Keresés ebben a blogban

2012. október 29., hétfő

Hétköznapi csokoládés almatorta





Azért hétköznapi, mert egy egyszerű, gyorsan elkészíthető sütemény. Nem kell vele bíbelődni órákig, nem kell gyönyörűre csinálni, csak összedobni és jóízűen megenni együtt a családdal. A végeredmény egy szaftos, puha, kevert sütemény, amit abszolút feldob a citromhéjjal és kardamommal ízesített csoki a tetején. A tésztát lehet fűszerezni egy kis fahéjjal, szegfűszeggel is. Ez most nálam kimaradt, de legközelebb úgy is kipróbálom.



Hozzávalók:
25 dkg liszt
25 dkg cukor
10 dkg puha vaj
2 tojás
175 ml tej
25 g kakaó
1 tk vanília esszencia
1 tk szódabikarbóna
20 dkg reszelt alma
tetejére:
10 dkg tejcsokoládé
1 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
csipet kardamom






A lisztet összekeverjük a kakaóval és a  szódabikarbónával. A tojást habosra keverjük a cukorral, hozzákeverjük a vajat is, majd a vanília aromát. A kakaós lisztet  a tejjel felváltva beledolgozzuk, végül elkeverjük benne a reszelt almát is. Kivajazott, kilisztezett 22 cm-es tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órán keresztül, tűpróbáig sütjük. (Ha a teteje nagyon sülne, takarjuk le egy darab alufóliával.)
A tejszínt felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, és beletördeljük a csokoládét. Amikor a csoki felolvadt, simára keverjük, belereszeljük a citromhéjat és ízesítjük egy csipet kardamommal. A tejszínes csokit hűtőben lehűtjük, majd habbá verjük. Bevontjuk vele a süteményt, megszórjuk kakaóval, és reszelt csokoládéval díszítjük.


2012. október 27., szombat

Malac-gulyás a sütőből






Ez a módszer olyan embereknek való, akik hozzám hasonlóan utálják, amikor a pörköltszag mindenbe beeszi magát főzés közben. Én nem vagyok nagy pörkölt rajongó, ha a férjemnek nem a pörkölt alapú ételek lennének a kedvencei, talán sose csinálnék. Neki szívesen elkészítem, de nagyon nem szeretem, amikor az egész lakásban tömény kajaszag van, és még a hajamból is ez árad.
Ma, amikor a férjem azt mondta, hogy gulyáslevest enne, eszembe jutott a Jamie Oliver féle, sütőben készülő pörkölt, és úgy döntöttem, hogy a gulyást is sütőben fogom elkészíteni. Igaz, a főzés első fázisa tűzhelyen történik, de a legszagosabb része a sütőben zajlik, így a lakásban nem lesz olyan tömény a pörkölt illat, sokkal könnyebben kiszellőzik. A végeredmény tökéletes gulyás, talán egy kicsit még intenzívebb ízzel. Hirtelen jött a kívánság, nem volt itthon marhahús, ezért most malacból főztem.
Nézzétek el nekem, hogy a kép kivételesen nem a sajátom, mert a sötét, borús idő miatt egyszerűen nem tudtam elfogadhatót készíteni. (De pontosan így nézett ki az én gulyásom is. :) (Kép forrása itt)

Hozzávalók:
80 dkg malac comb (csont és bőr nélkül)
1 púpozott evőkanál kacsazsír
2-3 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 nagyobb paradicsom
2 nagyobb paprika
1 evőkanál pirospaprika
5-6 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
6-8 szem krumpli
3 szál angolzeller (vagy egy kis darab gumós zeller)
2 kávéskanál kömény
só, bors

