Keresés ebben a blogban

2011. március 4., péntek

Vörösboros céklás marharagu







Valamelyik nap láttam valami hasonlót az egyik főzős műsorban. Nem teljesen így, nem teljesen ezekkel az alapanyagokkal, de mégis az az adás indított arra, hogy megalkossam ezt az ételt. A cékla és a vörösbor együtt fantasztikus ízt és színt adott ennek a ragunak, a fahéjtól viszont rendkívül pikánssá vált. Bár furcsának tűnhet a fahéj a marharaguban, de a vörösbor kifejezettem szereti ezt a fűszert. Arab konyhában egyébként is sok húsos ételbe tesznek fahéjat, például a gyros-ba is. (De az indiaiak is előszeretettel használják.)
Nyugodtan elkészíthetik ezt a ételt azok is, akik a céklát savanyúságként nem szeretik (én is ebbe a táborba tartozom), mivel a hosszú főzési idő alatt a cékla szép lassan elveszíti a jellegzetes ízét, és teljesen belesimul a raguba.

Hozzávalók:
0,5 kg marha gulyáshús
2 fej hagyma
5 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
1 paprika
2-3 szál angol zeller
2 db sárgarépa
1 közepes méretű cékla
4 dl vörösbor
1 evőkanál liszt

bors
fahéj
olaj (nálam hidegen sajtolt repce-napraforgó)

Miután kevés olajon a hagymát üvegesre pirítottam, beletettem a kockára vágott húst.
Kicsit átforgattam az olajon, és meghintettem a liszttel.
A liszttel együtt még fél percig pirítottam a húst, sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam az egészen apróra vágott zöldségeket.
A fokhagyma gerezdeket megpucoltam, és egészben tettem a raguhoz.
Felöntöttem 4 dl vörösborral, megszórtam egy csipet fahéjjal, és lassú tűzön 3,5 órán keresztül főztem, amíg a hús teljesen megpuhult. Közben időnként megkevertem, és ha kellett felöntöttem egy kis vízzel.
Ha esetleg savanykássá válik az étel a bortól, akkor a főzés végén megszórhatjuk egy kevés nádcukorral. (Az én borom félédes volt, így nem kívánta a ragu a cukrozást.)
Mire a marha megfőtt, a szaftja teljesen besűrűsödött, tulajdonképpen a húson és a céklán kívül semmi nem maradt benne egészben.
A férjem fokhagymás rizst evett hozzá, én pedig sült krumplit...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése