Keresés ebben a blogban

2012. február 13., hétfő

Gombás-mustáros nyúlraguleves







Szombaton készültek a sörben sült nyúlcombok, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy elhatároztuk tavasszal belefogunk a nyúltartásba, hogy gyakrabban kerülhessen nyúlhús az asztalunkra. (Tavaly még egész olcsó volt a nyúl, de az idén nagyon felment az ára, 1 kg nyúlcomb 2000 Ft, ami rendszeres fogyasztáshoz azért elég drága.)
Hogyan fogjuk őket levágni, azt még nem tudom, de valahogy meg kell oldani.
Két éve tavasszal vettünk két kislibát. Igazából a kutyának vettük őket, hogy legyenek játszótársai.


Trisztán és Izolda nem lettek azok a kezes, barátságos háziállatok, ahogy azt mi romantikusan elképzeltük. Igazából "csak" libák voltak, hétköznapi nevükön a "kicsi és a nagy". Nem ragaszkodtak hozzánk és nem jártak a nyomunkban. Pontosabban csak akkor, ha a férjem kiült a kertbe szotyizni. Izolda ilyenkor is csak tisztes távolságból figyelte, de Trisztán odatipegett hozzá, és az egyik kezéből ő, a másikból pedig a kutya lopkodta ki a magokat. Trisztán a kutyával is elég jól kijött. Ahogy elkezdett nőni, egyre többet hajkurászták egymást. Hol a kutya kergette a libát, hol Trisztán üldözte a kutyát és ha utolérte jó nagyokat bele is csípett. Perverz módon ezt Gigi nagyon élvezte. (Mazohista egy állat.:)
Aztán jött az ősz és szembesültünk azzal, hogy nem vagyunk felkészülve két liba átteleltetésére. Viszont gyönyörű nagy libák lettek, éppen vágnivalóak. Meghoztuk a nehéz döntést: a libákat levágjuk.
Bár ezzel teljes mértékben egyetértettem, mégsem tudtam elviselni a gondolatot, hogy otthon legyek, amikor megtörténik. Fura módon a libák már reggel nagyon idegesek voltak, egyszerűen érezték, hogy valami rossz fog történni. Én elmentem anyukámhoz, a férjem pedig elhívta egy barátját, hogy segítsen neki, mert egyedül ő sem érezte elég erősnek magát. Végül megtörtént a dolog, és kiderült, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Ahogy a férjem szétbontotta a libákat, akkor látta, hogy Trisztán benyelt valahol egy hatalmas rozsdás szöget, ami kilyukasztotta a gyomrát, és a szög körül már el volt halva a gyomor. Ha életben hagyjuk, akkor nagy fájdalmak között pusztult volna el, Izolda meg a bánatba pusztult volna bele, mert ő Trisztán nélkül létezni sem tudott.
Nehéz volt őket levágni, de igazán fenséges fogások készültek belőlük, amit jóizűen fogyasztottunk el, a férjem csak annyit kérdezett evés közben, hogy most Trisztánt vagy Izoldát esszük? :)
Bár tényleg nem okozott gondot az elfogyasztásuk, azért a mai napig megemlékezünk róluk. Mégiscsak fél éven keresztül az életünk részei voltak...

Na de visszatérve a nyúlhoz, most a csontos részéből készítettem egy nagyon finom ragulevest.

Hozzávalók:
a nyúl csontosabb részei (mehet bele az első comb is, bár nálam az a hátsó combbal együtt a sörben sült.)
30 dkg laskagomba
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
2 közepes krumpli
2 tk tárkony
1 ek mustár
1 dl tejszín
2 ek liszt
só, bors
kevés olaj

Egy fazékban olajat hevítettem, és a húsdarabokat fehérdésig hevítettem benne. Hozzáadtam az apróra vágott hagymát és még egy percig pirítottam. Beletettem a felszeletelt gombát és tovább dinszteltem, majd hozzáadtam az apró kockákra vágott répát, krumplit és az zúzott fokhagymát is. Ezzel is pirítottam rövid ideig, hozzáadtam a mustárt, tárkonyt, borsot és felöntöttem kb. 2 l vízzel. Felforraltam, sóztam, majd visszavettem a hőmérsékletet és alacsony lángon főztem, amíg a hús megpuhult. A tejszínt kikevertem a liszttel, és a levesből fokozatosan mertem hozzá, hogy átvegye a hőmérsékletét. Az egészet visszaöntöttem a fazékba és még néhány percig forraltam.

9 megjegyzés:

  1. Trisztán és Izolda? Baromi jó! :DDDD
    A leves nagyon tetszik, a nyúlhúst mi is nagyon szeretjük. Nálunk egyik évben 4 nyuszika ugrándozott a kertben... Nagyon édesek voltak, de ők is a sütőben végezték.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazi szerelmespár voltak.:) Trisztán abszolút gavallér, kivéve ha fürdésről volt szó. Amíg kicsik voltak mindketten befértek a kis medencéjükbe, de amikor nagyobbak lettek, már csak egyenként tudtak fürödni. Izolda nem sok időt töltött a medencében, mert Trisztán elég önző módon mindig kilökte onnan...:)
      Nálatok ki vágta le a nyulakat??

      Törlés
    2. Apukám és a férjem együttesen. Nekem meg a szívem szakadt meg...

      Törlés
  2. Nagyon jó kis történet lett volna , ha nem horror a vége. Tudom ! Az állatok mennyire az emberhez tudnak nőni, édesanyáméknak volt egy malacuk Samu ami szintén ilyen körülmények között lett levágva. Anyukám megsiratta, de azért a kolbász meg a többi disznóság jó volt?:) Nagyon guszta a levesed és finom volt biztosan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, a haszonállatok tartásának általában horror a vége...:)

      Törlés
  3. Hát igen...:) Én még nem barátkoztam meg a gondolatával az állatok levágásának, sőt szerintem nem is fogok. A párom szüleinek rengeteg állata van, nyúlak, kecskék, tyúkok, sőt nemrég vágták le az utolsó birkát, Dollyt...Én megköszönöm nekik, ha hoznak nekünk belőle, de én képtelen lennék őket levágni...:( Pedig tudom, ez a sorsuk, és nagyon-magyon finomak! A levesed szuper, azt hiszem valami hasonlót készítek gomba nélkül...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy én soha nem fogok levágni egyet sem. Majd a férjem. Vagy hívunk valakit. De az is biztos, hogy ilyenkor én nem leszek otthon.
      A leves gomba nélkül is finom, talán még egy kis zöldborsót is elbírt volna...:)

      Törlés
  4. Szép történet! Finom lett a leves :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A leves tényleg finom volt, a történet pedig lehetett volna kicsit hosszabb. Legalább néhány évvel...:))

      Törlés