A hagymát a zsíron megdinszteltem egy olyan fazékban, aminek nincs műanyag alkatrésze. Felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi. Visszafőztem zsírjára, majd  rádobtam a kockára vágott húst, és fehéredésig pirítottam. Hozzáadtam az áttört fokhagymát, a felszeletelt paprikát, zellert, paradicsomot, és elkevertem benne a pirospaprikát. Sóztam, borsoztam és beletettem a kömény felét. A fazekat lefedtem és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. A malac viszonylag hamar, kb. 25 perc alatt megpuhult. Kivettem a fazekat, beletettem a zöldségeket, a kömény másik felét, és visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet feljebb vettem kb. 200-210 fokra, és a sütőben fejeztem be a főzést. Az utolsó fázist, a zöldségek levesbe főzését egyébként már csinálhatjuk a tűzhelyen is, az hamar megvan és nem is annyira "szagos".


2012. október 25., csütörtök

Ropogósra sült rozmaringos csirkecomb petrezselymes burgonyával





Ezt az egyszerű, de annál finomabb csirkét még szombaton csináltam. Hosszú évekig a korszellemet követve a csirkét megfosztottam a zsíros bőrétől, magamat pedig az élvezettől. Mióta a zsír már nem ellenségem, újra élvezem a ropogós bőr fantasztikus ízét.

Hozzávalók:
csirkecomb (Tetszés szerinti mennyiségben. Én nyolcat sütöttem:))
2-3 evőkanál olvasztott kacsazsír
só, bors, rozmaring

kb. 1 kg krumpli
2 evőkanál kacsazsír
egy csomag petrezselyem
só, bors

A combokat besóztam, borssal és rozmaringgal fűszereztem. Egy tepsit megkentem olvasztott zsírral, és beletettem a combokat. Felülről is meglocsoltam egy kis kacsazsírral, és lefedve a hűtőbe tettem egy éjszakára. Másnap a tepsit fedés nélkül a 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Amikor a combok megpuhultak, néhány percre feljebb vettem a hőmérsékletet, amíg a bőr is szép ropogósra sült.
A megpucolt krumplit felkockáztam. Egy edénybe kevés kacsazsírt hevítettem, átforgattam benne a krumplit, majd lefedve alacsony lángon sütöttem tovább. Amikor a krumpli megpuhult, sóztam, borsoztam, és magasabb lángon picit még pirítottam. Megszórtam az apróra vágott petrezselyemmel, és alaposan átforgattam a krumplit, hogy mindenhova jusson, és lehúztam a tűzről. Házi kovászos uborkát ettünk mellé.







2012. október 24., szerda

Kávé bomba





Az Like magazinba készült ez a desszert még három héttel ezelőtt. Nagyon finom lett, de amit ma másképp csinálnék, az a piskóta. Eredetileg nehezebb, vajas piskótát csináltam alapnak, de egy könnyű vizes piskóta jobban illik hozzá, ezért ennek a receptjét írom le ide.


Hozzávalók a piskótához:
4 tojás
20 dkg cukor
20 dkg liszt
4 ek víz
csipet só

kávés réteg:
25 dkg mascarpone
2 dl tejszín
1 dl presszókávé
10 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart magja
1 csomag dr.Oetker lapzselatin

tetejére:
200 g tejcsokoládé


A tojásokat kettéválasztjuk. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral. Beleszitáljuk a lisztet és hozzáadjuk a vizet is. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, és óvatosan a masszába forgatjuk.
Egy 30x40-es tepsit kibélelünk sütőpapírral, és a masszát elsimítjuk benne. 180 fokon rövid idő alatt megsütjük, és hagyjuk kihűlni.
A lapzselatint 5 percre beáztatjuk annyi vízbe, amennyi ellepi. Kinyomkodjuk belőle a vizet, egy kis lábosban alacsony lángon felolvasztjuk, (nem szabad forralni!) és kihűtjük.
A mascarponét kikeverjük a porcukorral. Hozzáadjuk a kávét és a vaníliát, majd a zselatint is. A tejszínt kemény habbá verjük és óvatosan beleforgatjuk a mascarponés krémbe.
Négy desszertes tálat kibélelünk folpackkal, és elosztjuk bennük a krémet. A piskótákból akkora karikákat vágunk, amekkora a desszertes tálak szája. (A maradék piskótát felkockázva a krémbe keverhetjük, vagy akár kókuszgolyó, is készülhet belőle.) A piskótakarikákat a krém tetejére helyezzük, és folpackkal rászorítjuk. Néhány órára tegyük hűtőbe, amíg a kávékrém megdermedt.
Az elkészült desszerteket a tálakból borítsuk ki, és húzzuk le róla a fóliát. A fólia alá kicsit befülledhet a krém, ha így történik, kéztörlővel itassuk fel a nedvességet, hogy a csoki könnyebben megtapadjon rajta.
A csokoládét gőz felett olvasszuk fel, és vonjuk be vele a desszerteket.





2012. október 22., hétfő

Az igazi medvecukor





Amikor gyerek voltam, a nagymamám elég gyakran megfordult Hollandiában, és nála is sűrűn megfordultak a holland ismerősei. Hollandia gyerekként számomra egyet jelentett a paradicsommal: a fantasztikusnál fantasztikusabb medvecukrok kifogyhatatlan tárházával. Kiváltságosnak éreztem magamat, hogy részesülhettem ebből a csodából. Amit sose értettem, miért köpik ki az emberek, ha megkóstolják? Mert számtalan ismerősömet megkínáltam, de egyetlen emberrel sem találkoztam, akinek ízlett volna. Viszont többen élvezettel rágcsálták az akkor Bocskorszíjnak nevezett förtelmet, ami olyan távol áll az igazi medvecukortól, mint az ég a földtől.
Ez az:














Mondjuk nagyon nem bántam, hogy senkinek sem ízlik a családunkon kívül, mert így legalább nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy nem osztom meg a részemet a barátaimmal.
18 éves voltam, amikor én is eljutottam Hollandiába, és szinte az összes pénzemet medvecukorra költöttem.
Mostanában nem járok Hollandia felé, utoljára Jeruzsálemből hoztam vagy 3 kg medvecukrot, de annak is már jónéhány éve. Itthon egy darabig lehetett kapni az IKEA-ban finom svéd medvecukrot, de mostmár ott sincs. A Sárkány Centerben néha lehet kapni a Haribonak a medvecukrát, ami  jó ha nincs más, de messze nem ez a legjobb fajta.
Erről van szó:


















Most viszont a férjem megint arra járt, és talált két zacskó medvecukrot (ennyi volt öszesen), ami teljesen a gyerekkorom ízeit idézi. A fenti fotót erről készítettem. F.-et megkértem, hogy valamelyik hétvégén ruccanjon át Németországba, (a határ közelében dolgozik) és tankoljon fel nekem medvecukorból.
Ilyet akarok:


















és ilyet:





















ilyeneket is:















a halacskás az egyik gyerekkori kedvencem volt:















a másik nagy kedvenc:














Ti szeretitek a medvecukrot?


2012. október 20., szombat

Csokoládés banánkrém






A legjobb családban is előfordul, hogy túl sok banán kerül a kosárba, és aztán valahogy nem fogy olyan ütemben, ahogy az elvárható lenne. Sokszor megesik nálunk is, hogy nagyon megkívánjuk a banánt, aztán amikor ott van a gyümölcsös tálon, valahogy elfelejtkezünk róla. Amikor már rendesen barnul a héja, akkor kezdünk el kapkodni, hogy mit is kezdjünk a sok banánnal. Legtöbbször turmixban lelik a végzetüket, de az agonizáló banánok eltüntetésére ez a desszert is kiváló alternatíva. Pillanatok alatt elkészül, és igazán nagyon finom.



