Keresés ebben a blogban

2013. január 13., vasárnap

Konyhai baklövések - a tojás





Történt úgy, hogy sajtos rudat csináltam, amibe egy tojássárga kellett, és megmaradt a fehérje. Ételt nem dobunk ki, egy fehérjét nem fagyasztok le, de valamit kezdeni kéne vele. Persze akár le is kenhettem volna vele a sajtos rudak tetejét, de ilyenekkel nem akartam pepecselni, hiszen nem flancos, blogra készülő rudakról volt szó, hanem egy kis esti nasiról a férjemnek. Ő meg tévézés közben nem azt nézi, hogy szép fényes-e a rudak teteje, sőt az sem érdekli, hogy kívülről megszórtam-e sajttal (ha belül van elég), csak tolja befelé a szájába. Na de mit csináljak egy darab fehérjével? Megvan. Habcsók. Mondjuk azt férj nemigen szereti. Nekem meg nem kéne ilyenekkel tömnöm magamat. Két nap elteltével aztán, úgy éjfél körül eszembe jutott, hogy pár hónapja csináltam habcsókot pirított dióval, és karamelles Milka-darabokkal. Na arra nem mondta a férj, hogy nem ízlik neki, szorgalmasan pusztította. Jó, legyen olyan. Csak éppen a karamelles Milka és a dió hiányzik hozzá. Na és akkor jött az ötlet. Csinálok márványos habcsókot a csokis sűrített tejemből. Nosza neki is láttam, még az sem tartott vissza, hogy addigra már fél 1 is elmúlt. Éreztem, ahogy szétárad bennem a zseni, és akkor megszólalt a vészcsengő. Ugyanis a bennem levő zseni szinte mindig hülyeséget csinál. Azt hiszi, hogy ő az ász, pedig egy balfék.
Próbáltatok már egyetlen picurka tojás fehérjéből kemény habot verni? Piszkosul nehéz. Ráadásul a két napja hűtőben tanyázó fehérje nagyon nehezen akart felverődni. Teljesen nem is sikerült neki. De a zseni nem hagyta magát. Néha felülkerekedett bennem józanság, amely azt bizonygatta, hogy ez a picurka fehérje tökéletes lenne arcpakolásnak. (És tényleg. A fehérje csodálatosan kisimítja az arcbőrt. Ha még nem próbáltátok, tegyétek meg.) De a zseni csak verte tovább a fehérjét, majd hirtelen mozdulattal két evőkanál porcukrot is zúdított mellé. Annyi az arcpakolásnak. Itt már nem volt megállás, és egy evőkanál csokis sűrített tej cuppant a hab közepén. A zseni pálcikát ragadott, és körkörös mozdulatokkal eldolgozta a csokis masszát a habban. Sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal pici, helyes halmokat rakott. Mivel pont akkor készült el a kenyér, a sütő kb. 200 fokos volt. Józanság azt mondta, hogy kapcsoljuk le végre a sütőt, hagyjuk csak száradni a habcsókokat, és menjünk aludni. Majd hozzátette, hogy reggelre úgyis egy összefolyt, összeaszott, ragacsos valami lesz belőle. Zseni bizonygatta, hogy jó lesz. Reggel aztán kiderült, hogy józanságnak lett igaza. Zseni szomorúan ingatta a fejét: Na, ma se posztolunk semmit. Józanság azt felelte: de igen. Posztolunk. Mindenkinek meg kell tudnia végre, hogy te nem tudsz főzni. A főzéshez józanság kell. Zseni még motyogott valamit arról, hogy a zsenik viszik előre a világot, meghogy kisérletezés nélkül soha nem születne semmi új, de józanság arcát látva picire húzódott össze, és eltűnt a csigaházában. Józanság sóhajtott nagyot, és mivel ételt nem dobunk ki, befalta a puha, löttyedt, ámde jóízű csokis maszatokat.


(Azért ennek a történetnek lehet hogy mégegyszer nekifutok rendesen felvert, friss tojásfehérjével is.)

14 megjegyzés:

Éva írta...

Egészségedre, ha már így megdolgoztál vele!Voltam már úgy én is hogy ráfáztam a spórolós énemre, az hogy semmit nem kidobni!:-)Az agyam nekem is éjjel szokott forogni kellő tendülettel ha felébredek és nem tudok aludni, de azért már olyankor én nem megyek ki a konyhába.Férjuram megijedne azt hinné valami bajom van?:-))

Édeskonyha írta...

Van ez így néha, hogy semmi sem jön össze. Különösen ha az ember s.o.s. maradékhasznosításra adja a fejét. A lényeg hogy azért jóízű volt az eredmény :)

Csiperke írta...

Nálam is az éjszakák a kritikusak. De én ki is megyek a konyhába, és általában ilyenkor csinálom a legnagyobb hülyeségeket...:))

Csiperke írta...

Hát, az ízével nem volt baj.:))

Juditka írta...

Sajnos néha nem hallgatunk, még saját magunkra sem. Én is jártam már hasonlóképp de azért végig vittem a receptet, csak azért is!

trollanyu írta...

Ételt én sem dobok ki:) Nekem is volt már sok ilyenen, már készítés tudtam, hogy balul sül el, mégis azt gondoltam, nekem majd sikerül:) A tojásfehérjéket én most egy jégkocka tartóban fagyasztom, így egyenként is bele lehet tenni, csak meg kell jegyezni, hogy nem víz van benne:)

M@rti írta...

Hogy Te milyen jókat írtál! :-)

Csiperke írta...

Mert hajtja az embert a belső "zseni".:))

Csiperke írta...

Nem tudom, azt hiszem legközelebb inkább az arcomra kenem. :))

Csiperke írta...

Az elfuserált dolgokról jobban lehet írni, mint a jókról. A jól sikerült dolgokban nincs semmi vicces. Így meg mulatok magamon is :)

Blogkonyha írta...

Jó volt olvasni... Jókat kuncogtam. Lám, akkor nem vagyok egyedül, aki bevallja a botlásokat. :O)

HajniZoli írta...

Már jártam így én is a hűtőben pihent tojásfehérjével. Ha áll egy napot is, nem lehet kemény habbá verni.Nem az egy darab volt a hiba, hanem az, hogy állt.
No de így tanulunk:-) legközelebb friss fehérjékből finom lesz a habcsók.:-)

Csiperke írta...

Tudtam én, hogy az öregedő fehérjéből maximum macaront lehetne csinálni, de magamnak sem akartam hinni. :)

Csiperke írta...

Ó, ha mindent bevallanék...:)))