy ez, repül az idő, már vége is a Híradónak. Bírtam volna még tovább is. De fő a fokozatosság.

Második nap. Jaj, már elkezdődött a Híradó. Nem baj, 20 perc is elég lesz most. Majd holnap jobban odafigyelek.

Harmadik nap. Nagyon ügyes vagyok. Csak négyszer szálltam le Híradó közben a trénerről. Háromszor inni, egyszer pisilni. Holnap esküszöm végigcsinálom.

Negyedik nap. 15 perc is valami. Az is mozgás.

Ötödik nap. Igazán nem tehetek róla. Pont a Híradó alatt kelt meg a kenyértésztám, muszáj volt elintéznem, nem kelhet túl, mert nem lesz jó. Meg különben is, semmi gáz nincs ha egy napot kihagyok. Kell a szervezetnek egy kis regenerálódás. Ilyenkor nőnek az izmok a pihenés alatt. Vagy valami ilyesmi.

Hatodik nap. Esküszöm akartam, de annyit takarítottam ma, hogy hullafáradt vagyok. Egyébként a takarítás is testmozgás, nem tudtad?

Hetedik nap. Hetedik napon az Úr is megpihent, így én is pihenek. Majd hétfőn újra elkezdem.

Nyolcadik nap. Hova tegyem a vasalnivalót? A tréner pont jó lesz. Azon jó sok ruha elfér. Majd holnap kivasalok, és akkor újra tudom használni.

Kilencedik nap. Nem volt időm vasalni, majd holnap. De holnap már tuti trénerezek is.

Tizedik nap. Elfáradtam a vasalásban, le kell ülnöm egy kicsit. Holnap. Holnap már biztosan. Megígérem.

Tizenegyedik nap. Most csak 10 percig bírtam, de holnap menni fog a fél óra is.

Tizenkettedik nap. Nini, már megint tele van ruhával!

Tizenharmadik nap. Utálom ezt a trénert kerülgetni, akkora helyet foglal el. Komplikált körbetakarítani ezen a kis helyen.

Tizennegyedik nap. Különben is ez a trénerezés nem ér semmit. Két hét eltelt, és egyáltalán nem érzem a hatását. Még csak izomlázam sincs. Ha érne valamit, akkor legalább egy kis izomlázat kéne éreznem, nem?

Tizenötödik nap. Borzalmasan néz ki ez a tréner ebben a pici szobában. Jó lenne inkább a kertben használni, ott legalább jó levegőn vagyok. Ááá, de nem most. Most hideg van. Nagyon hideg. Majd tavasszal vagy nyáron. Akkor tuti fogom használni.

Tizenhatodik nap. Drágám, kértem már, hogy vidd ki a trénert!

Tizenhetedik nap. Meddig kerülgessem még ezt a vackot?

Tizennyolcadik nap. Navégre. Már azt hittem sose viszed ki. Mennyivel nagyobb így a hely, nem gondolod?

Tizenkilencedik nap. Sportolni kéne valamit.

Huszadik nap. Még mindig kövér vagyok...

Csokis sűrített tej, kevesebb kalóriával

Nos, hosszas hallgatásom után 2013 első receptje mi is lehetne a blogon, ha nem valami nyalánkság?
Amikor két évvel ezelőtt először találkoztam a sűrített tej receptjével, megdöbbentem azon, hogy a neten keringők közül a legsűrűbben előforduló recept fél liter tejhez 65 dkg cukrot ír. Soha nem próbáltam ennyi cukorral, mert szerintem ez nem sűrített tej, hanem sűrített cukor némi tejjel. A recept 10 perc főzést ír, ami alatt a tej véletlenül sem sűrűsödik be, a sűrűségét az irdatlan mennyiségű cukortól kapja.
Én az első pillanattól kezdve 15 dkg cukrot tettem egy egész liter tejhez, és higgyétek el, ennyitől is éppen elég édes lesz. Kezdetben vajat és tejszínt is tettem hozzá, de rájöttem, hogy teljesen felesleges, főleg ha elég magas zsírtartalmú tejet használunk. Amennyiben kicsit alacsonyabb (mondjuk 2,8%) a tej zsírtartalma egy liter tejhez egy deciliter tejszínt tehetünk, de vajra igazán semmi szükség.
Az elkészítés kicsit hosszadalmasnak tűnhet, de a munka fél perc mindössze. Annyi a dolgunk, hogy a tejbe belekeverjük a cukrot, és takaréklángon feltesszük főni. Hagyjuk főddögélni addig, amíg az egy liter tejünkből kb. fél liter marad. Ez úgy másfél-két órát vesz igénybe. Ezidő alatt semmit nem kell tenni vele, csak néha odapillantani. Akkor tökéletes, amikor a tej fehér színe a karamellizálódó cukortól éppencsak elkezd bézs-színűre váltani. Ekkor a mennyisége már kb. a fele az eredetinek, és elég sűrű is. Ahogy hűl, még tovább sűrűsödik. Nekem igazából a csokis sűrített tej a kedvencem, ezért sose mulasztom el, hogy a tűzről lehúzott edénybe egy táblányi étcsokoládét beletördeljek. Néhány perc múlva a forró tejben felolvadt csokit habverővel simára keverem, és már mehet is az üvegbe. Mire kihűl, a csokitól szinte puding sűrűségű lesz. Egy kiskanállal a kávéba, és rögtön másképp kezdődik a nap. :)
Szoktam tejcsokival is csinálni, ez esetben két evőkanál kakót is belekeverek, de készíthetjük fele-fele arányban ét és tejcsokival is. (Milkával a legfinomabb:)
Ez a csokis finomság tökéletesen funkcionál sütemények, kekszek, palacsinták töltelékeként is.
Ha csokiöntetet szeretnénk belőle, akkor ne forraljuk el a tej felét, csak kb. az egyharmadát, így elég folyós marad.
Ha valamilyen süteményhez natúr sűrített tej kell, akkor természetesen nem teszek bele csokit. A sűrített tej készíthető gyümölcscukorral, nyírfacukorral, vagy éppen kókuszcukorral is. De cukor nélkül is beforralhatjuk a tejet, ha éppen cukrozatlan sűrített tejre van szükségünk.

Hozzávalók:
1 liter 3,5 %-os tej
15 dkg cukor
10 dkg 70 %-os étcsokoládé

Hát itt vagyok...

Sokat töprengtem azon, hogy megírjam-e miért tűntem el lassan egy hónapja, de végül úgy döntöttem nem bonyolódok fájdalmas részletekbe, meg a családom tagjai amúgy sem járultak hozzá, hogy közszemlére tegyem a fájdalmukat.
Legyen elég annyi, hogy az idén nálunk nem volt boldog a karácsony, mondhatjuk úgy is, hogy a karácsony érdeklődés hiányában elmaradt. Egy családtagunk már a mennyben van, és hiába hisszük, hogy neki már jó, azoknak akik ittmaradtak nagyon nehéz, így sem okuk sem kedvük nem volt az ünneplésre.
Közhelyesen hangzik, de az életnek valóban mennie kell tovább, lassan én is összeszedem magamat az első sokk után, és belépek az elfogadás periódusába. A hitünk erőt és reménységet ad még ebben az időszakban is, és lassan újra nevetni is tudunk.
Nemsokára újra jelentkezem, addig is mindenkinek nagyon boldog új évet!