Hozzávalók:
3 db banán (kettő érettebb, egy normál állapotú)
1 ek citromlé
2 ek gyümölcscukor
2,5+1 dl tejszín
10 dkg tejcsokládé (vagy étcsoki)
1 púpozott teáskanál zselatin
2 ek tej

A két érettebb banánt a citromlével és a cukorral pürésítjük.
A tejben elkeverjük a zselatint, és alacsony lángon felolvasztjuk. (Nem szabad forralni.)
A zselatinos tejet a banánhoz keverjük.
2,5 dl tejszínből kemény habot verünk, hozzácsorgatjuk a banános pépet, és kézi habverővel óvatosan beleforgatjuk. A krémet elosztjuk négy pohárba, és a tetejét vékonyra szeletelt banánnal rakjuk ki.
Az 1 dl tejszínt felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, és beletördeljük a csokoládét. Pár percig hagyjuk állni, amíg a csoki felolvad, majd simára keverjük. Eloszlatjuk a banános krém tetején, és a hűtőben néhány óra alatt megdermesztjük. A banános réteg hamar megköt, de nekünk nem volt türelmünk megvárni, amíg a csoki is megdermed, rögtön nekiestünk...




2012. október 19., péntek

Mézes-balzsamecetes kacsacomb





Életem legfinomabb balzsamecetére sikerült szert tennem, így most balzsamecet lázban égek. Idáig legtöbbször a Lidl-ben vettem olcsóért, és tényleg semmi bajom nem volt vele. (Néha a Spar-ban, de az sem volt különb.) De történt az, hogy hirtelen balzsamecetre volt szükségem, és nem volt időm elmenni a Lidl-be, így a piacon levő bioboltban megvettem a fele akkora mennyiségű, ám dupla annyiba kerülő balzsamecetet. És ezzel kinyílt előttem a világ. Na persze ez erős túlzás, de a különbséget tényleg zongorázni lehetne. Ha tudnék zongorázni. De nem tudok. Max. el tudom hegedülni, vagy gitározni. De hegedűm már nincs, a gitáromon meg elszakadt az egyik húr. Így be kell érnetek a leírásommal...:)
Nem állítom, hogy többet nem veszek olcsó balzsamecetet, de ha megtehetem, maradok ennél a márkánál.
Ezzel a finomsággal kenegettem most ezt a kacsát is, és igazán ütősre sikeredett. A férjem tele szájjal mondta, hogy ezt fel kell tenned a blogra. Csakis ezért teszem meg, mert mostanában már annyi kacsa volt a blogon, hogy most kis kacsaszünetet akartam. Mármint blogilag.

Hozzávalók:
4 db kacsacomb
1 nagy evőkanál kacsazsír
1 ek balzsamecet
1 ek méz
majoranna, rozmaring


A kacsacombokat besóztam, megszórtam majorannával, rozmaringgal és egy teflon lábasban egy evőkanál kacsazsíron mindkét oldalát kicsit megpirítottam. Felöntöttem kb. egy dl vízzel, lefedtem és 150 fokra előmelgített sütőbe tettem. Fedő alatt sütöttem, amíg megpuhult. A balzsamecetet a mézzel összekevertem, és ezzel kentem meg a combokat. Feljebb vettem a hőmérsékletet, és fedő nélkül sütöttem tovább, amíg a combok szépen megpirultak, és a bőrük is jó ropogós lett. Közben többször átkentem a balzsamecetes mézzel. Egyszerű salátát ettünk mellé. (Sárgarépa, kígyóuborka, alma, lilahagyma, citrom és olívaolaj)



2012. október 15., hétfő

Tripla csokis szülinapi torta







A férjem születésnapjára készült ez a torta. Az ünnepeltnek és a családnak nagyon ízlett, de bevallom én kétszer ennyi krémmel is el tudtam volna képzelni. Ezzel a véleményemmel egyedül voltam, mert mindenki más szerint ez így pont jó. A kalóriatartalmát tekintve így is brutális darab lett, de egyszer egy évben ez is belefér...

