Keresés ebben a blogban

2013. január 17., csütörtök

Eltűnök egy időre

Nincs semmi gáz, csak költözünk. A konyhám már teljesen összepakolva, minimál étkezésen vagyunk. Az, hogy mikor jelentkezek legközelebb, az a T-Home kegyeitől függ. 30 napos határidővel vállalták a szolgáltatás átköltöztetését, de őszintén remélem, hogy nem fog ilyen sokáig tartani. Egy olyan "netfüggőnél" mint amilyen én is vagyok, ez olyan, mintha kidobnának egy lakatlan szigetre, teljesen elvágva a külvilágtól.
Az, hogy tv nem lesz egy darabig, nem izgat. Na de a blog! Meg félve jegyzem meg: a facebook! -na ezek fognak nekem hiányozni. És persze legjobban a skype, a családommal való kommunikáció.
Nem megyünk a világ végére, csak néhány kerülettel arrébb, de nekem ez olyan, mintha városból a vidékre költöznék. Itt nőttem fel a 20. kerületben, és bár nem szeretem (már nem szeretem), mégis olyan, mintha most vágnák el a köldökzsinórt. Itt él anyukám, az öcsém, és itt van a PIAC. Az én piacom, a kedvenc árusaimmal. Tudom, a 17. kerületben is van piac, de az nem az én piacom, az egy idegen, ismeretlen valami, még nem az enyém.
Nem tudjuk hogy ez a távollét mennyi időre szól. Lehet, hogy csak néhány hónap, de igazából azt szeretnénk, ha ennél sokkal tovább tartana. A testvéremék egy állás miatt kiköltöztek Ausztriába, és egy helycserés támadással mi beköltözünk a gyönyörű házukba. Viskóból a palotába. Sokkal jobb lesz, mégis úgy érzem, hogy a szívem egy darabja itt marad. Nem tudom hogyan tud az ember ragaszkodni egy rosszhoz, amit sose szeretett igazán. Talán ez amolyan stockholm szindróma vagy mi.
Ragaszkodni egy olyan helyhez, ahol éjszakákat nem aludtunk a szomszédok rendszeres, hajnalig tartó bulizása miatt, ahol reszketve zuhanyoztunk a lepusztult, jéghideg fürdőszobában, hogy aztán reszketve bújjunk össze a paplan alatt a 15 fokos hálószobában, mert a kis kályha nem melegítette fel az egész lakást. Ahol az elmúlt években télen rendszeresen fenn voltam éjszaka is, hogy megpakoljam a kályhát, hogy reggelre ne legyen még hidegebb a lakás. Ahova télen a környék összes padlására rendszeresen beköltöztek az egerek, (azt mondják, az erdő közelsége miatt, de én ebben nem vagyok biztos) és úgy tűnt, hogy az egérírtó csak hízlalja őket, és ha a szomszédban nem volt buli, akkor ők rágcsálták a gerendákat a fejünk felett éjszakánként, hogy véletlenül se tudjunk aludni. (Az idén valamiért nem jöttek. Biztos megijedtek a sok aszott egérhullától, és nem akarták maguknak is ezt a sorsot.) Ahol évekig tartó küzdelmet folytattunk nyáron a lótetűk ellen, hogy végül győzedelmeskedve rajtuk, végül az aszály vágja tönkre a kertünket. Ahol füvet vetettünk, és csak a gaz nőtt helyette, ahol a szomszédok lopták a vizünket, és miután lebuktak, büntetésből összekarcolták az autónkat. Olyan hely, amit annyira szeretnek a pókok is, hogyha nem vonulok végig minden nap harci díszben irtva a hálóikat, akkor teljesen beszőttek volna minket. Ahol a főútvonal kosza miatt naponta takaríthattam, de fél óránál tovább nem élvezhettem azt, hogy rendben van a lakás. Ahol kemény volt az élet minden szinten, (legfőképpen télen, de nem sokkal kevésbé nyáron) és mégis, az elmúlt 6 évben ez a hely volt az otthonunk. A miénk. Az a hely, ahol megtanultunk tűrni, megbecsülni azt amink van, és hálásnak lenni érte. Ahol megtanultunk küzdeni, és azt, hogyan kell nem feladni a harcot. Ahol ért bennünket sok apró, és néhány nagy győzelem. Ahol megtudtuk, kik az igazi barátaink. Ahol a vendégeink jól érezték magukat, jókat ettek, és haza sem akartak menni.
Most valami új kezdődik, úgy érezzük, jobb jön. Nem csak a szebb és jobb ház, hanem vele együtt más jó dolgok is. Kíváncsian várom, hogyan alakul innentől kezdve az életünk.
Ha újra lesz internetünk, majd jelentkezem egy szép, és nagy konyhából. :)

