Keresés ebben a blogban

2012. január 22., vasárnap

Kefíres-kolbászos kenyérlángos és kefíres zsemlék











Anyukám és a nagynéném nálam járt a héten valamelyik nap és itt is ebédeltek. Gulyáslevest ettünk, hozzá kefíres kenyérlángost sütöttem. Nagyon  ízlett nekik, a nagynéném el is kérte a kenyérlángos receptjét. Na én ilyenkor vagyok bajban. Ugyanis ha nem tervezem feltenni a blogra, akkor soha nem méricskélek semmit, csak érzésre csinálom. Főleg a kenyereket és a kenyérlángosokat. Ráadásul ebben semmi koncepció nem volt, egyszerűen csak volt itthon egy kis kefírem amit el akartam használni, mielőtt megromlik, így került bele a tésztába.
Most viszont kedvenc nagynéném kedvéért újra elkészítettem pontosan kimérve, így már ő is meg tudja csinálni. A tésztából kenyérlángos és néhány zsemle is készült.

A víz mennyiségét azért nem adom meg pontosan, mert lisztje is válogatja melyik mennyi folyadékot vesz fel. De nem csak a liszt a meghatározó, hanem a kefír sűrűsége is. Ha sűrűbb a kefír, akkor a vízből is pici több kell. Ha hígabb, akkor kevesebb víz is elegendő. Az biztos, hogy összesen minimum 350 ml folyadék (víz+ kefír) kell.
A lényeg, hogy egy jól formázható, rugalmas, könnyű tésztát kapjunk, ami inkább lágy, (de nem túl lágy!) de semmi esetre sem kemény. Múltkor fele-fele arányban tettem bele kenyérlisztet és teljes kiőrlésű rozslisztet. Azzal a tésztával lényegesen nehezebb volt dolgozni, de igazán megéri a fáradozást, mert a rozstól hihetelenül finom aromája lesz. Most csak tisztán kenyérliszttel készítettem el, így is nagyon finom!
A zsemlék pedig talán a legfinomabbak lettek azok közül, amit valaha is produkáltam...

Hozzávalók:
560 g kenyérliszt
200 ml kefír
150-180 ml víz
2 evőkanál olaj (lehetőleg jó minőségű hidegen sajtolt olaj, pl. extra szűz olívaolaj)
1 evőkanál ecet
20 g friss élesztő (vagy egy csomag szárított élesztő)
2 teáskanál só (Ezt is érdemes apránként hozzádolgozni, közben kóstolgatni a tésztát, mert a sók sóssága is eltérő. A mostani sóm pl. annyira "sótlan", hogy nekem 3 teáskanálra is szükségem volt ehhez a tésztához, de általában a 2 teáskanál bőségesen elég)

a lángos tetejére:
kevés puha házikolbász (vagy lángolt kolbász)
tejföl
reszelt sajt
sütéshez kacsazsír, kókuszzsír vagy olaj

Most hideg kelesztéssel készítettem a tésztát, ami azt jelenti, hogy este csak összeöntöttem a hozzávalókat, alaposan megdagasztottam és konyharuhával letakarva a hűtőszekrénybe tettem. Reggelre tökéletesen megkelt a tészta. Pontosan 1 kg-ot nyomott, így 2 db 150 g-os lángost sütöttem belőle reggelire, és 7 db 100 g-os zsemlét.
A lángosokat lisztezett felületen egy nagyobb palacsintasütő méretére nyújtottam. Megszórtam kevés összemorzsolt puha házikolbásszal, és a sodrófával kicsit beledolgoztam a tésztába.
Palacsintasütőben egy teáskanál kacsazsírt hevítettem, és először a lángos sima oldalát sütöttem meg. Amikor már hólyagosodott a tészta, akkor megfordítottam, és a kolbászos oldalát is megsütöttem.
Megkentem egy evőkanál tejföllel és megszórtam kevés reszelt sajttal.

A zsemléket megformáztam és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem. Ráborítottam egy mélyebb tepsit, ami alatt elférnek a megkelt zsemlék is, és duplájára kelesztettem. A mélyebb tepsit bespricceltem vízzel  visszatettem a zsemlékre, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Időnként azért fel kell emelni a tepsit és alákukkantani hogy állnak a zsemlék. Amikor megsültek rácsra tettem őket hűlni.

A lángos/zsemle készülhet normál kelesztéssel, ennek a menetét most nem írom le, itt elolvasható.









4 megjegyzés:

  1. Nagyon guszta, és jó, hogy feltetted a pontos receptet, így kipróbálásra is kerülhet!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon guszta a lángos és a zsemléd is! Ezt a fajtát nem ismertem eddig. A sütési módod is ismeretlen számomra de nagyon jó lehet!

    VálaszTörlés
  3. Tényleg gyönyörűek lettek, a kenyérlángost is nagyon szeretem:) Rég sütöttem, legelább egy napra már megvan a vacsi:)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Lilla! :)

    Éva! Nem tudom, hogy létezett-e már ilyen kefíres cucc, mert csak hirtelen pattant ki a fejemből az ötlet. De ha létezik már ilyesmi, akkor megint nem én találtam fel a spanyolviaszt. Mindenesetre akkora volt a sikere, hogy állandósulni fog az asztalunkon...

    Trollanyu! Kenyérlángost én havonta legalább egyszer csinálok. De akkor napokig...:))

    VálaszTörlés