Ui. Eldugtam egy szeletet a most 4. napos tortából. Első nap is finom volt, de ez a néhány nap állás határozottan jót tett neki. Fantasztikusan összeértek az ízek. Még jó, hogy nincs több, mert nagy bajban lennék. Azt hiszem befalnám az egészet. A konklúzió tehát: ha valaki meg tudja állni, hogy ne nyúljon hozzá, akkor készítse el fogyasztás előtt legalább 2-3 nappal...








Hozzávalók:
20 dkg tejcsokoládé
20 dkg vaj
20 dkg gyümölcscukor (eredetiben 40 dkg nádcukor, de azt már egy picit túlzásnak éreztem)
17 dkg liszt
125 ml kávé
25 g kakaó
3 tojás
75 ml író vagy joghurt
1 csapott tk szódabikarbóna
1 kk sütőpor
krém:
20 dkg fehércsokoládé
2,5 dl tejszín (vagy 25 dkg mascarpone)
3 ek whisky (elhagyható)
1 csomag zselatin fix
tetejére és az oldalára:
20 dkg étcsokoládé
1 dl tejszín


Az tejcsokit a vajjal és a kávéval alacsony hőmérsékleten felolvasztjuk. (Csak addig melegítsük, amíg a csokoládé felolvad.) A tojásokat kikeverjük az íróval. A lisztet a kakaóval, szódabikarbónával és sütőporral átszitáljuk, és hozzákeverjük a cukrot. A száraz összetevőket összeöntjük a az írós tojással és az olvasztott csokoládéval. Kézi vagy gépi habverővel simára keverjük. Kivajaztott, kilisztezett 20 cm-es tortaformába töltjük, és 160 fokon tűpróbáig sütjük. (Nálam 2 órát sült, de igazából nem tudom hány fokon, mert a felfestés a sütőmön már lekopott.:) Ha a teteje túl hamar sülne, takarjuk le alufóliával. 22 cm-es formában is süthetjük, de akkor csak háromfelé tudjuk majd vágni a tortát.
Az elkészült piskótát hagyjuk kihűlni, majd vágjuk négy felé.
A krémhez a tejszínt forraljuk fel a whiskyvel, húzzuk le a tűzről, tördeljük bele a csokoládét, és hagyjuk, hogy felolvadjon. Kézi habverővel keverjük simára. Mélyhűtőben fél óra alatt hűtsük le, és gépi habverővel a zselatinfix hozzáadásával verjük fel kemény habbá. Tegyük vissza még 10-15 percre a mélyhűtőbe, amíg megköt a zselatin. Ha mascarponéval készítjük a krémet, akkor gőz felett olvasszuk fel a csokit, és csorgassuk hozzá a mascarponéhoz a whiskyvel együtt. (Ez esetben nincs szükség zselatinfixre) Géppel keverjük simára. Az így készült krémet is hűtsük ki, mielőtt felhasználjuk. A tortalapokat kenjük meg a krémmel.
A bevonáshoz a tejszínt forraljuk fel, húzzuk le a tűzről, tördeljük bele a csokoládét, és hagyjuk felolvadni.
Keverjük simára egy kézi habverővel, majd vonjuk be vele a tortát.







2012. október 11., csütörtök

Ír kávés trüffel





Kis ízelítő a ma megjelent Like magazinból:
A legütősebb párosítás: csoki, kávé és whisky. Még senkivel nem találkoztam, aki ellent tudott állni ennek a hármasnak...

Hozzávalók:
200 g félédes tejcsokoládé
2 ek tejszín
2 ek erős presszókávé kávé
1 ek whisky
kakaó, porcukor, vagy cukrozott kakaó a hempergetéshez

A csokoládét összetöröm, és a tejszínnel együtt egy fém keverőtálba teszem. Gőz felett felolvasztom, hozzákeverem a kávét és a whiskyt. A csokis masszát a hűtőbe teszem néhány órára. A megdermedt csokiból teáskanálnyi adagokat veszek, gombócot formálok belőle és kakaóba, porcukorba, vagy a kettő keverékébe forgatom.