10 megjegyzés:

Blogkonyha írta...

Sok szerencsét az élethez, remélem ott már nem fogsz fázni a fürdőben és nem kell a kályhát raknod. Megjegyzem, mi most tértünk át a fával való fűtésre...Hol fennt a kandallóban ég a tűz, hol a pincében a kazánban....Én várlak vissza!

Éva írta...

Hidd el a jót hamar megfogod szokni és megismerkedsz majd az ottani piaci árusokkal is. Csak arra kérlek sokat egyszerre ne cipekedjél sem a piacról, sem most a köldözésnél. Nekem is van egy ilyen érzésem mindíg a megszokottat nem nagyon szeretem megváltoztatni, kötődöm a régihez az ismeretlentől pedig félek. Érezzétek magatokat nagyon jól az új és szép környezetben hozzon nektek nagyon sok szépet legyetek nagyon boldogok! Hiányozni fogsz , várlak vissza és sokat gondolok rád!

Csiperke írta...

Köszönöm! :) Ahova megyünk, ott gázfűtés van, de hosszú távon mi is ragaszkodunk a fafűtéshez, hogy ne függjünk a szolgáltatóktól. Vegyestüzelésű kazánt szeretnénk mi is, idáig egy pici kamino kályhánk volt, kevés fa fért bele, ezért két óránként rakni kellett, és így sem fűtötte be az egész házat.

Csiperke írta...

Nagyon köszönöm, Éva! Hát a cipekedés, az örök mumus, ráadásul most ott lesz a medence is, ami két isiásznak is az okozója volt, úgyhogy csak óvatosan élvezem az új életünket...:)

Juditka írta...

Új év - új élet!Sok szerencsét kívánok az új helyen:) Remélem hamar megszokjátok. Én is így voltam hajdanán, amikor költöztünk az újépítésű hatalmas családi házba, szó szerint ahogy írtad viskóból a palotába. Sajnos már a palota túl nagy, mert a férjemet évek óta külföldre köti a munkája,a gyerekeim pedig hol itthon, hol máshol.
Vigyázz magadra és várlak vissza!!

Csiperke írta...

Köszönöm szépen! Kicsit nagy lesz nekünk is, hosszú távon a kettő között lesz a jó méret. De most nagyon örülünk a lehetőségnek, hogy egy ideig sokkal szebb helyen élhetünk. :)

gionetta írta...

Csak élvezd a jót, megérdemeled! Aztán képekkel illusztrálva mutasd be nekünk is, ha már megszoktad! Mi nagyból költöztünk kisebbe, a régi lakás jobb volt, de itt szeretünk jobban élni. Nekünk a váltás nagyon bejött. Ezt kívánom Nektek is!

Csiperke írta...

Nagyon köszönöm! Természetesen lesznek majd fotók, és ahogy netünk is lesz, fel is teszem!

trollanyu írta...

Sok sikert a költözéshez, beilleszkedéshez, ez sosem könnyű, de ha egy sokkal jobb helyre költöztök, az persze megkönnyíti a dolgokat:)

Vicuska írta...

Könnyed beilleszkedést és sok emlékezetes, kellemesen eltöltött éveket kívánok Neked és családodnak! Nehéz szívvel hagyja ott az ember a megszokottat, mégha oly komfort mentes is volt, de a ti mindennapi életetek. Pár hónap múlva belakjátok a házat és már élvezni fogod az előnyeit:)