Keresés ebben a blogban

2012. január 16., hétfő

Gyerekszáj

Tudom, hogy ez egy gasztroblog meg minden, de nem tudom megállni, hogy ne írjak már megint az unokahúgomról. (Kicsit bele vagyok szeretve, na. Ez van.:)
A testvérem most küldött át egy emailt az aranyköpéseiről, és sírtam a röhögéstől. Persze nekem aki ismerem kicsit más, de remélem, hogy nektek is tudok okozni ismét egy-két vidám percet.


Ma nálam gitározás közben:


































(Ez egy kicsit gasztro:)
Fürdés közben főzőcskézett és a tesóm megkérdezte tőle: mi finomat főztél?
„Pulykamelles hasat.”

Testvérem kolléganőjével beszélgetett telefonon, ő kérdezte a Zoét, hogy most mit csinál.
„Teraszon a hintágyban fekszek."
Kolleganő: De jó neked, én is szeretnék hintaágyazni…
Zoé: „De ez a mi hintaágyunk! (kedves kioktató hangon): Majd menj el nyáron, és vegyél magadnak.”

Este a teknősbékáját a komódra tette, de reggel már fenn a polcon volt. Nézi, kérdezi hogy került oda. A testvérem mondta, hogy biztos felmászott. Közben bejött az apja is a szobába, Zoé ránéz:
„Te másztattad fel a teknőst?”

Az anyjával beszélgettek arról, hogy majd esni fog a hó, meg lesz jég. Zoé mondta, hogy majd szánkózunk, meg korcsolyázunk. A tesóm válaszolt neki, hogy "korcsolyázni csak te fogsz apával, mert én nem tudok." Erre Zoé megsimogatta a fejét és együttérző hangon mondta: „Nem baj édesem, majd megtanulsz.”

Odaadta az anyjának a kedvenc játékát, a Pinokkióját és azt mondta: „tessék anya, játssz!”

„Még ott van a pocimban a kisbaba…de nem kisbaba, hanem kiscsibe, de nem az a fehér, amelyiken a tojáshéj van, mert az már kijött.”

„…majd Malacka, ráteszem neked a mobil bilit a WC-re, akkor kakilhatsz..de inkább ne is kakiljál a drága popiddal, csak pisiljél, mert nagyon szőrös vagy.”

Kakaót véletlenül kiszórta reggel, mire közli: „Na, ezt jól megcsináltad, ezt a hülyeséget...”

Fürcsinél az apja valamit mondott neki, hogy mit ne csináljon, mire Zoé: „édes, te ezzel ne foglalkozzál!”

Zoé azt akarta, hogy az apja emelgesse, és mondta: „Úgy, hogy föllingjünk meg lelingjünk!"

Csütörtökön a nagymamával sétáltak az erdőben, és egy tisztásról felhívtak engem telefonon. Kérdeztem tőle, hogy most hol van?
Zoé: itt.
Én: de hol az az itt?
Zoé: Hát ITT!
Én: De én még most sem tudom hol vagy...
Zoé: Hát itt, ezen a nagy tájon...

1 megjegyzés:

  1. Nem unatkozhattok mellette! Tündér, jók ezek a mondásai, biztos sokat van felnőttek közt, meg általában a kislányok cserfesebbek!

    VálaszTörlés