2012. október 8., hétfő

Sült kacsacomb fehérboros bulgurral és sült répával






A sült répa egy ideje nagy kedvencem, sokszor belecsempészem a köretekbe. A kacsacomb most egyszerű fűszerezéssel készült, de ez a fenséges szárnyas akkor is nagyon finom, ha az ízesítése nincs túlbonyolítva. (Bár a narancsos kacsacomb még mindig vezeti a toplistát.:)
Ez az étel a Like magazin számára készült, és a múlt csütörtöki számban jelent meg. Bulgur helyett elkészíthető rizzsel is.



Hozzávalók:
30 dkg bulgur
6 dl víz
1 dl száraz fehérbor
2 szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kk bazsalikom
só, bors
1 ek kacsazsír (vagy olaj)

3 nagyobb szál sárgarépa
só, bors
1 tk kacsazsír (vagy olaj)

4 db kacsacomb
só, bors, majoranna
1-2 babérlevél
1 ek kacsazsír



A kacsacombokat megsóztam és kevés zsíron mindkét oldalukat néhány percig elősütöttem. A bőrtelen oldalukat megszórtam majorannával és frissen őrölt borssal. Egy tepsibe egy evőkanálnyi kacsazsírt tettem, rámorzsoltam a babérlevelet, és ráhelyeztem a combokat a bőrös felükkel lefelé. A tepsit lefedtem alufóliával, és 160 fokra előmelegített sütőbe tettem. A combokat fél óránként megfordítottam, majd amikor megpuhult levettem a fóliát. A a hőmérsékletet feljebb vettem 200 fokra, és a combokat bőrös felükkel felfelé még néhány percig pirítottam.

Az újhagymát apróra vágtam, és egy pici zsíron megfonnyasztottam. Hozzáadtam a bulgurt, és egy percig pirítottam, majd beletettem a zúzott fokhagymát is. Felöntöttem a fehérborral, és tovább kevergettem, amíg a bor elpárolgott. Beleöntöttem a vizet, sóztam, borsoztam és beleszórtam a bazsalikomot. Amikor a víz felforrt, lefedtem, és alacsony lángon főztem tovább, amíg a bulgur az összes vizet magába szívta.

A répákat megpucoltam, és a krumplipucolóval  hajszálvékony szeletekre vágtam. Egy wokban teáskanálnyi zsírt hevítettem, és rádobtam a répát. Folyamatosan kevergetve-forgatva néhány perc alatt megsütöttem. Miután megsült, sóztam és borsoztam.





2012. október 5., péntek

Vörösborban sült fűszeres csirkemell






Régebben említettem már, hogy ha lehet, kerülöm a felvágottakat, mert nem tudom ellenőrizni miből és hogyan készült. Inkább itthon megsütöm a húsokat, vékonyan felszeletelem és felvágottként teszem a kenyérre. Ebből a célból készült most ez a csirkemell is, de bármilyen körettel finom, főleg salátával.

Hozzávalók:
1 db bőrös csirkemell
1 dl húsleves
1 dl vörösbor
majoranna, rozmaring
só, bors
2 ek kacsazsír

A csirkemellet kicsontoztam. (A csontot megfőzhetjük a kutyának, de nagyon finom ízt ad pl. a borsólevesnek is.) Egy serpenyőben kacsazsírt hevítettem. A csirkemell mindkét oldalát alaposan sóztam, és bőven megszórtam rozmaringgal, majorannával és frissen őrölt borssal.
A bőrös oldalával lefelé kezdtem el sütni magas hőmérsékleten. Mindkét oldalát addig sütöttem, amíg szép piros színt kapott. Visszavettem a hőmérsékletet, felöntöttem a levessel és a vörösborral. Addig pároltam-sütöttem alacsony lángon, amíg teljesen megpuhult és a folyadék is elpárolgott. A zsírjára sült húst mindkét oldalát még 1-1 percig pirítottam.









2012. október 2., kedd

A kacsazsír mint csodaszer?





Az én esetemben úgy tűnik, hogy igen. Igazi csoda az, ami történt velem. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a csoda előidézője nem egyedül a kacsazsír, hanem ketten együtt: a kacsazsír és a módszer. Ez a módszer igen távol áll a manapság egészségesnek hirdetett életmódtól. Mégis, az én egészségem folyamatosan áll helyre tőle. Írtam már régebben, hogy 10 évvel ezelőtt a pajzsmirigyem valami rejtélyes okból kifolyólag apróra zsugorodott. Az orvosok találgattak, hogy talán egy vírusfertőzés okozta a pajzsmirigy egy részének a pusztulását, de ennek nem volt jelentősége. Mire ellenőrizték a pajzsmirigyműködésemet, már 35 kg-ot híztam stabilan, ami levakarhatatlanul rámragadt.
Miután gyógyszerrel beállították a hormonszintemet, elkezdtem diétázni, hogy lefaragjam a kilókat. Sokféle fogyókúrát kipróbáltam, de mindegyiktől csak híztam. Ha nem diétáztam, akkor stabil volt a súlyom, ha fogyóztam, akkor gyarapodott. Kétségbe voltam esve. Bár a férjem biztosított arról, hogy ugyanúgy szeret, mint a nagy hízás előtt, ez annyira nem nyugtatott meg. Hiába bírtam a szeretetét, a hirtelen felszaladt kilók rengeteg problémát okoztak. Az csak a kisebbik gond volt, hogy az egész ruhatáramat le kellett cserélni. A nagyobb probléma az egészségem rohamos romlása volt. A koleszterinem mint egy beteg 80 évesé: 8 körül volt állandóan, és nem létezett koleszterincsökkentő gyógyszer, ami 7 alá tudta volna kényszeríteni. Már nem is álmodtam az 5 alatti normál értékekről. A trigliceridem mindig a duplája volt a normál értéknek akkor is, ha semmi zsírt nem ettem.
A vérnyomásom az egekben, 4 féle gyógyszert szedtem rá, pedig csak 30 éves voltam. Reflux alakult ki nálam, emiatt rendszeresen savlekötőket szedtem. Az évek során a súlyfelesleg miatt a gerincemben elkoptak a porcok, emiatt többször volt isiászom. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor kiderült, hogy magas a cukrom, és erre is gyógyszert kell szednem. Pedig akkor már évek óta kerültem a cukrot, leginkább édesítőt, xilitolt és alkalmasint gyümölcscukrot használtam.
Mikor már kezdtem beletörődni abba, hogy az életemet így fogom leélni, hogy naponta egy marék gyógyszert szedek a nyavajáimra, akkor rábukkantam egy könyvre, ami homlokegyenest az ellenkezőjét tartalmazta, mint amit addig nekem az orvosaim mondtak. Tavaly decemberben úgy döntöttem kipróbálom, és elkezdtem a könyvben olvasottak szerint étkezni. Az ünnepek ellenére megszabadultam 5 kilótól. Aztán jött a január, és én megint bedőltem az orvosok által propagált "egészséges" étkezésnek, ennek eredményeként néhány hónap alatt szépen vissza is híztam mindent.
Aztán nem egészen két hónappal ezelőtt megint isiászom volt, és az egyetlen étel, amit el tudtam készíteni, az a zsíroskenyér volt. Két hét fekvés és zsíros kenyér zabálás után 4 kg-al kevesebb voltam. Úgy gondoltam, hogy ezt komolyan kell venni, és újra elővettem dr.Légrády Péter könyvét: Tojás, táplálkozás, egészség. (Az interneten itt elolvasható: http://www.szamosmiklos.hu/tojaskonyv/)
Most nem akarok belemenni a tojás elemzésébe, a könyvben ezt el lehet olvasni. Meg az áttörést nem is a tojásfogyasztás hozta meg, hanem azok az alapelvek, amiket Légrády doktor az emésztésről írt. Leegyszerűsítve a lényeg: a megfelelő emésztéshez epe kell, a megfelelő epeműködéshez pedig zsír. Az epehólyag naponta kétszer ürül: reggel és kora délután. Ezért reggelire zsírosat kell enni. Ebédelni 2-3 óra körül a legcélszerűbb úgy, hogy szintén legyen az ebédben elég zsiradék. A gyomor megfelelő ürüléséhez viszont savanyúságra van szükség. Tehát mind a reggelihez, mind az ebédhez ajánlotta a savanyúság vagy citromos víz fogyasztását. Az általános alapelve a régi bölcsesség: Reggelizz úgy, mint a király, ebédelj úgy, mint a polgár, és vacsorázz úgy, mint a koldus. Mivel este már nem ürül epe, ezért vacsorára zsírtalan ételeket javasolt, ha pedig valaki fogyni akar, akkor a vacsora teljes elhagyását.
Ezt az alapelvet kezdtem el követni ismételten két hónappal ezelőtt. A legfontosabb zsírforrásom a kacsazsír lett, ezen kívül minden nap megiszok egy citromot 3-4 dl vízbe csavarva. Naponta kétszer eszek, vacsorára maximum egy almát, ha nagyon éhes vagyok, bár nemigen szoktam az lenni.
Az eredmény engem is meglepett. Először is 2 hónap alatt minden koplalás nélkül 10 kg-ot fogytam, pedig eszek mindent, még süteményt is. A legmegdöbbentőbb viszont a szervezetemben lezajlott változás volt.
Néhány hete ugyanis azt vettem észre, hogy a szívem esténként rendszertelenül ver. Ez mindenkinél előfordul, de nálam már ijesztően sok volt. A héten lementem vérvételre a körzetihez, mert 3 havonta nézik a hormonszintemet, és el akartam neki mondani mi van a szívemmel. Kicsit féltem milyen eredményeim lesznek így, hogy mostanság ennyi zsírt eszek. Vérvétel után elmondtam a doktornőnek a szívritmuszavart is. Legyintett, és annyit mondott, hogy ettől a szokatlanul meleg őszi időjárástól van, és nyugtató levendulafürdőt javasolt.
Ma megkaptam a vérvételi eredményeimet. A koleszterinem tíz éve nem volt a normális tartományban, most ott van: 4,4 lett. A trigliceridem ami szintén mindig a normál duplája volt, most az alsó tartományban mozog.
Minden értékem tökéletes volt, kivéve a pajzsmirigyemet. A leletem szerint pajzsmirigytúlműködésem van, ami azt jelenti, hogy már túl sok a szervezetemnek a hormon, amit szedek, nincs szüksége ennyire. Ez okozta a szívritmuszavart is. Nekem 10 éve azt mondták, hogy életem végéig szednem kell a hormongyógyszert, és erre most elkezdett működni a pajzsmirigyem! Nemrég még 4 féle vérnyomáscsökkentőt szedtem, most már csak kettőt, de tudom, hogy nemsokára ezeket is elhagyhatom. A refluxom teljesen megszűnt az elmúlt két hónapban. Ez nekem csoda. Hiszek az Isteni gondviselésben, és meggyőződésem, hogy Ő vezetett akkor, amikor rábukkantam erre a könyvre. Még az út elején vagyok, szeretném egy picit le is lassítani a folyamatot, hogy a bőrömet ne viselje meg a gyors fogyás, de már a régi ruháimat nézegetem, amiket 10 évvel ezelőtt úgy csomagoltam el, hogy ezek egyszer még jók lesznek rám...

A folytatás itt olvasható.